Mikor megismersz majd
pillangók puha
pillanatai
kísérik kerengő kapcsolatunk

Csendesen csillagfény csobban
mozgó mellkasod
mellett
fekete felhőkben fürdünk

...vad-erős-izzó-fékezhetetlen-dühös...
...édes-mézes-gyengéd-kedves...

Szapo ra szív szendereg
állati álmaid
átalakulnak
Szeretsz

Nagy László:
KI VISZI ÁT A SZERELMET

Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a sziklacsípőket
ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Az út

Nemhiszek Én már rég a szememnek
Az élet csak telik, míg e föld forog
Átadhatom Én vagyonom nektek
S az Én gyomrom többé már sosem korog.

Nem tudom Én még mi az az élet
Múlnak a napok, míg fúj a szél
Tudatom éltet amíg csak élek
S nem lessz sohasem hátamon dér.

Mennem kell tovább, míg hívanak a fények
Eltelnek hetek és vár egy új lét
A nap lenyukszik, hogy én is pihenjek
De folytatom utam, mert távol a vég.

Kincsem: tudásom; ha kérsz megkapod
Nem könnyű ugyan, de tiéd lehet
De csak akkor adok, ha tovább adod
Mert gazdaggá minket csak így tehet.

Boldogan adok minden kincsemből
Fizettem árát, ingyen tied
Én merítettem, s kaptam szülőmtől
Te dolgod az, hogy továbbvigyed.

Örömöt gyútassz ezzel szívemben
Életem múlhat, de nem halok meg
Tovább élek én a te szívedben
S ezért örökkön hálás leszek.

"Végtelenbe csalogatott párás éjszakán,
Hullócsillag-társunkkal
Egy kívánságom volt talán:
Csókodban égjek el a jövő hajnalán.

Eső áztatta bőrödön fénye a gyertyának
Csillogva álmokat szórt lelkembe,
S jég-kék szemeidben az égető tűz
Lobbant fel érzékeimet perzselve.

Szép vagy! - szóltam, s a betűk serege
Igazabb, ha csak gondolom csendben,
Hisz érzed a némaságban is
Így van minden rendben.

Egy percre csak, nem többre, megállt
Az idő, s csak néztem, néztem
Szemed kéklő varázs-csillagát,
S ha kérdezné valaki, mi a vágyam:
Kérnék Tőled még egy éjszakát..."

by Leonetta

"Veled vagyok a Nap ragyog,
vakító fény a szív dobog,
ezernyi kincs mi Szívbe fér,
a test a Lélek érte él.

Ellopni, venni nem lehet,
csak adni, kapni meleget,
mely ad erőt a lényünknek,
mi élteti a szívünket.

Csodás a rét a sok virág,
felzengik Élet Himnuszát,
pompázó színük Mennyei,
Szerelmes Szívünk Élteti.

Amott egy erdő, fenyvesek,
előttem forrás csörgedez.
Veled vagyok a "tűz" lobog,
az Ég is szép - a csillagok.

Ezernyi madár éneke,
elzengi szép az Élete.
Vakító fényben a Világ,
Szív a dal Érted kiált!

Veled vagyok a Nap ragyog,
vakító fény a szív dobog,
ezernyi kincs mi Szívbe fér,
a test a Lélek érte él."

by Fortuna7

Francois Villon:
CHANSON A PÁRIZSI SZÉPASSZONYOKRÓL

Szeress brit dámát: régi lordok
utódját, szeplőst, kékruhást:
vagy norvég lánnyal lesd a fjordok
fölött az őszi szélzúgást:
szeress szír asszonyt: lassú tánctól
vonagló, lomha kéjű nőt,
sápadt, görög szajhát Bizáncból,
arany-termekben vénülőt:
szeress nagymellű, lágy flamandot,
ki untan s lagymatag mozog:
nem csókol asszony úgy a földön,
mint a párizsi asszonyok.

Keresd szláv hitvesed szemében
alkony táján a nagy talányt:
ölelj cigánylotyót a réten,
szeress arab nőt, perzsa lányt,
borulj sudár, fehér hasára,
mely hűs, akár a gyík hasa:
hágj fel Madonnád ablakára
lajtorján május éjszaka:
hajolj mór rabnőd íriszére,
hol zöldessárga fény lobog:
nem csókol asszony úgy a földön,
mint a párizsi asszonyok.

