7. bejegyzés

Mostanában láttam két olyan amerika mozifilmet is (Couples Retreat, She's Out of My Leauge), amelyek érzelmileg nagyon megfogtak és elgondolkoztattak... visszajött a hitem az igaz szerelemben. Na nem csak azért, mert iszonyatosan hangulat ember vagyok és a filmek hatására ilyen feeling kapott el, hanem mert hiszem, hogy úgy kell élni az életünket, hogy keresnünk kell mindem pillanatban, hogy mi az, ami érzelmileg megfog, hat ránk (az életünkre), mi az, ami boldoggá, vagy ne adj isten boldogtalanná tesz… Igen! -mert, nem csak a pozitív, de a negatív érzelmek is fontosak, a kettő együtt tesz azzá, akik vagyunk.

Ime egy részlet a Couples Retreatből. A helyzetből adódó párbeszédbe én nagyon bele tudtam magam képzelni. Teljesen értettem és éreztem, hogy miről is van szó, mintha rólam…rólunk szólt volna!

A szitu szerint egy házaspár, barátaik invitálására elmennek az "ÉDEN" szigetére, ahol, amíg a baráti házaspár párterápián vesz részt, addig ők reményeik szerint egy önfeledt nyaraláson pihenhetnek. Csakhogy nem úgy van ám! A befizetett utazáson csak úgy vehetnek részt, ha ők is végig csinálják a párterápiát. Kénytelen-kelletlen beadják a derekukat és sok humoros szituáció mellett érdekes dolgokra döbbennek rá saját házasságukat illetően.

Terapeuta: -Hogyan jellemeznék a kapcsolatukat?
Dave: -Átlagos, remek, igen.
Roni: -Remek, igen.
Terapeuta: -Tisztázzuk, milyen egy átlagos, remek kapcsolat?
Roni: -Hát, hogy nagyon jól boldogulunk így együtt, tudja van két klassz fiunk...
Dave: -Még nem hívták ránk éjjel a rendőrséget (nevetve). Mármint, hogy nincsen családon belüli erőszak nálunk (kínosan nevetve, kényelmetlenül fészkelődve mondja).
Terapeuta: -Roni, amikor azt mondja, hogy boldogulnak együtt, mire gondol?
Roni: -Hát tudja a szokásosra… munka, gyerekek,
.
.
.
Terapeuta: -Roni, amikor az előbb azt mondta…, megkeresem a noteszomban... (kuncogva miközben a jegyzetekben kutat).. Itt is van.
Azt mondta, hogy jól boldogulunk így együtt... ez nem hangzik túl vidáman. Nem akar úgy visszanézni, hogy hát elboldogultam valahogy. Élvezni akarjuk a feladatainkat és a munkánkat. Élvezni akarjuk az életet, boldogok akarunk lenni! Csak arról beszélnek, hogy a munkám és az ő munkája, az én izém és az övé…az enyém, az övé és az enyém (nagy lélegzet), hol vagyunk mi? Mindebben hol van a közös út? Nem hallom sehol! -Azért, mert nincsen benne!
Dave: -Jó, nézze. Nem azt mondom, hogy nincsenek nehéz időszakok néha, mert vannak, de ez így megfelel…
Terapeuta: -(közbevág) Tényleg?... (döbbent néma csend) ...nem tudom. Te jó ég, komolyan nem tudom.
Nincsen együtt, nincsen mi. Vadidegenek is lehetnének. Az egyetlen dolog, amiben itt ma megegyezhetünk, hogy többre kéne törekedniük, mint, hogy "EZ MEGFELEL" 2 hozzászólás, utolsó: X (2010. 10. 12. kedd 12:29)

