12. bejegyzés

Jár-e a férfiaknak is a szexuális játékszerektől származó szexuális öröm? -Jó... ez a kérdés így önmagában most elég hülyén hangzik, és persze, hogy csak igennel lehet rá válaszolni…
Legalábbis így, ahogy most feltettem. Azonban ez a válasz nem mindenkinek ennyire egyértelmű.

Mindjárt kifejtem, hogy pontosan miért is tettem fel ezt a kérdést magamnak.

Láttam itt a GG-n egy képsorozatot, ahol egy férfi saját magát részesítette a fent említett örömökben.
Konkrétan most a vibrátorok és hasonló szexuális izgatók kérdéskörére gondolok. Egy-két hozzászólás igencsak megkérdőjelezte a képsorozaton szereplő úr épelméjűségét, hogy férfi létére ilyet tesz magával, persze sokaknak viszont tetszett a jelenetsor. Én magam nem venném a bátorságot, hogy a negatív hozzászólókat "homofóbnak" tituláljam, mert megértem, hogy van, akinek alacsonyabb az ingerküszöbe. Itt most megint hagy hirdessek toleranciát (ismételten) mint ahogy azt a tangaviselet kapcsán már megtettem egyszer. Nálam egyenlőre ez a téma a "szexis" és nem pedig az "undorító" kategóriába tartozik. Persze ezt most így könnyen mondom ki, hogy szexis, mert azért tény és való, hogy valakinek jól áll, ha ilyen helyzetben képeken örökíti meg magát, valakinél pedig viszolygást keltő és ez nem maga a cselekedet miatt van, hanem egyszerűen a fentebb említett, valakinél awesome, valakinél nem szitu miatt. Az, hogy magáról az ember közzétesz-e ilyen publikációt vagy nem, hát felnőtt emberek ezt el tudják dönteni, ilyen dolog miatt azért én nem ugranék senkinek… főleg mivel nem tudhatom, hogy a jövőben nem teszek-e én is hasonlóképpen. Van ugyanis a közelmúltból a téma alapjául szolgáló szexuális játékhoz kapcsolatos igencsak szoros testközeli élményem. És itt most, ezen a ponton nem kell semmilyen becsmérlő, szidalmazó káromkodás áradatot elindítani, szentelt vízzel ördögűzést végezni, mert ez nem csak a homoszexuálisok "kiváltsága" és örömszerzési lehetősége. Akinek nem inge persze nem veszi magára, de én bíztatólag lépnék fel férfitársaim felé, mert ezt igenis, hogy érdemes megtapasztalni. Akár párban, hölgy partnerünkkel mondjuk egy előjáték során, akár "társas" magányunkban, akár a megszokott, rendszeres, szinte már rutinná váló "önfelpörgető játék" színesítése részeként. Ettől még senki nem lesz "homokos". Egyszerűen egy olyan élmény, amitől kerekebb lesz az egész szexualitásunk... persze itt megint csak érvényes, hogy akinek már így is elég kerek, az lapozzon tovább…

Itt van az a pont, amikor nekem kettéválik az érzelmes szerelmeskedés, szeretkezés és a szimplán szexuális örömszerzésre koncentráló, vagy az azt előtérbe hozó szex. Mert egy összeolvadó, forró ölelkezésnél nekem egyáltalán nem fontos, hogy azt milyen pózban tesszük, nem a látványra koncentrálok, nem akarok tornagyakorlatokat végezni, lehetetlen és kényelmetlen testhelyzetekben izzasztó mozdulatokat végezni, olyankor egyet akarok csak… a kedvesemet. Ilyenkor lehet, hogy egyetlen kellemes és meghitt testhelyzetben csókokkal borítva érjük el a kielégülést. Ilyenkor nekem sem azon jár az eszem, hogy rezgő, izgő-mozgó micsodákért rohangásszak és minden lehetséges helyre gyömöszölgessek valamit. Ha innen közelítem meg a dolgot, akkor lehet, hogy igaza van annak, aki elküld melegebb éghajlatra a tanácsaimmal, hogy pasi létére vibrátorral játszadozzon. Másrészt viszont igenis, hogy az említett meghitt együttlétek mellett is igénye lehet még a magamfajta embernek is egy kis játékos, önmaga határait is feszegető, kíváncsi felfedezésre.

