Nem tűntünk el. Itt vagyunk. De nem látom, hogy bárki érdemben cáfolná a nyitott házassággal kapcsolatos korábbi érveket.
Köszi, hogy aggódsz a házasságomért, de jól van. (Ez egy válasz ravenna üzenetére (2013. 09. 17. kedd 07:30), amit ide kattintva olvashatsz)

Mi az, hogy nyitott kapcsolat? Nyitott kapcsolatnak számít, ha elfogadjuk, hogy a párunknak, néha lehetnek rajtunk kívüli szexuális kapcsolatai, akár milyen formában is? Vagy nyitott kapcsolat az, amikor már a feleknek alternatív kapcsolatai vannak, amelyek szervezést erőforrások átcsoportosítását is igénylik?

Nagyon nem mindegy!

Az első eset működhet, nézzétek a hármasozó, swingerező párokat! A második csak ideig óráig és akkor is hatalmas sebeket sérüléseket hagyva!
De lehet, hogy az elsőeset sem annyira stabil, mint a klasszikus monogámia-monoandria. Az is igaz, hogy ez utóbbi viszont börtönné is válhat egy idő után...

Szóval ez egy nehéz kérdés.

A hűség viszont bizonyosan sokkal mélyebb és bonyolultabb fogalom annál, hogy valaki félrekefél-e vagy sem.

Kedves pluhi02!

Nem szeretnék se sorokat boncolni, se mondatokat, még az se célom hogy tucatnyi kérdéssel próbáljam egyik, vagy épp a másik oldalt erősíteni. Én pusztán a véleményem írom le, és az hogy van akinek ez bántó, sértő az nem feltétlen az én hibám.
Írod, hogy az ember társas lény és mint ilyen törekszik arra hogy megvalósított legyen egyszerre az egója, erős személyisége, és még egyedül se legyen, hiszen társas lények vagyunk.
Társas lényként magam is párkapcsolatban élek, de ennek ellenére meghúztunk magunkban egy határt, hogy meddig is lehet elmenni. Ez nem egy piros vonal, hanem inkább érzés. Nincs gát, hogy egymástól az örömöt megvonjuk, és még is megélhettünk olyan dolgokat, amit egy klasszikus, "normákon" alapuló párkapcsolatba nem fér bele.
A féltékenykedő ember pedig nem azért mond le örömökről, hogy ezzel a hűségét megalapozza. A féltékenység mindig is abból táplálkozik, amivel kezdted a bejegyzésed: az önzéssel. A féltékenység mindig önbizalomhiányból építkezik, hogy a másiknak kevés, nem elég az amit adni tud valaki és ez elkezdi marni belülről. És így a féltékenység nem más, mint saját hibák egyfajta kivetülése a másik félre.
Később viszont azt írod, hogy soraid, gondolataid laza lábakra állított következtetés, tehát ha így nézem: nem tény. Elmélkedtél. Engem nem zavar, hogy a nyitottak megélik a sikerüket, az ő életük én el nem venném senki boldogságot. És a zárt monogámiának is meg van a létjogosultsága, hiszen évezredek óta működik. És hidd el senki se bántja őket, ez egy fórum, a maga pro-kontra érveivel.
Amúgy pedig a nyitott kapcsolat egy klassz kis oximoron. Mert a kapcsolat az összetartozást, a közös élményt, életet és boldogságot határozza meg sok-sok éve, de ha ezt nyitottá teszi valaki, az nem kapcsolat már a szó valódi értelmében.
Utolsó gondolatnak még: az elmúlt pár évben, itt sok-sok ember volt aki vallotta a nyitott kapcsolat működőképességét. Eltüntek. Illetve tudok olyat, aki azóta nevet és partnert váltott. Majd újfent, mert ismét csere történt az életben. És vannak olyanok akik szintén a nyitott kapcsolatokat preferálták és ma jobbra és balra vannak egymástól. És mindketten itt is vannak. Ezzel nem cáfolni akarom a nyitott kapcsolatot, mint ilyet, de ahogy régebben leírtam: "A nyitott kapcsolat a két fél gyengeségének példája" - ha valakit szeretek, és tényleg nyitottan állok a dolgokhoz és rájöttünk együtt, hogy a dolog nem működik: akkor én elengedem. Mert ha még tart bennem a kapcsolat legkisebb szikrája, akkor sehogy se állok a boldogsága útjába.
A topik pedig nem felesleges, hiszen TE magad is megszólaltál itt!

