Mi van már Sammyboy, csak nem máglyára akarsz tenni?? Még le sem tettem a boszorkány vizsgámat, legalább azt várd meg !!))
A télnek is meg van a maga szépsége. Csak nézd a szebbik oldalát.
Ülj az ablakba, és nézd, ahogy esik a hó, és megváltozik körülötted minden. Csak arra ügyelj, bent a lakásban meleg maradjon.
Ülj az ablakba, és nézd, ahogy esik a hó, és megváltozik körülötted minden. Csak arra ügyelj, bent a lakásban meleg maradjon.
Ha már ekkora tüzet raktál, valami finom illatos teát is főzhetnél, hisz ott van kéznél a teafőző.
Ha készen van, és megteritettél, nyugodtan szóljál, szerintem rögtön megtellik a nappali.
Egy jó tea tuti mindenkinek jól esne !
Ha készen van, és megteritettél, nyugodtan szóljál, szerintem rögtön megtellik a nappali.
Egy jó tea tuti mindenkinek jól esne !
Kettesben.....
Sötét van. Csak ketten vagyunk.
Előveszem a csövemet, te tágra nyílt szemmel nézed.
Kupakolunk, aztán ledugom kicsit mélyebbre
Te óvatosan szívogatod, vigyázol.
Nem szereted az ízét, nem akarod, hogy a szádba menjen.,
Kurva nehéz benzint lopni!!!
George Bush meghal, és a pokolba kerül. Az ördög már várja.
- Nem tudom, mit tegyek, rajta vagy a listámon, de egyetlen szabad szobám
sincs. De mivel neked mindenképpen a pokolban kell maradnod, valamilyen
megoldást kell találnom.
Van itt néhány különc, akik messze nem annyira rosszak, mint te. Egyet
közülük szabadon fogok bocsátani, te pedig elfoglalod a helyét. Eldöntheted,
kinek a helyére akarsz kerülni.
- Ez jól hangzik - gondolja Bush, így el is indulnak.
Az ördög kinyitja az els~o szoba ajtaját. A szobában egy nagy uszodában
Reagan fuldoklik. Elmerül, felmerül, elmerül, felmerül...
- Á, nem - mondja Bush - ez nem nekem való, én nagyon rossz úszó vagyok.
Az ördög kinyitja a második ajtót. A szoba tele van sziklákkal és Nixon
próbálja a köveket egy fakalapáccsal összetörni.
- Nem, nekem problémám van a vállammal, nagy kín lenne nap, mint nap követ
törni.
Az ördög kinyitja a harmadik ajtót. A szobában Clinton fekszik a hátán,
kezénél és lábánál fogva a padlóhoz kötözve. Clinton fölött Monica Lewinsky
guggol és elégíti ki orálisan.
Bush tágra nyílt szemmel bámulja ~oket, majd megszólal:
- Na, ezt el tudnám viselni.
- Rendben van - röhög fel az ördög. - Szabad vagy, Monica!
Sötét van. Csak ketten vagyunk.
Előveszem a csövemet, te tágra nyílt szemmel nézed.
Kupakolunk, aztán ledugom kicsit mélyebbre
Te óvatosan szívogatod, vigyázol.
Nem szereted az ízét, nem akarod, hogy a szádba menjen.,
Kurva nehéz benzint lopni!!!
George Bush meghal, és a pokolba kerül. Az ördög már várja.
- Nem tudom, mit tegyek, rajta vagy a listámon, de egyetlen szabad szobám
sincs. De mivel neked mindenképpen a pokolban kell maradnod, valamilyen
megoldást kell találnom.
Van itt néhány különc, akik messze nem annyira rosszak, mint te. Egyet
közülük szabadon fogok bocsátani, te pedig elfoglalod a helyét. Eldöntheted,
kinek a helyére akarsz kerülni.
- Ez jól hangzik - gondolja Bush, így el is indulnak.
Az ördög kinyitja az els~o szoba ajtaját. A szobában egy nagy uszodában
Reagan fuldoklik. Elmerül, felmerül, elmerül, felmerül...
- Á, nem - mondja Bush - ez nem nekem való, én nagyon rossz úszó vagyok.
Az ördög kinyitja a második ajtót. A szoba tele van sziklákkal és Nixon
próbálja a köveket egy fakalapáccsal összetörni.
- Nem, nekem problémám van a vállammal, nagy kín lenne nap, mint nap követ
törni.
Az ördög kinyitja a harmadik ajtót. A szobában Clinton fekszik a hátán,
kezénél és lábánál fogva a padlóhoz kötözve. Clinton fölött Monica Lewinsky
guggol és elégíti ki orálisan.
Bush tágra nyílt szemmel bámulja ~oket, majd megszólal:
- Na, ezt el tudnám viselni.
- Rendben van - röhög fel az ördög. - Szabad vagy, Monica!
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Cicalány nagyon lesi, merre is vagy ! Még a szemüvegét is felvette.
Vége az ősznek, valóban a nyakunkon a tél, az ünnepek minden szépségével és szeretetével.
És utána jön a világot megváltó, gyönyörű tavasz.
Vége az ősznek, valóban a nyakunkon a tél, az ünnepek minden szépségével és szeretetével.
És utána jön a világot megváltó, gyönyörű tavasz.
Sziasztok ! Remélem a 8 számot még senki nem húzta, kérném szépen.
Van pénzed is??? Akkor miért gond, ha szöke?? Adjál neki egy kis lóvét és olyan szinűre festetti a haját, amilyenre csak akarod !
