"Ha vendég kopogtat halkan az ajtón,
S mikor türelmetlenül rezdül a zár,
Miért lehet, hogy szívem
Még mindig vár?

Ha érzem a virágok illatát a parton,
S letépek egy gyengécske szálat,
Miért lehet, hogy testemben
Még érzem a vágyat?

Ha kezembe kerül egy édes fénykép
S párnámat szorosabban ölelem,
Miért lehet, hogy hiányzol s
Még könnyezem?

Ha az esti napsugarakkal huncutul játszok,
S egy tűnő fény szemembe villan,
Miért lehet, hogy a sugarakkal
Az álmom is elillan?

Ha némán az éjszakai árnyakba olvadok,
S hallgatom az utcácska moraját,
Miért lehet, hogy rejtenem
Kell lelkem sóhaját?

Ha az Élet ábécéje lángbetűkkel égeti
Szívembe örökül jelét Nevednek,
Miért lehet, miért? Hogy
Ennyire szeretlek?"

/Leonetta: Miért lehet? /

"Oly gyorsan elrepült a tizenkét hónap,
Derűsebben jön el mindennap a holnap
Mióta része Vagy mindennapjaimnak,
Vágyódva szárnyaló gondolataimnak.
Szeretlek szívemnek minden reményével,
A felkelő napsugár melegségével.

Egy éve már hogy mosolyog a hajnalom,
Átlépett mi szerelmünk a szép álmokon.
Azóta a madár is szebben énekel,
Mikor fejünk felett suhanva elszelel.
Szeretlek Kedvesem, elhoztad a reményt,
Boldogságot, amit a sorsunk ránk kimért.

Májusi dombtetőn várom a jöttödet,
Mezei virágok lepjék el léptedet.
Szerelmünk záloga dobog a szívünkben,
Csókkal megpecsételt igéző jövőnkben.
Egy éve már hogy Szeretlek szép Kedvesem,
Még a Hold is ragyog felettünk fényesen."

/Valentinus: Egy éve már.../

Michael Drayton: Búcsú a szerelemtől

Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;
megtagadlak, már nem vagyok tied;
gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom,
hogy ledobhattam bilincseimet.
Egy kézfogás még, - töröld eskünket
s ha találkoznak sorsunk útjai,
ne árulja el se szó, se tekintet,
hogy a volt vágyból maradt valami.
Most, bár szerelmünk már-már alig él,
s ravatalánál zokog a hüség
és utolsót lüktet a szenvedély
s a tisztulás lefogja a szemét,
most még, noha mindnyájan elsiratták
fel tudnád támasztani, ha akarnád.

Christopher Marlowe: Első látásra

Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert vágyad vize hajt, s az végzetes.
Ha két futó feszeng verseny előtt,
te választasz már vesztest vagy nyerőt.
S ha két egyforma aranyrúd világít,
úgy érzed, az egyik szebben világlik.
Szemünkön át hatol belénk a villám:
a vágy, hiába töprengünk a titkán.
A habozás csak a szerelem árnya;
ki szeretett valaha, s nem első látásra?

Szép Ernő: Add a kezed

Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú a szél,
Add a kezed mert este lesz.

Add a kezed mert reszketek,
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed összerogyok.

Add a kezed mert álmodok,
Add a kezed mert itt vagyok,
Add a kezed mert meghalok.

Mért áhítja a fütykös a puncit, a punci a fütyköst?
- ennek a jámbor nép így magyarázza okát:
akkortájt, amikor Prometheus ős-szüleinket
gyúrta agyagból, még egyfele járt a keze.
Nem formált testrészt, melytől szétválik a két nem,
s mellyel az emberi faj újrateremti magát.
Majd azután később, hogy a természet legyen úrrá,
más-másfélékké tette az embereket.
Úgy, hogy emennek öléből egy keveset kiszakított,
s tette a másik lény lába közé e csomót.
Most ama vájat folyton kergeti ezt a csomócskát,
és e csomó folyton visszakívánja helyét.

