JÓZSEF ATTILA: EGYEDÜL


egyedül fogok én állni a világon
egyedül, egyedül, nem lesz soha párom

nem lesz soha párom, aki vígasztaljon,
aki szenvedésben csókot csókra adjon

aki, míg én alszom, örködik könnyezve
és ha ébren vagyok, kacagó a kedve

aki szeret engem, aki meghal értem
s még akkor is szeret örök visszatérten

s nem fog borulni le rám senki se sírva
ha majd távozom az örök, néma sírba

A TÉL HAGYOTT RÁD


rossz szívemnek beteg verése.
véremnek lassú csergedése.
bőrömön fekélyek, sebek
siratják betegségemet.
szürke fejem hullatja lombját,
az eszem járása is lomhább,
s ki voltam minden tettre bátor,
óckodom most minden munkától,
és kedvem tompa mélasága
szürke fátyolt vet a világra.

így lettem lomha, kór, mihaszna,
rest a tettre, kész a panaszra.

csak ha a te fényedet látom,
az hatol át a félhomályon.
csak ha a te hangodat hallom,
akkor hül ki alattam almom.

csak a te hajad sátorában
horgad fel inom bátorságra.
csak a te forró közeledben
dobban a szívem, s ver, ha veretlen.

neked dolgozom, neked élek,
érted zeng mindennap az ének.
enni már csak a te kezedből.
élni csak a te szerelmedből.

magamtól meghalni se tudnék,
csak ha karodban elaludnék.

így lettem lomha, kór, mihaszna,
a tél hagyott rád, szép tavaszra.

BlackKnight:

No one can left me,
Or ever forget,
What I did and what I say!
Baby, you can't kill me,
I will come back to my friends!
Now it's over, I'm drowning in the floor.
Darkness surrounds me,
I think i'ts over.
But the morning has come,
I feel they need me,
I know, I have to raise once again!
On a black horse I ride,
Here I am, my dear friends,
Now I'm Back In Black!

Jolvan Na!!!!
Cak a figyelmeteket akartam felkelteni.
Különben is! Fent kell tartani a Tündérkertet, nem? A hazánk nem veszhet el!!!!! (Ez egy válasz white.widow üzenetére (2006. 11. 29. szerda 15:45), amit ide kattintva olvashatsz)

"Veled vagyok a Nap ragyog,
vakító fény a szív dobog,
ezernyi kincs mi Szívbe fér,
a test a Lélek érte él.

Ellopni, venni nem lehet,
csak adni, kapni meleget,
mely ad erőt a lényünknek,
mi élteti a szívünket.

Csodás a rét a sok virág,
felzengik Élet Himnuszát,
pompázó színük Mennyei,
Szerelmes Szívünk Élteti.

Amott egy erdő, fenyvesek,
előttem forrás csörgedez.
Veled vagyok a "tűz" lobog,
az Ég is szép - a csillagok.

Ezernyi madár éneke,
elzengi szép az Élete.
Vakító fényben a Világ,
Szív a dal Érted kiált!

Veled vagyok a Nap ragyog,
vakító fény a szív dobog,
ezernyi kincs mi Szívbe fér,
a test a Lélek érte él."

by Fortuna7

"Végtelenbe csalogatott párás éjszakán,
Hullócsillag-társunkkal
Egy kívánságom volt talán:
Csókodban égjek el a jövő hajnalán.

Eső áztatta bőrödön fénye a gyertyának
Csillogva álmokat szórt lelkembe,
S jég-kék szemeidben az égető tűz
Lobbant fel érzékeimet perzselve.

Szép vagy! - szóltam, s a betűk serege
Igazabb, ha csak gondolom csendben,
Hisz érzed a némaságban is
Így van minden rendben.

Egy percre csak, nem többre, megállt
Az idő, s csak néztem, néztem
Szemed kéklő varázs-csillagát,
S ha kérdezné valaki, mi a vágyam:
Kérnék Tőled még egy éjszakát..."

by Leonetta

Az út

Nemhiszek Én már rég a szememnek
Az élet csak telik, míg e föld forog
Átadhatom Én vagyonom nektek
S az Én gyomrom többé már sosem korog.

Nem tudom Én még mi az az élet
Múlnak a napok, míg fúj a szél
Tudatom éltet amíg csak élek
S nem lessz sohasem hátamon dér.

Mennem kell tovább, míg hívanak a fények
Eltelnek hetek és vár egy új lét
A nap lenyukszik, hogy én is pihenjek
De folytatom utam, mert távol a vég.

Kincsem: tudásom; ha kérsz megkapod
Nem könnyű ugyan, de tiéd lehet
De csak akkor adok, ha tovább adod
Mert gazdaggá minket csak így tehet.

Boldogan adok minden kincsemből
Fizettem árát, ingyen tied
Én merítettem, s kaptam szülőmtől
Te dolgod az, hogy továbbvigyed.

Örömöt gyútassz ezzel szívemben
Életem múlhat, de nem halok meg
Tovább élek én a te szívedben
S ezért örökkön hálás leszek.

Nagy László:
KI VISZI ÁT A SZERELMET

Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a sziklacsípőket
ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Mikor megismersz majd
pillangók puha
pillanatai
kísérik kerengő kapcsolatunk

Csendesen csillagfény csobban
mozgó mellkasod
mellett
fekete felhőkben fürdünk

...vad-erős-izzó-fékezhetetlen-dühös...
...édes-mézes-gyengéd-kedves...