Attól, hogy ezt, aki hasonlóképpen gondolja és magának megörökíti, esetleg itt a GG-n képekben másokkal is megosztja, nekem nem áll égnek a hajam… megnézem, ha tetszik akkor jelzem, ha nem akkor rendszerint továbblapozok… ezt ajánlom másnak is. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

13. bejegyzés

Nem tudom, hogy a biszexualitásnak vannak-e fokozatai...vagy, hogy a heteroszexualitásnak vannak-e fokozatai? Mert ha az egyiknek van, akkor nyílván a másiknak is kellene, hogy legyen.
Aztán, hogy ez a két fokozat hol találkozik, az igencsak érdekes kérdés, és egyáltalán talákozik-e a kettő?

Mert ugyanannak a megítélésnek a közepén áll-e az a férfi, akit heteroként érdekel a biszexualitás, mint azt a biszexet, akit inkább érdekel a heteroszexualitás. Létezik-e olyan egyáltalán, hogy inkább biszex, mint hetero és fordítva? Mert ha inkább biszex, mint hetero valaki, akkor az már egyértelműen azt jelenti, hogy inkább a homoszexualitás áll hozzá közelebb?
Egyáltalán biszexnek mondhatja-e bárki magát akkor is, ha nem volt még valódi, testközeli élménye ilyen téren. Ha gondolatban megtette az ember, akkor már rásüthető ez a bélyeg?
Ez pont olyan, mint a megcsalás! A megcsalás is annak számít-e, ha csak a szexuális fantáziában jön létre a szerelmi viszony, vagy a szexuális együttlét? Mert az ember azért sokszor fantáziálgat mondjuk a szomszéd lányról, vagy a boltos kiscsajról, esetleg a szőke, dögös cicáról, akit mondjuk a postán, a plázában, a kávézóban vagy éppen ki tudja, hogy hol látott meg az ember. Az ugye azért még nem megcsalás.
Na és ha pasiként a fantáziálgatás során éppen egy srácról ábrándozik az ember? Akkor azonnal homokosnak kellene magát gondolnia? Fontos-e egyáltalán, hogy besoroljuk az embereket valamilyen szexuális formai definícióba? Én a bizonytalanságot érzem így is-úgy is, ha van beskatulyázás, ha nincs. Arcot például nem tudnék társítani a fantáziámban előforduló testhez és helyzetekhez. Mert, ha szemtől-szembe állok egy sráccal, semmilyen szexuális feszültséget nem érzek magamban, viszont ha egy csinos lánnyal kell akárcsak pár szót is beszélnem, akkor valami bizseregni kezd (és nem csak a gatyámban, vagy legalábbis nem csak ott), olyankor valami megfoghatatlan izgalmi állapot lesz úrrá a férfiemberen, mikor egy feltűnő lány van a közelben. Ha viszont srácokkal van az ember egy közösségben, leggyakrabban a közöny jut az eszembe, és egyáltalán nem a szexuális túlfűtöttség. Csak akkor a fantáziavilágomban mi a fészkes fenék keresnek pasik??? Heee??? Mi a francnak indul be az agyi gépezet, amikor erotikus fotókon egy duzzadó alsóneműben pózoló, görög szoborkompozíciónak is beillő tökéletes férfitestet látok?
Létezhet olyan, hogy az egyik pillanatban hetero vagyok, a másikban pedig biszex? Hogy létezik, hogy a valóság talaján a gyönyörű, kívánatos, búja csípők, keblek és forró, sima tapintású vénuszdombok indítanak be, az elme birodalmában pedig gátlásoktól mentesen a férfitest szépsége is letaglóz? És miért van, hogy a férfitest imádatán túl a közvetlen személyes testi kontaktus gondolata elrémiszt? Azaz ez így nem egészen pontos. Mert ugyanazokat a testi és főleg inkább érzelmi megnyilvánulásokat, amiket a női nem felé tesz az ember "normális" esetben, képtelen lennék férfipartner felé megtenni. Valami azonban mégis vonz hozzájuk. Valamiféle misztikus kíváncsiság, ami egyenlőre számomra megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan. 2 hozzászólás, utolsó: X (2010. 11. 15. hétfő 13:56)