A napok rohannak, futnak,
céltalan bolyongunk a szürkeségben.
Mindenki siet valahová.
Nincs idő, nem állunk meg egy percre sem.
Hiányzik valami az életünkből.
Nem látjuk a tarka virágok színét,
nem érezzük a napfény melegét.
Hiányzik egy ölelés, egy jó szó,
elmúlt nyarak igézete,
ringó kalászos, erdők illata.
Hiányzik az életből valami...
Egy csoda, egy varázs, egy csillaggyúlás.
Egész életünkben szakadatlanul,
fuldoklásig küzdünk, harcolunk.
Vágyódunk a tökéletességre,
és csak reménykedünk hiába.
Reménykedünk egy csókban, ölelésben,
egy kézfogásban, egy mosolyban.
Hiányzik az életből valami...
Hiányzik a jó, hiányzik
a napfény mosolya, az éjszaka
vaksi pislogása, a hajnalok
ébredő ölelése. Hiányzik
a nappalok hangos nevetése.
A nappalok rohannak, futnak,
mindenki siet valahová.
De egyszer, valahol meg kellene
állni egy mosolyra, egy
ölelésre, egy igaz szóra.
Valahol meg kellene állni,
segíteni azon, aki elesett.
Meg kellene tanulni újra
mosolyogni, kezet nyújtani!
Hiányzik a világunkból
a nagy világ...
Hiányzik az életünkből
az életünk - a szeretet
(Kiegészítve: Móricz Eszter írásaiból: Hiányzik az életből valami) :tom
céltalan bolyongunk a szürkeségben.
Mindenki siet valahová.
Nincs idő, nem állunk meg egy percre sem.
Hiányzik valami az életünkből.
Nem látjuk a tarka virágok színét,
nem érezzük a napfény melegét.
Hiányzik egy ölelés, egy jó szó,
elmúlt nyarak igézete,
ringó kalászos, erdők illata.
Hiányzik az életből valami...
Egy csoda, egy varázs, egy csillaggyúlás.
Egész életünkben szakadatlanul,
fuldoklásig küzdünk, harcolunk.
Vágyódunk a tökéletességre,
és csak reménykedünk hiába.
Reménykedünk egy csókban, ölelésben,
egy kézfogásban, egy mosolyban.
Hiányzik az életből valami...
Hiányzik a jó, hiányzik
a napfény mosolya, az éjszaka
vaksi pislogása, a hajnalok
ébredő ölelése. Hiányzik
a nappalok hangos nevetése.
A nappalok rohannak, futnak,
mindenki siet valahová.
De egyszer, valahol meg kellene
állni egy mosolyra, egy
ölelésre, egy igaz szóra.
Valahol meg kellene állni,
segíteni azon, aki elesett.
Meg kellene tanulni újra
mosolyogni, kezet nyújtani!
Hiányzik a világunkból
a nagy világ...
Hiányzik az életünkből
az életünk - a szeretet
(Kiegészítve: Móricz Eszter írásaiból: Hiányzik az életből valami) :tom
Alkonyodás közeledett lassan az erdőn. Csöndes és tavaszi szagoktól terhes alkonyodás volt ez, rigók füttyentettek bele szeszélyesen, s a patak, mely lent a fenyők közt verdesett, olyan volt, mint egy ideges szív. A szellő is teljesen rendszertelenül bujkált a fák között, majdnem céltalanul, mint a szerelmes gondolat. Néha fölfelé jött a fenyők alatt, megsimogatta a kérges törzseket, átborzolt a mohán, s érintésével remegésbe hozta a tűleveleket, melyek különösen érzékenyek voltak akkoriban. Aztán egészen váratlanul elfordult oldalra, megtapogatta langyos ujjával a málnák rügyeit, a tekervénye szarvascsapások nyomán tovatévelygett az irtás sűrűjében, hogy onnan hirtelen újra lerohanjon a patakahoz, s a juharfák alól felkapva néhány ősz óta fonnyadó levelet, jókedvűen belevágja a sustorgó vízbe.
Én is jelentkeztem és még nem látom magam a névsorban !!
Pedig már nagyon készülők!!!
Pedig már nagyon készülők!!!
Persze ! Köszönöm a meghivást, nagyon szivesen részt veszek benne!
Reményik Sándor: Egy lélek állt...
Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!
Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"
S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,
A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"
És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"
S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!
Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"
S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,
A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"
És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"
S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
Szeretlek. Tőlem el ne várd,
szokott módját a széptevésnek,
téged aláznának meg a
bókká butitott esküvések,
mért mondjam: csodaszép a szád,
mikor csak oly szép, mint az átlag,
te is tudod: az úgyse vagy
akinek vágyra gyúlva látlak.
Egérfogáshoz épp elég
egy csöpp szalonna - macska semkell,
cincogó lányokat szokás
lábról levenni közhelyekkel,
az ő receptjük ismerős:
célzás ruhára, hajra, gyengéd
figyelmességek közt néhány
jól időzitett szemtelenség -
ez csapda csak s nem taktika,
nem bámulat, de szánalom kél
az áldozat iránt, kiért
fölös hűhó a macskafortély,
mikor csak bársony bőrödért
s csodás-ívű szádért dicsérlek:
arcod ne fesse hála-pír,
inkább harag-piros önérzet.
