Reményik Sándor: Vagy-vagy

Vagy egy nagy mű, - vagy egy nagy szenvedély.
Vagy égő nyár, - vagy gyémántfényű tél.

Vagy az Úristen, - vagy az emberek.
Vagy a kolostor, - vagy fészek-meleg.

Vagy a csúcsok nagy, edző hidege,
Vagy egy asszony simogató keze.

Vagy fent, vagy lent, élőn, halálra-váltan,
Jaj, csak ne felemásan, felemásan!

Sík Sándor:
Csillagok, csillagok

Csillagok, csillagok
Értenélek, - szóljatok!

Csillagok, csillagok,
Mért nem szóltok? - alszotok?

Csillagok, csillagok,
Értjük egymást, - hallgatok.

Lassan, tünődve

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

József Attila

Pusssz neked Pammy!
Ennek a szép versnek a mondanivalóját be kell tartani!

Ének magamhoz

Szeretni kell a csalfa köd-eget,
Szeretni kell száz csillag enyhe képét,
Fölnézvén a szív könnyebben feled
És föltalálja tán az örök békét.

Csókolni kell az élet-mart sebet,
Csudálni kell a lányszem tiszta kékét,
Dalolni kell a bánatok felett
S nem kérdni, hogy vén Földünk meddig ég még.

Tisztelni kell az öregek kezét,
Símogatni az ifjúság fejét
És bátor hittel élni, ölni, csalni.

Halotti torban folyjon drága bor,
Nem szabad sírni soha, semmikor
S ha halni kell, hát vígan menjünk halni.

József Attila

Kitekintve reggel

Nyomasztó szusszanással
Megdübben a táj
A nyugtalan éj véget ér
S új életre kél a világ

I.
Egy ember a korai órák
Világos-sötétjében:
Alkoholtól mámoros egészen
A múlt, a tegnap este
Mint a többi tette
Oldódik az italtól
S zuhan sikoltva a semmibe
Ő csak dülöngél, imbolyog
Akarata volt konok, de élete léha
Tekintete már csak bús méla, ajka néma
S csak néha nyílik ásításra
A korai órák világos-sötétjében

Vele ébred egy új nap
Akár egy pap, a Hajnal virradó
Lágy fényével, más vízzel, szenttel
Szentel eme kora reggel
A világ csendben figyel
De csöndje megtel'
Örömmel, ürömmel majd közönnyel
S a pap tömjénnel riasztja
Űzi tova
A Világ zaját

II.
Piszkos füst tör az ég felé
Gyárkéményből ki a fénybe
S a szemét lobogva, vígan ég
Lakóházak ásító üregében
Fojtogatja az embert
Dudvaként tanyát vert
Mellette él s tökély
Hogy mily "csekély"
Az, mit fizetünk érte
A fullasztó ködért

Növekszik az üres magány
Hajó a zátony tetején
S így süllyed az emberiség
A valóság rideg macskakövén
Tömény szenny vonaglik
Gyűlöl s gyűlölködik nagyon
De vak, így vakon menekül
A meddő föld méhébe
Oda, hova nem ér el a nap
Felkelő, virradó fénye

III.
Harangszó zúg a távolban valahol
Ahol egy akol zsiványt rejt
S az lapul még most is, reggel
De mozdulni kell
Mozdulata tücsköt kelt
Mely táncot jár
A mindenség túloldalán
Hatalmas csillag-gázok
Ákom-bákom vonalán

Újra életre kélt a világ
Csak egy pillanat volt
Míg otthagyva csapot-papot
Valahol szusszant egy nagyot
... Újra ébren, éberen figyelünk
Szemünk nyitva, így járunk-kelünk
A korai reggelben mind,
Mind újjászületünk

Ez egy saját vers... ha elnyerte tetszésetek, akkor írjatok, s még teszek be párat / Gábor /

Ismeretlen szerző: Ily szegényen mint én

Isten küldte földre, égi szeretet
Menny és föld ura az, ki ma született,
Menny és föld urának istálló jutott,
S ő az egész földnek megváltást hozott.

Bölcs király ha lennék, hoznék aranyat,
Bárányt, hogyha pásztor, Jézusom fogadd.
Ily szegényen, mint én, mit adjak Neked?
Vedd el ajándékul szívem s lelkemet!

Szegény vagyok látod,
Mit adjak Neked?
Vedd el szent Megváltóm
Szívem s lelkemet!

Arany János: Karácsonyi éjszakán

Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül
Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül.

Csillag-e vajon, mely, mint vezérszövétnek,
Üdvözítőt hirdet az emberiségnek?

Vagy csak földi hitvány pára, mely föllángol
S éji táncaikhoz rémeknek világol?

Akár csillag legyen, biztos éji lámpa,
Akár bujdosó lány - én megyek utána!

Mért féljek követni, ha lidérc is? hiszen
Akkor is jó helyre - a temetőbe viszen.

