Alkonyodás közeledett lassan az erdőn. Csöndes és tavaszi szagoktól terhes alkonyodás volt ez, rigók füttyentettek bele szeszélyesen, s a patak, mely lent a fenyők közt verdesett, olyan volt, mint egy ideges szív. A szellő is teljesen rendszertelenül bujkált a fák között, majdnem céltalanul, mint a szerelmes gondolat. Néha fölfelé jött a fenyők alatt, megsimogatta a kérges törzseket, átborzolt a mohán, s érintésével remegésbe hozta a tűleveleket, melyek különösen érzékenyek voltak akkoriban. Aztán egészen váratlanul elfordult oldalra, megtapogatta langyos ujjával a málnák rügyeit, a tekervénye szarvascsapások nyomán tovatévelygett az irtás sűrűjében, hogy onnan hirtelen újra lerohanjon a patakahoz, s a juharfák alól felkapva néhány ősz óta fonnyadó levelet, jókedvűen belevágja a sustorgó vízbe.

Én is jelentkeztem és még nem látom magam a névsorban !!
Pedig már nagyon készülők!!!

Persze ! Köszönöm a meghivást, nagyon szivesen részt veszek benne!

Reményik Sándor: Egy lélek állt...

Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!
Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"
S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,
A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"
És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"
S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."

S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."

Szeretlek. Tőlem el ne várd,
szokott módját a széptevésnek,
téged aláznának meg a
bókká butitott esküvések,
mért mondjam: csodaszép a szád,
mikor csak oly szép, mint az átlag,
te is tudod: az úgyse vagy
akinek vágyra gyúlva látlak.
Egérfogáshoz épp elég
egy csöpp szalonna - macska semkell,
cincogó lányokat szokás
lábról levenni közhelyekkel,
az ő receptjük ismerős:
célzás ruhára, hajra, gyengéd
figyelmességek közt néhány
jól időzitett szemtelenség -
ez csapda csak s nem taktika,
nem bámulat, de szánalom kél
az áldozat iránt, kiért
fölös hűhó a macskafortély,
mikor csak bársony bőrödért
s csodás-ívű szádért dicsérlek:
arcod ne fesse hála-pír,
inkább harag-piros önérzet.
Tedd, hogy remek melled mögött
bonyolult szívedig találjak,
s ha szíved méltónak ítél,
fizesse értem meg az árát,
nászunk legyen ellenfelek
vívás utáni kézfogása,
egymás próbáját miután
mindkettő emberül kiállta,
amikor már nem érdekes
ki nyert, vesztett, hol több a sebfolt,
amikor csak egy lelkesít:
kettőnkhöz méltó küzdelem volt.

(kiegészítve: Baranyi Ferenc verse: Mindkettő emberül) :tom

Azt hiszem, itt ebben a környezetben még a betegek is rögtön meggyógyulnak.
Szép Jó Estét Mindenkinek

Hogy bassza meg , milyen jogon törlik az ember hozzászólását, akkor mikor csak az igazat irja le??
Csak az eszünket szabad játszani?? Az igazat nem szabad megirni??

Kurva jóóó, tényleg nagyon kurva jóóóó!
Hogy ezt a kurva jóó dolgot nem látja a xxxxxx, hát ez felháboritó!

(nicknév kimoderálva, és kéretik nem célozgatni: öregSam)

