első a munka? kis sztahanovista! (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 05. 30. szerda 20:08), amit ide kattintva olvashatsz)

Szia Gyuri! kidolgoztad magad? nem voltál ma. tudom-tudom első a munka, utána a súlyemelés.


(Ez egy válasz gazosgyuri üzenetére (2007. 05. 30. szerda 19:44), amit ide kattintva olvashatsz)

Estét!

Megnéztem,tetszik....

Az iwiw-ről nekem még nincs rossz wéleményem,sűrűn nm megyek rá,lewelezek is néha rajta... (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 05. 30. szerda 17:26), amit ide kattintva olvashatsz)

Te már mindent láttál, nem is neked tettem be *khöm* (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 05. 30. szerda 17:36), amit ide kattintva olvashatsz)

két hete töröltem magam.... (Ez egy válasz édespille üzenetére (2007. 05. 30. szerda 15:35), amit ide kattintva olvashatsz)

jaaa, ez a szex a repülő mosdójában?
Szánin már láttam (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 05. 30. szerda 17:26), amit ide kattintva olvashatsz)

Nézzétek meg, mit töltöttem fel a Poénok topicba! #1756-57-58

Szerintem nagyon jó

És mi van, ha holnaptól sem köszön? (Ez egy válasz édespille üzenetére (2007. 05. 30. szerda 17:11), amit ide kattintva olvashatsz)

és akkor én most nagyot nevettem!!!
gondolom magamban: ha már itt beszélgetünk az iwiwről, felnézek. bejelöltek. egy olyan ember jelölt be, aki nem képes köszönni az utcán. a feleségével beszélőviszonyban vagyunk, látott is már minket együtt (tehát: tudja, hogy ismerjük egymást), s mégsem köszön az utcán. pedig próbáltam egy csomószor bátoritani: ránéztem, kissé nyitottam ajkaim, ha köszön, hirtelen visszaköszönök...
basszus! lehet, elijesztettem!
előre mégsem köszönhetek, nő vagyok, vagy miszösz!
na... hát akkor visszaigazolom. holnaptól biztosan fog köszönni!
ez most pozitivum, vagy negativum az iwiw mellett? (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 05. 30. szerda 16:56), amit ide kattintva olvashatsz)

Tényleg nem tudnak?

mondjuk azt kiírtam anno a lapomra, hogy bárki aki körlevelet küld, azt letiltom, akkor is, ha a tulajdon anyám (ő szerencsére nem volt fent)
és úgy is tettem.

"Csőcselék" ^_^ (Ez egy válasz édespille üzenetére (2007. 05. 30. szerda 16:34), amit ide kattintva olvashatsz)

Konkrétan igen Te, Willy, ha te megértesz engem így elsőre, akkor vagy mindketten férfiak vagyunk, vagy mindketten nők.

ne foglalkoztasson már ez a téma... megoldás nem létezik, ha lenne megoldás, nem lenne ennyi válás.
hehe. de, van megoldás. találnunk kell az űrben egy másik fajt, s azokkal házasságot kötni. mindkét faj tanulna egymástól, az biztos. tán száz évig lenne béke, aztán kezdődne minden elölről. (mikor már nincs mit tanulni egymástól)
remélem, akkor már nem élek. nem fogadnék el egy nyolckarú izét uramként. (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 05. 30. szerda 16:07), amit ide kattintva olvashatsz)

hmmm... elolvastam a belinkelt blogrészt. ott hoztál fel egy halom iwiw ellenes dolgot - ami vonatkoztatható ugyebár a pl. freemail-re is.
először én is ráizgultam az iwiwre. húúú, mennyi régi ismerős! s örültem neki. ott szerveztük meg két volt osztálytársammal a találkozónkat, tehát azért valamire jó.
ámde ellenérv is akad bőven: randiajánlatot kaptam idegentől (nincs fenn cicis fotóm); villog az üzenet, pille örül, aztán letör a köriméles vackok láttán...; olyan ir, akit nem szivlelsz, s hagyna már békén; neved mellett csőcselék jelző, egyből kintebbrugdalnak (a politika miatt a magánlevelezésbe is belenéznek - mondjuk hol nem?); tökéletes leinformáló-rendszer... ésatöbbi...
na, még ezen szoktam dühöngeni: redőny-reluxa ismerősnek jelölt... áh, megette a fene!
ne regelj, no. úgyis törlöd magad újfent. vagy regelj. csak az üzeneteid ne nyitogasd sűrűn. (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 05. 30. szerda 15:44), amit ide kattintva olvashatsz)

Mi a megoldás, ha a férfiak és a nők soha nem fogják megérteni egymást és valószínűleg mindig mindkét félnek igaza van - a saját szempontjából?