ÉLD AZ ÉLETET !

Az élet egy lehetőség, ragadd meg !
Az élet szépség, csodáld meg !
Az élet boldogság, ízleld meg !
Az élet egy álom, valósítsd meg !
Az élet kihívás, menj elébe !
Az élet kötelesség, teljesítsd !
Az élet játék, játszd végig !
Az élet értékes, vigyázz rá !

Az élet egy kincs, őrizd meg !
Az élet szeretet, élvezd !
Az élet egy titok, fedezd fel !
Az élet egy ígéret, tartsd meg !
Az élet szomorúság, győzd le !
Az élet egy himnusz, énekeld el !
Az élet egy harc, fogadd el !
Az élet egy kaland, kockáztasd !
Az élet öröm, érdemeld ki !

Az élet az élet, óvd meg !

Kalkuttai Teréz anya

NE rejtözz el úgyis látlak! rádcsukom a szempillámat.benn zörömbölsz a szívemben s elsímulsz a tenyeremben.elsímulsz az arcom bőrén mint vadvizen a verőfény.nagyon jó vagy jó meleg vagy.nagyon jó így hogy velem vagy.mindenekben megtallálak s öröm markol meg ha látlak.NÉZZ rám szólok a szemedner ne fuss el nagyon szeretlek!

Miskolczy Kálmán: Magyar Karácsony

Fehér Karácsony!
Tündököl az alvó házakon,
A Béke halk harmóniája
Ömlik be minden ablakon.

Csend és éjszaka!
Puhán von be mindent az ég hava,
Istenem, bár el soh'se múlna,
E csodás, szent Karácsony éjszaka!

Isteni kisded!
Mosolyod melegít ma minden szívet,
Csodálva nézzük bájlón fénylő,
Ragyogó, ég-kék szemeidet.

Hallga, csak, hallga!
Mintha most ezernyi nagy harang zúgna,
Neki zúg, cseng, bong neki zeng mind,
A szívünk ma őneki húzza!

Zúgjon is mind ma!
Lelkünkben halk hang súgja és zsongja:
Az Ô ajándéka, Néki köszönjük,
E csodás, szent Karácsony éjszaka!

Móra László:
Karácsonyi csengő

Csingilingi, cseng a csengő,
Száll a szánkó, mint a felhő,
Csaknem elszakad a gyeplő,
Csingilingi, cseng a csengő.

Égi szánkót hajt az angyal.
És mire az estihajnal
Megjön a szép fenyőgallyal,
Cseng a csengő, jő az angyal.

Itt a Jézus angyalkája,
Égben termett csodafája,
S mindent, mindent aggat rája
A kis Jézus angyalkája.

Arany diót, arany csengőt,
Ezüst lepkét, ringót rengőt,
Amilyen még földön nem nőtt,
S csilingelő arany csengőt.

Kérünk Jézus angyalkája,
Ahol sok a koldus, árva,
Hol jóságod legtöbb várja,
Ott pihenj meg legtovábbra.

Hozz örömet, békességet,
A szíveknek melegséget,
Karácsonyi szép meséket,
S az Istennek dicsőséget.

Borsiczky Imre: Karácsony - újév

Eljön a karácsony és a sok szép lapok,
Miket bizony több világrészből kapok,
S a könyv-ajándék, mit a hazai jóság
Küld: egytől-egyig megfogható valóság.

Majd az új esztendő is gyorsan beköszönt,
- Kapunk jókívánságot, akár egy özönt -
Imánkban hisszük: az Isten halhatatlan,
És a jövő, ... a holnap ... megfoghatatlan!

Petőfi Sándor: Futó folyam hullámai....

Futó folyam hullámai
Az ember miljon vágya;
Perc hozza őket, perc ragadja el.
A sors azért nem szokta teljesíteni,
Azért nem hallgat rája;
Jól tudja: mikorra egy kegyét leejti,
Az ember már régen mást esdekel,
S hogy kérte amazt, el is felejti.

Már néha gondolok a szerelemre


Már néha gondolok a szerelemre.
Milyen lehet-én istenem-milyen?
Találkoztamtán véle messze-messze,
valahol Andersen meséiben ?
Komoly és barna kislány lesz.Merengö.
A lelke párna,puha selyemkendö.


És míg a többiek bután nevetnek,
virágokat hoz majd a kis betegnek.
Ágyamhoz ül.Meséskönyv a szeme.
Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
Fájo fejemre hüs borogatást rak.
És kacagása hegedü-zene.
Egy lány, ki én vagyok.Hozzám hasonlo.
Különös, titkos és ritkán mosolygo.
Az éjbe nézö.Fáradt.Enyhe.Csöndes.
Csak széttekint, és a szobánkba csönd lesz...

Petőfi Sándor: Nem sírok én...

