mivel nem tudod az előzményeket, nem ismered személyesen az érintetteket, ezért nem vitatkozok veled
(a tied egy megközelitése a próblémának, de egy kicsit olyan, mint egy kibicnek a véleménye, ő nem veszthet a dolgon semmit!
bocsi, de a történések és a személyes tapasztalataim alapján ez a véleményem)!

a gyerek megközelítésről: ha pontosan olvasod charlotte gondját, akkor láthatod, hogy szó sincs "civakodó, kihűlt, kihűlő családi "fészek"-ről!
sőt pont az ellenkezőjét írta, van egy férj, akit szeret, és van egy gyerek, aki imádja és ragaszkodik a szüleihez, és akit imádnak a szülei!!!

Nekem 1x egy jósnő azt mondta Ő nem a jövőt jósolja, hanem útmutatást nyújt, h. majd felismerjem akkor a helyzetet...
Nos.. mostanság emlegetem is rendesen... sőt hovatovább... asszem még az idén felkeresem újra...

Charl... Okoskának kell lenned... vagy leküzdöd a vágyat, vagy elsodródsz... Nincs aranyközépút... A józan észnek felül kell kerekednie...


Egyébként szintén hasonló okból kifolyólag vagyok mostanság Én is ritkábban...
Vagyis nem is annyira hasonló... de a kékmadár effektus miatt... És nagyon jól érzem Magam a bőrőmben és boldog vagyok... Viszont már csak egy és egyetlen FÉRFI van az életemben és remélem Ő is marad...

Tudod Tom, Érzelmi ügyekben megpróbálni más fejével gondolkodni...Hááát, finom szólva nagy botorság. Én még nem próbáltam.

A "gyerek szemszögéből" történő megközelítésekre pedig feláll a szőr a hátamon. A gyereknek egy dologra van szüksége: nyugalomra és biztonságra. Tudom ez kettő, de lényegében ugyanazt jelenti.
És neki ott a helye, ahol ezt megkapja. Legyen az egy jó család, vagy őt egyedül nevelő nő, vagy férfi. A legrosszabb a civakodó, kihűlt, kihűlő családi "fészek".

Dehogy oldottam meg...

sokban igazad van, nem vitatom, mert az ilyen jellegű sebek nagyon nehezen, vagy soha nem gyógyulnak be, DE
én a gyerek szemszögéből közelítettem meg a végső tanácsomat, ill. véleményemet, HA
a szívemre hallgatnék, akkor azonnal a szerelmet választanám (akár mind a kettőt egyszerre, vagy párhuzamosan!)

ja, és próbáltam charlotte fejével gondolkodni, és nem az én elfogult, nehéz és fájdalmas tapasztalatokon átment eszemre hivatkozva véleményt alkotni!

Mindig tudtam, hogy te egy bölcs ember vagy, de hogy ennyire.
Nagyon fontos és érdekes és jó dolgokat írtál.
Köszönöm.
Kérem, hogy a csapos szóljon közbe többször is!!!!

Na ezt nem hiszem el!
30 perccel azután, hogy leírtam, lezártam a kapcsolatot vele, felhívott ő.
És most megint itt ülök és sírok.
És Surdi, igazad van, bármelyik ujjamba harapok, fáj.
Még szerencse h van itthon csoki...

jer surdi megvigasztal!

mikor külön wótam az asszonytó Ő is hiányzott és a 3. is!

és akkor tudtam meg, h bizony szeretem én még a párom is!

ne kapkodd el!
higgyél benne, h lehet boldogság a vége! bárhogy is döntesz mi mindig itt leszünk Neked!

hé hagyd ott mindkettőt, hisz surdi is ceret téged!




de lehet most inkább itthagylak benneteket, mert kezdek nosztalgiát érezni a 3. iránt, és én ezt nem akarom!

Dehogy oldottam meg...

Na ezt nem hiszem el!
30 perccel azután, hogy leírtam, lezártam a kapcsolatot vele, felhívott ő.
És most megint itt ülök és sírok.
És Surdi, igazad van, bármelyik ujjamba harapok, fáj.
Még szerencse h van itthon csoki...