14. bejegyzés

"Happiness is a mood, not a destination."
Mark Schwahn forgatókönyvíró adta (írta) ezeket a szavakat Julian (Austin Nichols) figurájának a szájába, a múlt héten bemutatott OTH aktuális részében.
Ez a mondat elmegy akár egy jól hangzó szlogennek is. A mélyebb értelmezése viszont nagyon is elgondolkodtató.
Miért is kergetjük állandóan a boldogságot? Miért hiszik azt az emberek, hogy ha elérik majd az életben a célkitűzéseiket, akkor az egyben azt is jelenti majd, hogy elérték a boldogságot és onnantól kezdve rózsaszín ködbe burkolózó boldogságfelhő lesz az életük? Miért nem tudjuk elfogadni, hogy a boldogság nem állandó!? A boldogság csak egy átmeneti érzés, pont úgy, mint a fáradság, az éhség. A boldogság jön és megy, a boldogság nem lehet csak egy végcél, hol feltűnik rövid időre, hol elmúlik. És ez így van jól. Nem kell görcsösen állandóan keresni, azt várni, hogy ha megszerezzük az áhított új verdát, vagy a jól fizető, menő állást, attól majd örökre boldogok leszünk. Megkockáztatom, hogy még aki a családjában, a szeretteiben, a szerelmében keresi a boldogságot, nem pedig birtokolható tárgyakban, az sem fogja örökké boldognak érezni magát, mint ahogyan fáradtnak is csak egy jó kis alvásig, éhesnek is csak egy jó kis vacsiig érzi magát az ember. Elmúlik, de örülhetünk annak, hogy egyszer újra érezni fogjuk, és ebben 100%-ig biztosak lehetünk. Aki elfogadja, hogy csak egy kedélyállapotról, és nem pedig egy örökké hajszolt életcélról, végcélról szól a BOLDOGSÁG, az sokkal könnyedebben veszi az életet és az esetleges nehézségeket, mert tudja, hogy ha rossz dolgok is történnek velünk és azok szarul hatnak a kedélyállapotunkra, akkor is jönnek majd olyan dolgok, amik ideig-óráig újra boldoggá tesznek minket. És ebben az esetben talán még az is mellékessé válik, hogy milyen érzelmeink, hangulataink uralnak minket, a pozitív vagy a negatív dolgokból jutott több vagy kevesebb. Hisz mindegyik csak átmeneti.
Elveszettnek fogja érezni magát az, aki életcélként mindig csak arra fog vágyakozni, hogy egyszer majd boldog lesz. Ne az élet úti céljának tekintsünk a boldogságra, mert akkor mindig úgy fogjuk érezni, hogy az előttünk van és soha nem érjük el… majd egyszer csak arra eszmélünk, hogy lepergett az élet a tökéletes boldogságra várva. Szerintem, ha így gondolnánk a boldogságra, sokkal többször találna ránk! (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

