aszem elintézted, h ne olvassam el a zelli által betett verseket!
undorító! (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 08. 02. csütörtök 11:51), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 02. csütörtök 11:51
undorító! (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 08. 02. csütörtök 11:51), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 02. csütörtök 11:51
Nem egészen ide illik Faludyról, de nem tudtam kihagyni, ha a szeretkezésről és a szexről van szó az írásaiban (fordításaiban):
(kép kimoderálva: tom)
(kép kimoderálva: tom)
Túl érzékeny vagy, és álszent!
EZ EGY PORNÓ OLDAL, és ha visszalapozol a versek topicban, akkor olvashatsz egy csomó pornográf jellegű "versikét" is, és NEM CSAK szépirodalmit!!!
(Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 08. 02. csütörtök 12:10), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 02. csütörtök 12:10
EZ EGY PORNÓ OLDAL, és ha visszalapozol a versek topicban, akkor olvashatsz egy csomó pornográf jellegű "versikét" is, és NEM CSAK szépirodalmit!!!
(Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 08. 02. csütörtök 12:10), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 02. csütörtök 12:10
aszem elintézted, h ne olvassam el a zelli által betett verseket!
undorító!
undorító!
neeemmm!
csak a szépérzékem magasabb rendű, mint Neked!
nem bírtam látni ezt a képet, mint ahogy ezért szoktam le a hírességek kategóriáról!
pedig látom, h ott /is/ rendkívül korrekt vagy az utóbbi időbe! de hát belefáradtam!
off én vótam! /ha rossz a helyszín ahová írtam kérlek húzd át a helyére!/ (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 08. 02. csütörtök 12:52), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 02. csütörtök 12:52
csak a szépérzékem magasabb rendű, mint Neked!
nem bírtam látni ezt a képet, mint ahogy ezért szoktam le a hírességek kategóriáról!
pedig látom, h ott /is/ rendkívül korrekt vagy az utóbbi időbe! de hát belefáradtam!
off én vótam! /ha rossz a helyszín ahová írtam kérlek húzd át a helyére!/ (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 08. 02. csütörtök 12:52), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 02. csütörtök 12:52
Túl érzékeny vagy, és álszent!
EZ EGY PORNÓ OLDAL, és ha visszalapozol a versek topicban, akkor olvashatsz egy csomó pornográf jellegű "versikét" is, és NEM CSAK szépirodalmit!!!
EZ EGY PORNÓ OLDAL, és ha visszalapozol a versek topicban, akkor olvashatsz egy csomó pornográf jellegű "versikét" is, és NEM CSAK szépirodalmit!!!
Horatius: Tu ne quaesieris...(I. 11.)
Tu ne quaesieris, scire nefas, quem mihi, quem tibi
Finem di dederint, Leuconoe, nec Babylonios
Temptaris numeros. Ut melius, quidquid erit, pati,
Seu plures hiemes seu tribuit luppiter ultimam,
Quae nunc oppositis debilitat pumicibus mare
Tyrrhenum: sapias, vina liques et spatio brevi
Spem, longam reseces. Dum loquimur, fugerit invida
Aetas: carpe diem quam minimum credula postero.
Trencsényi-Waldapfel Imre fordításában:
Tu ne quaesieris
Kedves, csak ne kutasd, tudni tilos, hogy nekem és neked
Mit szántak, mi jövőt isteneink, kár Babylon sötét
Számításait is kérdeni, jobb tűrni, akármi lesz,
Vagy még több telet is ad Jupiter, vagy soha látni már
Nem fogjuk, ha a zord téli vihar zúg el a tengeren:
Szűrd meg bölcsen a bort, balga reményt tilt az irígy idő
Hosszan szőni. Amíg szánkon a szó, már tovatűnt a nap.
Tépd le, virága tiéd; holnapokat, Leukonoé, ne várj.
Tu ne quaesieris, scire nefas, quem mihi, quem tibi
Finem di dederint, Leuconoe, nec Babylonios
Temptaris numeros. Ut melius, quidquid erit, pati,
Seu plures hiemes seu tribuit luppiter ultimam,
Quae nunc oppositis debilitat pumicibus mare
Tyrrhenum: sapias, vina liques et spatio brevi
Spem, longam reseces. Dum loquimur, fugerit invida
Aetas: carpe diem quam minimum credula postero.
