Az élet nem nehéz,csak nincs rajta fogás.

József Attila: Boros keserűség

Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra fenekedve,
Nekikeserülve most,
Rajt' igyunk egy huzamost!
Égjen a bor fene kedve
S forrjon át a dús erekbe,
Hát igyunk egy huzamost!

Egyik kortyra jő a másik,
Ifjú fogam úgyse vásik
S fejem úgyis szürke lesz,
A bánattól szürke lesz.
Hejh, én láttam a bokáit!
Hajh, de bor a bátorság itt
S nagy-sanyarú ünnep ez.

Bor, cselédem így veszünk el,
Egymást égetjük tüzünkkel,
Hajh! de virul az a lány!
Hejh! de szép is az a lány!
S élni úgyis keserűn kell,
Ha veszni kell, hadd veszünk el,
Csak viruljon az a Iány!

József Attila: Kép a tükörben

Hogyan volt, azt már nem tudom.
De mégis csak megláttam egyszer,
Bámultam rája nagy szemekkel.
Már régen volt, csak ezt tudom.

Néztem égve.
Arca, alakja tűztükörbe,
Szemembe rögződött örökre
S szivemre hajlott tündökölve.

Már régen volt. Nem is tudom.

Na akkor már én is hozzászólok... Ma reggel szómenésem van vagy mi

Mondat értelem nélkül,
Szavak tartalom nélkül,
Jelek jelentés nélkül,
Arcok tekintet nélkül
Nem kellenek.

Lépés mozdulat nélkül,
Álom oltalom nélkül,
Ima áhítat nélkül,
Ember emberség nélkül
Nem kellenek.

Magány reménység nélkül,
Falak ablakok nélkül,
Igaz valóság nélkül,
Való igazság nélkül
Nem kellenek.

Zene felhangok nélkül,
Vonzás szemérem nélkül,
Tested szemérem nélkül,
Élet életed nélkül
Nem kellenek!

És Neked?

John Donne

Elégia a vetkőzésről

Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
minden tájnál szebb földövet takar.
Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.
Fűződre régtől féltékeny vagyok,
de megnyugtató, mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó nap nyári kert felett.
Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy
talpadat nászi templomunk, az ágy.
S le fejdíszed filigrán, csupa fény
hálójával; hajad szebb diadém.
Ily fehér ingben égi angyalok
szállnak a földre; magaddal hozod
azt, mit Mohamed Paradicsoma
ígér nekünk, örök gyönyört, noha
a kísértet is vászoningben jár,
de főleg égnek nem a hajam áll.

Engedd szabaddá szeretőd kezét,
hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám! Frissen fölfedezett
földem, melyet bejárok, fölfedek,
aranybányám, országom, hol mohó
kényúr vagyok, egyeduralkodó,
s boldog pionír, miközben sötét
kincseskamrádon ujjam a pöcsét.

A lélek úgy teljes, ha testtelen,
s a test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
mintha Atlanta kincseket hajít,
s a bolond férfi szeme ottragad
gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,
ami képkeret, könyvön díszkötés,
amatőr-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell:
a szeretőnek a nő teste kell.
A bűn nem bűn, és itt nem incseleg
az ördög sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy
föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.

Mezítelenül is gondoskodom rólad,
vagy nem elég egy férfi takarónak?

Faludy György fordítása

Héé tudtok olvasni? Az a topic címe h. Versek... ha ennyire "beszélgetni" akartok mi a fenéért nem priviztek?? Legalább ez a topic szóljon arról ami...kössz

küldjön már valaki egy vip nevet és jelszót
lemerült a mobilom

Látod-látod.. megy Neked az "értelmes kommunikáció" is... azért nem dícsérlek agyon mert még elalélsz
A versek szépek... csak a többi topicba is normálisakat írj

Azon az E-mail címen, amelyen regisztráltál, kedves...

Gyükerekek

Egyedül, cérnaegyedül vánszorg a szív
bornírt bordák közt leskell a ráncos tavasz,
míg ajtót tör rád a kín, a Vad! Vagy tán szelíd?
Remegve várod, s nyugalmat vizel rád az éj!

Már álltál, midőn azt mondták rád: te f@sz!
s örültél, alálesve a vártán: méreted kielégítő,
s beláthatatlan lett aztán a még belátható
kiábrándulni már nem enged sok-sok kis manó...