Utazz s hajózd be mind a tengert,
kutass fel messze népeket,
imádj kígyójárású berbert,
kívánj nagylábú németet:
várd hölgyedet brokátruhában
Toledó őszi lombja közt,
vagy kurtizán a Szuburában
forgasson tejszín combja közt:
szeress zsidólányt, búst és édest,
mint május éji ó-borok:
nem csókol asszony úgy a földön,
mint a párizsi asszonyok.


JEGYZET:

Tudom, hogy vannak még ezerszám,
örmények, lappok, négerek,
sárgák, oly aprók, mint az öklöm,
s mindig csak csókra éhesek,
hinduk, litvánok, svédek, írek,
bretonok, szerbek, angolok:
de egy sem csókol úgy e földön,
mint a párizsi asszonyok.

Jolvan Na!!!!
Cak a figyelmeteket akartam felkelteni.
Különben is! Fent kell tartani a Tündérkertet, nem? A hazánk nem veszhet el!!!!! (Ez egy válasz white.widow üzenetére (2006. 11. 29. szerda 15:45), amit ide kattintva olvashatsz)

BlackKnight:

No one can left me,
Or ever forget,
What I did and what I say!
Baby, you can't kill me,
I will come back to my friends!
Now it's over, I'm drowning in the floor.
Darkness surrounds me,
I think i'ts over.
But the morning has come,
I feel they need me,
I know, I have to raise once again!
On a black horse I ride,
Here I am, my dear friends,
Now I'm Back In Black!

A TÉL HAGYOTT RÁD


rossz szívemnek beteg verése.
véremnek lassú csergedése.
bőrömön fekélyek, sebek
siratják betegségemet.
szürke fejem hullatja lombját,
az eszem járása is lomhább,
s ki voltam minden tettre bátor,
óckodom most minden munkától,
és kedvem tompa mélasága
szürke fátyolt vet a világra.

így lettem lomha, kór, mihaszna,
rest a tettre, kész a panaszra.

csak ha a te fényedet látom,
az hatol át a félhomályon.
csak ha a te hangodat hallom,
akkor hül ki alattam almom.

csak a te hajad sátorában
horgad fel inom bátorságra.
csak a te forró közeledben
dobban a szívem, s ver, ha veretlen.

neked dolgozom, neked élek,
érted zeng mindennap az ének.
enni már csak a te kezedből.
élni csak a te szerelmedből.

magamtól meghalni se tudnék,
csak ha karodban elaludnék.

így lettem lomha, kór, mihaszna,
a tél hagyott rád, szép tavaszra.

JÓZSEF ATTILA: EGYEDÜL


egyedül fogok én állni a világon
egyedül, egyedül, nem lesz soha párom

nem lesz soha párom, aki vígasztaljon,
aki szenvedésben csókot csókra adjon

aki, míg én alszom, örködik könnyezve
és ha ébren vagyok, kacagó a kedve

aki szeret engem, aki meghal értem
s még akkor is szeret örök visszatérten

s nem fog borulni le rám senki se sírva
ha majd távozom az örök, néma sírba

Koldus ember a téren, egyedűl áll a fagyos szélben. Remegve könyörög: Éhes vagyok...adjon valaki egy falatot. De hangja halk, és gyorsan száll a szélben. Csalódottan megy tovább, bízva még a szépben. Bízva emberben, ki meghallgatja szavát, ki meghallgatja egyszer összes bánatát. Mert bánata hatalmas, de nem gerjed haragra, mégsem talál soha megértő szavakra. Nem ítél, és nem ítélkezik, egyszerűen
mint más ember, csupán csak létezik. Nem érdekli a pénz szaga, de tudja, mégis van szava, Van szava és el is mondja, akkor is, ha nincs ki meghallgatja.

slapo-nak és para-nak egy József Attila vers:

Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.

Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?

Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.

Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.

Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.

"Nem mondhatok semmit, ami igazán fontos.
Nem mondhatok el semmit, amit szeretnék.
Nem mondhatom el ki vagyok,
És azt sem hogy Te ki vagy nekem.

Mert üresek mind és némák a szavak
Csak a szemek beszélhetnek és a hallgatás;
Rabnak születik minden gondolat,
Minden érzés, minden vallomás.

