Éjszaka hallottam egy jó számot:

"Tudod a földi dolgok java, nehezen vág haza
De van amitől minden pacáknak megcsuklik a szava
Hmm,na de kafa, ha egy dögös cicababa
Végig borul a látómezőn falatnyi ruciba,
Mint egy menő manöken akinek kifutó a peron
Így a közjátékba bevon, dühöng a hossz-testteron
Na ne mondd hogy nem, hogy nem díjazza a szem
Hiszen én típustól függetlenül mindet szeretem
Nincs sok elvárásom, de fuvolán frankón játsszon
Nagy legyen a szíve és ez kifele jól látsszon
Sőt szertornázzon, és tornázzon jól a szeren
Legyen beszédes és hagyom, hogy a szájára vegyen
Ha ilyen csajt találok és még szabad a pálya
Egyből megkérem a kezét, amint elfárad a szája
Odalépek hozzája és így szólok, ha rám nevet
A levet összeszűrve szűrhetnénk egy őszilevet.

Egy hatalmas rakéta vagy egy laza
'Ha jön a Sub Bass[Hmm,na de kafa]
Egy csillogó verda, vagy egy ütött-kopott lada
'Ha ő visz haza [Hmm,na de kafa]
Egy pajzán nagylány, vagy egy dögös cicababa
'Na és az hagyján[Hmm,na de kafa]
Jamaikai ragga, vagy a hiphop maga
'Nem hallom brothe'[Hmm,na de kafa].........."

köszönöm!!!!!!
Hálám nem fog elmaradni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2006. 03. 07. kedd 20:55), amit ide kattintva olvashatsz)

"Mikor ölelésed párájába bújhatok,
átkos napok terhét leszakítva rólam
bőrömön tőled nyílnak verejték-virágok.

Mikor kezed liánja fonja körbe testemet,
forró hullámként dől rám a konok vágy,
s a mélybe hullva a lázas tajték eltemet.

Fuldokol bennem a gyönyör,s míg az örvény ereje partra vet,
ha rám simulsz, mint kagylóra a héj,elrejt engem magam elől csók lehelte tenyered."

"Türelmetlenek a téli esték várakozásai.
Merengek hát félszegen.
Kővé váltak a pillanatok, s itt maradtam
Nélküled mámortól részegen.

Vágyakozva apró, félszeg rügyet fakaszt
Az élet csupasz ága,
S izgatottan várja a mámorító pillanatot
Mikor borulhat pompás virágba.

A természet zord tele után eljön majd
A víg, pacsirtás tavasz,
S lesz nyár, ősz, majd újra tél;
De Te bennem örökre nyár maradsz."

"Mennyi hűvös éjszakát
Mennyit álmodoztam át
Mennyi dalba kezdtem százszor
Hány vers maradt csak néhány szó

Hány félve őrzött gondolat
S mennyi érzés, ami itt maradt
Amit csak most látok
Amit csak most bánok
Hogy sosem mondtam el

Mindentől távol, lehetsz bárhol
Mindig őrizlek majd
És nem választ szét
Nem választ szét se víz, se part

Mennyi elfelejtett jó
S mennyi el nem mondott szó
Amit csak most látok
Amit csak most bánok
Hogy sosem mondtam el..."

Back II Black : Mosógép


Nem szoktunk szilveszterkor a fotelben poshadni,
Mert kint van az utcán az élet, ahol annyi
A tűz...sok vörös, no meg a szőkék...
És barnák is vannak.
Sok naiv, de dögös kis libák... hehehe!
Segges kis cicák! Hát nem mindegy,
Hogy egynek vagy kettőnek mondod, hogy gyere be...
Vagy gyere fel hozzám
a cipzár egy huzattól tárul,mint a Szézám.
És már tárul is Szézám
s a kislány csak néz rám.
16 évesen tapasztalt példány:
Nem marcangol, nem harap, nem kapar...
Vagyis marcangol, harap és kapar ha akar...
Ha ez kell a férfinek!
De ha úgy jó, hogy gyengéd, úgy fogja meg,
Mint a réten a lapkét.
Szóval tudja, hogy mitől döglik ez a legyecske!
Pár csávó által már jól meg lett szeretve!
Úristen! 16 évesen rémesen jól csinálja!
Én tévesen hittem, hogy törékeny, védtelen árva...
Egy ártatlan báránykát fogtam karámba.
De mocskos boszorka ez a kicsi bige:
Seprűnyél volt-nincs." Na ide vele!"
-és már térül és fordul is a vasorrú bába,
Jancsi becserkészte a hátsó fertályba.

A mosógép, a kád meg a cigi... nem ciki!

A boldog hembereg, a boldogtalan tesped.
A lusták csak a filmen látnak testet.
Ha fejszéd kemény, vágd bele a fába!
Az ördög legyen a jobb kezének társa!

