Nos, nem azért, de elég szomorúan elhanyagolt kis topik ez... Ejnye-bejnye, Urak...

Nem nyilatkozhatom minden nő nevében, de nekem nagyon izgató, ha nem direktbe' megy az előjáték, tehát nem arról szól, hogy no, akkor mostan sitty-sutty röffentsük be az asszonyt, mielőtt jön a hancúr.
Legjobb, ha eleinte nem is ér hozzá semmilyen "kiemelten fontos" területhez. Mintha csak úgy csókolózni akarnánk éppen, vagy simogatózni egy kicsit, kedvesen, barátilag...

Szóval semmmi lényegre törés. A keze csak átsiklik a melleimen, többet időz a combomon és a hasamon, a vénuszdombomat is éppencsak véletlenül érinti meg.

Iszonyú izgató. Egyrecsak azt várom, hogy most, majd most mindjárt ODANYÚL, és NEM. És egy idő után az ember lánya a várakozástól is felizgul, annyira kívánja, hogy végre azok a kalandozó kezek a lényegre térjenek.
Van, hogy 10-15 percig így masszíroz a férjem, mint egy egyszerű masszőr. Én már a lepedőt harapom, mire végre "kegyeskedik" egy váratlan pillanatban kezelésbe venni a megfelelő helyeken is.
Az is nagyszerű élmény, amikor alapvetően tényleg nem akarunk szeretkezni, csak beszélgetünk a szexről. Telnek a percek, félórák, egymást kergetik a sikamlós témák, sztorik, és azt veszem észre, hogy minden fizikai kontakt nélkül tökéletesen be vagyok indulva. Na, ilyenkor aztán mindent bele.

Azon gondolkoztam, hogy ha valaki ide beír egy sztorit, akkor azt alapból elhiszi mindenki. Azt is, hogy férfi, azt is, hogy van neje, azt is hogy megdugták így vagy úgy az jelenlétében. Én direkt megmondtam, hogy fantázia. De ennyi erővel igaz is lehetne. Örülök, hogy voltak, akik szívesen olvasták. És lesz több is, mostanában ez az egyik kedvenc játékunk a férjemmel, hogy egymásnak írunk ilyen sztorikat. Jó móka.

Jaj, már megint... Ez egy ilyen fórum, hiába no, sok a férfi.

HA és amennyiben jól értelek, azt gondolod, hogy én is férfi vagyok.

Szóval: nő vagyok. Ezt nem írom, nem mondom el többször, csak ebben a hsz-ban. Vagy elhiszed, vagy nem, lényegtelen.

Viszont komolyan érdekel, miből szűrted le azt, hogy a nap 24 órájában farok van a lábam között, és nem csak akkor, mikor szeretkezem a férjemmel.

" Tudod ,nekem! valami, azt súgja TE ilyen szeretnél lenni mint amilyennek itt mutatod magad. "
Ez a mondatod viszont talált. Mert bár nő vagyok, férjem is van, de nem, nem vagyok a "végzet asszonya", amire a nevem utal.
Mondtam is, hogy a történet fikció, így ha a fenti mondatodat úgy értem, hogy szeretnék ILYEN nő lenni, akkor abban van valami. Szeretnék felszabadultabb lenni, nyitottabb, talán kicsit ... könnyűvérűbb (?). De jelen pillanatban nem mondhatok mást csak azt, hogy egy harmincas nő vagyok, élvezi a szexet a férjével, de igyekszik fejlődni.

Hát, ennyi. Képeket nem fogok feltenni, nem hiszem, hogy azzal bármit is igazolnék, és nem azért vagyok itt, hogy hapsit fogjak. (Te is tudod, a net tele van hamis, lopott képekkel. Mit bizonyítana, ha tennék ide egy valamit magamról?)

Irulok, pirulok, virulok. Köszi

Hogyan is kezdődött? 3.