Vegyetek s egyetek,
drága barátaim,
egyetek jól, ha van mit,
vegyetek s egyetek,
kövérek legyetek,
kössetek tiszta kendőt
a nyakatokba bogra
s kigömbölyült vidám
arccal, szép pirosan
egyétek a levest,
gyúrjátok lefelé
az ízes pecsenyéket,
zsíros falat zamatját
élvezzétek, ropogva
harapjátok a hízott
gyümölcsök drága húsát,
töltsetek bort, a szőlő
sűrü aranylevét
csurrantsátok csobogva
a kristályos pohárba
és igyatok örömmel
és egyetek sokat
és igyatok sokat
s egyetek, igyatok,
míg meg nem részegedtek
és hangosan dalolva
nem veritek az asztalt,
nem kezdtek kiabálni
és csókolózni roppant
kacajjal, igyatok,
kedves barátaim,
vidám fickók, ti drágák,
szivem szerettei, -
ó mert tudom, bizonnyal
nem bűn örömben élni
s az Isten úgy tekint le
reátok kék egéből,
jóságos víg mosollyal,
ellágyult szívvel és
félszemmel hunyorítva,
ahogyan én tekintek
a tej körül csatázó,
ugrándozó, bolondos,
lefetyelő, bozontos,
rubintos-nyelvü, huncut
öklömnyi kiskutyákra!

Látom szüretre készültök, fogadjátok meg alábbi jótanácsokat:

Hogyan szüreteljünk.


Sose kezdjük borivással a napot. A reggeli bor megfekszi a gyomrot,
rátelepszik a mozgásközpontunkra, azonkívül kettős látás is
kialakulhat.Tapasztalt szüretelő törkölypálinkával indítja a reggelt
féldecis kiszerelésben, ennek kiváló az értágító hatása, meg a muslincák sem jönnek ránk annyira, mint bor esetében.


Lehetőség szerint keveset tartózkodjunk napon. A szeptemberi-októberi
napsütésnek még ereje van, könnyen okozhat szédülést, kóválygást, egyensúlyi zavarokat. Ha tehetjük, vonuljunk a pince hűvösébe, a megfáradt, kitikkadt szervezet itt tud igazán akkumulálódni.
Ernyőt, botot sose vigyünk magunkkal a pincébe, ez tudniillik a lépcsőn való lezuhanásunkban akadályozhatja a biztos talajfogást, plusz a poharakat is leverhetjük vele, ami újabb bajforrás lehet (vágásos sérülések stb.).


A lopót mindig egy kézzel fogjuk, így szabad kezünkkel megtámaszthatjuk
szüretelő társunkat.
Sose vedeljük a bort, csak hörpöljük, kortyolgassuk. A vedelő borivó
unesztétikus, beárnyékolja az egész szüretet, azonkívül, a saját kezére is
rá szokott lépni.
Ne kívánd meg felebarátod borát, ott a tiéd!
Óránként, kétóránként jöjjünk fel a pincéből, nézzük meg, hol tart a szüret, mire jutottak az asszonyok és a gyerekek. Ha a tőkék között szemlélődünk,kapaszkodjunk erősen a karókba, lábunkat próbáljuk meg ciklikusan egymás elé rakni.


Az éneklés ("Részeg vagyok, rózsám"a szavalás ("Ej, döntsd a tökét!")
jótékonyan hat a tüdőre, szívre, növeli az együvé tartozás érzését, sőt még
a seregélyek is elmenekülnek a környékről.
A házassági ígéretekkel csínján kell bánni, ez másnap rossz közérzetet
okozhat.
Szüreti összeszólalkozásoknál bicskát, hordódongát nem illik használni,
kínáljuk meg óborral az ellenfelet, az majd leteríti .
Ha beszédünkben már túlságosan sok a mássalhangzó, taglejtésekkel is
kifejezhetjük magunkat. Ennél kifejezőbb, ha csak ülünk a sarokban támasztva a falat.
Pincelépcsőre ne feküdjünk le aludni, mert áteshetnek rajtunk poharastól,
lopóstól.
Reggel ne ijedjünk meg a táskás szemű, piros orrú embertől a tükörben.
Megvan szegénynek a maga baja!

