Én a tied, Te az enyém.

Ugye hogy ismerős? Pediglen e szavakkal egy birtokviszony jön létre. Amivel lehet élni, és lehet visszaélni is akár. Amit lehet pozitív és lehet negatív tényként is kezelni, pedig mint ahogyan sok egyéb minden, ez is egyénfüggő. Lásd vak komondor esete... :(
A pórázt páran említették, többségükben negatív felhanggal. Pedig az egyfajta védelmet is ad, pro és kontra.

Az ún. vétó jog az nem valami féle kölcsönös birtokviszonyból fakad, hanem abból az igényből, hogy tekintetbe vegyük a társunk. Tekintetbe vegyük az igényeit, vágyait, problémáit, gátjait stb.

A gyakorlatban, azonban ha ez túl megy egy határon akkor megöli az őszinteséget, mellékutakra kényszerítve a másik felet. Ha pedig valaki hazugságra kényszerül ott már nincsenek gátak. Ott a legjobb esetben is a tekintetbe vétel a titkolózásban, illetve a konspirációban merül ki, lehetővé téve, hogy a megcsalt fél ne vegye észre, ha nem akarja.

A birtokviszony az biztosan megöl minden kapcsolatot. Egy emberi lényt nem lehet megfosztani a szabadságától büntetlenül!

Az ún. vétó jog az nem valami féle kölcsönös birtokviszonyból fakad, hanem abból az igényből, hogy tekintetbe vegyük a társunk. Tekintetbe vegyük az igényeit, vágyait, problémáit, gátjait stb.

A gyakorlatban, azonban ha ez túl megy egy határon akkor megöli az őszinteséget, mellékutakra kényszerítve a másik felet. Ha pedig valaki hazugságra kényszerül ott már nincsenek gátak. Ott a legjobb esetben is a tekintetbe vétel a titkolózásban, illetve a konspirációban merül ki, lehetővé téve, hogy a megcsalt fél ne vegye észre, ha nem akarja.

A birtokviszony az biztosan megöl minden kapcsolatot. Egy emberi lényt nem lehet megfosztani a szabadságától büntetlenül!

" Fura, hogy a férfiak jó része még a nagy nyitottság közepette is úgy beszél a partneréről, aki felett döntési jogkörrel rendelkezik"

Mert így van. És ugyanez visszafelé is igaz. A feleség is döntési jogkörrel (vagy ha úgy jobban tetszik, vétójoggal) bír a férje felett.
Ugyanis ha egy (házas)pár már az összeköltözés, a közös élet, a vagyonközösség, a közös utódok bevállalása mellett dönt, akkor magától értetődő az, hogy igenis van beleszólási jogkörük lesz abba, hogy mit csinál a másik. Abba meg még inkább, hogy kivel fekszik le! Mert nem csak felelőséggel tartozik a másikért, de érdeke is az, hogy a kapcsolatuk kiegyensúlyozottan működjön.
Ne felejtsük el azt, hogy a konvencionális, mondhatni "maradi" párkapcsolatokba egy cseppet sem fér bele semmiféle nyitottság, netán swingerklub, hármas vagy négyes fogat. Sőt, egy félrelépés akár válóok is lehet..

Szerintem meg inkább azzal van probléma, hogy sokak számára a 'nyitott' egyfajta szinonímája a 'modernebb'-nek, vagy a 'jobb'-nak. Sokan hajlamosak (kényszeresen) pozícionálni magukat és természetesen följebb, előrébb és ennek egyik eszköze, ha a saját kapcsolatszervezési modelljüket univerzálisan haladóbbnak, minőségibbnek gondolni, hirdetni.
Jellemzően ők azok, akik más területeken is(itt leginkább a szexualitással kapcsolatos dolgokban jelenik meg) hajlamosak kinyilatkoztatásokra. Az egyik ilyen kedvencem volt, amikor megtudhattam, hogy a női örömök netovábbja, a non plus ultra a DP! Nos én ezzel (nem a DP-vel ) valahogy úgy vagyok, hogy amig egy kapcsolat összes aspektusát nem tudom összehasonlítani egy másikkal (vagy a sajátommal) addig sok értelme nincs a méricskélésnek. Utána sem, de az más történet. Sokan esküsznek erre, vagy arra, de valahogy mégis látni és olvasni, hogy emberek milliói élnek át kapcsolati válságokat, éveken át fentartott kapcsolatok hullanak szét idővel vagy éppen a korlátlan szabadságtól megcsömörlött emberek igyekeznek kétségbesetten valami stabil pontot találni, amiben megkapaszkodhatnak... az inga leng, a két végpont között.
Ezért is gondolom, hogy egy kapcsolat milyenségét meghatározza az abban résztvevők kapcsolat előtti élete is és éppen emiatt nehéz mindenki számára ízletes recepttel szolgálni. Túl sokváltozós az egyenlet, még ha a társadalmi környezet nyomását megpróbáljuk kiküszöbölni (úgysem lehet teljesen)
Ami még talán zavar ebben az egészben, az az, hogy vannak, akik számára az, hogy egy kapcsolat adott szituációban akár lemondással is járhta, már rögtön, reflex szerűen elutasítást vált ki. Rögtön korlátokat, meg szabadságot, elengedést, kisajátítást kezdenek emlegetni...

