a szerelmemmel kapcsolatban én is ebben reménykedem! (Ez egy válasz X üzenetére (2006. 10. 03. kedd 22:32), amit ide kattintva olvashatsz)

Hogy mi bánt engem igazán? hozzászólások (0)
Volt egy fiú és egy lány,
Szerelmük gyönyörű, mint a szivárvány.
Mégis csalódással volt teli életük.
Be kellett látniuk,
Hogy mi velük történt álom volt csupán,
Egy nap a lány úgy döntött legyen vége!!!!
Nem bírta tovább a szenvedést,
Így szomorú szemekkel elbúcsúztak végre!

Elváltak útjaik és lettek új társaik.
De boldogok SOHA többé nem lettek,
Egészen addig,
Míg egy éjjel a sötét utcán újra egymásra nem leltek,
Akkor megfogadták a hold és a csillagok előtt:
Soha nem válnak el többé,
S szeretik egymást örökkön-örökké !

Azóta is boldogok, mert tudják:
Hogy az élet csodákkal van teli,
De a csodákat csak az fedezheti fel,
Aki figyel szíve szavára,
És soha nem hagyja cserben a szerelmet
És önmaga érzéseit legyen az bármilyen!
A szerelem megtanít mindenre,
Szeretni, gyűlölni, sírni örömmel s bánattal,
De legyen hozzád bármily mostoha,
FELEDNI NEM TANÍT MEG SOHA!!!!

Ments meg!!
Törött szárnyaimmal a föld felé zuhanok,
Ments meg kérlek, mert, ha nem teszed meghalok!
Nem akarom, hogy fájjon, vigyázz rám kérlek,
Többé már semmit nem kérek,
Csak légy itt mellettem, ne hagyd, hogy zuhanjak,
Kérlek segíts, hogy magam után ne csak bánatot hagyjak!
Kérlek! Segíts! Mentsd meg életem,
Megbántam már mindent mit a múltamban tettem,
Hiába repültem egykor, most mégis zuhanok a mélybe,
Kérlek a sötétből emelj ki újra a fénybe!
Ne hagyd elveszni lelkemet, segíts élnem,
Melletted többé tudom nem kell félnem,
Ne hagyd, hogy fájjon, nem akarom érezni,
Jobb lenne csendben elvérezni,
De te segíthetsz, még nem késő,
Te vagy egyetlen reményem, a végső...
Ments meg, mert leesni félek,
S nélküled tudom hiába is élek...

de igen...csak sajnos pont azt nem érintik meg akit kellene.....:((( (Ez egy válasz X üzenetére (2005. 03. 05. szombat 18:50), amit ide kattintva olvashatsz)

Aragorn.........csak nem a Te verseid???
Mert akkor csak gratulálni tudok.....rendesem megérintik az embert:)))))) (Ez egy válasz X üzenetére (2006. 10. 02. hétfő 18:43), amit ide kattintva olvashatsz)

Szépek a versek, szépek a képek!
Régen olvastam szerelmes verseket és írtam is valaha néhányat, mikor nagyon szerelmes voltam.
Ime egy
CSAK SZERETTÜNK
Tőled soha nem kaptam virágot,
nem jártuk együtt a világot,
nem voltunk moziban,
nem voltunk színházban,
nem táncoltunk az éjszakában,
nem nyaraltunk,
nem teleltünk,
néha együtt ebédeltünk,
nem repültünk,
nem temettünk,
csak szerettünk,
csak szerettünk.

Gratulálok! Nekem nagyon tetszik amit és ahogy irsz! Éppen a születésnapomon írtad. Teljesen átéltem veled gondolatban, amit leírtál. Gratulálok! És most hogy vagy itthon?

A halál...
Csak csendben ülök a sötétben,
A kés megvillan kezemben,
A beszűrődő fények, még tudatják velem,
Hogy vannak még remények az életben,
De számomra a remény már elveszett,
Az élet nekem sosem kedvezett,
Nem adott szépet, csak elvett tőlem,
Mindig volt valami, amitől kellett félnem...
Egy ideig mégis boldoggá tett,
Életem fénypontja ez a pár hét lett,
Mikor azt hittem örökké tart a csoda,
Tovább kellett lépnem, de nem tudtam hova...
Elvesztettelek, s lelkem darabokra tört,
Engem az élet mindig is györtört,
Érzéseim most fájdalom és magány egyvelege,
Szívem útálattal van megtelve...
Sötét pusztaság csupán, mit életnek neveznek,
Hamis illúzió, mit szerelemnek hisznek...
Úgyhittem birtoklom e hatalmat,
Amit ember embernek adhat,
De tévedtem, hisz míg én szerelmet adtam,
Tőled még esélyt se kaptam...
Így hát elhatároztam, hogy eltűntetem létem nyomait,
Nem hagyok mást magam után, mint testem hamvait,
Talán lelkem végre nyugalmat nyer,
Az se bánt, ha a pokolba száll el,
Hisz életem a földi poklot testesítette,
Nem volt mi szívemet lelkesítse...
De mától megváltozik minden, legalább is számomra,
Halálom nem lesz kihatással a mindennapokra,
Így késem emelem, nincs mit vesztenem,
A halálban talán boldogságom lelem!

na ez is az érzéseim közül való!

hűen adja vissza a lelkivilágom!