Ó, Villon is kötélen rángatja potrohát,
s hit, remény, szeretet ülnek balfelén,
hogy láss el Csernobilig, mert Paks már derogál,
s hasonló lett a sugártestű Lyány

a cementpólójú nuklearítás bömböl testeden,
mely jó, de még mennyire jó,
s a vadász hangjába dől, és váltig hörög,
s megveszett feledést úsztat száz buja hajó...

Malteres Pityu

Mindketten, te ember....Mármint, hogy maradnátok!!! Miért, olyan nehéz a nick-váltás?

Villany Ferenc:
AHOGYAN BOGYÓ SZERETI

Még éj se múlt, még nap se telt,
hős Abdullin Szárdár felkönyökölt,
zordonan megrúgta a lert:
ott alant bőszen két macska tökölt.

Hah, miként forrtt fel az agya,
hah, miként öntötte keblen a hév...
s morzsa hullt a zongorára,
míg magasan csisszegett el a HÉV...

És líra pengett hűs éjben,
húrjai gombokká tüntek hamar,
reluxa ázott keményen:
teát párolt reá a bősz Quatar.

A rohadt élet fuldokolt
habjaiban a bézs herbalének,
kéj-bordély nyilt, és hányt a hold,
fényes szántásra cseszlett az ének.

Ó,már semmi nem hallszik itt,
feneklik számban a kiflimorzsa,
néma Niagara nyüszít:
lenyelni nem tud, kihült a torka...

abcd
felülről lefelé,
mintha kínai volnál
egy mandulaszemorvosnál
te végigolvasod, mit
én, már negyvenen túl,
csak eddig...

József Attila

Ó zordon Szépség

Versemmel hogyha megelégszel
- Kínáltam úgyis már elégszer -
Fogadd el: véres, könnyes ékszer.

Ó zordon Szépség, trónusodhoz jöttem,
Bús koldusod, ki elfáradt szegény.
Vér-rózsák nyíltak lábom vak helyén,
De trónusodhoz mégis elvetődtem.

Ó zordon Szépség, mosolyogsz fölöttem
S hallgatva ülsz a dús Élet hegyén.
Egy ájult lelket hoztam. Az enyém
És fölajánlom Néked összetörten.

Örökkön verte mákonyos varázsod,
Most oly hideg, mint néma mosolygásod.
S várna reá száz büszke viadal.

Ó hívd életre ápoló szavakkal,
Illesd meg homlokát meleg ajakkal!
Ó Szépség, nézz rá: olyan fiatal.

1922. nov. 12.

József Attila: Várlak

Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.

1922. nov. 12.

Kibédi Ervin:
Ahogy a napok rövidülnek...


Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.

Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.

Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.

Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.

Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.

S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.

Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.

A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.

Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.

Ó LÁB, Ó LÁBSZÁR

Philodémos

Ó láb, ó lábszár, s amikért elzülleni nem kár,
ó comb, ó lágyék, tompora s gömbölyü far!
Ó váll, ó emlők, s te megejtő karcsu nyak íve!
Ó gyönyörű két kéz! ó szemek, őrületem!
Ó buja mozdulatok, s szájt szájra füző buja nyelvek
csókjai, ó ideget fölkavaró buja hang!
Nem görög asszony szült, Flórám, és nem dalolod bár
Sapphót - Perseus is hindu leányt szeretett!

(Babits Mihály)

Azt gondoltam ugy lesz,
Nem volt ugy.
Kertem legyen ugy,
Ugy lett!

SALAMON ÉNEKEK ÉNEKE

1,1. Énekek éneke, mely Salamoné.
1,2. Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te * szerelmeid jobbak a bornál.
* Én. 4,10.
1,3. A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
1,4. Vonj * engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk + és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged

* Ján. 6,44. + 1 Pét. 1,8.
1,5. Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
1,6. Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, - a magam szőlőjét nem őriztem.
1,7. Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
1,8. Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
1,9. A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
1,10. Szépek a te orczáid a halántékra való lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
1,11. Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
1,12. Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
1,13. Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
1,14. Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyan nékem az én szerelmesem.
1,15. Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a * galambok.
* Én. 4,1. Én. 5,12.
1,16. Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
1,17. A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.