Tedd, hogy remek melled mögött
bonyolult szívedig találjak,
s ha szíved méltónak ítél,
fizesse értem meg az árát,
nászunk legyen ellenfelek
vívás utáni kézfogása,
egymás próbáját miután
mindkettő emberül kiállta,
amikor már nem érdekes
ki nyert, vesztett, hol több a sebfolt,
amikor csak egy lelkesít:
kettőnkhöz méltó küzdelem volt.
(kiegészítve: Baranyi Ferenc verse: Mindkettő emberül) :tom
szokott módját a széptevésnek,
téged aláznának meg a
bókká butitott esküvések,
mért mondjam: csodaszép a szád,
mikor csak oly szép, mint az átlag,
te is tudod: az úgyse vagy
akinek vágyra gyúlva látlak.
Egérfogáshoz épp elég
egy csöpp szalonna - macska semkell,
cincogó lányokat szokás
lábról levenni közhelyekkel,
az ő receptjük ismerős:
célzás ruhára, hajra, gyengéd
figyelmességek közt néhány
jól időzitett szemtelenség -
ez csapda csak s nem taktika,
nem bámulat, de szánalom kél
az áldozat iránt, kiért
fölös hűhó a macskafortély,
mikor csak bársony bőrödért
s csodás-ívű szádért dicsérlek:
arcod ne fesse hála-pír,
inkább harag-piros önérzet.
Tedd, hogy remek melled mögött
bonyolult szívedig találjak,
s ha szíved méltónak ítél,
fizesse értem meg az árát,
nászunk legyen ellenfelek
vívás utáni kézfogása,
egymás próbáját miután
mindkettő emberül kiállta,
amikor már nem érdekes
ki nyert, vesztett, hol több a sebfolt,
amikor csak egy lelkesít:
kettőnkhöz méltó küzdelem volt.
(kiegészítve: Baranyi Ferenc verse: Mindkettő emberül) :tom
Azt hiszem, itt ebben a környezetben még a betegek is rögtön meggyógyulnak.
Szép Jó Estét Mindenkinek
Szép Jó Estét Mindenkinek
2008. 11. 12. szerda 22:04
Köszönöm a jótanácsokat!
2008. 11. 11. kedd 20:54
Te aztán nagyon büszke lehetsz magadra, én meg inkább szégyenkezem. De azt hiszem ez inkább az én bajom.
Hogy bassza meg , milyen jogon törlik az ember hozzászólását, akkor mikor csak az igazat irja le??
Csak az eszünket szabad játszani?? Az igazat nem szabad megirni??
Csak az eszünket szabad játszani?? Az igazat nem szabad megirni??
Kurva jóóó, tényleg nagyon kurva jóóóó!
Hogy ezt a kurva jóó dolgot nem látja a xxxxxx, hát ez felháboritó!
(nicknév kimoderálva, és kéretik nem célozgatni: öregSam)
Hogy ezt a kurva jóó dolgot nem látja a xxxxxx, hát ez felháboritó!
(nicknév kimoderálva, és kéretik nem célozgatni: öregSam)
Vegyetek s egyetek,
drága barátaim,
egyetek jól, ha van mit,
vegyetek s egyetek,
kövérek legyetek,
kössetek tiszta kendőt
a nyakatokba bogra
s kigömbölyült vidám
arccal, szép pirosan
egyétek a levest,
gyúrjátok lefelé
az ízes pecsenyéket,
zsíros falat zamatját
élvezzétek, ropogva
harapjátok a hízott
gyümölcsök drága húsát,
töltsetek bort, a szőlő
sűrü aranylevét
csurrantsátok csobogva
a kristályos pohárba
és igyatok örömmel
és egyetek sokat
és igyatok sokat
s egyetek, igyatok,
míg meg nem részegedtek
és hangosan dalolva
nem veritek az asztalt,
nem kezdtek kiabálni
és csókolózni roppant
kacajjal, igyatok,
kedves barátaim,
vidám fickók, ti drágák,
szivem szerettei, -
ó mert tudom, bizonnyal
nem bűn örömben élni
s az Isten úgy tekint le
reátok kék egéből,
jóságos víg mosollyal,
ellágyult szívvel és
félszemmel hunyorítva,
ahogyan én tekintek
a tej körül csatázó,
ugrándozó, bolondos,
lefetyelő, bozontos,
rubintos-nyelvü, huncut
öklömnyi kiskutyákra!
drága barátaim,
egyetek jól, ha van mit,
vegyetek s egyetek,
kövérek legyetek,
kössetek tiszta kendőt
a nyakatokba bogra
s kigömbölyült vidám
arccal, szép pirosan
egyétek a levest,
gyúrjátok lefelé
az ízes pecsenyéket,
zsíros falat zamatját
élvezzétek, ropogva
harapjátok a hízott
gyümölcsök drága húsát,
töltsetek bort, a szőlő
sűrü aranylevét
csurrantsátok csobogva
a kristályos pohárba
és igyatok örömmel
és egyetek sokat
és igyatok sokat
s egyetek, igyatok,
míg meg nem részegedtek
és hangosan dalolva
nem veritek az asztalt,
nem kezdtek kiabálni
és csókolózni roppant
kacajjal, igyatok,
kedves barátaim,
vidám fickók, ti drágák,
szivem szerettei, -
ó mert tudom, bizonnyal
nem bűn örömben élni
s az Isten úgy tekint le
reátok kék egéből,
jóságos víg mosollyal,
ellágyult szívvel és
félszemmel hunyorítva,
ahogyan én tekintek
a tej körül csatázó,
ugrándozó, bolondos,
lefetyelő, bozontos,
rubintos-nyelvü, huncut
öklömnyi kiskutyákra!
