Versek

Mindig ugyanaz várt, hazug szemeddel mosolyogsz rám
Elég a sok üres beszéd, úgy szeretnélek szeretni még
Tudom hogy csak mese volt minden szavad ami szólt
tudom hogy csak duma volt minden álmom szertefolyt

Nem kell már hogy nevess rám, hazug a szem és hazug a száj
Nem kell már hogy velem legyél, mégis fáj ha nem vagy enyém.

Érzem kevés a szó, mi elmondaná Nekem Te vagy a jó
De szívem most már szabadon jár, lehet hogy ez jobb így talán.Tudom hogy csak mese volt minden szavad ami szólt
tudom hogy csak duma volt minden álmom szertefolyt

Nem kell már hogy nevess rám, hazug a szem és hazug a száj
Nem kell már hogy velem legyél, mégis fáj ha nem vagy enyém.

(Ez egy isteni jó zene szövege..)

József Attila: Az én ajándékom

A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.

Oly fényes az még, mint uj lakkcipő
És lábod biggyedt vonalára szabták,
De ruganyos, mint fürge gummi-lapdák
És mint a spongya, mely tengerbe' nő.

Két fájó karral nyujtom mostan néked
És fáradt barna szóval arra kérlek:
Ha eltiporsz is füvet, harmatost,

Ha elkopott a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly mester,
Az uccasárba akkor se taposd.

József Attila: Keresek valakit

Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohase leltem,
Zokog a lelkem.

Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
S nem tudom, ki az.

Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.

Könnyim csorognak - majd kiapadnak:
Vágyak magukkal messzebb ragadnak -
Majd kiapadnak!

Búsan magamnak akkor megállok,
Szemem csukódik, semmitse látok -
Akkor megállok.

Lelkem elröppen a Végtelenbe,
Tovább nem vágyom arra az egyre,
A Végtelenbe.

Pusssz neked Pammy drága! wave

József Attila: Mámor

Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szivét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.

Szeretném a keblemre ölelni az
Életért kűzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.

Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeretném,
Ha szeretnék.

És szeretnék alkotni csodásat és
Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
S aztán meghalni: Mert én a
Mámor vagyok.

Ülünk egymás mellett

Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon.
Ő nem szól hozzám, és én se szólok néki.
- Mért kell a csüggedtnek búsan - mégis élni? -
Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,
Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke,
A lelke-szerelme csupán értem ég,
S azt is tudom, hogy meg fog siratni még.

József Attila
(Az én szivem sokat csatangolt...)

Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Aki halandó, csak halandót
szerethet halhatatlanúl.

Ellen Nitt:Azt hittem

Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.

Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.

Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.

S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.

Láttam földet, hol nincs tó, se folyó-
por és rög, semmi más:
nincs aranyszem a porban, melyből ott
gyúrják az ember fiát.

De tudtam: Nincs szebb feladat,
mint vágyva előre törni:
keresni, kutatni, hol rejlik a mag,
s szeretni, és gyűlölni.

És látni, hogy néha szürke homályon,
átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon
mint az, ha ember az ember.

EDDA: Érzés

Minden érzés, amit adtál,
Jó volt nekem.
Minden, mi Te voltál,
Jó volt nekem.
Minden szavad,
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged.

Mindent, amit adtál,
Hűen őrzöm, míg élek.
Mindig újra kezdve kereslek,
Míg el nem érlek.
Minden szavad
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged

Ref.:
Hol van már a szép világ?
Számodra messze már!
De néha még a magasba vágysz,
S mint hulló kő zuhansz tovább.
De minden út összefut,
Az árnyékból a fény kijut,
De egyszer még gondolj rám, gondolj rám!

Edda: Álom

A lány, kire nézek,
Egy új életről álmodik,
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még.

Ref.:
Álmodhat szépről, álmodhat jóról,
Úgy szeretne élni már.
Elfojtott vágyak, órák, remények,
Úgy szeretne élni már.

Ha tudná, hogy merre menjen;
Az út oly nehéz.
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még.

Túrmezei Erzsébet:Ma!

Holnap talán az ajkam néma.
Hogy ne maradjak
szerető szóval
senki adósa;
úgy szóljak még ma.

Holnap talán merev a lábam.
Segíts, Megváltóm,
hűséges szívvel
szüntelen veled
járni a mában.

Holnap talán karom se mozdul.
Ma szent örömmel
úgy tegye dolgát,
mint a Te szolgád
itt s a síron túl.

Holnap tán a szívem is hallgat.
De ma hirdesse
minden verése:
Áldom, Megváltóm,
mentő hatalmad.

A tegnapot befödte véred.
Tied a holnap.
Nekem csak mám van.
Segíts hűséggel
ebben a mában szolgálni néked!

József Attila: Csókolj, csókolj...

Csókolj, csókolj utóljára,
Fehér karoddal ölelj át,
'sz elmegyek már nemsokára
S szerelmed életem ára,
Csókolj, csókolj és ölelj hát.

Már nem csókol! Nincs, nincs sehol
Én eljöttem, - ő - maradott.
Hűtlen-e már? Jaj! mást csókol!
Érzem, más ki néki bókol,
Más visz néki szép virágot.

Úgy kinlódom! Nappal, éjjel
Csak mindig reá gondolok:
Vaj' kit csókol most ő kéjjel,
Szembe szállva reményemmel,
Hisz tőle oly távol vagyok!

Itt van a boldog pillanat:
Hozzá, haza repülhetek!
Oly lassan halad a vonat,
Oly gyorsan tűnik le a nap!
Viszontlátom-e őt? Egek?!

Hála Isten! Honn vagyok már!
Szívem pattanásig feszül
S azt dobogja: Tán nem is vár!
Csönd fogad, az óra is áll
S szemembe egy porszem repül.

