Piramis : Sasok és angyalok

Én már nem hazudnék sem másnak sem neked
De értek már néhány dolgot és tudom jól, hogy nem lehet
Mert azt hiszed, hogy szárnyaim látod mégis vannak angyalok
És félek a lelked is összetörne ha megtudnád, hogy csak sas vagyok

Minden szerelmem már csak a csak a csak a tiéd lesz
De kérlek meg ne próbáld azt hinni, hogy engem megkötözhetsz.
Ha látod rajtam, hogy repülni vágyom engedj szabadon! Engedj szabadon!
Engedj szabadon!

Már nem hagynálak el a földön semmiért,
De a kalitkákba én már nem férek be Bár csak értenéd!
Ha hív az ég és vár az ég és kér az ég a szívem megdobog
Ha visszahúzol engem azonnal meghalok

Minden érzésem már csak a csak a csak a tiéd lesz
De kérlek meg ne próbáld azt hinni, hogy engem megkötözhetsz.
Ha látod rajtam, hogy repülni vágyom engedj szabadon! Engedj szabadon!
Engedj szabadon!

Értsd meg én úgy szeretlek akár az életem
Ha repülni szállni vágyom is néha mindíg visszaérkezem
Ne is kívánd soha, hogy megváltozzam mert én már nem tudok.
Romlott gonosz őrült angyal lennék, de királyi sas vagyok!

Minden gondolatom már csak a csak a csak a tiéd lesz
De kérlek meg ne próbáld azt hinni, hogy engem megkötözhetsz.
Ha látod rajtam, hogy repülni vágyom engedj szabadon! Engedj szabadon!
Engedj szabadon!

Balázs Fecó/Korál : Homok a szélben

Ne kérd, hogy ígérjem meg azt amit nem tudok
Szeretlek és melletted vagyok
De tudom jól, hogy eljön majd a nap
És nem lesz semmi ami majd visszatart
Mert sehogysem tudtam megnyugodni még
De ha nem lennék szabad élni sem tudnék.

Homok a szélben azt mondod az vagyok
Homok a szélben lehet, hogy az vagyok
Homok a szélben tudom, hogy az vagyok
Homok a szélben megváltozni nem tudok.

Meder nélküli folyó leszek nélküled
És meglehet, hogy sokszor tévedek
És minden reggel máshol ér talán
És senki nem fog emlékezni rám
És nem tudom, hogy mi történhet még
De ha nem lennék szabad élni sem tudnék.

Homok a szélben azt mondod az vagyok
Homok a szélben lehet, hogy az vagyok
Homok a szélben tudom, hogy az vagyok
Homok a szélben megváltozni nem tudok.

Shelley

A szerelem filozófiája
Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?

A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorit, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?

Tenyér

Hozzád forrasztanak csókjaim,
ahogy fészküket az ereszhez
csókolgatják a szomjas fecskék,
Ölelgetésed úgy kötözget
köréd, mint madár a fészkét
szálankint illesztgeti ághoz.
Szerelmed átfog, mint madarat a szárnya,
- s ha ökölbe szorít a küzdelem haragja,
befelé fordult körmeimet te tűröd.

Zelk Zoltán: Két szó

Két szó a lerombolt szvak
Közül mégiscsak megmaradt.
Két szó, ezer szín és ezer
Árnyalat, gondolat.

Áprily Lajos

Pilinkéz, porka hó

Pilinkéz, porka hó, szitálj,
fehéredjék a barna táj.

Tüntess el minden föld-sebet,
boríts fázó vetéseket.

A lombtalan fát cicomázd,
derítsd a bút, enyhítsd a gyászt.

Pilinkéz, porka hó, szitálj,
ragyogtass, idealizálj.

Csillagformájú kis pihe,
Lebbenj pillám közé, ide.

Ma légy cseppentő gyógyszerem,
gyógyítsd gyengülő szemem,

hogy zúzmarák, derek, havak,
még lássalak. Még lássalak.

Petőfi Sándor

Világoskék a csillagos éjszaka....

Világoskék a csillagos éjszaka,
Tárva-nyitva a szobámnak az ablaka,
Az ablakból tekintetem az égen,
Lelkem pedig angyalomnak ölében.

A csillagos ég és az én angyalom
Mindennél szebb, ami csak szép, mondhatom.
Én legalább a világot bejártam,
De ezeknél szebbet sehol nem láttam.

Fogytán van a hold, úgy ballag lefelé
A megé a messze kéklő hegy megé.
A fogyó hold talán az én barátom,
Oly halvány, hogy már csak alig látom.

Magasan áll a fiastyúk az égen,
Szólanak a kakasok a vidéken,
Hajnalodik, hüvös csipős szél támad,
Hüvös szárnya legyintgeti orcáimat.

Itt hagynám már ablakom, hogy elmenjek
Lefekünni és álmodni: de minek?
Álmodni ugysem tudnék én oly szépet,
Mint amily szép most előttem az élet.

Érik a gabona...

Érik a gabona,
Melegek a napok,
Hétfőn virradóra
Aratásba kapok.

Érik szerelmem is,
Mert forró a szivem;
Légy te aratója,
Édes egyetlenem!