Amikor lehunyod két csillag szemed
Amikor párnádra hajtod a fejed
Amikor gondod a holnapra hagyod
Amikor álmodsz - én Veled vagyok.
Amikor lépted rossz útra téved
Amikor sorsod nehéznek érzed
Amikor egyedül maradtál végleg
Amikor nincs más - vezetlek Téged.
Amikor sírnál - de elfogyott a könnyed
Amikor érzed a szavak is őlnek
Amikor a sötét elnyelne Téged
Amikor fény kell - én gyújtok Néked.
Amikor könnyed patakként árad
Amikor örök vendég a bánat
Amikor felhők ültek a szemedre
Amikor sírsz - mosolyogj a szemembe.......
Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon
Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson
Amikor eljön a halál érted
Akkor élni én hívlak Téged.

Álmodj patakot, virágzó rétet
Őzet, pacsirtát, fürge menyétet.
Álmodj napot, szellőt - fényeket,
csillagok vándora - élj életet.....

Hévizi emlék?

Lassan közeleg a végső vallomás,
Legördül a könny, nem lesz folytatás.
Dobban a szív, megremeg a lélek,
Hazugság mocskát ereszti a szélnek.

Egykor szebb jövőt hazudtak a sorok,
Nem volt az valóság, az élet konok.
Előtérbe került a sok hamis barát,
Háttérbe szorult a szerelmi varázs.

Szépség vívott harcot, a türelmes társsal,
Egyértelművé vált, melyik lesz hatással.

Folyton osztozkodni akar, csak nem meri bevallani, sem bevállalni.
Most éppen kiárusitást tart magából, figyeld milyen magas fokon végzi. A végén még sajnálni is fogják őt.
Lehet tanulni tőle !

Ma még túszt ejtek, az már biztos!

Reményik Sándor:
Kibékülés

Békét kötni mendennel és mindenkivel,
aki más, mint amit jónak, szépnek
tartok, s csak önmaga tud lenni.
Elfogadni külön kozmoszának törvényeit,
ha az enyémtöl eltérnek. Megbocsátani
idegen, rossz ízeket, helyükre tenni
téves jelképeket. Megérteni titkos
nyelvüket, a hebegöt, a dadogót,
a szitkozódó, mérget fröccsentö csúfat is.
Felismerni a tintahalfelhö mögött a zokogó,
magányos kárhozottat, aki adni, kérni
nem képes. Számláján csak bevétel-rovatot
vezet. tenni, áldozni sohasem szeret,
nem ismert egyebet, csak a nihilt,
koporsót ácsol, sírgödröt ás.
Elviselni a botor jajszavát, aki maga keresi búját, baját,
visszaüt, támad, s vádol, hogy ütik,
sült galambra lesve tétlenkedik.
Nyavalyáinak utána jár,
a figyelmeztetésért halálmadárt kiált.
Nem tudja másképp. Semmiféle vád,
ítélet csontalkatát nem szabja át.
Bölcs az, aki megbocsát: Ilyen a világ!
Ennyi az ember, s ennyi vagyok
magam is. Nem több és nem kevesebb.
Néha megostromlom a lehetetlent,
Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,
azután visszahullok talajt vesztve megint.
De magamnak is megbocsájtok,
ami nehezebb, mint átugrani
saját, földre vetült árnyékunkat.
E biblikus varázslat mégis
megtörténik idönként, pedig nem idézi hit.
A csoda villáma váratlan mindig,
eltünteti, ami valónak tünik,
s megmutatja, ami a mulandóban is
igaz, mert soha el nem múlik.

Egy 18 éves csaj bevallja az anyjának, hogy teherbe esett.
Az anya elkezd hisztizni és sírni: "Ki volt az a disznó, aki ezt tette veled?
Tudni akarom!"
A lány erre előveszi a mobilját, és telefonálni kezd.

