Ady Endre:A TE MELEGSÉGED
Miért próbál kép vagy szobor
Lelkemből kilopni téged?
Elevenek vagy hidegek:
Ki tudja nekem adni még
A te egyetlen melegséged?
Minden csókomban meghalok
S ajkaidon kelek újra,
Asszony-szirokkó száz jöhet:
Sorvasztó, édes melegét
Én reám már hiába fujja.
Halottak és elevenek
Hiába hűtnének téged,
Nincs más meleg, mint a tied.
Ki tudja nekem adni még
A te egyetlen melegséged?
Miért próbál kép vagy szobor
Lelkemből kilopni téged?
Elevenek vagy hidegek:
Ki tudja nekem adni még
A te egyetlen melegséged?
Minden csókomban meghalok
S ajkaidon kelek újra,
Asszony-szirokkó száz jöhet:
Sorvasztó, édes melegét
Én reám már hiába fujja.
Halottak és elevenek
Hiába hűtnének téged,
Nincs más meleg, mint a tied.
Ki tudja nekem adni még
A te egyetlen melegséged?
Laren Dorr: Lennék...
Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
hogy gyönyörködj, ha akarod.
Felhő lennék, ha őszidő lenne,
langy esőt sírnék, mert messze vagy,
aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.
Köd lennék, ha hűvös lenne,
fehér, vidám, mi nem ragad,
ködkarjaimmal ölelném tested
s megnyitnám előtted utadat.
Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
mit egyetlen céllal repít a szél,
elolvadni gyönge kezedben,
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.
Szél lennék, ha új tavasz lenne,
elfújnám messze a tél hidegét,
hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg nevetve mondanád: most már elég.
S mi lennék, ha itt lennél velem?
Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod
Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
hogy gyönyörködj, ha akarod.
Felhő lennék, ha őszidő lenne,
langy esőt sírnék, mert messze vagy,
aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.
Köd lennék, ha hűvös lenne,
fehér, vidám, mi nem ragad,
ködkarjaimmal ölelném tested
s megnyitnám előtted utadat.
Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
mit egyetlen céllal repít a szél,
elolvadni gyönge kezedben,
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.
Szél lennék, ha új tavasz lenne,
elfújnám messze a tél hidegét,
hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg nevetve mondanád: most már elég.
S mi lennék, ha itt lennél velem?
Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod
Francesco Petrarca
Nincs békém...
Nincs békém, s nem szítok háborúságot
félek és remélek, fázom és megégtem,
Az égbe szállok, s nyugszom lenn a mélyben,
semmi sem kell, s ölelném a világot.
Öröm nem nyit kaput, nem zár le rácsot,
nem tart meg, és nem oldja kötelékem,
Ámor nem öl meg, s nem lazítja fékem,
de élve sem hagy, s menekvést se látok.
Nézek vakon, és nyelv nélkül beszélek,
s veszni szeretnék, s szabadulni vágyom
és gyűlölöm magam, másért meg égek,
nevetve könnyezem, bánatból élek,
egyformán fáj életem és halálom,
ide jutottam, drága Hölgyem, érted.
Nincs békém...
Nincs békém, s nem szítok háborúságot
félek és remélek, fázom és megégtem,
Az égbe szállok, s nyugszom lenn a mélyben,
semmi sem kell, s ölelném a világot.
Öröm nem nyit kaput, nem zár le rácsot,
nem tart meg, és nem oldja kötelékem,
Ámor nem öl meg, s nem lazítja fékem,
de élve sem hagy, s menekvést se látok.
Nézek vakon, és nyelv nélkül beszélek,
s veszni szeretnék, s szabadulni vágyom
és gyűlölöm magam, másért meg égek,
nevetve könnyezem, bánatból élek,
egyformán fáj életem és halálom,
ide jutottam, drága Hölgyem, érted.