Most konkrétan az anális szexre gondolsz? (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 05. 30. szerda 16:07), amit ide kattintva olvashatsz)

helyesebben: de meg lettél kötözve (Ez egy válasz édespille üzenetére (2007. 05. 30. szerda 15:22), amit ide kattintva olvashatsz)

Bocs, hogy ilyen hosszú cikkeket másolok be, de minden mondatában van valami elgondolkodtató.

És egy kérdés, ami a válások nagy számáról jutott eszembe:

Meddig érdemes harcolni egy házasság megmentéséért? Ha krízisbe kerül, mit tekintünk átmenetinek és mi az, ami kibékíthetetlen ellentétet jelent?
Mi a megoldás, ha a férfiak és a nők soha nem fogják megérteni egymást és valószínűleg mindig mindkét félnek igaza van - a saját szempontjából?

II. rész:

Nemcsak megérteni kell a másikat, de önmagunkkal is tisztában kell lennünk. Ezért nagyon lényeges, hogy tisztázzuk: egy férfi sosem fog annyit beszélni, mint egy nő. A gyengébbik nem száját átlagosan 6-8000 szó hagyja el naponta, miközben a férfiakét alig 2- 4000. Így nem csoda, ha egy átlag munkanap estéjén a napi adag 90 százalékának "elpocséklása" után a férfi nem kezd részletes mesébe, és megelégszik a "jól", és az "igen, drágám!" fonémák ismételgetésével. A nő cserében sokszor megsértődik, ha kedves érdeklődésére csak egy mordulás a válasz, hiszen ő alapvetően igényli a kommunikációt, és nem érti, mi baja lehet a férfinak, miért ilyen ingerült. A válasz egyszerű: társa nem mogorva, egyszerűen kimerítette az aznapra rendelt szókreditjét.

Érdekes helyzetekhez vezethet az a genetikai különbség is, hogy a nők egyszerre több dologra is képesek figyelni, a férfiak inkább egyre, de arra nagyon (állítólag ez is az őskorra vezethető vissza, amikor a férfiak vadásztak, ezért muszáj volt minden figyelmüket a zsákmányra összpontosítani, míg a nőknek a gyűjtögetésnél előnyösebb volt a megosztott figyelem). A nő, aki alapvetően abból indul ki, hogy a férfi is képes rá figyelni miközben valami mást csinál. Ezért saját nézőpontjából joggal várhatja el, hogy a férfi reflektáljon, csakhogy párja nem hogy nem reagál, de minden valószínűség szerint meg sem hallja azt, hogy a nő szólítja. A rutinosabb egyedek ilyenkor meghatározott időközönként beszúrt "ühümmel" reagálnak a viták elkerülése végett, de még náluk is gyakran kiderül, hogy fogalmuk sincs arról, hogy vajon mi is hangzott el az előző fél órában.

Az eredmény nem meglepően katasztrofális, a nyugati civilizációkban a válások aránya borzasztó: minden boldogító igen néhány éven belül kibékíthetetlen ellentétté fajul, miközben a kapcsolatoknál ez az arány 70 százalékot tesz ki. Ennek oka abban keresendő, hogy a két nem sosem állt ilyen távol egymástól. Ahelyett, hogy elfogadnánk és élveznénk a két nem közötti különbségeket, úgy teszünk, mintha ezek nem lennének, így nem csoda, hogy elcsúszik a kommunikáció, az eredmény pedig, megértés helyett, a válás.