Fél óra múlva egy Ferrari áll meg a ház előtt: egy őszülő halántékú, finom úr, Armani öltönyben kiszáll és kopogtat az ajtón.
Leül a nappaliban az Apával és az Anyával szemben, és közli velük:
"A lányuk most értesített a problémáról.
Sajnos nem vehetem el őt családi állapotom miatt, viszont gondoskodom a születendő gyerekről. Először is:
- fizetem a lányuk összes kiadását, élete végéig. Ha lánya születik:
- biztosítok számára két kereskedést, egy családi házat, egy tengerparti villát, továbbá 5 000 000 $-t a bankszámláján.
Ha fiú születik:
- neki adok néhány gyárat és 10 000 000 $-t a bankszámláján.
Viszont ha elvetél:
- nem igazán tudom, hogyan segíthetnék. Önök mit javasolnak?"
Mire az apa, aki eddig néma csendben hallgatta az előadást, csak ráteszi a férfi vállára a
kezét, és így szól:
- "Akkor megbaszod újra."

Öt év merült el az idő vizén,
hosszú órákat ringatott a part,
hogy szépség-hálód rabja lettem én,
s kesztyűtelen kezed csapdába csalt.
Nem nézek már a éji égre sem,
de látom szemed jólismert tüzét,
a rózsaszirmok színét sem lesem
s orcádhoz vonja lelkem a hűség.

Nem bűvöl el virágok szirma, de
sóvár fülem elképzelt ajkaid
szerelmes hangját mézként szívja be
csapongó tévhitében - ám szelíd
emléked áttör minden gyönyörödön
s búval tetézi édes örömöm."

Mikor kezdődött?
Mikor tanultuk meg, hogy árt a nap, hogy védekezni kell
ellene napszemüveggel meg napolajjal?
Mióta lessük egymást gyanakodva, és megyünk haza
egymástól szédelegve a félelemtől?
Mióta vagyunk elárulhatóak?
Mert most szeretünk ám aludni, és szeretünk hallgatni,
és már nem is fontos, hogy elfelejtünk valamit.
És morgunk, ha vidám színeket kennek a házfalakra, mert
kerülgetni kell a malteros ládákat.
Kávéházakban ülünk egyedül, mert félünk ismerősünkhöz odamenni.
Idegenek ülnek le mellénk, magányos madárijesztők,
akik egy kávéért elmondják az életüket, ami olyan egyforma,
mint amilyenek mi leszünk nemsokára,
de bennünket sem érdekel, mert már nem fontos más karikásszemu egyedülléte.
Ilyenkor elmegyünk.
Ilyenkor egy másik helyen ülünk le, és minden ugyanaz.

4.
A szerelemről irónikus mosollyal beszélünk,
és folyton arról beszélünk, pedig nincs is
szerelem, csak valami sivár pótlék, két másnemű
reménytelen összeborulása egy alig világított szobában, ahol
ha akarnánk se találnák meg egymást, de nem is akarják.
És úgy meghízott a lelkünk, hogy a mérleg ijedten
felszisszen, ha ráállunk, és ezt a kövér lelket mindig kiöntjük,
és mégis mindig csak több lesz.
Igen és nem helyett azt mondjuk, hogy mégis,
meg hogy tulajdonképpen, meg hogy talán fontolóra kéne venni.
s ha zenét hallgatunk egyedül tesszük,
mert ilyenkor lelkiismeret furdalásunk van,
emlékezünk és szégyelljük magunkat.
És ha egyedül vagyunk, mert nem merjük megfogni egymás kezét,
csak derekát. És ha keresünk valamit, az az akolmeleg.
Már nem nagy az igényünk pénz és lakás és emberek, akiktől
nem félünk és csodálkozunk,
hogy összezsugorodott igényeinket nehezebb kielégíteni,
mint napevő mohóságunkat.
És egyes szám első személyben beszélünk mindig,
a többesszámot mintha elfelejtettük volna.


És mégis féltem az életem,
pedig a tág világ olyan szűk lett, mint egy kaloda.