Látom szüretre készültök, fogadjátok meg alábbi jótanácsokat:
Hogyan szüreteljünk.
Sose kezdjük borivással a napot. A reggeli bor megfekszi a gyomrot,
rátelepszik a mozgásközpontunkra, azonkívül kettős látás is
kialakulhat.Tapasztalt szüretelő törkölypálinkával indítja a reggelt
féldecis kiszerelésben, ennek kiváló az értágító hatása, meg a muslincák sem jönnek ránk annyira, mint bor esetében.
Lehetőség szerint keveset tartózkodjunk napon. A szeptemberi-októberi
napsütésnek még ereje van, könnyen okozhat szédülést, kóválygást, egyensúlyi zavarokat. Ha tehetjük, vonuljunk a pince hűvösébe, a megfáradt, kitikkadt szervezet itt tud igazán akkumulálódni.
Ernyőt, botot sose vigyünk magunkkal a pincébe, ez tudniillik a lépcsőn való lezuhanásunkban akadályozhatja a biztos talajfogást, plusz a poharakat is leverhetjük vele, ami újabb bajforrás lehet (vágásos sérülések stb.).
A lopót mindig egy kézzel fogjuk, így szabad kezünkkel megtámaszthatjuk
szüretelő társunkat.
Sose vedeljük a bort, csak hörpöljük, kortyolgassuk. A vedelő borivó
unesztétikus, beárnyékolja az egész szüretet, azonkívül, a saját kezére is
rá szokott lépni.
Ne kívánd meg felebarátod borát, ott a tiéd!
Óránként, kétóránként jöjjünk fel a pincéből, nézzük meg, hol tart a szüret, mire jutottak az asszonyok és a gyerekek. Ha a tőkék között szemlélődünk,kapaszkodjunk erősen a karókba, lábunkat próbáljuk meg ciklikusan egymás elé rakni.
Az éneklés ("Részeg vagyok, rózsám"a szavalás ("Ej, döntsd a tökét!")
jótékonyan hat a tüdőre, szívre, növeli az együvé tartozás érzését, sőt még
a seregélyek is elmenekülnek a környékről.
A házassági ígéretekkel csínján kell bánni, ez másnap rossz közérzetet
okozhat.
Szüreti összeszólalkozásoknál bicskát, hordódongát nem illik használni,
kínáljuk meg óborral az ellenfelet, az majd leteríti .
Ha beszédünkben már túlságosan sok a mássalhangzó, taglejtésekkel is
kifejezhetjük magunkat. Ennél kifejezőbb, ha csak ülünk a sarokban támasztva a falat.
Pincelépcsőre ne feküdjünk le aludni, mert áteshetnek rajtunk poharastól,
lopóstól.
Reggel ne ijedjünk meg a táskás szemű, piros orrú embertől a tükörben.
Megvan szegénynek a maga baja!
Hogyan szüreteljünk.
Sose kezdjük borivással a napot. A reggeli bor megfekszi a gyomrot,
rátelepszik a mozgásközpontunkra, azonkívül kettős látás is
kialakulhat.Tapasztalt szüretelő törkölypálinkával indítja a reggelt
féldecis kiszerelésben, ennek kiváló az értágító hatása, meg a muslincák sem jönnek ránk annyira, mint bor esetében.
Lehetőség szerint keveset tartózkodjunk napon. A szeptemberi-októberi
napsütésnek még ereje van, könnyen okozhat szédülést, kóválygást, egyensúlyi zavarokat. Ha tehetjük, vonuljunk a pince hűvösébe, a megfáradt, kitikkadt szervezet itt tud igazán akkumulálódni.
Ernyőt, botot sose vigyünk magunkkal a pincébe, ez tudniillik a lépcsőn való lezuhanásunkban akadályozhatja a biztos talajfogást, plusz a poharakat is leverhetjük vele, ami újabb bajforrás lehet (vágásos sérülések stb.).
A lopót mindig egy kézzel fogjuk, így szabad kezünkkel megtámaszthatjuk
szüretelő társunkat.
Sose vedeljük a bort, csak hörpöljük, kortyolgassuk. A vedelő borivó
unesztétikus, beárnyékolja az egész szüretet, azonkívül, a saját kezére is
rá szokott lépni.
Ne kívánd meg felebarátod borát, ott a tiéd!
Óránként, kétóránként jöjjünk fel a pincéből, nézzük meg, hol tart a szüret, mire jutottak az asszonyok és a gyerekek. Ha a tőkék között szemlélődünk,kapaszkodjunk erősen a karókba, lábunkat próbáljuk meg ciklikusan egymás elé rakni.
Az éneklés ("Részeg vagyok, rózsám"a szavalás ("Ej, döntsd a tökét!")
jótékonyan hat a tüdőre, szívre, növeli az együvé tartozás érzését, sőt még
a seregélyek is elmenekülnek a környékről.
A házassági ígéretekkel csínján kell bánni, ez másnap rossz közérzetet
okozhat.
Szüreti összeszólalkozásoknál bicskát, hordódongát nem illik használni,
kínáljuk meg óborral az ellenfelet, az majd leteríti .
Ha beszédünkben már túlságosan sok a mássalhangzó, taglejtésekkel is
kifejezhetjük magunkat. Ennél kifejezőbb, ha csak ülünk a sarokban támasztva a falat.
