Mikor ránéztem
már tudtam, hogy elvesztem
testem is beleremegett
igen... kell nekem

Érezni, hogy milyen lehet
mikor csábosan hívogat
és én megyek, megyek
pár lépés és ott vagyok

Enyém leszel, csak az enyém
szívem csordultig teli
belépek az ajtón
és látlak téged, te drága édes pici
gyönyörűségem.
link

Figyeld meg,mennyi mindentől függ,hogy milyennek látod a világot.Ha szerencse ér,mindent boldognak látsz.Ha siker ér,megdicsérnek vagy tapsot kapsz,minden derűs körülötted és jónak látod a világot.Ha erősnek,egészségesnek érzed magad,a legnehezebb feladatokat is gyerekjátéknak találod.Ha sok a pénzed,semmit sem tartasz drágának.Ha a gyomrodat elrontod,fejed fáj,balsiker ér,vagy gondok lepnek meg,egyszerre sötétnek látsz mindent és hajlandó vagy a legnagyobb elkeseredésre.Hej,pedig a világ,az élet szép,mert ki teremtette csak szépet alkotott!Ha mégis csúnyának találjuk,a hiba bennünk van.

B orongós napok tűnjetek tova
O kkal szomorú ne legyél soha
L épteid kísérje töretlen szerencse
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai
G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai

Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő

É vek ha múltok, ha elszálltok napok
V idámságot, örömet számolatlan adjatok
E lfusson most az óévnek malaca
T öbbé ne legyen senkinek panasza

K erüljön betegség, bánat messzire
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe
V ágyaid sorra valóra váljanak
Á lnok szavak többé ne bántsanak
N övekedjen az igaz barátok tábora
O kosan élj, ne legyél ostoba
K ívánom neked, legyen 365 szép ünneped!

Link

vágyom rád... vágyom az ölelésedre
vágyom a forró égető szerelmedre
az ajkam csak úgy ég a vágytól
az édes tüzes mámoros csókodtól
gyere! és érints meg...
hogy érezzem a számon a csókodat
azt az édes bársonyt úgy kívánom
kívánom az ölelésed a simogatásod
amikor megérzem a bőröd édes illatát
s érzem a tested feszülő vibrálását
a szenvedélyed buja vad vágyát
én is kívánom érinteni a testedet
melynek lágy tapintása már magában élvezet
s majd amikor a szánk a nyelvünk is összeér
és egymást kergeti játékosan remegőn
ettől a vágyunk egyre forr
s izzik bennünk a szenvedély
amikor érzem csókod mézédes zamatát
s érzem a szerelem mámoros illatát
ettől forrón lüktet a vérem
csókod tüzében felhevül a testem
s te remegve mondod...
nagyon kellesz most nekem!
s az én szívem ekkor dalra fakad
dalol egy lágy ütemű szerelmes melódiát
s te érzed testem kéjes halk sóhaját... izgalmát
ahogy karjaid átszövik a testemet
mint pók az áldozatát
s én is érzem ekkor a te vágyad izgalmát
mely egyre jobban követeli a testemet
a testem forró rejtett barlangját
s ekkor érzékien megsimogatod a keblemet
majd egyre lejjebb csúszik a kezed
lassan lefelé a combjaimon...
már érzed a szerelem nedvemet
érzed hogy én is egyre jobban
vágyakozom sóhajtozom
s egyre jobban vágyom
érezni a kéjt a gyönyört...
az érzéstől édes kelyhemben
a nedvek gyöngyökké lesznek
s te élvezettel szívod magadba
ízleled meg minden édes cseppjét
s a testem ebbe egészen beleremeg
s kéjesen vonaglik sóhajtozik
csak egyre jobban kívánja a
bársonyos nyelved simogatását...
s hallom ajkaidról a vágyad suttogását
tested minden kemény mozdulatát izgalmát
s élvezem ahogy duzzadt férfiasságod
a nedves forró kelyhembe helyezed
s ettől ritmusosan kígyózva vonaglik a testünk
ahogy egymásba simul összeér eggyé vál
elönt bennünket a szenvedély a mámor a forróság
ahogy halljuk érezzük egymás kéjes sóhajtását
a szerelem minden ízét zamatát...
s egymás karjában önfeledten
elérjük a mennyek kapuját majd
elmerülünk a vágyak hatalmas tengerében
csodás tiszta ragyogó fényében
egymás varázslatos érintésében...
és együtt élvezzük ezt a mámoros éjszakát
s látjuk egymás szemében
a csillogó fényt...
s az arcunkon a boldogság útját
a féktelen kéjnek gyönyörnek...
és ez fény most bennünket átölel
és ez a csodálatos szenvedélyes
érzés a mennyekbe emel...
csak egymást éhezzük csókoljuk
most ez az ételünk italunk
most csak erre vágyunk...
csak ketten Te meg Én...
kéjesen ringatózunk a szerelem tengerén!

Szép Jó Reggelt, amolyan 2009-es reggelt! Látom már ébredeztek. Nem tudtok ti pihenni?? Én bizony még visszabujok finom puha meleg ágyikómba, és álmodozom picit az elmult évről. Meg persze a most induló évről is.
Most van itt az ideje annak, hogy éppen semmit tegyünk. Csak éppen szép dolgokra gondoljunk, és vetítsük előre azokat.
Ti már ketten Sammy-boy meg Szilva jó úton jártok, igy is kell folytatni ezt az évet. A humor mindig mindenkit- már akinek van - átsegit minden nehézségen.
Summa-Summárom kivánok a szobalakóknak meg a Fórumozóknak nagyon kellemes első napot, és sok pihenést, meg miegymást, olyan ésatöbbit, ésatöbbit.......

Ha szeretsz engem, akkor ne engedj el! Akkor fogd a kezem, hajtsd a fejed a mellkasomra, hallgasd a szívverésemet, és hidd, merd hinni, hogy érted ver! Én ezt akarom hinni.