és ki segít rajtam???

külön charlottnak:

Demjén Ferenc : Várj, míg felkel majd a nap


Ha most is várod még álmod szép ígéretét,
várj, míg felkel majd a nap.
Ha látni sejtenéd, mi az éjben olvad szét,
várj, míg felkel majd a nap.
Egy új nap mindig új reményt ígér,
a végtelen sötétjét tépve szét.
A félelem határt kap, mint a lét,
te csak várj, míg felkel majd a nap.

Ha meggyötört az éj, ha a múltad feldagadt,
várj, míg felkel majd a nap.
Ha kell, hogy tiszta légy, mint gyermek önmagad,
várj, míg felkel majd a nap.
Ha megzavar, hogy túl nyitott az éj,
a csillaggal telt végtelen túl mély,
mint a bölcső, biztos gömbbe zár fény,
te csak várj, míg felkel majd a nap,
te csak várj, míg felkel majd a nap.

Sosem vagy egymagad, csak túl kicsinyke vagy,
várj, míg felkel majd a nap.
Tudod nincs mennyország, de minden síron nő virág.
Várj, míg felkel majd a nap.
Ezért együtt leszünk, míg végtelen az éj.
Együtt, míg a nap utoljára kél.
Együtt mondjuk annak ki még fél:
te csak várj, míg felkel majd a nap,
te csak várj, míg felkel majd a nap!

Na ezt nem hiszem el!
30 perccel azután, hogy leírtam, lezártam a kapcsolatot vele, felhívott ő.
És most megint itt ülök és sírok.
És Surdi, igazad van, bármelyik ujjamba harapok, fáj.
Még szerencse h van itthon csoki...

Mér' nem születtem gépírónak!!! Mire leírtam a leírandómat, már meg is oldottad a "problémát".
Most már csak egyre gondolj, ha visszagondolsz.
Uff! Így döntöttem.

Ja! És szép jónapot mindenkinek.

sokban igazad van, nem vitatom, mert az ilyen jellegű sebek nagyon nehezen, vagy soha nem gyógyulnak be, DE
én a gyerek szemszögéből közelítettem meg a végső tanácsomat, ill. véleményemet, HA
a szívemre hallgatnék, akkor azonnal a szerelmet választanám (akár mind a kettőt egyszerre, vagy párhuzamosan!)

ja, és próbáltam charlotte fejével gondolkodni, és nem az én elfogult, nehéz és fájdalmas tapasztalatokon átment eszemre hivatkozva véleményt alkotni!

Nos, mint írtam tegnap nektek, ez az egész nálam nem ma kezdődött, viszont ma ért véget.


Igen, az erősebb érzelem győzött: a család és az a szeretet, ami a férjemhez köt.
Nem, nem lesz boldogság a vége ennek a döntésnek, mert mindig velem lesz a hiányérzet, hogy elengedtem a szerelmet.
De tényleg semmi nem garantálja, hogy együtt tudnék élni vele, hogy nem derülne ki 2 hónap múlva hogy hatalmas hibát követtem el.
És tényleg szeretem a férjem. És ezt nem azért írtam, hogy magamnak bizonygassam...

Mindig tudtam, hogy te egy bölcs ember vagy, de hogy ennyire.
Nagyon fontos és érdekes és jó dolgokat írtál.
Köszönöm.
Kérem, hogy a csapos szóljon közbe többször is!!!!

Nos, mint írtam tegnap nektek, ez az egész nálam nem ma kezdődött, viszont ma ért véget.


Igen, az erősebb érzelem győzött: a család és az a szeretet, ami a férjemhez köt.
Nem, nem lesz boldogság a vége ennek a döntésnek, mert mindig velem lesz a hiányérzet, hogy elengedtem a szerelmet.
De tényleg semmi nem garantálja, hogy együtt tudnék élni vele, hogy nem derülne ki 2 hónap múlva hogy hatalmas hibát követtem el.
És tényleg szeretem a férjem. És ezt nem azért írtam, hogy magamnak bizonygassam...