Pincelépcsőre ne feküdjünk le aludni, mert áteshetnek rajtunk poharastól,
lopóstól.
Reggel ne ijedjünk meg a táskás szemű, piros orrú embertől a tükörben.
Megvan szegénynek a maga baja!
Amikor lehunyod két csillag szemed
Amikor párnádra hajtod a fejed
Amikor gondod a holnapra hagyod
Amikor álmodsz - én Veled vagyok.
Amikor lépted rossz útra téved
Amikor sorsod nehéznek érzed
Amikor egyedül maradtál végleg
Amikor nincs más - vezetlek Téged.
Amikor sírnál - de elfogyott a könnyed
Amikor érzed a szavak is őlnek
Amikor a sötét elnyelne Téged
Amikor fény kell - én gyújtok Néked.
Amikor könnyed patakként árad
Amikor örök vendég a bánat
Amikor felhők ültek a szemedre
Amikor sírsz - mosolyogj a szemembe.......
Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon
Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson
Amikor eljön a halál érted
Akkor élni én hívlak Téged.
Álmodj patakot, virágzó rétet
Őzet, pacsirtát, fürge menyétet.
Álmodj napot, szellőt - fényeket,
csillagok vándora - élj életet.....
Amikor párnádra hajtod a fejed
Amikor gondod a holnapra hagyod
Amikor álmodsz - én Veled vagyok.
Amikor lépted rossz útra téved
Amikor sorsod nehéznek érzed
Amikor egyedül maradtál végleg
Amikor nincs más - vezetlek Téged.
Amikor sírnál - de elfogyott a könnyed
Amikor érzed a szavak is őlnek
Amikor a sötét elnyelne Téged
Amikor fény kell - én gyújtok Néked.
Amikor könnyed patakként árad
Amikor örök vendég a bánat
Amikor felhők ültek a szemedre
Amikor sírsz - mosolyogj a szemembe.......
Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon
Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson
Amikor eljön a halál érted
Akkor élni én hívlak Téged.
Álmodj patakot, virágzó rétet
Őzet, pacsirtát, fürge menyétet.
Álmodj napot, szellőt - fényeket,
csillagok vándora - élj életet.....
Hévizi emlék?
Lassan közeleg a végső vallomás,
Legördül a könny, nem lesz folytatás.
Dobban a szív, megremeg a lélek,
Hazugság mocskát ereszti a szélnek.
Egykor szebb jövőt hazudtak a sorok,
Nem volt az valóság, az élet konok.
Előtérbe került a sok hamis barát,
Háttérbe szorult a szerelmi varázs.
Szépség vívott harcot, a türelmes társsal,
Egyértelművé vált, melyik lesz hatással.
Legördül a könny, nem lesz folytatás.
Dobban a szív, megremeg a lélek,
Hazugság mocskát ereszti a szélnek.
Egykor szebb jövőt hazudtak a sorok,
Nem volt az valóság, az élet konok.
Előtérbe került a sok hamis barát,
Háttérbe szorult a szerelmi varázs.
Szépség vívott harcot, a türelmes társsal,
Egyértelművé vált, melyik lesz hatással.
Folyton osztozkodni akar, csak nem meri bevallani, sem bevállalni.
Most éppen kiárusitást tart magából, figyeld milyen magas fokon végzi. A végén még sajnálni is fogják őt.
Lehet tanulni tőle !
Most éppen kiárusitást tart magából, figyeld milyen magas fokon végzi. A végén még sajnálni is fogják őt.
Lehet tanulni tőle !
Mikor a fotód igy sikerül !!
Ma még túszt ejtek, az már biztos!
Reményik Sándor:
Kibékülés
Békét kötni mendennel és mindenkivel,
aki más, mint amit jónak, szépnek
tartok, s csak önmaga tud lenni.
Elfogadni külön kozmoszának törvényeit,
ha az enyémtöl eltérnek. Megbocsátani
idegen, rossz ízeket, helyükre tenni
téves jelképeket. Megérteni titkos
nyelvüket, a hebegöt, a dadogót,
a szitkozódó, mérget fröccsentö csúfat is.
Felismerni a tintahalfelhö mögött a zokogó,
magányos kárhozottat, aki adni, kérni
nem képes. Számláján csak bevétel-rovatot
vezet. tenni, áldozni sohasem szeret,
nem ismert egyebet, csak a nihilt,
koporsót ácsol, sírgödröt ás.
Elviselni a botor jajszavát, aki maga keresi búját, baját,
visszaüt, támad, s vádol, hogy ütik,
sült galambra lesve tétlenkedik.
Nyavalyáinak utána jár,
a figyelmeztetésért halálmadárt kiált.
Nem tudja másképp. Semmiféle vád,
ítélet csontalkatát nem szabja át.
Bölcs az, aki megbocsát: Ilyen a világ!
Ennyi az ember, s ennyi vagyok
magam is. Nem több és nem kevesebb.
Néha megostromlom a lehetetlent,
Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,
azután visszahullok talajt vesztve megint.
De magamnak is megbocsájtok,
ami nehezebb, mint átugrani
saját, földre vetült árnyékunkat.
E biblikus varázslat mégis
megtörténik idönként, pedig nem idézi hit.
A csoda villáma váratlan mindig,
eltünteti, ami valónak tünik,
s megmutatja, ami a mulandóban is
igaz, mert soha el nem múlik.