Ha szeretsz engem, akkor állj elém, nézz a két zöld szemembe, vágd az arcomba, hogy szeretlek!˝, és ölelj át, úgy, hogy roppanjanak a csontjaink, szoríts erősen, és ha zokogni kezdek, üvölts velem, ordítsd a fülembe, hogy ˝Szeretlek !˝, rázz meg erősen, parancsold, hogy nézzek rád, még ha nem is látlak a könnyeimtől. Téged mindig látnom kell, téged mindig tudnom kell, magam mellett kell érezzelek! A hajad selymét, az illatodat, az ajkad puháját, a szemed meleg, éltető barnáját, a szíved szerelmét! Nem mersz beszélni? Csak pofozz föl! Törj össze egészen, apró szilánkokra, majd söpörj a zsebedbe, és hordozz úgy, mint anya a gyermekét! A szíved alatt, a combjaid közt! Vigyázz rám, amíg össze nem forraszt a tüzed! Aztán már én vigyázok rád, már én ordítok, bárkivel, aki ellened vét. Ha egyszer összetörtél, és mégis élek a karjaid közt, akkor megszelídítetted a szörnyet, a vadat; engem. A kéz, ami arcodra mért tán ütést, téged fog oltalmazni. Csak most oltalmazz te engem! Ne titkold, ha szeretsz! Látod, én már könyörgöm, zokogva kérlek, hogy te legyél az, aki hajamat kisimítja lázas homlokomból, aki lemossa rólam azt a rosszat, amit mások raktak rám. Én tiszta vagyok, tiszta, csak vegyétek észre! Csak Te vedd észre! Mert Te szeretsz igazán... Akik hitegettek, összerugdostak, otthagytak az út szélén, a porban; véres sárban feküdtem a déli napon, de a te árnyékod lassan rámborult. Ha szeretsz, akkor takarj még a fény elől! A tiédnél több világosság úgysem kell nekem. Fogadj a szívedbe, hogy a szívembe fogadhassalak! Hogy kacagva ordíthassam beléd az életemet! Hogy sírva öleljelek magamba; a bőröm alá, a bordáim közé, a szívem mögé. Ez vagyok én, csupa vágy és kín, de Te vagy a virág a szív romjain, nem más. Nincs más. Nincs bokor, fa, fűszál, csak egyetlen kicsiny bimbó, egy fehér, szűz, és tisztább, mint én valaha voltam. És érzem, hogy lassan vörösre festem, de mosolyognál, ha végül kezedbe adnám, ezért nem bűn. Ha szeretsz, nem rágalmazol meg. Nem rágalmazol meg azzal, hogy nem szeretlek. Ha majd öledben sírok, egészen addig, míg elapad a könnyem, és szelíden azt tudod mondani: ˝Semmi baj, édes gyermekem...˝, akkor tudom, hogy otthonom van a karjaid között. Szilárdabb, mint egy erőd, melegebb, mint egy családi fészek, és jobban az enyém, mint a saját vérem. Ezt akarod? Ezt? Én ezt akarom, az utolsó porcikám is ezt akarja. Remegek érte. Csak Te ne remegj! Most ne... Aztán majd remeghetsz, ha hozzádérek, ha egy hideg estén a szerelem megcsiklandoz, és benned is több lesz a vágy és a kín, annyi, hogy kibuggyan, akkor velem remegsz majd. Ezt akarod? Akard!
Ha szeretsz engem, ezt akarod...

Nahát-nahát ! Én csak Nagyon Boldog Új Esztendőt szeretnék neked kivánni ÖregSammy-boy!
Pár képet is küldtem, eddig mindig sikerült, de most valamiért nem megy.

Nem baj, a jókivánság, igy is jókivánság. Kivánom legyen nagyon nyugodt, egészségben gazdag, és minden jóval mit szemed - szád kiván megáldott 2oo9-es éved.

Szepes Mária
KIBÉKÜLÉS

Békét kötni mindennel és mindenkivel,
aki más, mint amit jónak, szépnek
tartok, s csak önmaga tud lenni.
Elfogadni külön kozmoszának törvényeit,
ha az enyémtől eltérnek. Megbocsátani
idegen, rossz ízeket, helyükre tenni
téves jelképeket. Megérteni titkos
nyelvüket, a hebegőt, a dadogót,
a szitkozódó, mérget fröccsentő csúfat is.
Felismerni e tintahal - felhő mögött a zokogó,
magányos kárhozottat, aki adni, kérni
nem képes. Számláján csak bevétel - rovatot
vezet. Tenni, áldozni sohasem szeret,
nem ismer egyebet, csak a nihilt,
koporsót ácsol, sírgödröt ás.
Elviselni a botor jajszavát, aki maga keresi búját, baját,
visszaüt, támad, s vádol, hogy ütik,
sült galambra lesve tétlenkedik.
Nyavalyáinak utána jár,
a figyelmeztetésért halálmadárt kiált.
Nem tudja másképp. Semmiféle vád,
ítélet csontalkatát nem szabja át.
Bölcs az, aki megbocsát. Ilyen a világ!
Ennyi az ember, s ennyi vagyok
magam is. Nem több és nem kevesebb.
Néha megostromlom a lehetetlent,
Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,
azután visszahullok talajt vesztve megint.
De magamnak is megbocsájtok,
ami nehezebb, mint átugrani
saját, földre vetült árnyékunkat.
E biblikus varázslat mégis
megtörténik időnként, pedig nem idézi hit.
A csoda villáma váratlan mindig,
eltünteti, ami valónak tűnik,
s megmutatja, ami a mulandóban is
igaz, mert soha el nem múlik.

"- A boldogságról - Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő szármára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedtlenül készül a boldogságra. Teveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek."