Azt hittem elájulok. Meglátott, csak erre tudtam gondolni. Kiment a vér a fejemből, a szám kiszáradt. Ő meg csak nézett. És nem szólt egy szót sem, csak nézett. Nem értettem. Most mi van? Nem mertem megszólalni, féltem, hogy ordítani fog, megüt, vagy elrohan.
Ám, ehelyett hozzám lépett és elfúló hangon suttogta: Láttalak titeket...
Nem volt időm gondolkodni sem, olyan gyorsan történt megint minden. Kezei erőszakosan törtek utat maguknak, a blúzt olyan erővel tépte, szaggatta le rólam, hogy azt hittem, csak cafatai maradnak. Szinte falta a melleimet, úgy csókolta, szívta, nyalta őket. Aztán visszafogta a tempót, és szinte kínos lassúsággal hajtotta fel a szoknyámat. Előbb csak egyetlen ujjával érintette szeméremajkaimat, majd lassan becsúsztatta a hüvelyembe.
-Még érzem őt…- sóhajtotta, ahogy felizgult hüvelyem nedvességében megérezte a sperma jellegzetes tapintását, és én egyszerűen nem bírtam tovább, a helyzet annyira félelmetes, izgató és új volt, hogy azonnal elélveztem. Ő meg csak nézett, ahogy az ajkamba harapva, nyüszítve élvezek. Aztán egyre több ujjal hatolt belém, és úgy dugott, állva, ahogy az előbb az a másik férfi. Melleim fehéren világítottak a holdfényben, és meg-megcsillant rajtuk a férjem forró nyála. A következő orgazmus sem váratott magára sokáig, s ekkor ő sem bírta tovább, ujjai helyett kőkemény farkát nyomta hüvelyembe, és pumpált, ahogy csak bírt. Valahogy kicsúszott mögülünk a fa, s mi a földön fekve találtuk magunkat, de közben is csak dugott, lélegzetvételnyi szünetet sem engedélyezve. Nem tartott tovább pár percnél, ami nagyon szokatlan és furcsa volt, mert mindig órákig nyújtottuk a szenvedélyt. Egyre keményebben mozgott, éreztem, ahogy makkja szinte felrobban. Mikor végül elélvezett, rámborult, és csókolt mindenhol, a nyakamba, a hajamba, a szemeimet, a számat.
-Láttalak benneteket, láttalak benneteket… - csak ezt ismételgette, majd a végén rámnézett, tenyerébe fogta az arcomat, és azt mondta:
-Szeretlek.
Ettől kezdve tudtuk, hogy csak idő kérdése, és sor kerül a Nagy Pillanatra, mikor egy szerencsés jelentkezőt együtt fogadunk be az ágyunkba és a szexuális életünkbe.
És most itt van, eljött a pillanat, itt ül a jelölt és én újra azt érzem, amit ott az erdőben, akkor éjjel….

Hogyan is kezdődött? 2.


Úgy szívtam magamba, mint egy örvény. Ott a parton, a fák alatt állva, a bugyimat félrerántva dugott meg úgy, hogy levegőt sem kaptam. Nem volt szükség előjátékra, nem volt benne semmi romantikus játszadozás, állati ösztön volt, nem szeretkezés, csak tisztán kúrás a javából. Markolta a fenekemet, harapta a nyakamat, én meg szinte sírva élveztem el a farkán. Pár pillanat múlva éreztem, ahogy lüktet bennem, és a számat csókolva, nyögve elélvezett ő is.
Mikor vége volt, magunkhoz tértünk. Ő rám mosolygott, és azt mondta:
-Tízből kilenc… - és elindult a ház felé. Örültem, hogy elment. Látni sem akartam. Szégyelltem magam, mert még a ruhát sem tudtam megigazítani rendesen, máris a bűntudat mardosta a lelkemet. Kísérőm és kísértőm eloldalgott hát, látta, hogy neki itt nincs több dolga. Nem haragudtam rá, én is ott voltam a fa tövében…
Ahogy végignéztem magamon, megijedtem. Ott álltam gyűrötten, kócosan, kipirosodva, összemarkolászva álltam a parton, és rémülten igyekeztem elsimítgatni magamon a ruhát. Egyszer csak megzörrent mögöttem az erdő. Egyedül voltam, sötét volt, nem is voltam épp a legjobb lelkiállapotban, így az ijedtségtől majd’ kiugrott a szívem. Hátrálni kezdtem, de hamarosan a víz partjára értem, nem tudtam, merre induljak. Mire komolyan megrémültem volna, szétnyíltak a bokrok, és a férjem állt előttem. Ám ahelyett, hogy megnyugodtam volna, sírni kezdtem. Nem mertem a szemébe nézni. 10 év alatt egyszer sem csaltam meg, és nem is terveztem soha. Erre most, pont most, mikor barátokkal nyaralunk, és nem egészen 100 méterre tőle… eszem meg áll!
Kerestem a szavakat, de nem találtam. Mikor nagy nehezen rápillantottam, megdöbbentem. A gyenge holdfény is látni engedte, hogy tágra nyílt szemekkel néz. Haja zilált volt, olyan gyorsan szedte a levegőt, mintha idáig rohant volna. A keze kicsit remegett, ahogy a hajába túrt.
Úristen! Ez látott! Ez LÁTTA, ahogy megdugott egy idegen srác!