Kibékülés
Békét kötni mendennel és mindenkivel,
aki más, mint amit jónak, szépnek
tartok, s csak önmaga tud lenni.
Elfogadni külön kozmoszának törvényeit,
ha az enyémtöl eltérnek. Megbocsátani
idegen, rossz ízeket, helyükre tenni
téves jelképeket. Megérteni titkos
nyelvüket, a hebegöt, a dadogót,
a szitkozódó, mérget fröccsentö csúfat is.
Felismerni a tintahalfelhö mögött a zokogó,
magányos kárhozottat, aki adni, kérni
nem képes. Számláján csak bevétel-rovatot
vezet. tenni, áldozni sohasem szeret,
nem ismert egyebet, csak a nihilt,
koporsót ácsol, sírgödröt ás.
Elviselni a botor jajszavát, aki maga keresi búját, baját,
visszaüt, támad, s vádol, hogy ütik,
sült galambra lesve tétlenkedik.
Nyavalyáinak utána jár,
a figyelmeztetésért halálmadárt kiált.
Nem tudja másképp. Semmiféle vád,
ítélet csontalkatát nem szabja át.
Bölcs az, aki megbocsát: Ilyen a világ!
Ennyi az ember, s ennyi vagyok
magam is. Nem több és nem kevesebb.
Néha megostromlom a lehetetlent,
Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,
azután visszahullok talajt vesztve megint.
De magamnak is megbocsájtok,
ami nehezebb, mint átugrani
saját, földre vetült árnyékunkat.
E biblikus varázslat mégis
megtörténik idönként, pedig nem idézi hit.
A csoda villáma váratlan mindig,
eltünteti, ami valónak tünik,
s megmutatja, ami a mulandóban is
igaz, mert soha el nem múlik.
Egy 18 éves csaj bevallja az anyjának, hogy teherbe esett.
Az anya elkezd hisztizni és sírni: "Ki volt az a disznó, aki ezt tette veled?
Tudni akarom!"
A lány erre előveszi a mobilját, és telefonálni kezd.
Fél óra múlva egy Ferrari áll meg a ház előtt: egy őszülő halántékú, finom úr, Armani öltönyben kiszáll és kopogtat az ajtón.
Leül a nappaliban az Apával és az Anyával szemben, és közli velük:
"A lányuk most értesített a problémáról.
Sajnos nem vehetem el őt családi állapotom miatt, viszont gondoskodom a születendő gyerekről. Először is:
- fizetem a lányuk összes kiadását, élete végéig. Ha lánya születik:
- biztosítok számára két kereskedést, egy családi házat, egy tengerparti villát, továbbá 5 000 000 $-t a bankszámláján.
Ha fiú születik:
- neki adok néhány gyárat és 10 000 000 $-t a bankszámláján.
Viszont ha elvetél:
- nem igazán tudom, hogyan segíthetnék. Önök mit javasolnak?"
Mire az apa, aki eddig néma csendben hallgatta az előadást, csak ráteszi a férfi vállára a
kezét, és így szól:
- "Akkor megbaszod újra."
Az anya elkezd hisztizni és sírni: "Ki volt az a disznó, aki ezt tette veled?
Tudni akarom!"
A lány erre előveszi a mobilját, és telefonálni kezd.
Fél óra múlva egy Ferrari áll meg a ház előtt: egy őszülő halántékú, finom úr, Armani öltönyben kiszáll és kopogtat az ajtón.
Leül a nappaliban az Apával és az Anyával szemben, és közli velük:
"A lányuk most értesített a problémáról.
Sajnos nem vehetem el őt családi állapotom miatt, viszont gondoskodom a születendő gyerekről. Először is:
- fizetem a lányuk összes kiadását, élete végéig. Ha lánya születik:
- biztosítok számára két kereskedést, egy családi házat, egy tengerparti villát, továbbá 5 000 000 $-t a bankszámláján.
Ha fiú születik:
- neki adok néhány gyárat és 10 000 000 $-t a bankszámláján.
Viszont ha elvetél:
- nem igazán tudom, hogyan segíthetnék. Önök mit javasolnak?"
Mire az apa, aki eddig néma csendben hallgatta az előadást, csak ráteszi a férfi vállára a
kezét, és így szól:
- "Akkor megbaszod újra."
Öt év merült el az idő vizén,
hosszú órákat ringatott a part,
hogy szépség-hálód rabja lettem én,
s kesztyűtelen kezed csapdába csalt.
Nem nézek már a éji égre sem,
de látom szemed jólismert tüzét,
a rózsaszirmok színét sem lesem
s orcádhoz vonja lelkem a hűség.
Nem bűvöl el virágok szirma, de
sóvár fülem elképzelt ajkaid
szerelmes hangját mézként szívja be
csapongó tévhitében - ám szelíd
emléked áttör minden gyönyörödön
s búval tetézi édes örömöm."
hosszú órákat ringatott a part,
hogy szépség-hálód rabja lettem én,
s kesztyűtelen kezed csapdába csalt.
Nem nézek már a éji égre sem,
de látom szemed jólismert tüzét,
a rózsaszirmok színét sem lesem
s orcádhoz vonja lelkem a hűség.
Nem bűvöl el virágok szirma, de
sóvár fülem elképzelt ajkaid
szerelmes hangját mézként szívja be
csapongó tévhitében - ám szelíd
emléked áttör minden gyönyörödön
s búval tetézi édes örömöm."
Mikor kezdődött?
Mikor tanultuk meg, hogy árt a nap, hogy védekezni kell
ellene napszemüveggel meg napolajjal?