Márai Sándor

Tűzijáték

Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre. "

Kivánok mindenkinek eredményekben gazdag, és nagyon Boldog Új Esztendőt.

No hát, garantáltan 25 fölött van, akár többször is. Aztán ha igy folytatjuk tuti letépi a szilváidat, nem fogok melletted állni, és vigyázni rád. Hallgass az idősebbre szilvaaaaaa! Nem szabad hergelni az öreg bikát, mert amit viccből ir, az komoly is lehet. A vörös posztó mindig ott lebeg a szeme előtt, érted?? De jól gondold meg, hogy komolyan akarod-e a nem hitvesi ágyadba, mert utána napokig nem fogsz dolgozni menni.
Ez egy nagyon ritka évjárat, nekem elhiheted

Na de pontosan milyen évjáratra gondoltál?? És muszáj kell az a bögre is a kezébe??? És melyik ágyadba gondoltad??

Na jah! Beugrottam, aztán nincs itt senki. Igy aztán morfondirozok magamba, amiből jó még a büdős életben nem sült ki. Csak azt nem tudom most pld. mit keresek itt, mikor qurva elfoglalt vagyok,...vagy forditva??

Egy biztos: a Szeretet az, mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és időn. Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. csak tudni, hogy vagy. " ( Müller Péter)

József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy ami lennél: férfi,
s a fű kinő utánad.

A bűn, az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
S hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz!
Ne hódolj, és ne hódíts:
ne csatlakozz a hadhoz!

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget, hisz
ember vagy: ne vesd meg!

Emlékezz, hogy hörögtél,
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját, igaz pörödnél.

Atyát hívtál elesten,
Embert, ha nincsen Isten.
S romlott kölködre leltél
pszichoanalízisben.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál, így nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szorsítsd üresd szívedhez,
vagy vess el minden elvet,
s még remélj hu szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél abban,
ki bízna benned.

Van egy hajóskapitány, és annak egy részeges papagája. A kapitány hazavisz egy üveg whisky-t, és mondja a papagájnak:
- Most el kell mennem, de mire hazajövök legyen meg AZ AZ üveg whisky, különben egyenként tépem ki a tolladat.
Elmegy a kapitány, pár óra múlva hazajön, és látja, hogy AZ üveg teljesen üres. Elkezdi keresni a papagájt, és látja, hogy AZ ágyon fekszik tökrészegen, tollait tépkedve kiabál:
- Kell a faszomnak ez a sok toll.


Két paraszt beszélget:
-Te, a Józsit mégsem holnap temetik, hanem pénteken.
- Mé', jobban van?


A hajótörött - összeszedve utolsó erejét - kiúszik a lakatlan szigetre. Partot érve a fáradságtól elájul.
Arra tér magához, hogy ott áll mellette a felesége és üvölt:
- Hol voltál, Józsi?! A hajó már tegnap elsüllyedt!!


Egy skinhead ül a bárban és iszik. A hátára ez van írva:
"Gyűlölöm a cigányokat!!!" Belép egy izmos kigyúrt cigány a bárba és odalép mellé:
- Na MI van a hátadra írva te köcsög?
- Ez AZ els* dolog amit utálok bennetek: Nem tudtok olvasni.
- Na MI van, MI van??? Nagy a pofád köcsög!!!
- Ez a második dolog amit utálok bennetek: Süketek vagytok.
- Na gyere ki te pöcs, majd ott megbeszéljük!
Kimennek, és a cigány előkap egy bazinagy kést.
- Na gyere buzikám, most legyen nagy a pofád!!!
- Ez a harmadik dolog amit utálok bennetek: Kést rántotok, mikor lövöldözés lesz.


- Az úgy kezdődött, hogy egy eléggé zsúfolt napom volt. Napközben hat szülés, négy terhességmegszakítás, harmincnégy vizsgálat. Éjszaka ügyeletes voltam, öt szülés,három küret, négy vizsgálat. Másnap
délelőtt bennmaradtam, mert egy páciensem szült, ha már ott voltam levezettem még négy szülést, kilenc abortuszt és megvizsgáltam tizenhét nőt. Délután szólt a kollégám, hogy vállaljam el a müszakját, mert sürgős dolga van, elvállaltam, volt hat szülés, négy abortusz, huszonhat vizsgálat. Este végre elszabadultam a kórházból, elindultam haza, de annyira fáradt voltam, hogy Le kellett ülnöm egy padra. Erre odajött egy prosti és azt mondta, hogy egy százasért megmutatja a pináját ...
Na, ekkor ütöttem meg először......

Rajnai Lencsés Zsolt: Nagyvilági nő
(Fr)

Ő,
egy nagyvilági nő,
de szomorú,
mert ő is csak ember, sanyarú sorú
elhagyott.
Nagyot
ütött az élet szegényen
s amint nézem,
szánom.
Szó is alig jön ki a számon.
Látom,
hogy arcán
ott a bánat.
Ma is sírt,
s gyászát hinti
minden illat, amerre megy.
Utána nyúlnék, de
nem értené, mert nagyvilági nő,
másképp szocializálódott ő.
Vidám lett és pozitív, no meg hangos.
S én a melankolikus,
élettől megfáradt
tengernyi szenvedést látva
mit mondhatnék neki?
Óh nem! Jobb őneki
ha nem tudja meg,
hogy az igazi fájdalom nem az,
ha elhagyják, hanem az,
hogy mindig egyedül volt és lesz,
mint ahogy mindenki.
Mert úgy igaz, hogy mindenki
elhagyva
nyög és sóhajt terhektől megrakva,
s úgy hiszi van hű társa, ki vele van,
pedig nincs.

Ám ő,
a nagyvilági nő
majd kiheveri ezt is,
s lesz másik álomvilága,
egy férfiölelés drága virága.
S akkor újra pozitív lesz és hangos,
sőt, dübörgő zajban rangos.