(nemmondommegnek dedikálva... )

Hogyan is kezdődött? 1.

Ülök a nappaliban, ahogy évek óta mindig. Ugyanazok a bútorok, ugyanaz a kilátás a Várhegyre, ugyanazok a poharak az asztalon, és mégis, minden más. Minden idegen, szinte ellenséges, közönyös. Az óra ketyegését csak a poharakban csilingelő jégkockák zaja töri meg. Csend van, kicsit kínos, kicsit feszült, kicsit izgatott. Valamit mondani kéne, mindhárman ezt érezzük, de valahogy elfogytak a szavak. Az elején még könnyen ment minden. A vendégváró rutin átsegített a kezdeti sutaságokon. Kézfogás, puszi, bemutatkozás, foglalj helyet, mit iszol – ez megy. De ami ez után jön, az mindenkinek új. Illetve nekünk. Mert Neki már rutin. Talán ezért is félek egy kicsit. Mi egy vagyunk neki a listán, nekünk ő Az Első. Nagy felelősség van rajta, és ő ezt túlzottan is könnyedén veszi. Vagy nem túlzottan? Éppen megfelelően? Ki tudja…
-No és, meséljetek magatokról! – szól, és mellém telepszik. Férjem szeme megvillan. Hiába, no, az „ezeréves” rutin: új kakas a szemétdombon. De most más a helyzet, nagyon más. A kakas, szemmel láthatóan bevetésre kész, cseppnyi kétely nincs a szívében. Ez meg fog dugni, tudatosul bennem, és nem tudom, melyik az erősebb érzelem, a félelem, vagy a vágy.
Férjem érzi, hogy a rutinos srácnak igaza van, kell ide egy kis beszélgetés, mert különben befulladhat a régóta tervezett akció. Ezerszer átrágtuk magunkat rajta. És mindig oda jutottunk, hogy ki kéne próbálni, de...
Aztán egy forró nyári éjszakán, mikor egy haveri társasággal voltunk az egyik lány szüleinek nyaralójában, megtört a jég, elmúlt a DE, nyilvánvalóan értelmét vesztette. Akkor este az egyik pasi sétálni hívott, míg a többiek kártyáztak. Olyan szép este volt, holdfény, lágy szellő, csónakázás, és olyan kedves volt velem. Megsimogatta az arcomat, és éreztem, hogy remegnek a lábaim az érintésétől. Kedveseket mondott, tudtam, hogy hízeleg, de olyan jól estek a rég nem hallott szavak. Tudtam, hogy csak préda vagyok neki, egy a sok közül, de nem zavart, mert azt kaptam tőle, amire vágytam: figyelmet és kedvességet.
-Hányadik vagyok a sorban?
-Nemmondommeg.
-De tényleg… -suttogtam, mert addigra elakadt a hangom.-Hányan dőlünk be ennek az ősi trükknek???
Nem felelt, csak megcsókolt a nyakamat. Hirtelen történt minden, soha nem hittem, hogy létezik ilyen őrjöngő vágy, soha sem hittem, hogy rám, az egyszerű asszonyra is rátalál a szenvedély.

Úgy biz'! Köszi!

Na, közben írtam itthon egy szösszenetet, mert nem tagadom, megmozgat a téma. Persze csak fantázia, így nem tudom, lehet-e ide föltenni?

Hát, voltaképpen.... te is oda igyekeztél... Ötletek vannak itt is, hajaj.... De szerencsére javarészt olyanok, amik nekem is tetszenek.

Áhááááááá!!!