Mert tudod mi keményen kevergetjük a forró kását,
S közben alulról tüzeljük, mint Szása a Mását.
És Mása csöndesen tűri az ütemet.
Befogad egy egész szovjet üteget ... és ütöget!
Lassan beindul a motor.
Jó helyen kotor kezével a kis lator!
és ahogy mélyre hatol ez a pár deli vitéz,
A kádból a mosógépre mászik fel a kis merész!

A mosógép, a kád meg a cigi..... nem ciki!!!

Belga : Szerelmes vagyok

Csodálatos szerelem,
tied vagyok kedvesem
mikor megismertelek
azt hittem, már ismerlek
földöntúli érzés,
mikor meglátlak
nem tudom leírni,
amikor még nem látlak
bizony, hogy van rózsa tövis nélkül
hátralévő életem már eldőlt,
hogy rád épül
sok váratlan meglepi
csoki, virág, satöbbi
külső-belső csodás bókok
gyakran nemcsak szexnél csókok
gügügügü maszatkutya
ma moziba megyünk
holnap reggel a reggelit
az ágyban mögesszük
én leveszem a kabátod
és segítek feladni
és szokok minden téren
a véleményed readni
tisztán ragyog a szemed
nem játszol te szerepet
jaj, de csinos a ruhád
hú, de jófej anyukád
ahogy fújja a szél
hajad libben nagyon szép
megleszünk remekül
dolgozom, te meg szülsz

TEBELÉD, TEBELÉD, SZERELMES VAGYOK ÉN
/X4

Hú, de szerelemes vagyok!
Nagyon szerelmes vagyok!
Tebeléd, tebeléd!
Szerelmes vagyok én!
Nagyon szép vagy te!
Gyönyörű vagy te!
Nagyon szép a szemed!
Nagyon szép a hajad!
Olyan boldog vagyok én!
Elég boldog vagyok én!
Nem tudom elmondani,
hogy mennyire szerelmes
Vagyok beléd én! Én!
Én lennék a világon
a legboldogabb ember,
Hogyha hozzám jönnél
feleségül majd egyszer!
Hú, de szerelmes vagyok!
Nagyon szerelmes vagyok!
Tebeléd, tebeléd!
Szerelmes vagyok én!
Nagyon szép vagy te!
Gyönyörű vagy te!
Nagyon szép a szemed!
Nagyon szép a hajad!
Olyan boldog vagyok én!
Elég boldog vagyok én!

TEBELÉD, TEBELÉD, SZERELMES VAGYOK ÉN
/X4

Ölelj át, most bújj közelebb
mindig ezt kívánom
Szerelmünknél nincs fontosabb
dolog a világon
Nem lehetek már másé,
csak a tiéd lehetek
Te szerethetsz engemet,
én meg csak tégedet
Ó, mióta szeretjük egymást
csak te meg é-én
Bőröd illatáról álmodtam
már nem egy regényt
Ölelj át, most bújj közelebb
mindig ezt kívánom
Szerelmünknél nincs fontosabb
dolog a világon

TEBELÉD, TEBELÉD, SZERELMES VAGYOK ÉN
/X4.

"Nem lépsz hozzám közel
Már gondolatban sem játszod el
Nem mosolyog úgy mint Te senki más
Miért kell néznem mégis valaki mást?

Visszalopnék én ha tudnék minden órát
De nincs erőm, hogy kiálljak még egy próbát
Néha rám tör még az összes szép emlék,
De Nélküled mind elhagyott ajándék

Egyszer hinnünk kéne
Azt, hogy nincs még vége
Látod, érted újra itt vagyok
Miért vagy mégis büszke
Látod, így megy tönkre
Minden, és mégsem indulok

Rohanok a hosszú éjen át
Figyelem a félhold halk szavát
Ő az, aki mindig Téged néz
És elmondja, hogy nélkülem még félsz

Csak Téged hív minden apró részem,
De elveszít
Érzem széthullok már,
De Te összerakhatnál
Mondd, miért nem figyelsz rám?....."

"Előttem állsz némán, s kinn egy autó vár
Visszatarthatnálak még, de tudom késő már
Mindig éreztem, hogy ez megtörténik velünk,
De nem számítottam rá, nem erről szólt az életünk

Amit összetörhetnél, azt úgyis elhagytad már rég
Nem maradt más csak pár eldobott, szép emlék
Úgy látom, nincs más választás
Menned kell, hogy újat láss

Nem kell, hogy fájjon, nem kell sírnod sem már
Nem kell, úgy tenned, mintha rám gondolnál
Lesz majd az életedben, ami fontosabb ennél
S csak megköszönhetném azt, hogy végre elmentél

Mi köztünk állt, most egyszerre hullott szét
Ha kezem kezedhez érne, fel sem ismernéd
Ne mondd, hogy bánt, s hogy újra találkoznunk kell
Bármit is mondasz, én nem hiszem már el

Amit összetörhetnél, azt úgyis elhagytad már rég
Nem maradt más csak pár eldobott, szép emlék
Úgy látom, nincs más választás
Menned kell, hogy újat láss

Nem kell, hogy fájjon, nem kell sírnod sem már...