De én mégis, most szeretem őt.
Amikor ilyen elhagyott,
ilyen szegény,
ilyen árva.
Így tetszik,
kisírt szemekkel,
szomorún.
Mert most olyan igaz,
olyan bizonytalan,
olyan esendő.
S ha csak rövid időre is,
de most igazán Ember.

Tatiosz: Kalimonasz bölcsessége


Mikor Platón megkérdezte tanítványaitól, mi a három legfőbb dolog, amely az élethez szükséges, Kalimonasz ezt válaszolta:
- Az élelem, a fegyver és a szeretet.
- Ha valamelyiktől meg kéne válnod, melyiket hagynád el? - kérdezte tőle Platón.
- A fegyvereket.
- És ha még egyről le kéne mondanod, melyiket hagynád el?
- Az élelmet - válaszolta Kalimonasz. - Fegyver nélkül az ellenség a halálba kerget, élelem nélkül éhen pusztulunk; de ha meggondolod, a halál évezredek óta az élet velejárója. Fegyverrel megvédhetjük, és élelemmel fenntarthatjuk az életünket, de vajon mit kezdenénk egy olyan élettel, amelyből hiányzik a szeretet

" az abszurdum, más olyan gondolata, amely nem egyezik a miénkkel" by.

A föld szeme !

ÓDA
1
Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.

Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.

2

Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő, fondor magányt
s a mindenséget.
Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tőlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verődve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha!

3

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.

A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.
Ízed, miként a barlangban a csend,
számban kihűlve leng
s a vizes poháron kezed,
rajta a finom erezet,
föl-földereng.

4

Óh, hát miféle anyag vagyok én,
hogy pillantásod metsz és alakít?
Miféle lélek és miféle fény
s ámulatra méltó tünemény,
hogy bejárhatom a semmiség ködén
termékeny tested lankás tájait?

S mint megnyílt értelembe az ige,
alászállhatok rejtelmeibe!...

Vérköreid, miként a rózsabokrok,
reszketnek szüntelen.
Viszik az örök áramot, hogy
orcádon nyíljon ki a szerelem
s méhednek áldott gyümölcse legyen.
Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át
hímezi, finom fonalát
csomóba szőve, bontva bogját -
hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját
s lombos tüdőd szép cserjéi saját
dicsőségüket susogják!

Az örök anyag boldogan halad
benned a belek alagútjain
és gazdag életet nyer a salak
a buzgó vesék forró kútjain!

Hullámzó dombok emelkednek,
csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élő állat,
bogár,
hinár,
a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény borong -
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.

5

Mint alvadt vérdarabok,
úgy hullnak eléd
ezek a szavak.
A lét dadog,
csak a törvény a tiszta beszéd.
De szorgos szerveim, kik újjászülnek
napról napra, már fölkészülnek,
hogy elnémuljanak.

De addig mind kiált -
Kit két ezer millió embernek
sokaságából kiszemelnek,
te egyetlen, te lágy
bölcső, erős sír, eleven ágy,
fogadj magadba!...

(Milyen magas e hajnali ég!
Seregek csillognak érceiben.
Bántja szemem a nagy fényesség.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem.)

6

(Mellékdal)

(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:

Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)

Újévi szokások
A január 1-i évkezdés a Gergely-féle naptárreform után vált általánossá. Az új év első napjához számos hiedelem, babona kötődik, mert ennek a napnak a lefolyásából következtettek az egész évre. Így pédául semmit sem szabad ezen a napon kiadni a házból, mert akkor egész évben minden kimegy onnan. Igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Női munkatilalmi nap is volt, nem szabadott mosni, varrni, fonni, de az állatokat sem fogták be újévkor. Azt tartották, ha újév napja reggelén az első látogató férfi, az szerencsét hoz, ha nő, az szerencsétlenséget. Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, úgy mondták, elvitte az aranyvizet, egész évben szerencsés lesz. Egyes vidékeken a mosdóvízbe egy piros almát is tettek, ami szintén az egészség jelképe.
Bizonyos táplálkozási tilamak is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Baromfit nem lehetett enni, mert a tyúk elkaparja a szerencsét, ellenben ajánlatos volt a malachús fogyasztása, mert az kitúrja a szerencsét. A szemes terményeket is ajánlatos enni- babot, lencsét -, mert akkor sok pénzük lesz a háziaknak. Sok vidéken rétest sütöttek szintén az analógia jegyében (hosszúra nyúlik az élet, mint a rétestészta.

Márai Sándor: Meg kell várni a dolgokat...


Meg kell várni egy angyal, vagy egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.

Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan úton vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések. Igazságok. Ez mind feléd tart lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon...

Ha sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos, és személyesen a tiéd. Várj nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.

{Forrás: György Edit: A boldog élet titka}

Sziasztok! A lenti képekhez nem kell recept!
Az első képen szinte csak zölségek vannak, gondolom a karácsonyi trakta után jólesik mindenkinek.
Nem titok, én már a szilveszteri menűre gondoltam ezekkel a hidegtálakkal. Rengeteg zöldséget, lehet egzotikus zöldséget, és gyümölcsöt is felhasználni.
Az első képen szinte minden zöldségekből áll. Igaz vannak töltötthúsok, de mind finom zöldséggel vannak töltve.
Orosz hússaláta, valamit svéd gombasaláta , töltött paradicsom, padlizsán, paprika, stb.. és természetesen nem maradhat el a rántott zöldségtál sem.

A második kép magáért beszél, minden finom gyümölcs megtalálható rajta.

És ha már kellemesen jóllaktunk levezetőül, és italváltáskor is kapóra jön a sajttál. Mindenki izlés szerint készitheti, a diszítést érdemes gyümölcsökkel megoldani.
Egy igazi sajtál, mindig l5 féle sajtból áll. Fontos, hogy minden fajta sajt máshogy legyen szervirozva, felszeletelve.