Őszintén? Nem is volt olyan alkalom. Nem is értem, hogyan lehet véletlenül így járni? Pedig szoktunk együtt borozgatni férjem haverjával, és az alkohol, mint tudjuk nagy kerítő, de egyikük sem tűnt olyannak, mint aki mindjárt rámveti magát. Ittunk, röhögtünk, ennyi volt. Szerintem kedvesem is még csak a gondolati játszadozásnál tart, és nem tudom, akar-e ennél mélyebbre jutni a témában.

Bocs, de nem vagyok képben: Ti megtettétek már? Vagy asszony elhajtott a hínárba?

Van olyan itt, aki "véletlenül" (tehát úgy, hogy előtte soha szóba sem került) gabalyodott össze ilyen formában, vagy az elsőt hosszas egyeztetés előzi meg? (Ez főleg a tartós kacsolatban élőkre vonatkozik, mert ha csak lazán bepasiznék, azt hiszem nem is lenne kérdés, hogy mindent ki kell próbálni.)

Pedig én ismerőssel, baráttal sokkal inkább el tudom képzelni. Lehet, hogy nem praktikus, de könnyebben megnyílnék (khm... ) egy ismerős férfi előtt.

De, olyannnyira, hogy menten meg is cáfolnálak kicsinyég. Ha nem baj. Csak mert mint feleség, a másik oldalt látom.
Szóval nem biztos, hogy a férjének azért nem nyílt meg, mert az le se szarta - persze lehet, hogy valóban egy tapló volt a krapek.
Az én (mi) esetünkben inkább az volt a jellemző, hogy nem akartuk a másikat zavarba hozni, szégyelltük talán (nem tudom jobban kifejezni magam), hogy mire vágyunk. Úgy éreztük, hogy "Dehát a szerelmemmel???" (Ehhez hozzátartozik, hogy 15 éves korom óta együtt vagyunk, gyakorlatilag az egyetlen pasi az életemben. Szóval nekem ő valóban a Nagy Ő.)
Ez semmit sem von le a te ügyességedből, hogy előtted ki merte mutatni a vágyait, de hidd el, ha alapvetően nem egy őstulokkal él, aki tesz a nejére, akkor van olyan ember, aki házasságon belül óvatosabb.
Most olvastam az Indexen, hogy egy krapeknak asszonka eltörte a lábát, csak mert egy szex kombinéval állított haza, hogy így frissítsen. Hát mit kapott volna ez a szerencsételen, ha mondjuk egy másik férfit cipel haza a mamának??

" Tényleg ne menj el , még le sem döntött holdfénynél csónakázva : ) "

Ja..., hát úgy tényleg nehéz elmenni, ha az ember lányát le sem döntik.

(Teccccik a nejed... )

"Szóval higgyétek el nekem, hogy a kád lefolyóján elúszik az utolsó sperma is, de a szavak megmaradnak."

Ez mennyire igaz.

Nos, ha az oviban lennénk, azt mondanám, te kezdted. De így maradjunk annyiban, hogy a béke szent, de mi nem.
Spongya rá, ha te nem minősítesz és ítélkezel ismeretlenül, én sem teszem. De hát, bepöccentünk, van ez így.

És te is szimpatikus vagy. Hál' Istennek, ezek szerint vannak még férfiak.

Neked jár egy piros pont. Köszi a normális válaszokat.

Én is kissé bepöccentem.
Mert nem értem, miért kell behányni.
Bocs, hogy a dugnivaló húsok is ki merik nyitni a szájukat, és nem azért, hogy valakit leszopjanak. Bocs, hogy azt hittem, faszverésen kívül másra is jó lehet egy szexfórum.
Most komolyan. Mire jó ez az übermacsó duma? Én nem ítélkeztem feletted, Nikole is normálisan szólt mindenkihez, erre jöttök páran és tesztoszteronban fürdő agyatokkal megmondjátok mindenkinek a tutit. Nem gond, ha te azt tapasztaltad, amit leírsz, mégcsak kétségbe sem vonom. De faszért gondolod, hogy a bölcsek kövét a zsebedbe hordod, és te fixen tudod, hogy minden nő arra vágyik, hogy az összes szembejövő ilyen-olyan manyusz bezavarja a macit a málnásba?
Egyszerűen nem értem, miért kell -ráadásul ilyen alpári stílusban- lefikáznod a nőket, an block. Ehhhh, minek is tépem itt a szám... Érezd jól magad a feleségeddel, meg akivel akarod.
Én vagyok a hülye, hogy azt hittem, egy fórumon informálódni, impulzust gyűjteni is lehet a témában. Sajnálom, hogy elronttuk a szórakozásotokat, további kellemes recskázást.
Pasik ... basszus.... :(