Napkeresőnek indultunk még mi is.
Azt hittük, az új szépséget, a rák gyógyszerét találjuk meg egyszer.
Azt hittük sok-sok emberrel fogjuk majd együtt megállítani a halált,
a halált, - amelyben pedig nem hittünk.
Emeletes ágyakban beszéltük meg.
És a bajok is szépek voltak, mert feladatot jelentettek, kemény ellenfelet.
Szalonnát sütöttünk és nevettünk, a komolyságunk a nevetés volt.
És azt hittük, hogy a legjobbkor születtünk,
hogy mi már mindent tudhatunk, mi már azt is tudtuk,
hogy mind emberek vagyunk, és hogy ez a legfontosabb.
Hidegvízben úsztunk, és énekeltünk,
és senkinek sem kapott görcsöt a szíve,
és felhevülten ittuk a hideg vizet,
nem is ihattuk másképp,
mindig melegünk volt, egyikünk se kapott tüdőgyulladást.
Nem, mi elpusztíthatatlanok voltunk.
Valamikor még befogadtuk egymást.
Valamikor zavarban voltunk,
ha barátainknak vallani akartunk,
nem voltak titkaink.
És kerestük a szerelmet is, mert szépek voltunk,
de a szerelem sem volt
titkolni való, hanem tisztelni való volt, amiről megilletődött
komolysággal - de csak így - bárki bármikor beszélhetett.
És boldogok voltunk,
mert a szerelemben csak a szerelmet kerestük,
nem anyáink szolid - érzelgős körítéseit, nem nagyatyáink szifiliszes bohémségét.
Valamikor szerettük együtt hallgatni a zenét,
és annyira szerettünk lenni, hogy alvásra is sajnáltuk az időt.
Igent és nemet mondtunk.

2.
Nem méricskéltük gondolat és indulat arányát, és kinevettük
aki ellenünk szólni mert.
A kenyérharcról azt hittük, hogy egy olyan összetett szó, ami
az éhezo emberek küzdelmét jelenti, s azt, hogy ebben mi is
résztveszünk. És olyan barátaink is voltak, akiket sose láttunk.
Nem mondtuk a fonöknek, hogy szép, ha ronda volt, de ha nem
volt az, mondtuk, had örüljön.
És ha megláttuk egymást, mindig rengeteg mondanivalónk volt
és iszonyúan fontos volt, hogy mindent elmondjunk, nem
fürkésztük a másik arcát, és nem kértük meg, hogy ne szóljon senkinek.
Gondolatban befestettük vidám színekre a géppuska himlőhelyes házak
szürkésbarna falát, és elhittük, hogy egyszer minden kék
lesz, meg piros, meg sárga.
És sose égtünk le a napon, mert a nap is szeretett minket.

3.

Mit kinálgatsz itt a csajoknak?? És kivel nem vitázol, ha egyszer a kolbászodról van szó?
Ennyit már a te kolbászod sem bir el! Légy kicsit szerényebb !

Sziasztok ! Jó hétvégét ! Tudjátok én utánanéztem, ki is lehet a Diablos meg még steve is. Előbb a név, aztán a rajzok, grafikák, méghozzá gépi grafikák. Ez valami játék, lehet csak én vagyok elmaradva, de amolyan fantáziajáték, és rajzok, meg szellemek.
Valami ilyesmi, amit most ide teszek nektek.
Igy van Diabolos??