Kellemes ünnepeket kivánok.

EGY IDŐ UTÁN
Egy idő után megtanulod a finom különbséget
a kézfogás és az önfeláldozás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel,
és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét,
és a bók nem esküvő.
És hozzászoksz,
hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget.
A felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod,
hogy a napsugár is éget, ha túl sokat ér.
Műveled hát saját kertecskédet,
magad értékesíted fel lelkedet, nem mástól várod,
hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy,
és valóban értékes.

(Veronica A. Shaffrtall)

Szilva nincs itt valahol??

Avagy "Gyémánt csillogás" 2.

- Éhes vagy -kérdeztem-, ahogy meztelenül a márvány lépcső felé vettük az irányt.
- Igen, szívem, rád! - mondta, és átkarolta a derekamat. Vastag szerszáma újra harcra kész volt
. - Levi, most nem arra gondoltam... Kivételesen, mondtam, és lefejtettem karjait a csípőmről.
A konyha felé vettem az irányt a sakktábla szerűen kirakott márvány padlón át. Besétáltam az ebédlőbe, és átvágtam a konyhába. a szexi tanár úr követett engem, és meztelenül leült egy bárszékre. Én a hűtőbe nyúltam, és elővettem az eperfagyit, és a tejszínhabot. Fogtam két kanalat, és leültem mellé.

Kanalaztam egyet a fagyiból, és a nyelvem hegyét kidugva megízlelgettem a finom édességet, majd amikor a kiskanálról elfogyott a fagyi, tejszínhabot nyomtam rá.

Lehunyt szemmel, élvezettel kóstolgattam..
- Megőrjítesz, szexistennőm! - nyögte, és felállt. A fallosza hatalmasra dagadt, majd szétfeszítette a rajta lévő bronzbarnára sült bőrt. Kérlelően felém emelte a kezét...
- Meghalok, ha most rögtön nem kaphatlak meg! - suttogta rekedt, száraz hangon.
Én meg figyelemre sem méltattam. Újra kanalaztam egyet, és azt simogattam a nyelvecskémmel. Hírtelen egy gondolat futott át a fejemen.
- Gyere ide! - utasítottam. Ő mellém állt. Kőkemény szerszáma a combomat súrolta.

Hírtelen mozdulattal felemeltem a fagylaltos dobozt, és a puha, édes krémbe nyomtam a péniszét. Levi felszisszent, majd elélvezett a hírtelen hidegtől. Nyakán megfeszültek az erek, izmai rángatóztak. Hatalmas erőfeszítésébe került, nehogy beleélvezzen az eperfagyiba.

- Te... Te kis boszorkány! - nyögte. Én csak mosolyogtam, és kirántottam alóla a fagyis dobozt. A méretes rúd, akár egy túlméretezett jégkrém meredt felém... Lecsúsztam a bárszékről, és őt meg feltessékeltem rá. A hideg krém bőségesen csordogált közben a golyóira.
Nem bírtam tovább... Lehajoltam, és elkezdtem nyalni-szopni a jégkrémemet. A finom, majd’ kidurranó golyókkal kezdtem. Ajkaim finoman szürcsölték le róla a megolvadt édességet. Nyelvem finoman kóstolgatta, kényeztette őket, majd rátértem az oldalára... Oldalra fordítottam a fejem, és le-fel nyallintottam a nyelvemmel. Végül a vérvőrös makk következett... Óvatosan hátrább húztam a bőrt, és megtisztogattam mindenhol. Eddig észre sem vettem, hogy Levente úgy morog, mint egy felbőszült tüzelő hímoroszlán....
Erre még bátrabb lettem, és ajkaim közé kaptam a makkot. Lassan, majd egyre gyorsabban kezdtem el szopni. Gyorsabban... És gyorsabban...

Én most itt vagyok, beugrok és kissé hosszan még mesélek is.
Jól figyeljetek !!

- Kiscicusom, mindjárt... - nyögte az extázis határán.
- Ez az... Ez az! - üvöltötte teli torokból, és spriccelni kezdett. Éhesen nyalakodtam a finom nedű után, és igyekeztem a lehető legtöbbet lenyelni... Isteni finom volt a forró dió ízű sperma a hideg eperfagylaltra... Lehunytam a szemem, és még mindig a makkon nyalakodva benyúltam a hosszú, bronzbarna, feszes combjaim közé. Megkerestem a csiklóm, és ahogy élveztem a számban az ízeket, hosszú körmöm ingerlően játszott a kelyhem gyönyörének forrásával, a csiklómmal.
Arra eszméltem fel, hogy a hideg csempén szétterpesztett combokkal térdelek, és már két ujjam a hüvelyemben jár... Fejem hátravetettem, szemem lehunytam, és hagytam, hogy a fenékig érő szőke hajam simogasson.
Ujjaim kitapintották a G-pontomat... Elég volt egyszer megnyomnom, megfeszültem, éreztem, ahogy a csiklómból forró nedv spriccel a jeges csempére, majd elernyedtem, és összerogytam nagyokat lihegve... Kis idő múltán felemeltem a tekintetem. Levente marokra fogva tartotta a fegyverét, és ő is a saját gyönyörét akarta elérni, de amikor meglátta, hogy kinyitottam a szemem, abba hagyta az előző műveletet. Karjába fogott, és felemelt. Felültetett a pultra, és szétfeszítette a combjaimat. Az még rángott az iménti gyönyörömtől. Ravaszul nézett a szemembe... Megfogta a kanalat, és az olvadozó fagyiba nyúlt. Egy hatalmas adagot kiemelt belőle, és belekostólt.