MOST AKARLAK
Most akarlak téged
Nem pedig holnap
Vágyakozom belül és
Ez kiül rám
Nyújtsd ki a kezed és
Fogadd szerelmemet
Túl sokáig vártunk már
Ami sok az sok
Most akarlak
Lángol a szívem
Tüzel a testem
Remeg a kezem
Szédülök
Értened kell, milyen
Könnyű a választás
El kell, üssük az időt
Nincs semmi veszteni valónk
Most akarlak téged
Nem akarom, hogy mindez úgy hangozzék
Mint egy fiú szövege a többi közt
Nem ezt próbálom elérni
Nem akarok
Egy lenni a többi közül
Egyszerűen csak kívánlak
Mert szerelmes vagyok és
Ez a szerelem nem vár
Ez a szerelem csak növekszik,
Az idő pedig múlik
Tudod milyen az,
Így magadra hagyatva lenni
Amikor mindenki eltűnik és
Csak az érzések maradnak
Ezért akarlak most téged
I Want You Now - Martin L. Gore
Grabbing Hands Music. 1987.
Most akarlak téged
Nem pedig holnap
Vágyakozom belül és
Ez kiül rám
Nyújtsd ki a kezed és
Fogadd szerelmemet
Túl sokáig vártunk már
Ami sok az sok
Most akarlak
Lángol a szívem
Tüzel a testem
Remeg a kezem
Szédülök
Értened kell, milyen
Könnyű a választás
El kell, üssük az időt
Nincs semmi veszteni valónk
Most akarlak téged
Nem akarom, hogy mindez úgy hangozzék
Mint egy fiú szövege a többi közt
Nem ezt próbálom elérni
Nem akarok
Egy lenni a többi közül
Egyszerűen csak kívánlak
Mert szerelmes vagyok és
Ez a szerelem nem vár
Ez a szerelem csak növekszik,
Az idő pedig múlik
Tudod milyen az,
Így magadra hagyatva lenni
Amikor mindenki eltűnik és
Csak az érzések maradnak
Ezért akarlak most téged
I Want You Now - Martin L. Gore
Grabbing Hands Music. 1987.
barátom!
Te menthetetlenül szerelmes vagy! (Ez egy válasz cuncus üzenetére (2006. 11. 18. szombat 16:24), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 11. 18. szombat 16:24
Te menthetetlenül szerelmes vagy! (Ez egy válasz cuncus üzenetére (2006. 11. 18. szombat 16:24), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 11. 18. szombat 16:24
Francesco Petrarca
Nincs békém...
Nincs békém, s nem szítok háborúságot
félek és remélek, fázom és megégtem,
Az égbe szállok, s nyugszom lenn a mélyben,
semmi sem kell, s ölelném a világot.
Öröm nem nyit kaput, nem zár le rácsot,
nem tart meg, és nem oldja kötelékem,
Ámor nem öl meg, s nem lazítja fékem,
de élve sem hagy, s menekvést se látok.
Nézek vakon, és nyelv nélkül beszélek,
s veszni szeretnék, s szabadulni vágyom
és gyűlölöm magam, másért meg égek,
nevetve könnyezem, bánatból élek,
egyformán fáj életem és halálom,
ide jutottam, drága Hölgyem, érted.
Nincs békém...
Nincs békém, s nem szítok háborúságot
félek és remélek, fázom és megégtem,
Az égbe szállok, s nyugszom lenn a mélyben,
semmi sem kell, s ölelném a világot.
Öröm nem nyit kaput, nem zár le rácsot,
nem tart meg, és nem oldja kötelékem,
Ámor nem öl meg, s nem lazítja fékem,
de élve sem hagy, s menekvést se látok.
Nézek vakon, és nyelv nélkül beszélek,
s veszni szeretnék, s szabadulni vágyom
és gyűlölöm magam, másért meg égek,
nevetve könnyezem, bánatból élek,
egyformán fáj életem és halálom,
ide jutottam, drága Hölgyem, érted.
"Táblára írva nyakadba akasztjuk történeted!"
/P.J./
/P.J./
Szeretlek, mert oly szép szemed van...
Szeretlek, mert oly szép szemed van,
Hogy nappal van, hol az ragyog;
Még a lelkemben sincsen éjjel,
Pedig én oly sötét vagyok!