15. bejegyzés

Van egy szexuális álmom, ábrándom, vágyam… nem is tudom, hogy minek nevezzem. Illetve mióta
érdekelnek a biszexualitással kapcsolatos dolgok, azóta több is van, de van egy, amelyik folyton visszatér és elég erős vágyat kelt bennem. Igazából nem nagy dolog az egész, inkább csak olyasmiről szól, hogy szeretném megélni a számomra tökéletes szexualitást. Azt, hogy ez hogyan "ölt testet" egy szexuális fantáziában, mindjárt elmondom.
Az egész talán onnan indul, hogy állandóan azzal szembesítik az embert, hogy csak akkor lehet boldog, ha a szexuális élete tökéletesen működik. Pszichológusok is állandóan azt hangoztatják, hogy minden kapcsolat alapja a tökéletesen működő szexuális kapcsolat. A Hollywood okozta érzelmi sokk is folyton azt a képet tárja elénk, hogy az igaz szerelemben egyesülő férfi és nő intimitása, szerelmes együttléte mennyire tökéletes, harmonikus, érzéki és mindent elsöprően lehengerlő. Mindenki emlékezhet olyan filmben látott jelenetre, mikor a vágytól izzó párocska, érzéki, lassú mozdulatokkal, egymás testét apró csókokkal borítva, férfitest a női testtel egybeolvadva, szinte egyetlen ringó testé egyesülve szerelmeskedik. Izzik a képernyő vagy a mozivászon, halljuk a halk sóhajokat, láthatjuk az izgalomtól meredező mellbimbót, a ringó női csípőt vagy a lassan, ütemesen fel-le mozgó férfihátsót, a kamera fókuszál az összekulcsolódó kezekre, az ujjak egymásba fonódnak, összeszorítva a két kéz szorosan egymást öleli, ezzel is szemléltetve az orgazmus közeledtét. Ezzel a tökéletesre festett szexuális álomképpel nehéz versenyre kelni és talán érthető ha valaki (és nem csak tapasztalatlan tiniként) szexuális ábrándjaiban is ilyen élményre vágyik. Persze felnőtt emberek különbséget tudnak tenni a filmvászon és a valóság között, de akkor is!!!
És ezt még lehet fokozni!
Fokozni, mégpedig úgy, ahogyan a fentebb említett vágyaimban is megjelenik a tökéletes (és itt jön a fokozás) egész éjszakát átívelő, harmonikus szerelmi beteljesülés. Mert az elme világában az eget és a földet, a hétköznapi létezést és a mennyországot összeolvasztó élvezet bizony időintervallumát tekintve szinte a végtelenségig nyújtózik. Én a fantáziaképeimben a hollywoodban megálmodott tökéletességet annyiban írnám át, hogy a gyengédség, a lágyság, a finomság még egyetlen együttlét alatt is a hold és az éj előre haladtával változhat. A kezdeti harmónia át tud csapni vad, izgalmas, őrjítő, akár eszeveszett hangulattá is. Talán olykor még egyetlen szerelmes pillanaton belül is érezhet az ember gyengeséget, izgatottságot, félelmet a kitárulkozástól, mely hangulat idővel átváltozva érzékiséggé, időt és pillanatot megállító forró vággyá, hogy végül vad és eszeveszett száguldásba csapva át teljesedjen be, majd újra megszelídülve, megpihenve, a vágyinkat lecsillapítva és lecsendesítve váljon az egész szexualitásunk kerekké.
Az egész álom nem egy nagy valami, az hogy valaki arról fantáziál, hogy szerelmesen átszeretkezik egy egész éjszakát, hol gyengéden, hol vad izgalomban, hol csendesen, hol őrjítő nyögések közepette, hol lágyan simogatva, hol szorosan ölelve, hol csókokkal borítva, hol izzadva lihegve, hol lassan ringatózva, hol csak egymásban összeolvadva, nos ez sokaknak nem nagy szám. Nekem viszont egy valóra vált álom. Mert...