Mióta lessük egymást gyanakodva, és megyünk haza
egymástól szédelegve a félelemtől?
Mióta vagyunk elárulhatóak?
Mert most szeretünk ám aludni, és szeretünk hallgatni,
és már nem is fontos, hogy elfelejtünk valamit.
És morgunk, ha vidám színeket kennek a házfalakra, mert
kerülgetni kell a malteros ládákat.
Kávéházakban ülünk egyedül, mert félünk ismerősünkhöz odamenni.
Idegenek ülnek le mellénk, magányos madárijesztők,
akik egy kávéért elmondják az életüket, ami olyan egyforma,
mint amilyenek mi leszünk nemsokára,
de bennünket sem érdekel, mert már nem fontos más karikásszemu egyedülléte.
Ilyenkor elmegyünk.
Ilyenkor egy másik helyen ülünk le, és minden ugyanaz.
4.
A szerelemről irónikus mosollyal beszélünk,
és folyton arról beszélünk, pedig nincs is
szerelem, csak valami sivár pótlék, két másnemű
reménytelen összeborulása egy alig világított szobában, ahol
ha akarnánk se találnák meg egymást, de nem is akarják.
És úgy meghízott a lelkünk, hogy a mérleg ijedten
felszisszen, ha ráállunk, és ezt a kövér lelket mindig kiöntjük,
és mégis mindig csak több lesz.
Igen és nem helyett azt mondjuk, hogy mégis,
meg hogy tulajdonképpen, meg hogy talán fontolóra kéne venni.
s ha zenét hallgatunk egyedül tesszük,
mert ilyenkor lelkiismeret furdalásunk van,
emlékezünk és szégyelljük magunkat.
És ha egyedül vagyunk, mert nem merjük megfogni egymás kezét,
csak derekát. És ha keresünk valamit, az az akolmeleg.
Már nem nagy az igényünk pénz és lakás és emberek, akiktől
nem félünk és csodálkozunk,
hogy összezsugorodott igényeinket nehezebb kielégíteni,
mint napevő mohóságunkat.
És egyes szám első személyben beszélünk mindig,
a többesszámot mintha elfelejtettük volna.
És mégis féltem az életem,
pedig a tág világ olyan szűk lett, mint egy kaloda.
Mikor tanultuk meg, hogy árt a nap, hogy védekezni kell
ellene napszemüveggel meg napolajjal?
Mióta lessük egymást gyanakodva, és megyünk haza
egymástól szédelegve a félelemtől?
Mióta vagyunk elárulhatóak?
Mert most szeretünk ám aludni, és szeretünk hallgatni,
és már nem is fontos, hogy elfelejtünk valamit.
És morgunk, ha vidám színeket kennek a házfalakra, mert
kerülgetni kell a malteros ládákat.
Kávéházakban ülünk egyedül, mert félünk ismerősünkhöz odamenni.
Idegenek ülnek le mellénk, magányos madárijesztők,
akik egy kávéért elmondják az életüket, ami olyan egyforma,
mint amilyenek mi leszünk nemsokára,
de bennünket sem érdekel, mert már nem fontos más karikásszemu egyedülléte.
Ilyenkor elmegyünk.
Ilyenkor egy másik helyen ülünk le, és minden ugyanaz.
4.
A szerelemről irónikus mosollyal beszélünk,
és folyton arról beszélünk, pedig nincs is
szerelem, csak valami sivár pótlék, két másnemű
reménytelen összeborulása egy alig világított szobában, ahol
ha akarnánk se találnák meg egymást, de nem is akarják.
És úgy meghízott a lelkünk, hogy a mérleg ijedten
felszisszen, ha ráállunk, és ezt a kövér lelket mindig kiöntjük,
és mégis mindig csak több lesz.
Igen és nem helyett azt mondjuk, hogy mégis,
meg hogy tulajdonképpen, meg hogy talán fontolóra kéne venni.
s ha zenét hallgatunk egyedül tesszük,
mert ilyenkor lelkiismeret furdalásunk van,
emlékezünk és szégyelljük magunkat.
És ha egyedül vagyunk, mert nem merjük megfogni egymás kezét,
csak derekát. És ha keresünk valamit, az az akolmeleg.
Már nem nagy az igényünk pénz és lakás és emberek, akiktől
nem félünk és csodálkozunk,
hogy összezsugorodott igényeinket nehezebb kielégíteni,
mint napevő mohóságunkat.
És egyes szám első személyben beszélünk mindig,
a többesszámot mintha elfelejtettük volna.
És mégis féltem az életem,
pedig a tág világ olyan szűk lett, mint egy kaloda.
Napkeresőnek indultunk még mi is.
Azt hittük, az új szépséget, a rák gyógyszerét találjuk meg egyszer.
Azt hittük sok-sok emberrel fogjuk majd együtt megállítani a halált,
a halált, - amelyben pedig nem hittünk.
Emeletes ágyakban beszéltük meg.
És a bajok is szépek voltak, mert feladatot jelentettek, kemény ellenfelet.
Szalonnát sütöttünk és nevettünk, a komolyságunk a nevetés volt.
És azt hittük, hogy a legjobbkor születtünk,
hogy mi már mindent tudhatunk, mi már azt is tudtuk,
hogy mind emberek vagyunk, és hogy ez a legfontosabb.