Szeretlek, mert fölfoghatlan vagy,
Bűvös-bájos fátyol föd el;
Szeretlek, mert olyan titok vagy,
Amiben mégis hinni kell.
Szeretlek, mert bár el nem érlek,
Tégedet látlak mindenütt:
Fűben, virágban, a harmatban,
Amelyre isten napja süt.
Mert te vagy az úr, te a minden
Minek nevét nem nevezi,
Kit nem ismer, csak sejt a lelkem,
Mert nagy hatalmad érezi.
Téged szeretlek én, imádlak.
Egyetlen, más nélkül való!
Óh, engedd el, ha mi bűnöm van,
Tekintsd azt bennem, ami jó.
Szeretlek én, hiszlek, reméllek,
Mert nagyon büntetsz engemet;
S mert szenvedek, tűrök, hiszem, hogy
Meglátom egykor - mennyemet!
Vajda János
Szeretlek, mert oly szép szemed van,
Hogy nappal van, hol az ragyog;
Még a lelkemben sincsen éjjel,
Pedig én oly sötét vagyok!
Szeretlek, mert fölfoghatlan vagy,
Bűvös-bájos fátyol föd el;
Szeretlek, mert olyan titok vagy,
Amiben mégis hinni kell.
Szeretlek, mert bár el nem érlek,
Tégedet látlak mindenütt:
Fűben, virágban, a harmatban,
Amelyre isten napja süt.
Mert te vagy az úr, te a minden
Minek nevét nem nevezi,
Kit nem ismer, csak sejt a lelkem,
Mert nagy hatalmad érezi.
Téged szeretlek én, imádlak.
Egyetlen, más nélkül való!
Óh, engedd el, ha mi bűnöm van,
Tekintsd azt bennem, ami jó.
Szeretlek én, hiszlek, reméllek,
Mert nagyon büntetsz engemet;
S mert szenvedek, tűrök, hiszem, hogy
Meglátom egykor - mennyemet!
Vajda János
Nemes Nagy Ágnes: A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
- Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg)
magamba mind, mohón, elégitetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
- De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
- Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg)
magamba mind, mohón, elégitetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
- De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.
Baranyi Ferenc: Dal
Haragszik a
kedves, itthagy engem,
állj elébe
vers, hogy el ne menjen.
Szerelme ág,
nem moccan a lombja,
légy te szellő:
hajlítsd a karomba.
Szerelme rét,
aszály-ölte pázsit,
légy te zápor
s újra kivirágzik.
Szerelme jég
holt szinén vizeknek,
légy te napfény
amitől fölenged.
Haragszik a
kedves, itthagy engem,
állj elébe
vers, hogy el ne menjen.
Haragszik a
kedves, itthagy engem,
állj elébe
vers, hogy el ne menjen.
Szerelme ág,
nem moccan a lombja,
légy te szellő:
hajlítsd a karomba.
Szerelme rét,
aszály-ölte pázsit,
légy te zápor
s újra kivirágzik.
Szerelme jég
holt szinén vizeknek,
légy te napfény
amitől fölenged.
Haragszik a
kedves, itthagy engem,
állj elébe
vers, hogy el ne menjen.
Nagyon csendes szerenád
Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked áldoz
lelkem fojtott félénk szavát
te hallod, ha nem is kiáltoz.
Beszél majd énhelyettem hozzád
az őszi táj halkan szelíden
s az esti szél füledbe dúdol,
hogy örökre tiéd a szívem.
Tiéd elmém munkája, gondja
s az álmom is tiéd legyen. . .
-ó halld e rejtett, hű zenét:
dalol neked az életem.
Lányi Sarolta
Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked áldoz
lelkem fojtott félénk szavát
te hallod, ha nem is kiáltoz.
Beszél majd énhelyettem hozzád
az őszi táj halkan szelíden
s az esti szél füledbe dúdol,
hogy örökre tiéd a szívem.
Tiéd elmém munkája, gondja
s az álmom is tiéd legyen. . .
-ó halld e rejtett, hű zenét:
dalol neked az életem.