….mert, ezzel a fentebb leírt eszményképpel szemben, ott a rideg valóság.
Sajnos magamon is észreveszem, hogy türelmetlen, kimerült, habzsoló életvitelünkben, változó és olykor gyors, felpörgött életünkben nem adunk kellő időt az intimitásunknak. Saját magunkkal kicseszve válunk szinte érzéketlenné és közönyössé a harmóniával szemben. Elhisszük, hogy a mindenhonnan ránk zúduló pornó világa az igazán élvezhető örömforrás. A kemény és önző szex világát erőltetik ránk és mi észrevétlenül be is hódoltunk ennek, legyünk akár fiatalok, öregek, internetes pornóra áhítozók vagy alkalmi szexre épülő kapcsolatokban élvezkedők, fiúk fiúkat, lányok lányokat keresők, esetleg csoportban egymás előtt kéjelgők. Hihetetlen mennyire vak és befolyásolható az ember és hihetetlen számomra az is, hogy mennyire változó az ember életében az eszményi, idilli képzet a szexualitásról. Én személy szerint várom azt a pillanatot, amikor az álom valóban valóra válik, mint amikor nem csak a test érez kielégülést, hanem azon ritka pillanatot élhetem át, mikor a lélek is orgazmusban fürdik. Boldog vagyok attól a tudattól, hogy eddigi rövidke életemben volt már lelki orgazmusban részem. És sajnálom azokat, akiknek most fogalmuk sincs arról, hogy mi a fészkes fenéről regélek én itt. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

16. bejegyzés

Érdekes eszmecserém volt mostanában egy sráccal a többszereplős (úgy értem, hogy kettőnél többes) szexszel kapcsolatban. Gondolat ébresztő volt számomra, amit olvastam tőle. Ténykérdés, hogy ez a hármas-négyes, esetleg csoportos, nevezzük "összegabalyodásnak", valamiért nagyon előtérbe került a mai szexuálisan felvilágosult, és testi gyönyöröket hajszoló világunkban. Mindig többet és többet akarunk, és ezt magamon is pontosan érzékelem, hogy egyszerűen ami elérhető, ami megvan, az már nem elég, valami új kell. Saját bőrömön akarom érezni, megtapasztalni azt, amit esetleg pornóoldalakon, erotikus soft vagy hardpornóképeken látok. A birtoklási vágy kiterjedt a szexualitásunkra is. És itt most nem a partner iránt érzett birtoklási vágyra gondolok, hanem arra, hogy birtokolni akarom azt az érzést, amit fotókon, videókon másoktól látok, én is meg akarom tapasztalni, hogy milyen lehet két nővel szeretkezni, esetleg egy másik pasival, egyazon pillanatban elégíteni ki a partnerem, vagy mondjuk párcserében kiteljesedni egy vonzó párocskával, az összes résztvevő örömére és kielégülésére.

Nem véletlen talán, hogy itt, ezen az oldalon is pont az ilyen témájú fórumok a legnépszerűbbek. Mindenki vagy a feleségét dugatná, vagy más párocskával bújna össze, vagy éppen egy swinger összejövetelen kufircolna kedvére. Meg kell, hogy mondjam, teljesen megértem az így gondolkodókat, annak ellenére, hogy én magam sosem voltam a csődőrök csődöre, nem vágytam arra, hogy a tüzelő szukák, alfahímként tekintve rám, körülöttem sündörögve csak arra várjanak, hogy szétdobva a lábaikat az ember beakasszon nekik. Nekem azért fontos, hogy érzelmek is legyenek a háttérben, nem tudok megfeledkezni arról, hogy nekem igenis jelent az a szó valamit, hogy szerelem, jelent az a szó valamit, hogy szeretkezés. Ennek ellenére néha mégis azt érzem, hogy jó lenne megélni a hármas-négyes erotikát, látni azt, ahogyan két gyönyörű NŐ lágyan, finoman, kecsesen összesimul, a kebleik összeérnek, az érzéki vastag puha ajkaik csókban forrnak egybe, a combjaik szorosan fonódnak össze…
...hihetetlen erotikus számomra maga a gondolat is. Nem tudom, hogy milyen ösztön munkálkodik bennem, mikor ezektől az érzésektől gyötrődöm, de ilyenkor szinte azonnal a vágy kerít uralmába, lüktet az ágyékom, bizsereg az agyam, beindul az elmémben és a testemben a kéjérzet, és tényleg igaz a mondás, hogy ilyenkor valóban a farkamban hordom az eszem. Nem tudok másra gondolni, őrületbe kerget a gondolat és addig nem szabadulok tőle, amíg nem csillapítom a vágyam, azt a vágyat, amit férfi csak nagyon nehezen tud uralni és kordában tartani.