Csókolok egy hideg kezet,
Zokogástól reszket vállam:
Azt hittem: hűtlen, rászedett,
Pedig csak engem szeretett
S szive repedt meg utánam.

"esténként ha dübörögve megérkezik hozzám a csend
barna trikóba öltöztetem hallgatasodat, valahol
elhagytalak egyszer amikor még nem is voltál.ott
ahol még nem lehettél.kopott kis pályaudvaron maradtál
:lehet:fejed felett fényes huzalok énekeltek
jó volna érteni targyakul
várnám értenéd miért csak nézlek miért hogy meg se szolalok
miért mint édes gyermek szájában ámuló cukor: idegeimben elolvadsz nyomtalan
már barna trikóba öltöztetem minden elérhetetlen éjszakad
szobámon átmennek a délutanok...reggelek...az alkonyok...szobamon átmegy mi életemben mozdulatlan:szobamon átmegy elérhetetlen életed"
/Zálan Tibor/

Petőfi Sándor: Ablakodból hogyha....

Ablakodból hogyha kitekintesz:
Kertet látsz csak, kertet és eget.
(adj isten, hogy legyen hasonló
E látmányhoz teljes életed!)

Képzelem: mily boldog vagy, leányka,
Hogy körűled ilyen kert virít.
Jaj, de e kert sokkal boldogabb még,
Mert beléje néznek szemeid.

Bodosi György:
Légy önmagad

Légy magad, légy önmagad!
Küldöz a szó, hív a hang.

Légy magad, légy önmagad!
Bátran bontsd ki szárnyadat.

Légy magad, légy önmagad!
Tűzd ki, küzdd ki sorsodat.

Légy magad, légy önmaga!
Se szebb díj, se nagyobb rang.

Légy magad, légy önmagad!
Égj, lobogj, szórj lángokat.

Légy önmagad!

Gérecz Attila:
Szeretlek

Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra vágyom;
mert sápadt hangom mosolygássá
aranylik éjjel a szádon.

Szeretlek,
mert káromlásos, sajgó Istenhitem
hajnallá szépül, szivárványa
törik meg könnyeiden.

Szeretlek,
mert pogány gúnyom tiport minden csodán,
s te szád égő kelyhével nyújtod
legfájóbb úrvacsorám.

Szeretlek,
mert szemed kékjét szívemig ölelted,
mert feloldoztál, s elképzeltem
a lelkem és a lelked...

Szeretlek,
mert ember vagyok, fázékony, bús, gyáva,
mert betakarsz, s mert emlékeztetsz
egy szelíd elmúlásra.

Piramis : Együtt is egyedül

Látod, hogy elfáradtam, ne kezdd elölről!
Amit adhatsz, megadtad már, jobb, ha felöltözöl.
Semmit nem hagysz itt nálam, és semmit sem viszel el,
Ahhoz már túl kemény és túl hideg a szívem.

Ó, nem, nem, nem, ne kérdezz, sose csapd be önmagad!
Az öledben boldog voltam, de ez csak egy pillanat.
Ennél már többre vágyom, önmagam megtalálnom,
Azt, akit szétosztogattam, amikor még hittem, hogy így a jó.

Repültem, zuhantam, ezzel sem törődöm,
Egyedül állok, két lábbal a földön.
Én már csak azt várom, aki emberként szeret,
Nincs többé álom, s nincs több kifosztott képzelet.

Menj el, de ne búcsúzz! A búcsúzást gyűlölöm.
Velem leszel addig, amíg illatod itt van a bőrömön.
Mást úgysem hagysz itt nálam és mást te sem viszel el,
Csak egy mohó érintést a szikrázó testeden.

Ó, nem, nem, nem, ne kérdezz, tudom, hogy mit remélsz.
Az előbb a vágy volt erős, de most a józan ész.
Egy percig boldog voltam szorító karjaidban,
De már rég megtanultam: egy ölelés a holnaphoz kevés.

Juhász Gyula:
Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ikyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

...Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

...És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Csanádi Imre: Karácsony angyalai

December, fekete hónap, Lesben a pőre szelek.

Tar fákon, tar venyigék közt néma sötét feszeleg,

és sárga-piros kacatokként kései, gyér levelek.

Megzendül a nyers elem: ujjuj! Táncol a dőre sereg,

röpködne a talmi madárraj, csak nem szól, nem csicsereg.

Ádvent szakad ágra, világra: már várja mind a telet.

Üzenget a tájnak a tél, közeleg a kegyes Karácsony.

Az utolsó megtűrt levél első cicomája a fákon.

Fácánok, őzek, kósza nyulak ámildoznak avítt csodákon:

Békével töltözik a völgy, csönd gyűlik földünkre, bársony-

egyszer csak, egyszer, angyalok szállnak alá zizegő szárnyon.

Fehér, fehér lesz, minden fehér- kivirágzik minden madárnyom.

Tandori Dezső:
Kis karácsonyi vers
Kis karácsonyi vers,
mi jut melléd, beléd?
Fa alá elheversz,
mint akinél elég:
a bokaficamokból,
az önkifejezésből,
mind, amit csak kigondol
csillagfénnyel a délkör,
este, ha menni kell,
ha járműre kell szállni,
pár híján semmi kell,
s mintha vágynál dúskálni -
ó, egy domb hajlatán,
pár-dolog-híja-tán
olyan jó lenne fönn, lenn,
semmi külön-örömben.
A legszűkebb körön!
Se szó, se gondolat;
prózafordítgatás,
medvék és madarak:
ez kellene csupán,
vele holtig-magány,
kis karácsonyi vers,
te is csak felkeversz.