Nem sírok én nem is panaszkodom;
Nem mondom én el másnak: mi bajom?
De nézzetek szinetlen arcaimra,
Ott föl van írva;
És nézzetek szemembe, mely kiégett,
S belőle kiolvashatjátok,
Hogy rajtam átok fekszik, átok,
Hogy fáj nékem, hogy nagyon fáj az élet!

Sik Sándor:
Újévi reménykedés

Hóval jöttél, fiatal esztendő,
Csupa fehér vagy, szép-, jóra kelendő.
Napos és fehér, - ó ha az is volnál,
Naposabb, fehérebb a fekete ónál!

Szép hó, fényes, hűvös és metsző,
(Az üdvös értelem rokonának tetsző)
Jó melegítő, tiszta fehérség,
Borítsd be a rossz föld keserű kérgét!

Borítsd be, borítsd be, burkold el, öleld meg,
Holt-eleven szíve hátha fölenged.
Kripta-ürén a kifagyott mélynek
Hátha még pihegő magok is élnek.

Hisz felszakad egyszer a becstelen tél is!
Vérben és mocsokban ha százszor vetél is,
Egyszercsak, mégiscsak megjön a jövendő.
Hátha te lennél az, fiatal esztendő?

Hátha te lennél az, aki elbontod
Fejünk felől a fekete boltot,
Butaság fekete fellegei gátját,
S eget érhet újra az igaz imádság.

Kiálts, ne hallgass, igazak imája,
Hallja az Isten, hallja, kívánja!
Visszalengő hózivatar, pelyhezd az égre,
Zizegjed, zúgjad: szeretet, béke!

Nektek is, népek gyilkosai, balgák,
Kiérzi az Isten szívetek hangját.
Amit kimondani magatok se mertek,
A szegény nyomorult, vacogó lelket.

Bélpoklos hazugság üvöltésén által
A pőre szív az, mit az Isten áthall:
,,Ments meg, ó ments meg magunktól minket,
S átkozott magunktól szegény mieinket!''

Ó hallom, hallom az ember hangját,
Élők és hullák sírják, sikongják:
,,Kit ember-okosság beteg ördöggé tett,
Mentsd meg önmagától az emberiséget!''

Fekete földön újévi fehérség:
Zsibbadt szívünkben csecsemő reménység.
Isten, éveket, szíveket teremtő,
Teremtsen újjá ez az újesztendő!

JUHÁSZ GYULA: BETLEHEMES ÉNEK


Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
Ki Betlehemben született ez este
A jászol almán, kis hajléktalan
Szelíd barmok közt, kedves bambínó.


Ó, emberek, gondoljatok ma rá:
Hogy anyja az Úr szolgáló leánya
És apja ács volt, dolgozó szegény,
S az istállóban várt födél reájuk.


Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
A betlehemi kisded jászolára,
Amely fölött nagyobb fény tündökölt,
Mint minden várak s kastélyok fölött.


Ó, emberek, gondoljatok ma rá
Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,
A kerek föld mindegyik gyermekéhez
Egy üzenettel jött: Szeressetek!


Ó, emberek, gondoljatok ma rá!

Sik Sándor: Tiszavirág

Szint' áll a folyó libegése,
Hullámot alig vet a mély,
Alig érzik a szél pihegése,
Az ég is, a föld is alél.
Mondd már, tétova szívem,
Mért borzol e csókpuha szél?

Engedd el a rúdat, a csónak
Járását ismeri már!
Nem tudsz-e örülni a jónak,
Míg lángol a dél meg a nyár?
Nézd, hogy táncol a vízen
A sok pici percnyi bogár

EDDA: Fohász

Ház, mely betonkézzel átölel,
Ház, mely minden célnak megfelel.
A munkás jó szándékkal épített,
Kész lett, és hozzá többet nem tehet.
De tévedett!

Sokan lakunk, hamis vágyak fűtenek,
Kiáltásunk alig hallik, elveszett.
Ez az, ahol jó melegben lakhatunk,
Ez az, ahol néha mégis megfagyunk.
Ó, megfagyunk!

Kezed fognám, hogy vezess, de nem látlak sehol.
Érzem, hogy a lelkemben élsz, ólomból.

Ref.:
Uram, segítsd fiaid, hogy megtisztuljanak,
Annyit, mint mi csalódtunk, ne csalódjanak,
Uram segítsd, hogy napfény érje tiszta arcukat,
Uram adj szép fiaidnak boldog napokat.
Kérlek, segíts!

Boldog élet, amire vágyunk,
Nem hitvány ígérettömeg.
Hamisat, rosszat eltemető tél,
Helyette hit, cél, mely mindent túlél, mely mindent túlél.

Uram, segítsd fiaid, hogy megtisztuljanak,
Uram, segítsd fiaid, hogy ne csalódjanak,
Uram segítsd, hogy napfény érje tiszta arcukat,
Uram adj szép fiaidnak boldog napokat.
Kérlek, segíts, Kérlek, segíts,
Kérlek, segíts, Kérlek, segíts!