És egy apró kérdés a végére: te magad kapcsolatban élsz? (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 09. 17. kedd 00:59), amit ide kattintva olvashatsz)

...Persze a kérdés ennél jóval komplexebb, ez csak egy ideál elmélet ami szép volna ha működne, de a statisztika azt mutattja hogy a hosszú hűséges házasságok (~20-30 év) nem nagyon léteznek. És nem csak a 21ik században...

Rendben... akkor mi a helyzet a 'nyitott házasságokat (kapcsolatokat) illetően? Azok meddig működnek? Illetve: honnan kezdődik a nyitott kapcsolat? Mi a hűség? A hűség mire terjed ki? Vagy: egy hűséges kapcsolatba belefér-e egy-egy botlás? Ha nem, akkor miért? Mik az egyik kapcsolati forma előnyei és mik a hátrányok és a másik esetében? Mert ideális forma valószínű nincs.. csak olyan, ami adott időszakban(korban) jobban alkalmazkodik a társadalmi körülményekhez. Mi van, ha a kapcsolat már család és kiegészül egy (több) gyerekkel? Megannyi kérdés (nyilván ugyanennyi különféle véleménnyel).
Lehet, számodra már felesleges ez a topic, megvannak a válaszaid, minden kérdésre, de talán vannak, akik még nem jutottak el idáig. Szerintem sem felesleges az általános iskola, pedig már ismerem a szorzótáblát. lehet, nem ez a legideálisabb hely, ahol erről szó eshet, de kocsmába se csak berúgni mennek az emberek... (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 09. 16. hétfő 02:08), amit ide kattintva olvashatsz)

Laza lábakra alapozott következtetés ez. inkább azt tudom elképzelni h akkor is ilyen sok lekezelő és bántó commentet olvastak és inkább oda mentek ahol jobban érzik magukat.

Magamat idézem "mindenkinek megvan a saját megingathatatlan véleménye". A nyitottak hiába írnják le saját hosszú évek óta müködő sikerület, a monogámok akkor is bántják őket, és hiába bántjátok őket, ők akkor is boldogok.
Szóval ez a topic szerintem olyan felesleges mint hosszú dialógus egy bordély házban. (Ez egy válasz ravenna üzenetére (2013. 09. 16. hétfő 20:06), amit ide kattintva olvashatsz)

Kétségeim vannak... (Ez egy válasz Demona üzenetére (2013. 09. 16. hétfő 20:49), amit ide kattintva olvashatsz)

Vagy éppen most vannak együtt és azért nem itt.... (Ez egy válasz ravenna üzenetére (2013. 09. 16. hétfő 20:06), amit ide kattintva olvashatsz)

Csak egy gondolat: Ha a nyitott kapcsolat hosszú távon működőképes lenne, akkor azok a "nyitott házasságban élő" párok jelen lennének még itt, akik anno ezt a nézetet erősítették.
Ők eltűntek, ergo a kapocs is megszűnt talán már azóta...

Úgy hiszem, e pár, ezen idáig megejtett hozzászólásokból kiragadott véleményrészlet olyannyira tükrözi a véleményemet, hogy nem látom értelmét annak, hogy bármit is hozzáfűzzek ezekhez.

" A nyitott kapcsolat számomra két fél gyengeségének a legjobb példája."

" A nyitott házasság alapjaiban halálra ítélt projekt, ideig-óráig látszat működés lehetséges, de a szisztéma hosszú távú zökkenőmentessége, nonszensz, két egymást igazán szerető ember között fel sem merül, hogy ezen törje a fejét, mert a kapcsolat legmélyebb összetartozás élményét filézi ki"

" A külön utas kapcsolatokat nem tudom elfogadni. Ha összekötöttük életünket, akkor a többes iránti igényünket is együtt kell átélni. Ez így korrekt. Ha ezt nem tartjuk be, a társunkat csapjuk arcul."