Szerintem meg inkább azzal van probléma, hogy sokak számára a 'nyitott' egyfajta szinonímája a 'modernebb'-nek, vagy a 'jobb'-nak. Sokan hajlamosak (kényszeresen) pozícionálni magukat és természetesen följebb, előrébb és ennek egyik eszköze, ha a saját kapcsolatszervezési modelljüket univerzálisan haladóbbnak, minőségibbnek gondolni, hirdetni.
Jellemzően ők azok, akik más területeken is(itt leginkább a szexualitással kapcsolatos dolgokban jelenik meg) hajlamosak kinyilatkoztatásokra. Az egyik ilyen kedvencem volt, amikor megtudhattam, hogy a női örömök netovábbja, a non plus ultra a DP! Nos én ezzel (nem a DP-vel ) valahogy úgy vagyok, hogy amig egy kapcsolat összes aspektusát nem tudom összehasonlítani egy másikkal (vagy a sajátommal) addig sok értelme nincs a méricskélésnek. Utána sem, de az más történet. Sokan esküsznek erre, vagy arra, de valahogy mégis látni és olvasni, hogy emberek milliói élnek át kapcsolati válságokat, éveken át fentartott kapcsolatok hullanak szét idővel vagy éppen a korlátlan szabadságtól megcsömörlött emberek igyekeznek kétségbesetten valami stabil pontot találni, amiben megkapaszkodhatnak... az inga leng, a két végpont között.
Ezért is gondolom, hogy egy kapcsolat milyenségét meghatározza az abban résztvevők kapcsolat előtti élete is és éppen emiatt nehéz mindenki számára ízletes recepttel szolgálni. Túl sokváltozós az egyenlet, még ha a társadalmi környezet nyomását megpróbáljuk kiküszöbölni (úgysem lehet teljesen)
Ami még talán zavar ebben az egészben, az az, hogy vannak, akik számára az, hogy egy kapcsolat adott szituációban akár lemondással is járhta, már rögtön, reflex szerűen elutasítást vált ki. Rögtön korlátokat, meg szabadságot, elengedést, kisajátítást kezdenek emlegetni...

Beszéljünk. Pontosan melyik részre gondolsz? (mert van pár felvetése)

Bocs én nem yorka teljesen átlagos értéktelen hozzászólásából indulok ki, aminek egyetlen pozitívuma, hogy bedobta a "póráz" szót.
Az erre az említésre jövő gondolat ébresztő hozzászólásra próbálok reagálni.

Számomra a póráz szimbólumnak itt sincs semmi köze ahhoz, a kontextushoz, ahogy először fölvetődött, így nincs is értelme védened se azt a hozzászólást, se az elkövetőjét, mert teljesen érdektelen!

Beszéljünk arról, amit g0d1v4 fölvetett, mert lényeges téma!

Dehogy akarom elvenni de minden verzió létezik, amit felvázoltál. A póráz maga nem túl szerencsés megfogalmazás, ahogy a birtok viszony sem.. mert én is hajlamos vagyok azt mondani a páromra, hogy az enyém - mert hát mi alkotunk egy párt - holott nem a tulajdonom. Ez ilyen beidegződés, a szavak amiket aztán jól kilehet forgatni, de nem biztos, hogy kell, mert amúgy mindenki érti -remélem- moröl is van szó, vagy mire van utalás. Az utolsó mondatod, meg nagyon tetszik

Nézd én megértem, hogy igyekszel a kérdés élét elvenni, de ez egy sokkal többet érdemlő téma.

Egyébként, a szexuális nyitottság nem minden esetben jelenti a póráz hiányát semmilyen irányból. Az én tapasztalatom az, hogy a póráz létezése mindenképp gyilkos dolog csak van amikor a kapcsolat esik áldozatul, és ez a szerencsésebbik eset és van amikor a felek egyike-másika vagy épp mindkettő.

Egy egészséges kapcsolat nem a szabadság korlátozásáról szól, hanem a szabadság kiteljesítéséről. (Feldmár György)

Létezik birtoklás, és minden amit felvázoltál. Kinél ez, kinél az. Van aki szereti, tűri, elfogadja, hogy birtokolják, van aki nem. Valahogy úgy van, hogy így kerek a világ itt is, mindenki megtalálja a neki megfelelőt - jó esetben-.

Nem tisztem senkit megvédeni, de nagyon is fontos dolgot kezdett el feszegetni az olvtársnőnk.