József Attila: Ringató

Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.

Lehet, hogy szerelme
földerül majd mással,
de az is ringassa
ilyen ringatással.

Szemem siettet

Szemem siettet: Látni, látni még,
amíg felettem beborul az ég,
amíg a sűrű fátyol rámborul
és minden szép szín ködbe komorul.

Juhász Gyula: Egy hangszer voltam én...

Egy hangszer voltam az Isten kezében,
Ki játszott rajtam néhány dallamot,
Ábrándjait a boldog szenvedésnek,
Azután összetört és elhagyott.
Most az enyészet kezében vagyok.
De fölöttem égnek a csillagok.

Szép!!!

Nagyon nagy tehetség vagy! Nagyon nagy költő veszett el benned. Folytasd ezt a gyönyörű romantikus és sokat mondó verset. Hátha kiadásra kerül egyszer!

Tandori Dezső:
Kis karácsonyi vers
Kis karácsonyi vers,
mi jut melléd, beléd?
Fa alá elheversz,
mint akinél elég:
a bokaficamokból,
az önkifejezésből,
mind, amit csak kigondol
csillagfénnyel a délkör,
este, ha menni kell,
ha járműre kell szállni,
pár híján semmi kell,
s mintha vágynál dúskálni -
ó, egy domb hajlatán,
pár-dolog-híja-tán
olyan jó lenne fönn, lenn,
semmi külön-örömben.
A legszűkebb körön!
Se szó, se gondolat;
prózafordítgatás,
medvék és madarak:
ez kellene csupán,
vele holtig-magány,
kis karácsonyi vers,
te is csak felkeversz.

Csanádi Imre: Karácsony angyalai

December, fekete hónap, Lesben a pőre szelek.

Tar fákon, tar venyigék közt néma sötét feszeleg,

és sárga-piros kacatokként kései, gyér levelek.



Megzendül a nyers elem: ujjuj! Táncol a dőre sereg,

röpködne a talmi madárraj, csak nem szól, nem csicsereg.

Ádvent szakad ágra, világra: már várja mind a telet.



Üzenget a tájnak a tél, közeleg a kegyes Karácsony.

Az utolsó megtűrt levél első cicomája a fákon.

Fácánok, őzek, kósza nyulak ámildoznak avítt csodákon:



Békével töltözik a völgy, csönd gyűlik földünkre, bársony-

egyszer csak, egyszer, angyalok szállnak alá zizegő szárnyon.

Fehér, fehér lesz, minden fehér- kivirágzik minden madárnyom.

Juhász Gyula:
Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ikyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

...Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

...És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Piramis : Együtt is egyedül

Látod, hogy elfáradtam, ne kezdd elölről!
Amit adhatsz, megadtad már, jobb, ha felöltözöl.
Semmit nem hagysz itt nálam, és semmit sem viszel el,
Ahhoz már túl kemény és túl hideg a szívem.

Ó, nem, nem, nem, ne kérdezz, sose csapd be önmagad!
Az öledben boldog voltam, de ez csak egy pillanat.
Ennél már többre vágyom, önmagam megtalálnom,
Azt, akit szétosztogattam, amikor még hittem, hogy így a jó.

Repültem, zuhantam, ezzel sem törődöm,
Egyedül állok, két lábbal a földön.
Én már csak azt várom, aki emberként szeret,
Nincs többé álom, s nincs több kifosztott képzelet.

Menj el, de ne búcsúzz! A búcsúzást gyűlölöm.
Velem leszel addig, amíg illatod itt van a bőrömön.
Mást úgysem hagysz itt nálam és mást te sem viszel el,
Csak egy mohó érintést a szikrázó testeden.

Ó, nem, nem, nem, ne kérdezz, tudom, hogy mit remélsz.
Az előbb a vágy volt erős, de most a józan ész.
Egy percig boldog voltam szorító karjaidban,
De már rég megtanultam: egy ölelés a holnaphoz kevés.

Gérecz Attila:
Szeretlek

Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra vágyom;
mert sápadt hangom mosolygássá
aranylik éjjel a szádon.

Szeretlek,
mert káromlásos, sajgó Istenhitem
hajnallá szépül, szivárványa
törik meg könnyeiden.

Szeretlek,
mert pogány gúnyom tiport minden csodán,
s te szád égő kelyhével nyújtod
legfájóbb úrvacsorám.

Szeretlek,
mert szemed kékjét szívemig ölelted,
mert feloldoztál, s elképzeltem
a lelkem és a lelked...

Szeretlek,
mert ember vagyok, fázékony, bús, gyáva,
mert betakarsz, s mert emlékeztetsz
egy szelíd elmúlásra.

Bodosi György:
Légy önmagad

Légy magad, légy önmagad!
Küldöz a szó, hív a hang.

Légy magad, légy önmagad!
Bátran bontsd ki szárnyadat.

Légy magad, légy önmagad!
Tűzd ki, küzdd ki sorsodat.

Légy magad, légy önmaga!
Se szebb díj, se nagyobb rang.

Légy magad, légy önmagad!
Égj, lobogj, szórj lángokat.

Légy önmagad!