Lányi Sarolta
gfngfnfgngf
gfngfnfgngf gfngfnfgngf . Csak mert ez az eredetije...
Nádudvari Nagy János: Óhajtás ősszel
Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.
Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.
Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.
Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.
Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.
Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.
oké, hogy rímel, és ritmusa van, de ez alapvetően dalként ismert...nem itt a helye 
tiltás lesz a vége, barátom, ha offolod a topicot
aki felhív, annak elénekelem
tiltás lesz a vége, barátom, ha offolod a topicotaki felhív, annak elénekelem
Ady Endre
BETEG SZÍVEMET HALLGATOD
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, eros szivem volt,
Milyen muzsikás, milyen harsány.
Milyen beteg most, milyen vásott:
Dobbanását nem tartja más, csak
Te nagy, szerelmes akarásod.
Ha még egyszer vadul fölzengne,
Himnusza a kíné s a kéjé,
Himnusza a himnuszod lenne.
Himnusz, hogy mégis rád találtam,
Nagy vétkekkel, nagy kerülokkel,
De élve és nem a halálban.
S mindent megér, ha csak egy óra
Dalolta el dalát melletted
S nem nyílhat a szám átok-szóra.
Beteg szívvel, istenes ember,
Vallok neked, ím, kicsi párom,
Áhitatos, bús szerelemmel:
Ne hallgasd rossz, beteg zenéjét,
Jó a szivem, mert benne vagy te
S sziveink az órákat éljék.
BETEG SZÍVEMET HALLGATOD
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, eros szivem volt,
Milyen muzsikás, milyen harsány.
Milyen beteg most, milyen vásott:
Dobbanását nem tartja más, csak
Te nagy, szerelmes akarásod.
Ha még egyszer vadul fölzengne,
Himnusza a kíné s a kéjé,
Himnusza a himnuszod lenne.
Himnusz, hogy mégis rád találtam,
Nagy vétkekkel, nagy kerülokkel,
De élve és nem a halálban.
S mindent megér, ha csak egy óra
Dalolta el dalát melletted
S nem nyílhat a szám átok-szóra.
Beteg szívvel, istenes ember,
Vallok neked, ím, kicsi párom,
Áhitatos, bús szerelemmel:
Ne hallgasd rossz, beteg zenéjét,
Jó a szivem, mert benne vagy te
S sziveink az órákat éljék.
Mikor a hold ezüstös fénye hull,
Mikor ezernyi csillagocska kigyúl
A földön mit aprócska fényes csillagok
Sok ezernyi szerelmi láng felragyog.
Mikor a pajkos apró angyalok tánca,
Körbe-körbe karikába
Telve élettel, vidámsággal,
Nesztelen lépteik nyomában,
Szivárványt hintenek a világra!
Mikor a hold és a csillagok
Ölelése arcodra ragyog,
Hogy boldogságot és a szeretetet.
Közvetítsék teneked.
Az angyalok halk zenét küldenek felétek,
Hogy az élet minden búját feledjétek,
A szívetekben egy kis láng felragyog,
S ez a SZERETET, mi szunnyad ott!!
Ma éjjel mindenki szívében legyen béke,
Így térjen az éjjeli nyughelyére.
Melegséggel, és megbocsátással a szívében
Karácsony reggelére frissen ébredjen!
Őrizzétek ezt a lángot,
Mely már alig pislákol.
Mert ha ez a kis láng kihal,
A földön minden szeretet oda van!
Mikor ezernyi csillagocska kigyúl
A földön mit aprócska fényes csillagok
Sok ezernyi szerelmi láng felragyog.
Mikor a pajkos apró angyalok tánca,
Körbe-körbe karikába
Telve élettel, vidámsággal,
Nesztelen lépteik nyomában,
Szivárványt hintenek a világra!
Mikor a hold és a csillagok
Ölelése arcodra ragyog,
Hogy boldogságot és a szeretetet.
Közvetítsék teneked.
Az angyalok halk zenét küldenek felétek,
Hogy az élet minden búját feledjétek,
A szívetekben egy kis láng felragyog,
S ez a SZERETET, mi szunnyad ott!!