Hidegvízben úsztunk, és énekeltünk,
és senkinek sem kapott görcsöt a szíve,
és felhevülten ittuk a hideg vizet,
nem is ihattuk másképp,
mindig melegünk volt, egyikünk se kapott tüdőgyulladást.
Nem, mi elpusztíthatatlanok voltunk.
Valamikor még befogadtuk egymást.
Valamikor zavarban voltunk,
ha barátainknak vallani akartunk,
nem voltak titkaink.
És kerestük a szerelmet is, mert szépek voltunk,
de a szerelem sem volt
titkolni való, hanem tisztelni való volt, amiről megilletődött
komolysággal - de csak így - bárki bármikor beszélhetett.
És boldogok voltunk,
mert a szerelemben csak a szerelmet kerestük,
nem anyáink szolid - érzelgős körítéseit, nem nagyatyáink szifiliszes bohémségét.
Valamikor szerettük együtt hallgatni a zenét,
és annyira szerettünk lenni, hogy alvásra is sajnáltuk az időt.
Igent és nemet mondtunk.
2.
Nem méricskéltük gondolat és indulat arányát, és kinevettük
aki ellenünk szólni mert.
A kenyérharcról azt hittük, hogy egy olyan összetett szó, ami
az éhezo emberek küzdelmét jelenti, s azt, hogy ebben mi is
résztveszünk. És olyan barátaink is voltak, akiket sose láttunk.
Nem mondtuk a fonöknek, hogy szép, ha ronda volt, de ha nem
volt az, mondtuk, had örüljön.
És ha megláttuk egymást, mindig rengeteg mondanivalónk volt
és iszonyúan fontos volt, hogy mindent elmondjunk, nem
fürkésztük a másik arcát, és nem kértük meg, hogy ne szóljon senkinek.
Gondolatban befestettük vidám színekre a géppuska himlőhelyes házak
szürkésbarna falát, és elhittük, hogy egyszer minden kék
lesz, meg piros, meg sárga.
És sose égtünk le a napon, mert a nap is szeretett minket.
3.
Azt hittük, az új szépséget, a rák gyógyszerét találjuk meg egyszer.
Azt hittük sok-sok emberrel fogjuk majd együtt megállítani a halált,
a halált, - amelyben pedig nem hittünk.
Emeletes ágyakban beszéltük meg.
És a bajok is szépek voltak, mert feladatot jelentettek, kemény ellenfelet.
Szalonnát sütöttünk és nevettünk, a komolyságunk a nevetés volt.
És azt hittük, hogy a legjobbkor születtünk,
hogy mi már mindent tudhatunk, mi már azt is tudtuk,
hogy mind emberek vagyunk, és hogy ez a legfontosabb.
Hidegvízben úsztunk, és énekeltünk,
és senkinek sem kapott görcsöt a szíve,
és felhevülten ittuk a hideg vizet,
nem is ihattuk másképp,
mindig melegünk volt, egyikünk se kapott tüdőgyulladást.
Nem, mi elpusztíthatatlanok voltunk.
Valamikor még befogadtuk egymást.
Valamikor zavarban voltunk,
ha barátainknak vallani akartunk,
nem voltak titkaink.
És kerestük a szerelmet is, mert szépek voltunk,
de a szerelem sem volt
titkolni való, hanem tisztelni való volt, amiről megilletődött
komolysággal - de csak így - bárki bármikor beszélhetett.
És boldogok voltunk,
mert a szerelemben csak a szerelmet kerestük,
nem anyáink szolid - érzelgős körítéseit, nem nagyatyáink szifiliszes bohémségét.
Valamikor szerettük együtt hallgatni a zenét,
és annyira szerettünk lenni, hogy alvásra is sajnáltuk az időt.
Igent és nemet mondtunk.
2.
Nem méricskéltük gondolat és indulat arányát, és kinevettük
aki ellenünk szólni mert.
A kenyérharcról azt hittük, hogy egy olyan összetett szó, ami
az éhezo emberek küzdelmét jelenti, s azt, hogy ebben mi is
résztveszünk. És olyan barátaink is voltak, akiket sose láttunk.
Nem mondtuk a fonöknek, hogy szép, ha ronda volt, de ha nem
volt az, mondtuk, had örüljön.
És ha megláttuk egymást, mindig rengeteg mondanivalónk volt
és iszonyúan fontos volt, hogy mindent elmondjunk, nem
fürkésztük a másik arcát, és nem kértük meg, hogy ne szóljon senkinek.
Gondolatban befestettük vidám színekre a géppuska himlőhelyes házak
szürkésbarna falát, és elhittük, hogy egyszer minden kék
lesz, meg piros, meg sárga.
És sose égtünk le a napon, mert a nap is szeretett minket.
3.
Mit kinálgatsz itt a csajoknak?? És kivel nem vitázol, ha egyszer a kolbászodról van szó?
Ennyit már a te kolbászod sem bir el! Légy kicsit szerényebb !
Ennyit már a te kolbászod sem bir el! Légy kicsit szerényebb !
Sziasztok ! Jó hétvégét ! Tudjátok én utánanéztem, ki is lehet a Diablos meg még steve is. Előbb a név, aztán a rajzok, grafikák, méghozzá gépi grafikák. Ez valami játék, lehet csak én vagyok elmaradva, de amolyan fantáziajáték, és rajzok, meg szellemek.
Valami ilyesmi, amit most ide teszek nektek.
Igy van Diabolos??
Valami ilyesmi, amit most ide teszek nektek.
Igy van Diabolos??
Macedónia
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