Fúúú, ez utóbbi nagyon rossz duma volt, kutyának beadják, felfordul tőle.
Tudod, nem az a baj, hogy más minek lát. A lényeg, hogy nekem mi a véleményem magamról.
Meg aztán a Holdvilágos szellősdihez is két ember kell. Nem akarlak győzködni, te tudod, hogy kiket döntöttél meg, de nekem Vörösmartyt is szavalhatnál, miközben a holdfényes tavon csónakázunk és a békák kórusa kuruttyol meghitten. Hidd el, aki nem akar alapvetően, azt te nem fekteted le, csak Kamazzal. Aki meg akar, az elől el sem menekülhetsz.

Gondolkoztam hasonló válaszon, de egy ilyen vaskos kijelentés után itt mi csak szépek lehetünk, okosak nem. Ha tiltakozunk, akkor biztosan álszentek vagyunk, ha ráhagyjuk, akkor meg... könnyű prédák. Sehogy sem jó. De meggyőzni úgysem lehet azt, aki egy ilyet kategórikusan kijelenti, hogy 10 nőből 10 vízszintezik, ha csettintenek neki. Szerintem ez hülyeség, de akkor mi van? Én ezt mondom, ő azt. 1:1

Nehéz átlépnünk az árnyékunkat, és megérteni, amit a másik mond. Mert szerinted attól lesz kerek és teljes az élet, ha kiéled a vágyaidat. Szerintem meg nem, vagy nem feltétlenül attól. Terészetesen az ember eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne ha... És aztán elvigyorodik, mert ennyi is elég volt. Ha minden tetszetős faroknak megállnék, bizony nem lenne időm ebédet sem főzni a srácoknak.
Nekem nem is okoz nehézséget, hogy nem valósulnak meg ezek a fantáziák. A nők fejben szexelnek. Míg a férfiak egy formás testől már bekockásodnak, nekünk, nőknek általában ennél több kell, illetve MÁS kell. Nálunk a nedvesedés is agyban indul el. És ennek vajmi kevés köze van a valósághoz, ahhoz, hogy valóban lefekszem-e vele, vagy csak elképzeltem.

Az nagyon demagóg lenne, ugye, ha azt mondanám, hogy nem attól érzem magam nőiesnek, nem attól élvezem az életet, ha egy regiment hapsi végigekéz?
(És de, Banderast élvezném a lábaim között, ha nem lenne egy sokkal jobb pasim, aki a tenyerén hordoz, kényeztet, és királynőnek érzem magam mellette. Látod, ezt is ő szúrta el, túl jó szerető, semmi szükségem másikra, csak rosszabb lehet nála )

Szerintem igazad van. "A nő sérül" eset akkor jön be, ha a férfi valóban a hatalmát fitogtatva dugatja meg boldog-boldogtalannal a feleségét, hogy mindenki lássa, ki az úr a házban. Ha egy nő belemegy ebbe a játékba, saját jószántából, akkor nem fog sérülni. Legfeljebb a kapcsolat. De az meg "kétemberes". Egyszer leveleztem a témában egy sráccal, ők swingerben voltak, és nagyon kiakadt, mikor az asszony egyszer a maga örömére elment egy pasival. Abba is hagyták a swingerezést... Ő mesélte, hogy látott nem egy férjet sírva távozni, mikor az asszonykát hárman döngették, és az meg sikított a gyönyörtől. Mert van valami a fejben, egy vágy, egy kép, egy fantázia, és sokszor semmi köze a valósághoz. A fantázia néha izgatóbb, szebb, érzékibb, mint a beteljesülés.

Írtam az előbb egy privit, majd nézd meg. (Én nem látom, hogy a rendszer valahol jelezné, ha privi jön, de nagyon "newbie" vagyok itt, nem ismerem még ki magam. )

Nem, biztosan nem akarna rávenni semmire, ismer, tudja, érzi, hogy mikor mit lehet. Én inkább attól félek, hogy a "pillanat hevében" én is beleugrok valamibe, amit később megbánok. De hogy ő nem mászna át senkire, az fix.