8. bejegyzés

Feltöltöttem az első sorozatomat ide a goldengatre. Mondjuk sorozatnak erős túlzás mondani, mindössze 8db képről van szó. Azért említem meg ezt itt a blogban is, mert lehet, hogy egy kis magyarázatra szorul, hogy miért lettek a képek ennyire sötét, borongós hangulatúak.
Egyrészt nincs tehetségem a fényképezkedéshez, nincs bennem fotóriporteri ambícíó sőt paparazzi vér sem csörgedezik ereimben. Nincs tehetségem a fényképezkedéshez úgy általában… sem készítőként sem modellként. Bár az kétségtelen, hogy az igényesen elkészített sorozatokat, aktokat viszont nagyon szeretem és írigykedem is a készítőre, igaz néha nem a képek miatt, hanem az alany miatt, aki megmutatja magát a maga "pőre" valóságában, ahogy most én is tettem. Megmutattam, még ha csak egy kis részletet is magamból, holott alapvetően gátlásos és zárkózott személyiség vagyok, nem jellemző, hogy ennyire kitárulkozok. Furcsán hangozhat ez olyan valaki szájából, aki pornóoldalon irogat, ott társkeresőben szerepel és a biszexualitás felé kacsingat, de komolyan így van.A képek egyébként jól tükrözik a mostani érzelmi hullámzásaimat. A női fehérneműk pont azt a bizonytalanságot képviselik, ami a biszexualitással, illetve a szexualitás ezen területének felfedezésével, a kíváncsisággal és a felismeréssel lopózott be az életembe, megzavarva az egyszerűen (feketén és fehéren) élt eddigi életem, benne a heteroszexualitással az idilli családképpel, mely mostantól teljesen felborult. Utoljára ez a sorozat az életemben, ami szimplán fekete és fehér, mert az élet ettől sokkal színesebb és érdekesebb, belefér sok minden, amit eddig nem gondoltam volna, vagy csak én is előítélettel gondoltam rá.

http://www.goldengate.hu/kepsorozat/127921-Leplezetlen-valosag (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

9. bejegyzés

Eltűntek a képek a "Pasik alsógatyában" című képes fórumból. Hm, hova mentetek srácok? (Gondolom csak a feltöltő oldal szarakodik és nemsokára visszajönnek a srácok) No, csak hiányoznak nekem, ennyi. De ha már alsógatyás pasiknál tartunk…
A feltöltött képsorozatomra nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett, annak ellenére, hogy tangás képekről van szó. Én személy szerint féltem attól, hogy ez miatt sok negatív kritika ér majd, de hála istennek, úgy látszik, hogy ez manapság már nem olyan nagy dolog. Legalábbis szeretném ezt így hinni, és nem pedig csak arról van szó, hogy a hőzöngők éppen most nem nézték meg a képsorozatokat. Nekem, meglepően soknak tűnik azoknak a száma, akik bevallják, hogy szeretik pasikon megnézni vagy akár pasiként magukra ölteni a tanga viseletet. Bevallom én is szívesen megnézek olyan fotót, ahol egy srácon igenis, hogy jól áll a popsiba bevágó kis pántos ruhadarabocska. Mert bizony, hogy rajtunk férfiakon is nagyon szexis tud lenni egy ilyen viselet. Sőt tovább megyek… Meglepő, de kényelmes underwear-ről beszélhetünk, és ezt tapasztalatból mondhatom. Kezdetben én is azon véleményezők táborába tartoztam akik úgy gondolták, hogy az itt szorít-ott szorít alsóneműt hagyjuk csak meg a csajoknak, mert férfiaknak az itt-ott kidomborodó testrészeket lehetetlen, és képtelenség, hogy kényelmesen el lehessen helyezni egy ilyen textilhiányos micsodában. Aztán rájöttem, hogy itt is csak a kezdeti előítéleteket kell az embernek saját magában legyőzni, és ha ezt meg tudja tenni, akkor meglepetéseket is tud okozni önmagának, sőt még esetleg a párjának is. Mert érdekes, de a párom teljesen őszintén (engem is meglepve) jól vette ezt a dolgot, sőt tetszik neki, és maximálisan elfogadhatónak, természetesnek és ami még fontosabb szexinek tartja.
Ez a természetesség és elfogadhatóság persze elsősorban a férfi ruhadarabokról szól, ami a női fehérneműket illeti, az csak egy kis kiváncsiság eredménye, egy kirándulásnak tekinthető, ezzel kapcsolatban nekem is gátlásaim és kétségeim vannak. Tekintsük úgy, hogy egy jó poén. Valaki gyerekkorában teszi meg, valaki érettebb korában és van aki soha, fő a tolerancia, ilyen dolgok miatt nem kell elsőre ítélkezni.
Összeségében fogadjuk el, hogy valakinek jól áll ez a viselet, valakinek nem, mindenkinek szíve joga, hogy mibe csomagolja magát és adott esetben miben tálalja magát a partnerének.