De nehéz, de nehéz,
részeg tántorgás közben
a pocsolyákat elkerülni.
Szédítő, zöld mocsár
fölött lebegve várni ott,
ahol a végletek között
az aranymetszet rejtett
mérlegén egyensúly rezeg!
De nehéz, de nehéz
zúzott testedből lelked
épségben kimenteni,
ha rázúdulnak a sors
lavina omlásának kövei!
De nehéz, de nehéz
a hullámhegy tetején is
szilárdan tudni,
hogy a szenvedő embert
szolgálni több,
mint tömjénben fürdő
zsarnokok kegyét keresni!
De nehéz, de nehéz
reményed apadó szintjét
fénylő hittel feltölteni,
s a végtelen szimmetriát
meglelni a pokolban is!
De nehéz, de nehéz
mindig bízni és mindig adni,
anélkül, hogy áldozatod
földi arannyal kifizetnék!
De nehéz, de nehéz
az agyaddal érezni
s a szíveddel látni.
Hiú sérelmeken mosolyogni
és sajnálni azt, aki megüt!
Ha megidézed magadban
a csillagszelídítő bölcset,
Ő mégis a nehezebbet
választja a könnyű helyett.
Belső Mestered
jobban tudja nálad,
hogy egyszerűbb
megtenni a könnyűt,
de az ijesztő erővel
visszaüt!
Izmaid attól nőnek,
hogy életed súlyát önként megemeled.
A félutat,
amely a csodához vezet,
akármilyen úttalan meredek,
neked kell kitaposnod.
E vállalkozás talán utolsó, ziháló
lélegzeted is elkéri,
de megéri!
Mert a titkos középpontig,
ahol az idő
az időtlent metszi,
eléd jön Isten,
s minden terhed továbbviszi.

Jeromos kiküldetésben van, komoly munkát kapott !

Tudom, hogy nem szabad hirdetni magunkat, de szeretném megjegyezni, hogy kijózanitást vállalok !
Bár igen radikálisak a módszereim, viszont hatásosak! Lehet jelentkezni a szobában!

Na most már küldök egy üveg piát, hátha mozgékonyabb lesz itt a szoba !

Ez egy részeges macska!

>> Volt egyszer egy férfi, aki nagyon belefáradt a mindennapi munkába.
>> O mindennap dolgozni járt, a felesége meg csak otthon ült. Szerette
>> volna, ha a felesége is megtudná, mi mindenen megy keresztül nap,
>> mint nap, ezért
>> egy este így
>> imádkozott:
>>
>>
>>
>> Mindenható atyám! Mindennap dolgozni járok, és naponta 8 órát
>> robotolok,
>> miközben a feleségem csak itthon ül. Szeretném, ha o is
>> megtudná, mi mindenen megyek keresztül, ezért kérlek uram, add, hogy egy
napra testet
>> cserélhessünk.
>> Amen.
>>
>>
>>
>> És Isten az o végtelen bölcsességében meghallgatta a férfi a
>> kérését. És a
>> férfi másnap reggel már noi testben
>> ébredt.
>>
>>
>>
>> Felkelt, reggelit készített a párjának, felébresztette a gyerekeket,
>> kikészítette az aznapi ruhájukat, reggelit adott nekik, becsomagolta
>> a tízóraijukat, elvitte oket az iskolába, hazament, összeszedte a
>> vegytisztítóba való holmikat, és elvitte, megállt a banknál is,
>> pénzt vett fel, elment bevásárolni, kifizette a számlákat, és
>> rendezte a csekk-könyvet is. Kicserélte a macska almot, és
>> megfürdette a kutyát. Ekkor már délután egy óra volt, és igyekeznie
>> kellett, hogy be tudjon ágyazni, hogy rendet rakjon, porszívózzon, és
>> még a konyhát is felseperje
>> és felmossa. És már rohanhatott az iskolába a gyerekek elé, akik
>> hazafelé
>> még vitatkoztak is vele egy sort. Kitett egy kis sütit meg tejet, és
>> rávette a gyerekeket, hogy írják meg a leckéjüket és tanuljanak. Ezután
>> felállította a vasalódeszkát, és tévét nézett, miközben vasalta a
>> ruhákat.
>> Fél ötkor nekiállt krumplit pucolni, és zöldséget mosni, hogy egy kis
>> salátát készítsen. Kisütötte a húst, és egy kis zöldbabot is párolt
>> mellé
>> vacsorára. Vacsora után kitakarította a konyhát, beindította a
>> mosogatógépet, majd elrakta a tiszta edényeket, megfürdette a
>> gyerekeket,
>> és ágyba dugta oket. 9-re már nagyon fáradt volt, és bár a napi
>> munkával
>> még nem végzett, úgy döntött o is bebújik az ágyba, ahol még elvárták
>> tole, hogy szeretkezzen, és o ezt panasz nélkül meg is tette.
>>
>>
>>
>> Másnap reggel, amikor felébredt, azonnal letérdelt az ágya mellé, és
>> így
>> imádkozott:
>>
>>
>>
>> Mennyei Atyám! Nem tudom, mire számítottam. Belátom, hiba volt,
>> hogy irigykedtem a feleségemre, mert képes egész nap otthon lenni.
>> Kérlek Uram,
>> nagyon kérlek, csináljuk vissza a
>> cserét!
>>
>>
>>
>> És Isten az o végtelen bölcsességével ezt
>> felelte:
>>
>>
>>
>> Fiam, látom, tanultál a leckébol, és ezért boldogan cserélem
>> vissza a dolgokat abba a formába, amiben eredetileg is voltak. Csak
>> kilenc hónapot
>> várnod kell még. Tegnap este teherbe
>> estél.