De néha mégis egy percre Rád gondolok
Hallom a hangod, mi messzebb jár a távolnál

Nem is kell már, hogy várj még rám
Többé nem kell hívnod
Elindulnék, nem elég,
Hogy így nézel rám

Nem kell, hogy fájjon, nem kell sírnod sem már..."

Így "udvarolnék" én a GG.-n!

Ó, bakfisok, lányok és korosabb hölgyek,
könnyed soványkák, vagy dús hegyek és völgyek
legyenek... Miket egy röpke pásztorórán,
hegyek ormán vagy legénylakások rejtekén
fejtek én ki vágytól izzva a ruhából,
lányból asszonnyá téve, asszonyt szeretővé,
lehetővé mond mikor tennéd ezt nekem?
Helyem az Urtól igen helyesen teremtetve
hol lenne, ha nem vággyal telt öletek fölött,
között a két csodának: a két ölelő combnak
jobbnak lenni jónál, mert ha űz a vágyam,
ágyam is majd lángot vet, hova vággyam,
ha nem a titkok titkát rejtő combotok közé?

Nem vonzott soha szőrös férfi segg,
hazudik az, aki állított rólam ilyet,
mert tetőtöl farkig férfiből vagyok,
s ha kételkednél, nos... elég ha hagyod,
hogy mindennnél ékesebben bizonyítsam,
hiszed vagy nem, de bizony itt van
kézközelbe (sajna, most csak nékem)
de remélem szép szóval azt is elérem,
hogy bizonyságggal Ő (a beste) szolgáljon,
s nem hagyod, hogy szegény hiába álljon...

Bakfisok, leányok, asszonyok!
Én, a rém rímes szómíves, itt vagyok,
és semmi kétséget az iránt nem hagyok:
nem csak mézes szónak vagyok a mestere,
Mond! Szavamon fognod nem kellenne?

Vitáznak itten egyesek több fórumban is
arról, milyen nővel igen, és milyennel soha!

Olyan ez, mintha vitát nyitnék azon,
szájban vagy punciban élvezi jobban a f.szom,
kézzel verve, vagy mell között, esetleg anális,
gruppiban, parkban, netán a liftben?... Banális,
mi több elhanyagolható, mert mi a lényeg?
Annyi csak, hogy minden nap "célba érjek"!
Dögös szőkék, élveteg barnák, tüzes feketék?
Mindegy, mert (nekem) egyik sem elég,
lehet bár kismellű, kövér vagy sovány,
öleljen örömmel, s nyeljen el mint az ingovány.
Tanácsként mondom csak: ne nézegesd,
adni s persze kapni egyformán élvezet,
olts le villanyt, fordítsd magadnak háttal,
ha nincsen más, takard le a nagykabáttal,
de ne mond egyre se: nem! Én őt?! Soha!
Mert az élet rövid, a sors olykor mostoha,
maradhatsz hoppon és megtennéd örömmel,
ha nincsen más kéznél, egy moslékos vödörrel....

Vigasz gyanánt (amikor nincs vigasz...)

Ha felriadsz és zihálva fekszel az ágyon,
és a Hold (holt)tükörben csak magadat látod,
s nem azt: ott fent az a kaján kujon néked ragyog,
mert Ő, akit annyira szerettem, végleg elhagyott.
Magányból szőtt takaród, párnád fájdalommal tömve,
nézz bele akkor bátran abba a görbe tükörbe!
Lásd meg, amit meg kell látnod végre:
annyi volt, nem több, és ne kérdezd: megérte?

Ne! Mert mindig kettő kell az elhagyáshoz,
kellesz te is, hogy kívüled vágyjon máshoz!
És testét, amit szerettél és csókoltad ezerszer
amiről azt hitted (és mondtad!): Égi Kegyszer,
több is tán mindeneknél, egyenest Isteni Ajándék...
Akartad te, de a szándék... de a szándék!
nem volt elég erős, bár megszületett benned,
hiába akartad, nem tudtad mit kell tenned,
bár nyílt a szád és százszor mondtad volna, - Te...
- de kétkedtél: vajon ő is igazán így akarja-e?