Janus Pannonius

Pilinszky János: Tilos csillagon

Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.

József Attila: Miért hagytál el?


Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire vagy tőlem?
Mért hagytál el, hogyha kívánsz,
Ha bennem lehetsz csak ünneplőben.

Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól?
Mért fáradnak el a rohanók?
Mért rág szú-módra szét a tenger
Karcsú, viharra teremtett hajót?...

Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém,
Mint szép, szikrázó mennykő a tóba!
De megégetnők-e a világot,
Vonagló lángokként összefonódva?

S pocsolyákba árkolt bús arcomba
Birnál-e nézni, ha én is belelátnék?...
Ó asszonyom, te balga, te bolond,
Játszót-játszó, ostoba, semmi játék!

Ady Endre: És mégis megvártalak.


Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az unalom,
Sok-biroknak e dühös láza,
Száz iramú, vad utamon.
Szeretők és cimborák hulltak,
Vesztek mellőlem sorba ki,
De nem tudtak eloltani
Száz életet oltó fuvalmak.
Lendületek és szünetek,
Tivornyák, villámlások, lármák
Vakok voltak és süketek.
Nem volt soha oda-adásom,
Valaki féltően fogott:
Nem indultál, nem jöhettél még
S valójában nem lobogott
Életem még a poklokban sem
És eltemettek százszor is
És száz életből vígan tör ki
Egy teljes élet, mámor is.
Újságos ízével a vágynak
Pirulón és reszketegen
Hajtom megérkezett, megérett,
Drága öledbe a fejem.

És mégis megvártalak.

miért iszom?
azért, hogy tudjak verset írni
- hogy verset tudjak írni?

néha, amikor minden hosszúra nyúlt
és minden, ami ocsmány, visszavonul
egy mély álomba.
van feltámadás
és minden, ami megmarad igaz.
ahogy a test tönkremegy,
úgy erősödik a szellem.

bocsáss meg Atyám, mert én tudom,
mit cselekszem.
hallani akarom az utolsó költő
utolsó versét

(jim morrison: a szellem)

Aham nem jött be, szóval akkor: A következő vers 2 versszak akar lenni egymás melett (fontos hogy egymás melett legyenek ezért így oldom meg.) Remélem nem lesz össze-vissza az egész.

"Éljen egész világ szerte"

Éljen egész világ szerte ____________________ Híres magyar dicsőség!
Jellasicsnak híres tette ____________________ egyen gúny és megvetés!
Az istennek bő áldása _______________________ Szálljon magyarok rátok!
Kamarillát látogassa ________________________ Szégyen, gyalázat, átok!
Örvendezve nagy hírnevének ___________________ A magyarok nemzete
Sárga-fekete színének _________________________ Vesszen emlékezete!
Windischgatznek hősisége _____________________ Ássa sírját magának,
Éljen vitéz harci népe, ______________________ Magyarok táborának!
_____________________________________________________________Jókai Mór

Jókait ezért a verséért kizárták a Magyar Írók Köréből, és azzal vádolták, hogy behódolt a császárnak és a nemzet érdeke ellen fordult. De Jókai csak annyit mondott írótársainak: "Én megtanultam írni, ti tanuljatok meg olvasni!"

(A vers helyes értelmezése a vízszintes olvasásában rejlik.)

Na egész türhető, a második versszak 2. sora viszont Legyen gúny... egy L lemaradt.

" Nappalaim lettek a bús éjszakák.
A fények úgyis bántják szemem,
De éjjel, mikor csitul a kisváros
Képzeletem egy sóhajjal elengedem.

Repülne most távol, messze vándorolna,
Egy ablak előtt némán, tétován megállna.
Láthatatlanul beosonna a kulcslyukon át,
Hallani egy tűnő pillanatra újra a hangját.