(nyugi, csak nem megy rendesen a www.kepfeltoltes.hu oldal!) :tom 1 hozzászólás, utolsó: tom1019 (2010. 10. 20. szerda 17:45)

10. bejegyzés

Hmm... azt hiszem a 60. értékelő szavazásnál az értékelő pontszám majdnem elérte a matematikailag tökéletes pí értékét a 3,14-et. Ez érdekes... jelent talán valamit? mégegyszer hmm. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

11. bejegyzés

Ha már a múltkor megemlítettem, hogy mennyire rajongója vagyok egyes amerikai sitcomoknak (éppen az OTH-t említettem meg), nos akkor itt egy újabb felfedezettem, ami szintén a CW csatorna, valamikor az idei év elején debütált sorozata. Én csak most fedeztem fel magamnak, az eredeti címe Life Unexpected.
Tudom sokaknak az ilyen filmek csak félórás, órás gyors kikapcsolódást, a vicces szituk miatt néhány felhőtlen percet jelentenek, nekem mégis tud adni valami plusszt. Valószínű, hogy amerikában én lennék a legtipikusabb, legbugyutább fogyasztó, pont az, aki miatt forgatnak ilyen sorozatokat, és akik miatt dollármilliókért eladhatóak és nézettséget hozva a reklámbevételeket az egekig emelhetik, de nekem tényleg valami rejtélyes okból megüt a lelkemben egy harangot és sokszor arra késztet, hogy önértékelést gyakoroljak, óhatatlanul összehasonlítva magam a szereplőkkel és azok képzeletbeli életével.
Ez a sorozat most a család fontosságára, az összetartozásra, az újra egymásra találásra, na és persze magint csak az őszinte, igaz szerelemre hívja fel a figyelmet. Bármennyire is úgy érezzük, hogy szar az életünk, hogy mélyponton vagyunk és mindenki ellenünk esküdött fel, vagy éppen pont az ellenkezője, hogy elvagyunk szállva, sikeresek vagyunk, úgy érezzük minden klappol, akkor jöhet egy felismerés, hogy ez mit sem számít! -Legalábbis, ha ott van mellettünk valaki, vagy valakik… a család, a szeretteink, a szerelmünk. Igaz, hogy az említtet sitcom (bár most már pár rész megnézése óta, inkább dráma kategóriába sorolnám) ezt egy szélsőséges nézőpontból mutatja meg, mert egy csecsemőkorában elhagyott és nevelőintézetbe adott gyerekről szól, aki kamaszkorában szembesül csak a szüleivel, és azok életével, emberi tulajdonságaival (mert a hirtelen szülőkké lett fiatalok sem nőttek még fel teljesen, legalábbis ami a felelősségvállalásukat és komolyságukat illeti). Szóval ez egy nem mindennapi helyzet, de erőt lehet meríteni belőle, viselkedésmintákat lehet tanulni belőle vagy épp pont azt, hogy hogyan ne viselkejük hasonló szituációkban, azoknak is, akik ugyan nincsenek pont ebben a helyzetben, de valamiért eltávolodtak a családjuktól, kételkednek a saját érzéseikben, esetleg kétségek gyötrik a szerelemmel kapcsolatban.

Minden esetben az a végkifejlete az ilyen sorozatok okozta gondolataimnak, hogy nem szabad úgy élni az életünket, hogy "elvagyunk valahogy". Nem lehet, hogy csak sodródjuk, hogy csak hagyjuk megtörténni a dolgokat, érzelmek nélkül csak tűrni azt, ami történik velünk és körülöttünk. A közönyösség megöl mindent, kiírt belőlünk minden fikarcnyi kis érzelemcsírát.
Meg kell éllni az életet!-Méghozzá úgy, hogy figyelünk minden kis érzelmi megmozdulásunkra, akkor is ha pozitív és akkor ha bántóan negatív emóciók törnek elő belőlünk, és azt sem kell szégyelni, vagy másokat az miatt elítélni, ha néha az érzelmek irányítanak és a döntéseinket nem a józan ész diktálta szabályok szerint hozzuk meg. 1 hozzászólás, utolsó: X (2010. 10. 21. csütörtök 19:13)