A birtoklás kérdését, hogy egyáltalán létezik-e, szabad-e léteznie bármilyen eszköznek a társunk életébe való beleszóláshoz, vagy meg kell elégednünk az ő szabad választásával. Szabad-e követelni, vagy csak örülni kell annak, amit önként ad. Ne mond, hogy ez nem fontos kérdés! A póráz e téma egy keresetlen szimbóluma!

Látom ez a póráz kifejezés kiverte a biztosítékot Lehet, hogy nem jól fogalmaztam, de az érzelem, szeretet nem matematika, hogy egzaktul le tudjam írni, főleg, hogy nem vagyok egy Kazinczy. g0d1v4, már ne haragudj, hogy ezt mondom, de Te mást sem csinálsz itt már jó ideje, mint mások szavait kiforgatod és kötözködsz. De jó, hogy neked erre ennyi időd és energiád van!

Látom ez a póráz kifejezés kiverte a biztosítékot Lehet, hogy nem jól fogalmaztam, de az érzelem, szeretet nem matematika, hogy egzaktul le tudjam írni, főleg, hogy nem vagyok egy Kazinczy. g0d1v4, már ne haragudj, hogy ezt mondom, de Te mást sem csinálsz itt már jó ideje, mint mások szavait kiforgatod és kötözködsz. De jó, hogy neked erre ennyi időd és energiád van!

Azért azzal a pórázzal férfiak, nők mindenki bepróbálkozik, aztán persze bele is kuszálódik.

Azért picit ellentmondásos ez így... szabadság, meg nyitottság és a laza póráz, amin a feleséged tartod. Minek a póráz? Még belegabalyodik valamelyikőtök...

Valahogy úgy érzem, sokkal nagyobb szeretet kell ahhoz, hogy a kedvesed "át tudd adni" másnak -egy időre-, mint ahhoz, hogy kisajátítsuk őt.
Nem adhatod át, hiszen nem a tiéd, mert nem birtokolhatod... hiszen szabad. vagy először ki lehet sajátítani, de amikor ez már nem elég, akkor 'át lehet adni' ?
Fura, hogy a férfiak jó része még a nagy nyitottság közepette is úgy beszél a partneréről, aki felett döntési jogkörrel rendelkezik pluszban még hozzá is teszik, hogy a nő öröméért van mindez. (A tematikus topicban főként: "szeretném, ha a feleségem bevonna másik pasit is a szexbe, mert neki az lenne a legjobb" )

Azért picit ellentmondásos ez így... szabadság, meg nyitottság és a laza póráz, amin a feleséged tartod. Minek a póráz? Még belegabalyodik valamelyikőtök...

Valahogy úgy érzem, sokkal nagyobb szeretet kell ahhoz, hogy a kedvesed "át tudd adni" másnak -egy időre-, mint ahhoz, hogy kisajátítsuk őt.
Nem adhatod át, hiszen nem a tiéd, mert nem birtokolhatod... hiszen szabad. vagy először ki lehet sajátítani, de amikor ez már nem elég, akkor 'át lehet adni' ?
Fura, hogy a férfiak jó része még a nagy nyitottság közepette is úgy beszél a partneréről, aki felett döntési jogkörrel rendelkezik pluszban még hozzá is teszik, hogy a nő öröméért van mindez. (A tematikus topicban főként: "szeretném, ha a feleségem bevonna másik pasit is a szexbe, mert neki az lenne a legjobb" )

Ezer százalékosan egyetértek veled.
Minden párnál mások a személyiségek, kötelékek, érzelmek. Millió egy tényező befolyásolja, hogy kialakul-e valamiféle nyitottság a kapcsolatban. Szüleink idejében ez tabu téma volt és ha el nem váltak, akkor megsavanyodtak egymás mellett egy kiégett kapcsolatban. Mára a társadalom is sokkal elfogadóbb lett, az internet világa sok ember szemét felnyitotta, merünk próbálkozni új dolgokkal.
Személy szerint én felismertem (félig tudatosan, félig ösztönösen), hogy jobb ha kicsit lazább pórázon tartom a feleségemet, mert egyrészt így izgalmasabb az élet másrészt meg a rövid póráz könnyen szakad.

Valahogy úgy érzem, sokkal nagyobb szeretet kell ahhoz, hogy a kedvesed "át tudd adni" másnak -egy időre-, mint ahhoz, hogy kisajátítsuk őt. Fejben kell nagyon érettnek lenni ahhoz, felfogjuk: ez testiség, ami ott, akkor az egyéb vágyak kiélésére szolgál, és ezzel ott vége. Nincs tovább, nem kell bonyolítani, mélyebbre hatolni, és érzelmekről sem kell beszélni. Aztán mindenki szépen haza megy és folytatódik a napi rutin... Én elfogadom, megértem ha másnak a monogámia járható út (bár én azt az életet élni nem tudnám.. vagy szenvednék benne)