" Ha a párom engem úgymond szabad pórázra engedne, hogy kalandozzak, randevúra menjek, elképzelhető hogy ideig-óráig az élvezetesség eltakarná a szemem, de egy idő után még is elgondolkoznék, hogy miért engedi meg. Hiszen a párom."

" Nagyon veszélyes lehet a külön út! Nem tudhatja az ember, hogy mit fog hozni!
Az biztos, hogy nem erősíti a kapcsolatot!"

Ebben a témában úgy látom mindenkinek megvan a saját megingathatatlan véleménye, ami jól is van így. De nem tetszik hogy valaki jobbnak tartja a sajátját és sértegeti a másét. Mindkettőben lehet boldog az ember vagy okozhat nagy bánatokat. Tehát a rövid válaszom hogy éljen mindneki úgy ahogy szeretne és fogadja el h mások másképp boldogok.

Kicsit mélyebben átgondolva: szerintem a hangsúly a kérdésben a Szimmetrián van.
Az ember alapjában véve végtelenül önző lény. Ha talál egy párt akkor magának akarja mindenstül, és annyira bizonytalan magában és/vagy a párjában h nem visel el semmit ami megkockáztathatja h elvegyék tőle. nehezen teszünk ellene ezért ideát állítottunk köré és normává tettük. 'Hűségesnek Kell lenni!' 'Ez A párkapcsolat!'

De vannak emberek akik kicsit másképp gondolkodnak. Szintén együtt küzdik le a minden napok nehézségeit, de nem akarnak megvnonni a párjuktól semmilyen szórakozást. Itt is nagyon fontos az egység, csak nincs meg a félelem hogy valami megtörje azt. Így megengednek olyan dolgokat ami kívül esik a normán.

Mindkettő akkor tud müködni ha szimmetriában vannak: a pár mindkét tagja azonos csoportól kerül ki. két féltékenykedő ember boldogan lemond a saját kalandjairól mert ezzel (talán) biztosíthatja h ővele is hűek lesznek. és két nyitott ember is boldog mert nem kell lemondjon semmiről, mégis megvan a biztonságot nyújtó otthon.

Persze a kérdés ennél jóval komplexebb, ez csak egy ideál elmélet ami szép volna ha működne, de a statisztika azt mutattja hogy a hosszú hűséges házasságok (~20-30 év) nem nagyon léteznek. És nem csak a 21ik században.
de ne higgyetek nekem, olvassátok el Füst Milán (régen elhunyt pszichológus) Szexuál-lélektani elmélkedések című könyvét. Biztos sokakat felháborít majd
Bocsi a hosszú postért,

Én tapasztalásból is tudom, hogy ez nem működik!
Megismerkedtem chaten egy pasival (akinek a neje is itt van) a pasi totál jófej hamar fel is vettem skype-ra és játszunk is rendesen. Érthető okokból nem vagyok szimpi a nejének(bunkó vagyok és öntelt) így ő úgy tudja a pasi is utál s már rég nem beszél velem.. Közben mi van.. amikor teheti felhív (irodából autó)vagy skypon néz és élvez nagyokat.. na most akkor, hogy is van ez? Fő a látszat.. ugye.. .. pedig ez csak netes játék mi történne élőben... Nem tudom, hogy lehet egy 3. vagy egy 4. félt úgy bevinni az "ágyba" hogy a 2fél sincs tisztában azzal, hogy mit szeretne. Ha teret adunk a kedvesünknek a kitekintésre akkor számolni kell azzal, hogy olyat választ ami nem biztos, hogy tetszeni fog nekünk(és ez fordítva is lehet neki sem fog a mi választásunk).... és ez már vitára ad okot! Tehát jól meg kell gondolni mi az amit szeretnénk.. mert utána nem mutogathatunk a másikra, hogy a te hibád.....

Attól, hogy időnként mással is ágyba bújtok (együtt vagy akár külön) talán még nem nyitott, csak szabadabb, kötetlenebb az életetek, mert arról nem írsz, hogy az érzelmi kötődés is ilyen laza lenne, sőt, ti voltatok azok, akik egy ilyen jellegű közeledés miatt leváltatok a harmadikról. Ezzel együtt szerencsések vagytok, maradjatok is azok.