Hogy - esetleg - lump voltál, netán tán csaltad őt,
vagy nem láttál benne mást mint egy csalfa nőt?
Mindegy most már mi volt a végzetes hiba,
nem együtt mentek már a gyémánt lagziba!
Annak örülj, - ha tanácsot elfogadsz - tőlem,
abban higgy: szeretett téged igazán, és Ő nem
ellened élt melletted, csak érted és általad,
s ha ebben kétkedsz, állítom: nagyon buta vagy!
Mert, mint gyereket a mosdóvízzel, kiöntesz mindent,
mert mondják még azt neked: édes, drága kincsem!
Mert csak a remény egyedül az ami űzhet és arra sarkall,
hogy vár rád és megtalál majd, Téged is egy Angyal,
Leszel Te még vidám, a szokott vicces fiú,
hidd el, nem néked készül még a gyászkoszorú!

S mondom mindenkinek, aki csalódott már valaha,
állítson bármit is, - ki volt a hibás- nincsen igaza!
Te pont annyira vagy hibás, hogy a dolgok idáig fajultak,
( s minden szép reménynek ily' csúnyán bealkonyultak),
ne kövezd meg, ne gyalázd sehogy, ne ítélkezz felette,
hiszen nem volt semmi fontosabb mint az Ő szerelme!
Vége lett, elmúlt, egy fejezet végleg be lett zárva!
De! lehetsz még szerelmes, vagy mindörökre
"árva"

" Nem várt már az ágy
A szív s a vágy
Kihűlt, elmúlt a láng már
Nem gyúlt torz volt a világ
Becsapott, a te hibád
Egy rossz,rossz álom
Mostmár,már bánom
Mostmár báánom!

Hazugság volt az életed
Elcsaltad az elmúlt éveket
Fáj, éget minden pillanat
Lehet ettôl jól érzed magad
Gyűlölet mardos semmi más
Számodra ez végállomás
Nem kérdés menj vagy maradj, hagyj
Nem foglak vissza
Szabad vagy

Úgy vártál rám, mint hajdanán
Egy gonosz kígyó tette
Azt fenn a fán
Hát be is jött a csel
Ez a méreg hat
Jól tudtad mit teszel
S ki az áldozat..."

"Türelmetlenek a téli esték várakozásai.
Merengek hát félszegen.
Kővé váltak a pillanatok, s itt maradtam
Nélküled - Mámortól részegen.

Vágyakozva, aprócska rügyet fakaszt
Az élet csupasz ága,
S izgatottan várja a mesés pillanatot
Mikor borulhat pompás virágba.

A természet zord tele után eljön majd
A víg, pacsirtás tavasz,
S lesz nyár, ősz, majd újra tél;
De Te bennem örökre nyár maradsz."

"Láthatatlanul ballagok a sötétben,
Egyedüli társam most a magány.
Lámpások fényénél tompán csillan
A remény: Te is gondolsz ma rám.

Agyamban édes hangok lüktetnek
Egyetlenegy ismétlődő dallamot:
Élni jó most, jobb, mint bármikor
Mert ezentúl örökre Veled maradok!

A vágyak és remények járatlan útjára
Lépve, szikrát szór egy fénysugár,
S ezzel adja hírül a szénfekete éjnek:
Egy szívdobbanásként élünk ezután."

Van nekem egy csíkos gatyám,
abban hordom a ceruzám,
minden este írok vele,
sose kopik le a hegye!!!!!

"Egy álom vagyok, ne ébredj kérlek
Még belőlem, hadd éljem meg Veled
Újra az Érzést, s ha remélhetek
Nem bánt, hogy a hajnal majd elfeled...
De ha csak álom vagyok, éj-szülött,
A valóság csak képzelt vágy nekem?
És sodródva az emlékek között
Az idő gonosz játékot űz velem?
Vagy tényleg egy álom vagyok talán
Benned, egy árny, lélek és test nélkül,
Kinek csak az éjjel teremt csupán
Örömöt,de Téged látva megbékül Sorsával.
Ha megint álmodsz rólam,
Lelkem megnyugszik, és minden jól van..."

"Súlyos léptekkel félőn követem
A jeges éjszaka didergős árnyait,
Talán megmutatják nekem, hogy
Rejtsem el magamban szívem vágyait.

Ballagok egymagam, céltalan, lomhán.
Lámpások fénye már csak tompán
Szűrődik át a fák csupasz koronáján.
Az idő konok:
Megállt álmaim óramutatóján.

Örökkévalósággá varázsol nevetve
Minden percet a Lét Nélküled:

Ez őrület... "

"Hiányod, hullámot kelt
bár fejemben minden rendben.
Az Érzés mitől félsz,
már itt vibrál a csendben.

S ha gondolatod kegyetlen vadásza
csapdát állít e vadnak
a Remény hűs erdeje,
még zöld rejteket adhat.

Ne öld meg!
Hisz oly törékeny, s gyenge
rejtsd inkább karodba,
kristályszín lelkedbe.

Ha mások vadásznak Rá,
verd fel az erdő csendjét,
vagy csak engedd,
hogy csendben lepihenjen melléd."