Hát, én amolyan "tudathasadásos" asszonka vagyok. Mert alapvetően nincs erkölcsi ellenvetésem a dologgal kapcsolatban. Tehát el tudnám képzelni a szitut, hogy két férfival ... hát... nincs jobb szó ide... kefélek. Mert az nem szeretkezés lenne, hanem kúrás. Bocs. De csak akkor, ha egyikbe sem vagyok szerelmes. Mert onnantól kezdve nincs helye másnak az ágyban. Ez nem erkölcsi, hanem érzelmi kérdés. Ha így nézzük, akkor igaz, hogy 10 nőből 8 akarja, illetve érdekli a kérdés. Férjemnek is mondtam már, egyelőre épp azért nem tudnék többesbe belemenni, mert szeretem, s ha hirtelen áldásomat adom a dologra, kezdjen gyanakodni, hogy "ki vagyok szeretve belőle" (ezt jól megszontam
"Többes" dolog nem volt, jelenleg játszunk a gondolattal, hogy esetleg a swinger azon részébe belekóstolunk, hogy mások MELLETT,ELŐTT szeretkeznénk. Tehát mi is nézünk, más is nézhet. Még ez is kicsit meredek, de azt hiszem, ez menne. (Legalábbis az, hogy elmegyünk, de hogy akció is lenne belőle.... nem tudom, néha nagyon lelkis vagyok, néha meg mint egy "rossz ribanc", az eredmény attól függ, melyik nő lép be a swinger ajtaján.

Szia Nikol!

Szinte szó szerint a gondolataimat fogalmaztad meg, érdekes volt olvasni "magamat" kívülállóként.

Nem tudom, vannak-e egyéb "érdekes" elképzelései a férjednek, de az enyémnek van pár. )) Ezek egy része olyan, amit együtt át tudunk élni. S bár bevallottam, hogy valószínűleg nélküle nekem soha nem jutottak volna eszembe (egyéb helyekre...) ezek a vágyak, de így vele együtt érdekes, izgalmas lehet megvalósítani őket.
Egy részük tehát minden további nélkül bevállalható. Más részük hosszas mérlegelés után ESETLEG bevállalható. És vannak olyanok, amire MOST azt mondom, hogy nem. DE ez nem jelenti azt, hogy 10 év múlva sem. Sokat változtam én is, sokat változott a szexuális érdeklődésem, preferenciáim is.
De semmit nem akarok megtenni csak és kizárólag az ő kedvéért. Mert ez hosszútávon nem szolgálja az érdekeinket. Három gyerek mellett az ember megfontoltabb és nem szívesen tapsolja szét a házasságát.

Szerintem ez az asszonydugatós dolog inkább a hatalomról szól. Hatalom és szex - nem állnak olyan távol egymástól, mint ahogy elsőre tűnik, mint az tudjuk.

Nem tudom, kérdezem: ebben nem az az izgató egy férfinak, hogy "hatalmam van a feleségem felett", "megdugatom, mert megtehetem"?
Nem mondom (ha egyáltalán igaz), hogy ez baj, vagy rossz, de szerintem az alá-, fölérendeltség lehet a helyzet kulcsa. (Nem beszélve a 3.-ról, akiben szintén egyfajta felsőbbrendűségi érzést kelt, hogy a férj szeme láttára kapja el a feleséget. (
Ahogy itt valaki kedvesen fogalmazott is: "a kis ribanc", ez gondolom a felesége lehet. Ez a hsz is megerősít a hitemben.)

Félre értés ne essék, ha ez mindegyik félnek VALÓBAN jó, akkor szuper! Mindenki jól jár. De egy kapcsolatban (mondom kapcsolatban, és nem a kúrogatunk kategóriában) gyakran bonyolultabbak a viszonyok, és nem biztos, hogy mindenki "okosan" tud dönteni. Mert esetleg bevállal olyat, amiről később derül csak ki, hogy kár volt, mert többet ártott, mint használt.

Mi is játszódunk a gondolattal, de bennem komoly kétségek vannak.
Tartok tőle, hogy amúgy jól működő, izgalmas szexuális életünk és ezzel együtt a házasságunk is megsínylené. Nem csak én vagyok "lelkis", de az Úr is. A Pillanat heve sok mindenre rábírja az embert, amit később szégyell.