Bár én csak pasiként tudok nyilatkozni, azért a fórumokat böngészve jó látnom, hogy néha-néha azért a csajok között is akad példa arra, hogy kívánják az ilyen együttléteket. Vagy az is lehet, hogy több ilyen megnyilatkozás is lenne, ha mondjuk nem félnének attól, hogy az ilyen érzelmű csajokat kevésbé becsülik meg vagy éppen kurvának kiáltják ki. Én a saját érzéseimet tudom csak elmondani, de nekem semmi bajom azzal, ha egy nő nyíltan felvállalja, hogy ha ilyen érzelmei vannak, ettől nekem még szerethető és tisztelhető, mint NŐ, sőt, az őszinteség még vonzóbbá és szerethetőbbé teszi számomra. Ez az, ami egyébként teljesen hiányzik a mostani kapcsolatomból, és én megőrülök, néha teljesen kiborulok ettől.

Kedves barátom, akivel csevegtem erről a témáról azt írja, hogy normális kapcsolatban a pasi vagy a nő nem osztozna meg mással a párján. Persze megint csak a birtoklási vágy az, ami motívál mindenkit, az ősi ellenség a féltékenység mellett, ami megölhet egy kapcsolatot. Én egyszer egy okos nőtől azt hallottam, hogy igazából az szereti jól a párját (már ha létezik ilyen fogalom, hogy jól szeretni valakit?), aki a másikat hagyja kibontakozni, segíti őt abban, hogy kiteljesedhessen, aki hozzásegíti a másikat az álmai, vágyai eléréséhez, teret enged a másiknak, és támogatja őt, nem pedig az, aki birtokolni akar, a szeretetével megfojtva a másikat. Én ezt hívom úgy, hogy valaki társa és nem pedig "csak" párja valakinek. Nyelvében él az ember, és ez milyen igaz. Én szívesebben gondolnék a partneremre úgy, mint társ és nem pedig úgy mint "párom, feleségem, barátnőm, az asszony, a házisárkány"… és még egyéb jelzők, amiket hallottam már csajokra mondani. Én nagyon tudnám végre értékelni azt a gesztust, hogy ha végre a sok évnyi együttélés és házasság után a társam tényleg társsá válva kinyílna és elmondaná, hogy miben tudnám őt segíteni, mivel tudnám közelebb juttatni az álmai megvalósításához és nem utolsó sorban milyen, akár szexualitásra vonatkozó vágyát tudnám teljesíteni, amiről eddig még csak álmodozni mert.
Falra mászom attól, hogy a nők elvárják, hogy a pasi kitalálja a gondolataikat, megérezzék, hogy mire is vágynak és elvárják, hogy szavak nélkül is tudjuk a kívánságaikat és az érzéseiket, és fel nem fogják, hogy a férfiaknak nem nőtt érzékelő csápjuk, amivel ezeket a szavak nélküli rezgéseket, hullámokat fogni tudnánk.

Néhányan talán úgy vélekednek, hogy inkább úgy szeretkezzen mással a partnerük, hogy ők is ott vannak, akkor talán kevésbé érzik megcsalásnak a dolgot, inkább velem együtt, előttem tegye meg, mint titokban, nélkülem, mással, és ezért kényszerűségből, saját érzéseiket megerőszakolva mennek bele ebbe a kompromisszumba. Ebben talán lehet is némi igazság, de ez önmagában nem lehet indok és nem lehet mozgató rugója egy ilyen szexuális élménynek.
Sőt, egyes esetekben el tudok képzelni olyan szituációt, amikor valóban önzetlenségből engedném meg a partneremnek, hogy szexuálisan kapcsolatba kerüljön egy másik férfival, persze lehet, hogy ez első hallásra felháborítónak és nevetségesnek hangzik, majd egyszer azt is kifejtem, hogy mire gondolok. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)