Hiányzol

Késő éj van. Elkerül az álom.
Egy érzésen rágódom, de nem találom
a megfelelő szavakat.
Hangom elakad
mielőtt kimondhatnám, amit akarok.
Nem tudok
szólni. Csak töprengek.
Hiányod üvegszilánkjaiban fetrengek,
iszonyúan fáj.
Odakinn a táj.
Megroggyan az éjszaka bús súlya alatt.
Bámulom a falat,
s üvölteni támad kedvem, sírni.
Nem tudom hogy fogom kibírni,
hogy nem vagy velem.
Félelem
tölt el. Rettegek.
Minden ízemben reszketek,
miközben veríték borítja el testem.
Kétségbeestem!
Annyira hiányzol! Őrület!
Hiányod savként marja szívemet,
izzó parázsként éget.
Bár érne már véget ez a nyomorult éjjel
tép a kín, a vágy.
Kivet magából az ágy.
Felkelek.
Bekapcsolom gépemet,
s míg bootol, kerül whisky sjég.
Leülök. Iszom. Aztán töltök még.
Bársonyhidege símogatva égeti torkom.
Bépelek. Címzett:.........hotmail.com

Huhhhh....ez nagyon tetszik :)))

A múlt
Egy ezerszer olvasott levél kerül most kezembe,
Érdeklődve olvasom mi is áll benne,
De a mosoly lefagy arcomról s nyoma sem marad,
Ennyi csupán mi múltunkból megmaradt...
A szavak láttán könnyek szöknek a szemembe,
S eszembe jut minden, milyen jó is lenne,
Ha te meg én... csak még egy napot...
"Térj észre, hát egyedül hagyott!"...
Igaz... Itt hagyott s nem érdekelte mi van velem,
Nem értette, hogy miért is fáj ez nekem...
Pedig itt áll a levélbe, hogy mennyire szeretett,
Hogy ebben az életben boldog csak velem lehetett...
Most mégis itt tartunk, nem jelentek semmit,
S, ha jeletenék is... Vajon mit?
Buta szerelem, mi hamar alább hagyott,
S az ő szívében nyomokat nem hagyott...
Nem értette miért fáj, miért sírtam,
Hisz elmenni oly könnyen hagytam...
De mit tehettem volna, mondd mit?!
El akart menni, nem tudtam visszatartani...
"Ó, te ki naiív, hát nem szeretett soha",
Igaz, de én szívemet adtam neki oda!
Tegyen vele bármit én kezbe adtam,
S, hogy darabokra törje.... Csendben hagytam...
Elment... Itt hagyott végleg,
S attól kezdve kihúnytak a fények,
Elnémúltak a hangok, s eltűntek a színek...
Mondd, kinek volt ez jó, mégis kinek?!
"Térj már észre, hisz ez csak a múlt!"
S kezem újra a levél után nyúlt,
Mint, hogy feledem a múltat, téptem darabokra,
S darabjai szépen, halkan lehulltak a porba...

Ez csodálatos...
Annyira illik........hova is?..:(((( (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2006. 09. 26. kedd 20:07), amit ide kattintva olvashatsz)

nagyon ott van!

Ez már az ősz, és te úgy érzed, fáradsz már,
szívedben még valahol egy régi dallam jár.
Szép volt a nyár, mikor minden nap álmodtál,
szívedben őrzöd még, hogy honnan indultál.


És néha arra gondolsz,
tiszta szívvel mennyi mindent elrontottál.
És néha úgy érzed,
hogy nem tehettél semmi mást és nem bánod már.


Ez már az ősz, te is álmokat kergettél,
mégiscsak volt valahol egy illúzió.
Oly szép volt a nyár, te is őszintén szerettél,
és volt egy régi dal, lelkünket meghatározó.


És néha arra gondolsz,
tiszta szívvel mennyi mindent elrontottál.
És néha úgy érzed,
hogy nem tehettél semmi mást és nem bánod már.


És szól a dal és van, aki könnyezve áll,
van, aki messzire száll.
van, aki börtönbe zár,
és van, aki új csodát vár.


Ez már az ősz, de te semmit sem változtál,
szívedben él valahol az illúzió.
Oly szép volt a nyár, mikor minden nap álmodtál,
szívedben őrzöd még, de a világ mindig változó.


És néha arra gondolsz,
tiszta szívvel mennyi mindent elrontottál.
És néha úgy érzed,
hogy nem tehettél semmi mást és nem bánod már.


És szól a dal és van, aki könnyezve áll,
van, aki messzire száll.
van, aki börtönbe zár,
és van, aki új csodát vár.

Váci Mihály: Szebb öröm


Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
remeg az ablakon. Érzed? Ez itt
a szív állandóan üres edénye,
pedig örökké csak merít, merít.


Mondhatnám ezt is még:ó, harmatos
alma a tested, s rá a fény havaz!
De szebb öröm, hogy friss, kemény, piros,
s hogy női test, izgató és igaz.

És nem hasonlítlak az angyalokhoz:
asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak,
mert úgy szorítasz forrón, sírva, magadhoz,
hogy embernél több leszek általad.

Haldoklik a világ...

Haldoklik a világ, emúlik mi szép, fagyos érzelmek közt komor lett a kép! Vágysz egy gyengéd szívre, mit sosem érhetsz el, könnyben úszó kérdésedre senki nem felel! Elmúltak az álmok, elveszett a vágy, hideg már alattad az egykor meleg ágy! Csillagok fénye alatt végső utad járod, tudod hogy elveszett, mégis, visszavárod!

JIM MORRISSON: A SZEX NEKED

A szex neked
fonál volt
ami összeköt
bennünket még most is
ezen a sápadt
bolygón

A költőnek
és a címlap-lánynak
színes forró
csapatoknak melyek egyesülnek
kinn egy sivatagban
és Sámsonnak
és minden generálisának
a homály egzotikus
akangyalaival
csendesen megkötözve
a Sumér és
észak-afrikai
szendergésben

A bazár forgalmas
amint a táncosok virágzanak
Kigyó kozorúk és örömök.
Elviszlek egy mély barlangba
neve "Calipah"