Hiába próbálok, nem mondhatok semmit.
Semmit, ami mély, ami közel van a tűzhöz.
Érezned kell, mert hallani nem hallhatod soha,
Érezned kell a kimondhatatlant! "

/Buzsik Tamás/

"Veled vagyok a Nap ragyog,
vakító fény a szív dobog,
ezernyi kincs mi Szívbe fér,
a test a Lélek érte él.

Ellopni, venni nem lehet,
csak adni, kapni meleget,
mely ad erőt a lényünknek,
mi élteti a szívünket.

Csodás a rét a sok virág,
felzengik Élet Himnuszát,
pompázó színük Mennyei,
Szerelmes Szívünk Élteti.

Amott egy erdő, fenyvesek,
előttem forrás csörgedez.
Veled vagyok a "tűz" lobog,
az Ég is szép - a csillagok.

Ezernyi madár éneke,
elzengi szép az Élete.
Vakító fényben a Világ,
Szív a dal Érted kiált!

Veled vagyok a Nap ragyog,
vakító fény a szív dobog,
ezernyi kincs mi Szívbe fér,
a test a Lélek érte él."

/Fortuna7/

Egy kicsit előbbre hozom a témát. Ma eszembe jutott egy régi ismerős, akit mostanában sosem látok....

Helló Apa!
Tudod mennyire imádlak de átmoderálhatnád a Dallamok hullámhosszán topicba :P:P
Pussssssssza

" Volt egy szerelem elmúlt már,
volt egy szerelem nem fáj már,
elmúlt, mert nem volt hű, Igaz,
nem fáj, mert van már más vigasz.

Egy fél és negyed nem egész,
ebből hiányzik még egy rész,
kerek kell a teljességhez,
Igaz beteljesüléshez.

Szép volt, ameddig volt, tartott,
édes megannyi románcok,
együttérzés, hűség hiányzott,
boldogság elillant, mélázott.

Elmúlt szerelem nincs többé,
Szívet nem döfé érzéssé,
tanult tudatunk mindebből,
volt-nincs szerelem érzésből.

Igaz Szerelem létezik,
amely sohasem vétkezik,
Csodás Mennyei érzések,
hűség, önzetlen Szeretet.

Igen én mostmár jól tudom,
azért, mert megtapasztalom,
minden nap érzem a csodát,
érzést, Isteni Áldomást.

Volt egy szerelem elmúlt már,
volt egy szerelem nem fáj már,
elmúlt, mert nem volt hű, Igaz,
nem fáj, mert van már más vigasz."

/by Fortuna/

" Nappalaim lettek a bús éjszakák.
A fények úgyis bántják szemem,
De éjjel, mikor csitul a kisváros
Képzeletem egy sóhajjal elengedem.

Repülne most távol, messze vándorolna,
Egy ablak előtt némán, tétován megállna.
Láthatatlanul beosonna a kulcslyukon át,
Hallani egy tűnő pillanatra újra a hangját.

Lehetnék egy pohár, s benne a tea zamata,
Vígan lennék kispárna is, hová fejét lehajtja.
Mindegy lenne végül mi lennék,
Csak újra Vele lehetnék..."

/by Leonetta/

Na egész türhető, a második versszak 2. sora viszont Legyen gúny... egy L lemaradt.

Aham nem jött be, szóval akkor: A következő vers 2 versszak akar lenni egymás melett (fontos hogy egymás melett legyenek ezért így oldom meg.) Remélem nem lesz össze-vissza az egész.

"Éljen egész világ szerte"

Éljen egész világ szerte ____________________ Híres magyar dicsőség!
Jellasicsnak híres tette ____________________ egyen gúny és megvetés!
Az istennek bő áldása _______________________ Szálljon magyarok rátok!
Kamarillát látogassa ________________________ Szégyen, gyalázat, átok!
Örvendezve nagy hírnevének ___________________ A magyarok nemzete
Sárga-fekete színének _________________________ Vesszen emlékezete!
Windischgatznek hősisége _____________________ Ássa sírját magának,
Éljen vitéz harci népe, ______________________ Magyarok táborának!
_____________________________________________________________Jókai Mór

Jókait ezért a verséért kizárták a Magyar Írók Köréből, és azzal vádolták, hogy behódolt a császárnak és a nemzet érdeke ellen fordult. De Jókai csak annyit mondott írótársainak: "Én megtanultam írni, ti tanuljatok meg olvasni!"

(A vers helyes értelmezése a vízszintes olvasásában rejlik.)