- Mit csinálsz? - kérdeztem provokálva őt. - Fagyit akarok enni, kehelyben. A te kelyhedből. - mondta, és a kinyílt rózsaszín kis sima puncikámra tette a jéghideg eperfagylaltot. Sikkantottam meglepetésemben. Megremegtem, ... és elélveztem, majd az ő hatalmas kutya nyelve esett neki az én legédesebb kincsemnek. A puncilevem édessége összeolvadt a fagylalttal... és csak nyalt, ...és nyalt. Lihegtem, mozgattam a csípőm. Már mindent csináltam, amikor a nyelve egy még meg nem olvadt darabot nyomott forró, rugalmas hüvelyembe. Felnyögtem mélyen, torokból. Azt hittem, menten elájulok, annyira finom volt.
És akkor fogta a tejszínhabot, és csak fújta körbe a puncuskámra. Nyelve támadásnak lendült, és a hüvelyemből csordogáló puncilét, és olvadt fagylaltot nyalta a tejszínhabbal... És akkor egy ujja... Majd kettő befurakodott.

- A faszodat akarom! - sírtam már a gyönyörtől. - Kérlek! Most! Most akarom! - sikoltottam, és pontosan akkor élveztem el, amikor az a nagy bársonnyal borított acél, ami egy póni ló szerszámának is beillett volna, teljesen kitöltött belölről, és belém ontotta a forró spermát. Azt hiszem, elájulhattam. Fátyolosan nyitottam ki a szemeim. Levi még mindig felettem támaszkodott a kezével. A vállára hajtottam fejem, és átöleltem a nyakát. Beszívtam az illatát, és újra lehunytam a szemem.
- Felmegyünk? - kérdeztem. - Hm? - csak ennyi.
- Tudod mit akarok? - az angyali külsőm mögött ördögien elmosolyodtam. - A szüleim ágyában akarom. Ott akarok veled szeretkezni!

LÉKET KAPOTT LELKIISMERET
cs, 10/30/2008 - 15:13 - FarkasErzsébet
Éreztél már belső földrengést
amikor áporodottá válik a csönd?
Reszket benned teremtett lényed
érzed? Léket kapott lelkiismereted.

Elázik vágyad a viharban
keserű harangszó hull égi kárpiton!
Zuhog a csönd, lerombolt álom
bilincs fűzéreibe kapaszkodom.

Az idő alagútjában élsz
pereg a film, elsomfordál a búbánat,
de itt marad élete tánca
reszkető dallam emel az árvaságba.

Föléled a tisztító öröm!
mosolyának egy szirma magad elé hull...
Szikrát vet lelki fuvallata
a ragyogó káprázat tovább sodorja.

Két jógi ül a fa alatt, versenyeznek koncentrációs képességükben.
Az egyik azt mondja:
- Bebizonyítom, hogy én vagyok a jobb. A szemközti ház 3. emeletén egy ember ki fogja nyitni az ablakot, kinéz és becsukja az ablakot. Elkezd koncentrálni, így is történik.
- Én jobbat tudok, mondja a másik, a negyediken egy ember mindjárt kinyitja az ablakot és kidob egy tévét. Elkezd koncentrálni, a negyediken kinyitják az ablakot, kinéz egy ember, majd becsukja az ablakot.
- Látod jógi, nem tudsz te semmit! - mondja a másik.
A jógi még egyszer megpróbálja, megint csak kinéz az ember.
Harmadjára is megpróbálja, az ember kinyitja az ablakot, kiordít a jógiknak:
- Hagyjanak már békiben, nincs is tévém!


1) Tiszta víz a ruhám, és ez a te lelkeden szárad!
2) Mostanában a szép dús haj olyan ritka...
3) Az üzleti találkozómat egy evőeszközboltnál beszéltem meg. Kések.
4) A hóhért grimaszversenyre küldték. Eszméletlen fejeket tud vágni!
5) Honnan jött ez, hogy mindent becsmérel? - Ócsáról.
6) Impotens vagy? - Eddig ezt senki sem állította!
7) Hogyan lehet egyszerűen repülőt hajtogatni? - Repülő, repülő, repülő...
8) Kannibál harcosok kínálják egymást: "Kérsz egy katonát?"
9) Egy tudóscsoport lázasan kutatja a malária ellenszerét.
10) Szondi vásárláskor egy százdukátos aranytallérral fizetett, mire AZ eladó megkérdezte tőle: "Jó uram, apród nincs?"
11) A hóhér a pályafutását gyerekfejjel kezdte.
12) A magyar katonák a csatában hadilábon álltak.
13) A halászok semmi kivetnivalót nem találtak a hálójukon.
14) A temetési szertartás után a tömeg oszlásnak indult.
15) A focisták a 90. percben az utolsókat rúgták.
16) A vitatkozó parasztok a falu végén dűlőre jutottak.

Két vak ló beszélget:
- Indulsz a holnapi versenyen?
- Nem látom semmi akadályát!

Két ceruzaelem beszélget:
- Milyen szép a ruhád, hol vetted?
- Nem vettem, anyukám Varta.

- Doktor úr! Nagyon hullik a hajam! Mit tud ajánlani, hogy megmaradjon?
- Egy papírdobozhoz mit szólna?

- Mit kérdez a reagge-zenekar, ha elfogy a füvük?
- Mi ez a szar amit játszunk?

- Mit csinál a kaméleon a kohóban?
- Beleolvad a környezetébe...

Először megy fel a lány az udvarló lakására.
- Azt mondta anyukám, ha bármivel próbálkoznál, mindenre mondjak nemet! - mondja a lány.
- Aha... És nem bánnád, ha most megdugnálak?


90 éves öregember haldoklik az ágyban, az emeleti hálószobában.
Egyszer csak érzi,hogy az egész életében kedvenc almásrétes illata jön fel a konyhából. Nagy nehezen kikel az ágyból. Utolsó erejét összeszedve lebotorkál a lépcsőn. A konyhába érve ott látja az asztalon kedvenc rétesét. Már nyúlna az első darabért, amikor a felesége a kezére csap a főzőkanállal és azt mondja:
- Azt ne bántsd, az a temetésre lesz!