Na, jó kis slamasztikába kerültél Charlotte! Olvasgatom a hsz-eket, gondolkodom én mit tennék, illetve mit tettem hasonló helyzetben. Prune írta,
"A józan észnek felül kell kerekednie.
miért kell felül kerekednie a józan észnek??? néha a szív is diktálhat, nem?".
Nos én nem tudom minek kellene felül kerekednie. Volt, hogy szívemre hallgattam, pedig az eszem azt mondta "húzzál innen a pcsába". Rá is ment négy évem, azóta is sajnálom azokat az éveket.
Mikor meg az eszem kerekedett felül, a szívem majd meg szakadt. Később kiderült, neki volt igaza. Tom azt írta, az idő majd mindent megold. Egy lószart!! Az idő nem old meg semmit. Az idő olyan, mint a kosz. Csak rakódik, rakódik, egyre több rétegben az emberre és elfedi a sebeket. Aztán, ha megkaparod előbukkan, csak nem fáj annyira, és főleg nem vérzik. Az idő csak halasztást ad, nem kell rögtön dönteni. Tom szerint győz az erősebb érzés. Mi van, ha mindkettő egyforma erős? Harapom, ezt is harapom, mindkettő fáj...
Te azt írod: "Ez azért ilyen rettenetesen nehéz, mert nem rossz a házasságom. Egy szar házasságot olyan könnyű lenne felrúgni. De nem mondhatnám, hogy rosszul érzem magam benne." És engem ez a
..nám zavar, vagy gondolkodtat el. Hülye nyelv a magyar. Nem mondhatnám..., nem csinálhatnám.., de ezzel már mondom is és csinálom is. Ezen gondolkodj el, mielőtt döntesz, mert amit most döntesz, az lesz...És ettől függ majd -mikor visszakaparod az idő koszát- a fájdalom nagysága is.

Bocs', hogy a csapos közbe szólt.

Na, jó kis slamasztikába kerültél Charlotte! Olvasgatom a hsz-eket, gondolkodom én mit tennék, illetve mit tettem hasonló helyzetben. Prune írta,
"A józan észnek felül kell kerekednie.
miért kell felül kerekednie a józan észnek??? néha a szív is diktálhat, nem?".
Nos én nem tudom minek kellene felül kerekednie. Volt, hogy szívemre hallgattam, pedig az eszem azt mondta "húzzál innen a pcsába". Rá is ment négy évem, azóta is sajnálom azokat az éveket.
Mikor meg az eszem kerekedett felül, a szívem majd meg szakadt. Később kiderült, neki volt igaza. Tom azt írta, az idő majd mindent megold. Egy lószart!! Az idő nem old meg semmit. Az idő olyan, mint a kosz. Csak rakódik, rakódik, egyre több rétegben az emberre és elfedi a sebeket. Aztán, ha megkaparod előbukkan, csak nem fáj annyira, és főleg nem vérzik. Az idő csak halasztást ad, nem kell rögtön dönteni. Tom szerint győz az erősebb érzés. Mi van, ha mindkettő egyforma erős? Harapom, ezt is harapom, mindkettő fáj...
Te azt írod: "Ez azért ilyen rettenetesen nehéz, mert nem rossz a házasságom. Egy szar házasságot olyan könnyű lenne felrúgni. De nem mondhatnám, hogy rosszul érzem magam benne." És engem ez a
..nám zavar, vagy gondolkodtat el. Hülye nyelv a magyar. Nem mondhatnám..., nem csinálhatnám.., de ezzel már mondom is és csinálom is. Ezen gondolkodj el, mielőtt döntesz, mert amit most döntesz, az lesz...És ettől függ majd -mikor visszakaparod az idő koszát- a fájdalom nagysága is.

Bocs', hogy a csapos közbe szólt.

no ugye, h igazam lett?

sumi egy fos már szted is?