Kétségtelen, hogy a nők feladata megsokszorozódott, elvárás lett velük szemben, sőt elvárássá vált önmaguk felé is az otthon melegének őrzésén és a gyermeknevelésen túl a karrierépítés is. E két pálya egyeztetése pedig sokszor komoly dilemmát okoz számukra. Nem csak számukra: a férfiaknak is problémát okozhat ez a megváltozott helyzet, sokuk önbecsülésüknek nem tesz jót az a tény, ha a nő sikeresebb és több pénzt hoz haza. Hogy van-e erre megoldás? Lehet, hogy el kell telnie még egy kis időnek ahhoz, hogy helyükre kerüljenek a dolgok, hiszen ahhoz képest, hogy a hagyományos társadalmi berendezkedés évszázadokra vezethető vissza, ez a helyzet viszonylag újnak mondható. Azonban várakozás helyett tenni is kell valamit. Lehetőleg mindkét félnek. Méghozzá egyszerre.

(hát nem beájult a gyerek? most készülhetek késő esti altatásra. na mindegy. ha már így alakult, géphez ültem. hova máshová?)

Találtam egy érdekes cikket. Kimásolok belőle egy részt. Gondolom a legtöbb leírt dologgal ti is egyetértetek, vagy tapasztaltátok magatokon.

I. rész

Hogy ki érti a nőket? A legegyszerűbb válasz: nagyjából senki, hiszen olykor még ők maguk sincsenek tisztában cselekedeteikkel. Legtöbbször persze igen, ám akkor sem feltétlen jutnak dűlőre a férfiakkal. Hiába kongat már az óra hajnali kettőt, és hiába rágta át magát mindkét fél nagyjából kéttucatszor a történeten, a konklúzióban még sincs egyetértés. És ami a legszebb az egészben: homlokegyenest más következtetésre jut férfi és nő.

Minden filozofikus megközelítés helyett elsősorban mindkét félnek el kell ismernie, hogy a férfiak és a nők különböznek egymástól. Se nem jobbak, se nem rosszabbak, egyszerűen mások. Más érték- és szabályrendszer szerint működnek, sőt jelen esetben az sem befolyásoló tényező, hogy milyen kultúrával, vallással, vagy bőrszínnel rendelkeznek. Kutatások szerint viselkedésünkért, érdeklődési körünkért a hormonok felelnek, és az agyi beidegződések.

Lehet versenyezni, hogy ki ért több dologhoz, ki rátermettebb az életre, vagy hogy ki nélkül nem képzelhető el a jövő, ám az ehhez hasonló rivalizálásoknak semmi értelme. Jól mutatja ezt az is, hogy míg a férfiaknak 4 milliárddal több agysejtjük van, mégis a gyengébbik nem intelligencia hányadosa magasabb átlagban 3 százalékkal.

Az ősközösségben bezzeg még egyszerű volt minden! A férfi egyetlen feladata annyi volt, hogy esténként kétkilónyi mamuthússal örvendeztesse meg családját, míg a nő a fészek őrzésével és a gyerekek nevelésével volt elfoglalva. Ekkor még a férfi és nő kiegészítette egymást. Nem voltak szerepcserék, és feltehetőleg "szerepzavarok" sem. Igaz, ekkor a létfenntartás még alapvető szempontnak számított, ma pedig komoly válsághelyzetek alakulnak ki még abból is, hogy focimeccset nézzünk vagy egy romantikus filmet, a WC deszka lehajtásáról már nem is beszélve.

Egyes pszichológusok arra hívták fel a figyelmet, hogy számos kapcsolat azért fut zátonyra, mert a férfiak még mindig nem értik, miért nem olyan a nő, mint egy férfi, miközben a nők továbbra is elvárják, hogy a férfi pontosan úgy viselkedjen, mint ők. És mi mégis egymásra várunk. Pedig minimális türelemmel és odafigyeléssel már csodákra lennénk képesek. Esetleg nem kellene irreális célokat elvárni a másiktól. A nők például mind a mai napig arra várnak - és vágynak -, hogy társuk kitalálja gondolataikat, miközben finom rávezetéssel már komoly sikereket lehet elérni, és hosszabb távon a férfi is rájön arra, hogy jobban működik egy kapcsolat, ha gesztusokat gyakorol társa felé.

Ja, oks, csak nem értettem, hogy miként jön a kérdés a szénné égett plázacicákhoz. (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 05. 30. szerda 15:47), amit ide kattintva olvashatsz)