Három öreg üldögél az öregek otthonában a kerti padon, amikor arra megy egy csinos fiatal nő.
- Hű, de megszorongatnám! - mondja az első öreg.
- Én meg jól összecsókolgatnám! - lódít a második.
- Én meg de jól... mit is szoktunk még csinálni velük? - mondja a harmadik.


A parkolóban egy kocsijához igyekvő nő észreveszi, hogy egy autó vezető
nélkül gurulni kezd. Szokatlan lélekjelenléttel kinyitja a kocsi ajtaját, beugrik és behúzza a kéziféket. Amikor kiszáll, észreveszi, hogy egy férfi áll a kocsi mellett.
- Gurult, de megállítottam - jelenti ki büszkén a nő.
- Tudom - válaszol a férfi -, én toltam.

Kisfiú a nagymamának:
- Képzeld az apunak két fütyije van. Az egyik egy kicsi amivel pisil és egy nagyobb amivel anyu a fogait mossa.


Mi az, hét ujja van és 10 gyereke?
- Asztalos, aki nem tud vigyázni.


- Doktor úr, rettenetesen félek a foghúzástól. Esküszöm inkább szülnék egy gyereket.
- Hát csak döntse el, asszonyom, mert akkor úgy állítom a széket.



A pap és a rabbi szomszédok. Egyik reggel a pap gondol egyet és felebaráti
jócselekedetként lemossa a rabbi kocsiját. Másnap reggel meglepetten látja, hogy a rabbi fürészeli le az ő kocsijának kipufogóját. Odamegy hozzá:
- De hát mit csinál a kocsimmal?
- Maga tegnap megkeresztelte az enyémet, én pedig körülmetélem a magáét!


A baromfiudvarban fél kilós tojást tojik az egyik tyúk. Egy riporter megkérdezi tőle:
- Megmondaná, hogy hogyan sikerült?
- Ez családi titok.
- Tervei a jövőre nézve?
- Egykilós tojásokat tojni.
A riporter faggatja a sikeres kakast is:
- Megmondaná, hogy hogyan sikerült?
- Ez családi titok.
- Tervei a jövőre nézve?
- Szétverem a strucc pofáját!


Két jógi ül a fa alatt, versenyeznek koncentrációs képességükben.
Az egyik azt mondja:
- Bebizonyítom, hogy én vagyok a jobb. A szemközti ház 3. emeletén egy embe

Négyen beszélgetnek arról, mi a leggyorsabb dolog a világon?
- Szerintem a pislogás a leggyorsabb a világon! - mondja az elsö .
-
Olyan gyors, hogy észre se veszed, ha pislogsz.
- Nem rossz ötlet, de szerintem a gondolat sokkal gyorsabb -
mondja a
második.
- Szerintem nincs igazatok - mondja a harmadik - a fény mindennél
gyorsabb.
- Á , nem tudtok ti semmit! - cáfol a negyedik. - A leggyorsabb
dolog
a világon a hasmenés.
- Na, ne hülyéskedj már! - nevet a másik három. - Hogy lehetne már
gyorsabb a hasmenés ezeknél...
- Na, figyeljetek csak! A múltkor szüreten voltam, megittam egy
csomó
mustot. Hazamentem, lefeküdtem, és éjszaka arra ébredtem, hogy
csikar
a hasam. Aztán, mielőtt pislogtam, vagy felkapcsoltam volna a
lámpát,
előbb befostam, mint gondoltam volna.

Mácz István Szíveket gyűjtök.

Szeretem azt, aki gyűjt. Naponta van öröme. Megnézi gyűjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak. Közben örül, hogy neki van az, amit szeret.
Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit.
Te mit gyűjtesz?
Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.
Szíveket gyűjtök.
A szív jelkép. Az embert jelenti.
Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek. Talán bolondnak hinnének, ha tudnák, miért nézek kutatón mások szemébe. Bolondnak hinnének, mint a görög bölcset, aki nappal lámpásával embert keresett a piacon.
Szíveket gyűjtök. Nekem nem valami kell, hanem valaki. Ember.
Ember, aki rám mosolyog; aki megért; aki tisztességes; aki hűséges; akiben szeretet él; aki örül, hogy észreveszik; akiben a tehetség egy szóra kinyílik; ember, aki egyszerűen érték, mert ember.
Ha van olyan nap, hogy nem találok, az én hibám.
Nem néztem eléggé szét, nem néztem a látszat mögé, az előítéletek alá.
Szerencsétlensége az embernek, hogy a jót szégyelli. Rejti, mint kagyló a gyöngyét. Hát én feltöröm a kagylót figyelemmel, érdeklődéssel és a gyöngyhalászoknál boldogabb vagyok. Mert az emberek között több az ember, aki méltó, hogy annak lássák, mint az, aki összetörte magában az emberséget.
Elfogult vagyok? Téged nem ismerlek. Embernek tartod magad. Hányan vesznek észre? Hányan kérik a szíved? Hányan látják, hogy jó vagy?
Szíveket gyűjtök. Őrzöm arcukat. A szemük tüzére emlékszem. Ha azt felejtem, énjük bennem marad, amely belém égett egy pillanat alatt.
Nincsenek érméim, bélyegjeim, címkéim, sem galambgyűjteményem.
Szíveket gyűjtök.
Szívem tele van.
Velük és az örömmel, amelyet csak ők adhatnak.
Nézd el nekem, hogy végig magamról írtam. Eszelősen hiszem, hogy nincs nagyobb, fontosabb, mint az ember. Embertelen korban élünk? Ne hidd el. Csak nézz önmagadba, nézz a mások belső világába s meglátod az Embert. Csak annyi időt fordíts embertársaidra, mint a gyűjtők gyűjteményeikre. Kincseid lesznek. Nem olyan, mit pénzzel kifejezni lehet, nem valamik, hanem sok-sok szív benned, valakik, akiknek értéke semmivel ki nem fejezhető és mind személyes öröm életedben.