Lehetnék egy pohár, s benne a tea zamata,
Vígan lennék kispárna is, hová fejét lehajtja.
Mindegy lenne végül mi lennék,
Csak újra Vele lehetnék..."

/by Leonetta/

" Volt egy szerelem elmúlt már,
volt egy szerelem nem fáj már,
elmúlt, mert nem volt hű, Igaz,
nem fáj, mert van már más vigasz.

Egy fél és negyed nem egész,
ebből hiányzik még egy rész,
kerek kell a teljességhez,
Igaz beteljesüléshez.

Szép volt, ameddig volt, tartott,
édes megannyi románcok,
együttérzés, hűség hiányzott,
boldogság elillant, mélázott.

Elmúlt szerelem nincs többé,
Szívet nem döfé érzéssé,
tanult tudatunk mindebből,
volt-nincs szerelem érzésből.

Igaz Szerelem létezik,
amely sohasem vétkezik,
Csodás Mennyei érzések,
hűség, önzetlen Szeretet.

Igen én mostmár jól tudom,
azért, mert megtapasztalom,
minden nap érzem a csodát,
érzést, Isteni Áldomást.

Volt egy szerelem elmúlt már,
volt egy szerelem nem fáj már,
elmúlt, mert nem volt hű, Igaz,
nem fáj, mert van már más vigasz."

/by Fortuna/

Helló Apa!
Tudod mennyire imádlak de átmoderálhatnád a Dallamok hullámhosszán topicba :P:P
Pussssssssza

Egy kicsit előbbre hozom a témát. Ma eszembe jutott egy régi ismerős, akit mostanában sosem látok....

"Veled vagyok a Nap ragyog,
vakító fény a szív dobog,
ezernyi kincs mi Szívbe fér,
a test a Lélek érte él.

Ellopni, venni nem lehet,
csak adni, kapni meleget,
mely ad erőt a lényünknek,
mi élteti a szívünket.

Csodás a rét a sok virág,
felzengik Élet Himnuszát,
pompázó színük Mennyei,
Szerelmes Szívünk Élteti.

Amott egy erdő, fenyvesek,
előttem forrás csörgedez.
Veled vagyok a "tűz" lobog,
az Ég is szép - a csillagok.

Ezernyi madár éneke,
elzengi szép az Élete.
Vakító fényben a Világ,
Szív a dal Érted kiált!

Veled vagyok a Nap ragyog,
vakító fény a szív dobog,
ezernyi kincs mi Szívbe fér,
a test a Lélek érte él."

/Fortuna7/

"Nem mondhatok semmit, ami igazán fontos.
Nem mondhatok el semmit, amit szeretnék.
Nem mondhatom el ki vagyok,
És azt sem hogy Te ki vagy nekem.

Mert üresek mind és némák a szavak
Csak a szemek beszélhetnek és a hallgatás;
Rabnak születik minden gondolat,
Minden érzés, minden vallomás.

Hiába próbálok, nem mondhatok semmit.
Semmit, ami mély, ami közel van a tűzhöz.
Érezned kell, mert hallani nem hallhatod soha,
Érezned kell a kimondhatatlant! "

/Buzsik Tamás/

slapo-nak és para-nak egy József Attila vers:

Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.

Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?

Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.

Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.

Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.

Koldus ember a téren, egyedűl áll a fagyos szélben. Remegve könyörög: Éhes vagyok...adjon valaki egy falatot. De hangja halk, és gyorsan száll a szélben. Csalódottan megy tovább, bízva még a szépben. Bízva emberben, ki meghallgatja szavát, ki meghallgatja egyszer összes bánatát. Mert bánata hatalmas, de nem gerjed haragra, mégsem talál soha megértő szavakra. Nem ítél, és nem ítélkezik, egyszerűen
mint más ember, csupán csak létezik. Nem érdekli a pénz szaga, de tudja, mégis van szava, Van szava és el is mondja, akkor is, ha nincs ki meghallgatja.