Szia Ősz, szia melankólia!
Pocsolyában esőcseppek fodra,
Rozsdás fák égbe nyúló sóhaja,
Hajnal hideg illata .

Szia Ősz, szia elvágyódás !
Egy évszakon át tartó kirándulás,
Mögöttünk hosszan sáros lábnyomok,
Hamuszínű égen naplementehomok.

Szia Ősz, szia elmúlás!
Hideg ajkak közül meleg párafújás,
Száraz avar zizegő csöndje,
Körbetekintés a végtelen ködbe.

Szia Ősz, szia melankólia !
A szél bár engem is elfújna,
Mint a pillét! Mi egyek vagyunk,
Jöttél értem, hát induljunk!

Elnézést fiúk, hogy beleszólók. Tudom ez nem telefon. De nem értek egyet !
Ugyanis ha én megtalálom érzelmileg, és lelkileg a páromat, akkor nem leszek lusta. Másrészt ugy eltünnik a gátlás, és a prüdség, mindha sosem lett volna.
Persze ez időigényes, de a másik félnek éreznie kell, hogy van értelme időt pazarolni kedvesére!
Egy nő soha nem a testével, vagy agyával gondolkodik !! Egy nőnek elsősorban lelke van, utána van a lelkem és legvégül szóba jöhet a nő lelke.
Köszi, hogy meghallgatattok.

Na most kellett nektek leszólni Molli_anyót, azóta nincs kaja. Jó ha hoz reggel egy kis kávét.
Most én nézek kaja után?? Hát éhen hal a szoba !
Ajánlom figyelmetekbe a Baranyai zúzás-velős kakas töke pörköltet, igen finom és laktató.

Az én jól bejáratott kis "Loss Nessi-i" szörnyem annyira buzgó, hogy is mondjam, ... szóval szeret sirni. Könnyezik a drágám, még ki sem hevertem az első kemény menetet, már nyomatja a másikat, a többiről nem is beszélve.
Mégsem lennék olyan öreg ezekszerint?? És még szemhunyásnyit sem durmol közben.... sőőt !
Izgalmat mi is becsempészünk, de a fenekelés azért elmarad.

Nem is tudtam, hogy te alszol is közben, de ezentul figyelni fogom !

Kijazamacskás lányok??? Csak nem az a fickó, aki az ágyon fekszik, és olyan jóó segge van?

Szia Sajtocska ! Beugrottam, mert most éppeg itt vagyok! Válogatni szabad, mondd??

Ja??? Hogy te aludtál is?? Hát alvásra nem emlékszem !

Tegnap este?? Na ezért kéne már ebben a korban szedni valami memória javitót. Mikor is volt tegnap este??

Minden ember körül van egy láthatatlan büvös kör: az egyéniség köre. Egyiknél kisebb, másiknál nagyobb, de ne hidd, hogy bárkinél is hiányozhat. És mindenkör három részre oszlik, mivel meinden ember három részből áll: egy remetéből, egy despotából és egy művészből.