Álmok kusza kertjeiből


Álmodtam én és az álom, az álom én magam voltam.
Kertben bolygtam, és magam voltam a kert, ahol bolygtam,
a kert, ahol bolygtam és bolygok, botlódva bozóttól bozótig,
mint ki éjjel jár tapogatva és az árnyaktól húzódik.
Gonosz ligetben járok én, utamat nem látom előre,
és mégis biztosan tudom, hogy kijutok egyszer belőle.
Nem lesz az márma, sem holnap, sem holnapután, s azután sem,
és jól tudom, hogy nem lesz még halálom különös óráján sem,
s nem az idők végén az idő sohsem érheti végét:
hanem az idők mögött valahol, hol az Isten tartja székét.

S veszélyesen, mintha az ürben egy csillag egy másikra hullna,
hullt, kedvesem, kertemre kerted és testvér álmod álmomra.
Most titkosan egy helyen két kert, és két álom olvad keverve,
mint egy lemezen két fénykép, vagy két hang egyszerre leverve.
Mintha külön nem volna elég útvesztő lelkünk vagy testünk,
egymásra dobott két háló, egymás zavarába estünk.
Egymás élete szörnyeivel tele minden bozótunk:
dupla sürüségben járunk mi, s kézfogva tapogatózunk.
Vagy néha dacosan, ha egymás lázas kezét eleresztjük,
nem vagyunk sem egy már, se kettő, magunkat is velevesztjük.

Óh, nem vagyunk mi boldogok, se tiszták, se jók, se bölcsek,
Életünk a kócos erdők ágainál kúszább és törtebb,
ezer rosszaságtól sötét és könnyektől nedves;
de a lombok végül is egymást a nyilt égbe ölelik, kedves,
mely fényes homlokkal hajol ránk, mint dajka az ébredezőre...
s egyszer simára gombolyul minden ami zilált és dőre.
Nem lesz az márma, sem holnap: az idő csak oszlopos tornác.
A Takács a napok mögött ül, amik során élve túl nem látsz.
Durva cselédei tépik álmaink kócát, a Sorsok,
mely gubancban hever előtte s nagy kezeik szelében borzog.


--------------------------------------------------------------------------------

Nagymama, nem láttad a tablettáimat? Az volt rájuk írva, hogy 'extasy'...
- F*szom a kib*szott tablettáidba! Láttad már a sárkányt a konyhában ...?


Felszáll a vámpír a buszra, a hátán egy hatalmas koporsó. Az egyikember
nagyon nézi, bámulja folyamatosan. A vámpír türelmes egy darabig, majd
megkérdezi ingerülten:
- Mi van köcsög, nem láttál még ételhordót ...?


Egy járókel~o megállít az utcán egy másikat:
- Ne haragudjon ... az állomást keresem.
- Nem haragszom. Keresse .


Egy varjú tántorog ki a kocsmából, majd megszólal:
- Kakukk, kakukk, izé, csipcsirip, csipcsirip, ooo uhu, uhu ... hu ...
huuuuuuu de beb*sztam .


Egy paraszt ül a tóparton és horgászik. Egyszer csak kifog egy aranyhalat.
A hal keservesen megszólal:
- Kedves paraszt, ha visszadobsz a vízbe, teljesítem 3 kívánságodat!
A paraszt földhöz vágja a halat, és addig tapossa, amíg az meg nem
döglik.
- Anyád a paraszt .!

Békét kötni mendennel és mindenkivel,
aki más, mint amit jónak, szépnek
tartok, s csak önmaga tud lenni.
Elfogadni külön kozmoszának törvényeit,
ha az enyémtöl eltérnek. Megbocsátani
idegen, rossz ízeket, helyükre tenni
téves jelképeket. Megérteni titkos
nyelvüket, a hebegöt, a dadogót,
a szitkozódó, mérget fröccsentö csúfat is.
Felismerni a tintahalfelhö mögött a zokogó,
magányos kárhozottat, aki adni, kérni
nem képes. Számláján csak bevétel-rovatot
vezet. tenni, áldozni sohasem szeret,
nem ismert egyebet, csak a nihilt,
koporsót ácsol, sírgödröt ás.
Elviselni a botor jajszavát, aki maga keresi búját, baját,
visszaüt, támad, s vádol, hogy ütik,
sült galambra lesve tétlenkedik.
Nyavalyáinak utána jár,
a figyelmeztetésért halálmadárt kiált.
Nem tudja másképp. Semmiféle vád,
ítélet csontalkatát nem szabja át.
Bölcs az, aki megbocsát: Ilyen a világ!
Ennyi az ember, s ennyi vagyok
magam is. Nem több és nem kevesebb.
Néha megostromlom a lehetetlent,
Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,
azután visszahullok talajt vesztve megint.
De magamnak is megbocsájtok,
ami nehezebb, mint átugrani
saját, földre vetült árnyékunkat.
E biblikus varázslat mégis
megtörténik idönként, pedig nem idézi hit.
A csoda villáma váratlan mindig,
eltünteti, ami valónak tünik,
s megmutatja, ami a mulandóban is
igaz, mert soha el nem múlik.

Reményik Sándor

Karácsony
Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén` a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma ugy kén`, hogy egymást öleljék
Szivükre mind az emberek -
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg...

Kihült a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé;
Heródes minden földi nagyság,
S minden igazság a kereszté...
Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét -
Beteg a világ, nagy beteg...

Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve...
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!...
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!...
Ady Endre