Szapo ra szív szendereg
állati álmaid
átalakulnak
Szeretsz

Faludy György:

SZONETT

Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles késsel, ahogy Te teszed,
ki lelkedet rábíznád tenyeremre,
de kolostorba zárnád testedet.

Vadabb vagyok. Fülem örvény: felissza
lélegzeted fúgáit, s ha hamis
szégyenkezésem nem tartana vissza,
végigfogdosnám árnyékodat is.

De ha az öt érzékemet menesztem:
mindjárt cikázni kezdesz a fejemben
és nem vagy többé se lélek, se test:

Én szüllek meg magamnak, mert kívánlak
és mert kívánlak, élvezem a vágyat,
mely engem betölt, Téged elereszt.

Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki.
Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni.

Ady - Az én menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De kísérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
"Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam."

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szívébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
"Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek."

én ezt szeretem nagyon:

Ady: Héja-nász az avaron

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

Apollinaire
A Mirabeau-híd

A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
S szerelmeink
Emléke mért zavar ma
Mi volt az öröm ráadás a jajra

Jöjj el éj az óra verjen
Száll az idő itthagy engem

Kéz kézben nézz szemembe s közbe tudnám
Hogy karjaink
Hídja alatt a hullám
Fut az örök tekinteteket unván

Jöjj el éj az óra verjen
Száll az idő itthagy engem

Mint ez a víz elfolyó messzeség lett
A szerelem
Milyen lassú az élet
S milyen erőszakosak a remények

Jöjj el éj az óra verjen
Száll az idő itthagy engem

Jön napra nap új év válik tavalyra
Nincs ami a
Szerelmet visszacsalja
A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna

Jöjj el éj az óra verjen
Száll az idő itthagy engem

Ady - Tüzes seb vagyok

Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és kínoz a harmat,
Téged akarlak, eljöttem érted,
Több kínra vágyom: téged akarlak.

Lángod lobogjon izzón, fehéren,
Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,
Te vagy a kínom, gyehennám nékem,
Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak.

Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,
Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,
Adj kínt nekem, a megéhezettnek:
Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.

A szex neked
fonál volt
ami összeköt
bennünket még most is
ezen a sápadt
bolygón

A költőnek
és a címlap-lánynak
színes forró
csapatoknak melyek egyesülnek
kinn egy sivatagban
és Sámsonnak
és minden generálisának
a homály egzotikus
akangyalaival
csendesen megkötözve
a Sumér és
észak-afrikai
szendergésben

A bazár forgalmas
amint a táncosok virágzanak
Kigyó kozorúk és örömök.
Elviszlek egy mély barlangba
neve "Calipah"

JIM MORRISSON: A SZEX NEKED

Haldoklik a világ...

Haldoklik a világ, emúlik mi szép, fagyos érzelmek közt komor lett a kép! Vágysz egy gyengéd szívre, mit sosem érhetsz el, könnyben úszó kérdésedre senki nem felel! Elmúltak az álmok, elveszett a vágy, hideg már alattad az egykor meleg ágy! Csillagok fénye alatt végső utad járod, tudod hogy elveszett, mégis, visszavárod!

Váci Mihály: Szebb öröm


Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
remeg az ablakon. Érzed? Ez itt
a szív állandóan üres edénye,
pedig örökké csak merít, merít.


Mondhatnám ezt is még:ó, harmatos
alma a tested, s rá a fény havaz!
De szebb öröm, hogy friss, kemény, piros,
s hogy női test, izgató és igaz.

És nem hasonlítlak az angyalokhoz:
asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak,
mert úgy szorítasz forrón, sírva, magadhoz,
hogy embernél több leszek általad.

Ez már az ősz, és te úgy érzed, fáradsz már,
szívedben még valahol egy régi dallam jár.
Szép volt a nyár, mikor minden nap álmodtál,
szívedben őrzöd még, hogy honnan indultál.


És néha arra gondolsz,
tiszta szívvel mennyi mindent elrontottál.
És néha úgy érzed,
hogy nem tehettél semmi mást és nem bánod már.


Ez már az ősz, te is álmokat kergettél,
mégiscsak volt valahol egy illúzió.
Oly szép volt a nyár, te is őszintén szerettél,
és volt egy régi dal, lelkünket meghatározó.


És néha arra gondolsz,
tiszta szívvel mennyi mindent elrontottál.
És néha úgy érzed,
hogy nem tehettél semmi mást és nem bánod már.


És szól a dal és van, aki könnyezve áll,
van, aki messzire száll.
van, aki börtönbe zár,
és van, aki új csodát vár.


Ez már az ősz, de te semmit sem változtál,
szívedben él valahol az illúzió.
Oly szép volt a nyár, mikor minden nap álmodtál,
szívedben őrzöd még, de a világ mindig változó.


És néha arra gondolsz,
tiszta szívvel mennyi mindent elrontottál.
És néha úgy érzed,
hogy nem tehettél semmi mást és nem bánod már.


És szól a dal és van, aki könnyezve áll,
van, aki messzire száll.
van, aki börtönbe zár,
és van, aki új csodát vár.

nagyon ott van!