Ma éjjel mindenki szívében legyen béke,
Így térjen az éjjeli nyughelyére.
Melegséggel, és megbocsátással a szívében
Karácsony reggelére frissen ébredjen!
Őrizzétek ezt a lángot,
Mely már alig pislákol.
Mert ha ez a kis láng kihal,
A földön minden szeretet oda van!
még jó, hogy aznap nem hivtalak! 
(Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2006. 12. 14. csütörtök 11:36), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 12. 14. csütörtök 11:36
(Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2006. 12. 14. csütörtök 11:36), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 12. 14. csütörtök 11:36
oké, hogy rímel, és ritmusa van, de ez alapvetően dalként ismert...nem itt a helye tiltás lesz a vége, barátom, ha offolod a topicot
aki felhív, annak elénekelem
tiltás lesz a vége, barátom, ha offolod a topicotaki felhív, annak elénekelem
"...Felszikráznak fölöttünk a téli csillagok, csupa sziporka, csupa ragyogás a konyha mennyezete. A hideg most is csontig ható, szegényember szívéről nagy koppanással mégis lehullik egy jégcsap. Hát emlékszik rá! Tavaly télen nézte Télapó és szegényember együtt a téli csillagokat. Mert télen a legcsodálatosabb a tiszta, csillagos ég. Csak kevesen tudják, mert kinek van érkezése nagy hidegben csillagos eget bámulni? Télapó meg a szegényember tudják. Igen ám, de akkor füles sapkában voltunk, bundás csizmában és télikabátban. Úgy könnyű!..." Lázár Ervin emlékére...
"Karácsonykor fényesek a felhők,
csillagokból horgol a tél kendőt.
Ráteríti hegyek tetejére,
fenyőágnak jégrojtos a vége.
Karácsonykor mindenki varázsol,
meglepetés bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek titkos rejtekéből,
édesapám legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra kalácsot is sütnek,
nincsen ennél izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is készítettem,
amíg készült majdnem tündér lettem!"
csillagokból horgol a tél kendőt.
Ráteríti hegyek tetejére,
fenyőágnak jégrojtos a vége.
Karácsonykor mindenki varázsol,
meglepetés bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek titkos rejtekéből,
édesapám legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra kalácsot is sütnek,
nincsen ennél izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is készítettem,
amíg készült majdnem tündér lettem!"
A néni fát vett,
egy apró, zöld fenyőt
Úgy vitte karjában,
mint egy csecsemőt
Feldíszítette, tett rá
almát, diót
s hogy zene is szóljon,
bekapcsolta a Petőfi Rádiót
Ez az utolsó Karácsony egyedül,
hogy külön ünnepelünk
Jövőre biztosan sikerül
és majd újra együtt leszünk
Megterített egy személyre
a csupasz asztalon
Ma kivételesen két fogás volt,
hisz' ez nagy alkalom
A fotelban ült,
kezében a bácsi fényképe
mióta elment, sokadszor,
most is megígérte, hogy
Ez az utolsó Karácsony egyedül.
hogy külön ünnepelünk
Jövőre biztosan sikerül
és majd együtt ünnepelünk
ott fenn...
/Pierrot/
egy apró, zöld fenyőt
Úgy vitte karjában,
mint egy csecsemőt
Feldíszítette, tett rá
almát, diót
s hogy zene is szóljon,
bekapcsolta a Petőfi Rádiót
Ez az utolsó Karácsony egyedül,
hogy külön ünnepelünk
Jövőre biztosan sikerül
és majd újra együtt leszünk
Megterített egy személyre
a csupasz asztalon
Ma kivételesen két fogás volt,
hisz' ez nagy alkalom
A fotelban ült,
kezében a bácsi fényképe
mióta elment, sokadszor,
most is megígérte, hogy
Ez az utolsó Karácsony egyedül.
hogy külön ünnepelünk
Jövőre biztosan sikerül
és majd együtt ünnepelünk
ott fenn...
/Pierrot/
Nóci
welikeandmake
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