13 eve vagyunk egyutt,8 eve hazasok,es 10 eve elunk nyitott kapcsolatban!Van egy majdnem 3 eves kisfiunk!
Rendszeresen szeretkezunk egymassal,es IMADJUK egymast!Lehet mi vagyunk a "kivetel"?

Maximálisan egyet értek. Sok éven át működő nyitott házasságról nemigen szoktam hallani. Persze,lehet,hogy vannak kivételek. (Ez egy válasz Télanyó üzenetére (2013. 07. 11. csütörtök 23:36), amit ide kattintva olvashatsz)

Tökéletes megfogalmazás! (Ez egy válasz ravenna üzenetére (2013. 07. 12. péntek 13:05), amit ide kattintva olvashatsz)

Miért, van olyan házasság ami zárt?

A nyitott házasság a külső kapcsolat vagy fel sem merül mert nincs a kapcsolat számára szükség kettőnél több szereplőre, vagy lényeg hogy legyenek közösen megbeszélt és kialakított szabályok. Azt gondolom az állandósult külső kapcsolatok akár más más személyekkel akár ugyanazzal de hosszútávon, már elgondolkozásra kell késztesse a házaspárt. Bár az állandósuláskor már késő észbe kapni, réges régen mélyen a szőnyeg alatt van a probléma, és azt onnan előásni, komoly feladat, ha egyáltalán lehetséges. Inkább eltudom képzelni az időszakosan előforduló eseteket.... Az hogy jelen van vagy sem az állandó partner a társ, egyén függő ki hogy érzi szükségesnek. Ha már az őszinteség a szigorúan közös álláspont és a megállapodás megszületik akkor talán a bizalom legmagasabb szintje is létrejöhet, ha eltudom engedni s hiszem hogy a felügyeletem nélkül is az történik amiben megállapodtunk. Bár ez nagyon ritkán működhet zökkenő mentesen...hiába az emberi léthez hozzátartozik a lélek tettre kész ,de a test gyarló..

Ezt a nyitott házasság dolgot évek óta nyüstölik itt páran.
Sőt számomra egyfajta fel nem oldható ellentét is azonnal. Ha valakit szeretek, kötődök hozzá, akkor az élmény is közös. Ha valaki viszont kapcsolatában megteheti azt hogy ha épp kedve szottyan úgymond félrekerél, a másik tudtával, de inkább beletörődésével az számomra nem más mint gyengeségük bizonyítéka.
Mert ha egy kapcsolatot már csak az anyagiak tartanak össze, vagy a megszokás, vagy épp a gyerek az már nem a kapcsolat klasszikus fogalma.
A nyitott kapcsolat számomra két fél gyengeségének a legjobb példája.

A nyitott házasság alapjaiban halálra ítélt projekt, ideig-óráig látszat működés lehetséges, de a szisztéma hosszú távú zökkenőmentessége, nonszensz, két egymást igazán szerető ember között fel sem merül, hogy ezen törje a fejét, mert a kapcsolat legmélyebb összetartozás élményét filézi ki.Biztos van kivétel, de az csak azt a bizonyos szabályt..., ugye.
Általában szívesen hajlok a vitára, és nyitott is vagyok az ellenvéleményekre, de ebben a hitemben megingathatatlan vagyok.

A nyitott házasságban élők teljes testi szabadságot adnak egymásnak. Elég gyakori jelenség a házasságokban hogy elszürkül, kihűl egy bizonyos évek elteltével..vannak kik küzdenek ellene sikerrel, de vannak kiknek nem sikerül. Van hogy egy külső kapcsolat segít megláttatni azt mi hiányzott a házasságból, meglátni újra a másikat, ápolni a kapcsolatot s elmélyülni.Csak azzal nem számolnak, hogy valamelyik fél részéről előbb-utóbb felüti a fejét a féltékenység, s tönkremehet a kapcsolat, s borulnak a szabályok, amelyekben megegyeztek.
Léteznek akik ezt a zöld szörnyet tudják kezelni?
És a hűség?
Mert mikor vagyok hűtlen?
Ha megcsalom a páromat valakivel?
És ha csak gondolatban teszem meg, akkor mi a helyzet?
Hát az hűséges-e, aki nem fekszik le ugyan mással, de kijátssza, elárulja, kihasználja,becsapja vagy egyszerűen csak nem törődik a társával?