Trencsényi-Waldapfel Imre fordításában:
Tu ne quaesieris
Kedves, csak ne kutasd, tudni tilos, hogy nekem és neked
Mit szántak, mi jövőt isteneink, kár Babylon sötét
Számításait is kérdeni, jobb tűrni, akármi lesz,
Vagy még több telet is ad Jupiter, vagy soha látni már
Nem fogjuk, ha a zord téli vihar zúg el a tengeren:
Szűrd meg bölcsen a bort, balga reményt tilt az irígy idő
Hosszan szőni. Amíg szánkon a szó, már tovatűnt a nap.
Tépd le, virága tiéd; holnapokat, Leukonoé, ne várj.
William Shakespeare: LXXIII
That time of year thou mayst in me behold
When yellow leaves, or none, or few do hang
Upon those boughs which shake against the cold
Bare ruined choirs where late the sweet birds sang.
In me thou see'st the twilight of such day
As after sunset fadeth in the west;
Which by and by black night doth take away,
Death's second self, that seals up all in rest.
In me thou see'st the glowing of such fire,
That on the ashes of his youth doth lie,
As the death-bed , whereon it must expire,
Consum'd with that which it was nourish'd by.
This thou perceiv'st, which makes thy love more strong,
To love that well, which thou must leave ere long.
1. Szabó Lőrinc fordítása:
Nézd, életem az az évszak, amelyben
Pár rőt-levél(vagy az se) leng, a tar
Fák ágai reszketnek a hidegben:
Dúlt kórusukban nem zeng drága dal.
Bennem már csak az a homály dereng,
Mely alkony után sápad nyugaton
S amelyet lassan, feketén beleng
Az éj, a fél-halál, a nyugalom.
Bennem már csak az a kis láng lidérclik,
Mely ifjúsága hamván haldokol,
Mint ravatalon, amelyen kivégzik:
Amiből kelt, vissza abba omol.
Ezt látva csak erősödik szerelmed,
Hogy szeresd azt, aki maholnap elmegy.
2. Faludy György fordítása:
Oly évszakhoz hasonlíts, ha a fákon
már nincs, vagy csak teng-leng a sárga lomb
mint romtemplom didergő karzatán, hol
nemrég édes madárkórus dalolt.
Nézz engem, mint nyugati szemhatáron
foszló alkonypírt, mikor a setét
éji lassú-lassan csukja le az álom
szemhéját, mint koporsó fedelét.
Lásd bennem a már-már húnyó lidércet,
ki ifjúságom hamuján lebeg,
halálos ágyán, mert tüze kiégett,
s ami táplálta, az emészti meg.
Ezt forgasd elmédben, s növeld szerelmed
az emberért, ki nemsokára elmegy.
That time of year thou mayst in me behold
When yellow leaves, or none, or few do hang
Upon those boughs which shake against the cold
Bare ruined choirs where late the sweet birds sang.
In me thou see'st the twilight of such day
As after sunset fadeth in the west;
Which by and by black night doth take away,
Death's second self, that seals up all in rest.
In me thou see'st the glowing of such fire,
That on the ashes of his youth doth lie,
As the death-bed , whereon it must expire,
Consum'd with that which it was nourish'd by.
This thou perceiv'st, which makes thy love more strong,
To love that well, which thou must leave ere long.
1. Szabó Lőrinc fordítása:
Nézd, életem az az évszak, amelyben
Pár rőt-levél(vagy az se) leng, a tar
Fák ágai reszketnek a hidegben:
Dúlt kórusukban nem zeng drága dal.
Bennem már csak az a homály dereng,
Mely alkony után sápad nyugaton
S amelyet lassan, feketén beleng
Az éj, a fél-halál, a nyugalom.
Bennem már csak az a kis láng lidérclik,
Mely ifjúsága hamván haldokol,
Mint ravatalon, amelyen kivégzik:
Amiből kelt, vissza abba omol.
Ezt látva csak erősödik szerelmed,
Hogy szeresd azt, aki maholnap elmegy.
2. Faludy György fordítása:
Oly évszakhoz hasonlíts, ha a fákon
már nincs, vagy csak teng-leng a sárga lomb
mint romtemplom didergő karzatán, hol
nemrég édes madárkórus dalolt.
Nézz engem, mint nyugati szemhatáron
foszló alkonypírt, mikor a setét
éji lassú-lassan csukja le az álom
szemhéját, mint koporsó fedelét.
Lásd bennem a már-már húnyó lidércet,
ki ifjúságom hamuján lebeg,
halálos ágyán, mert tüze kiégett,
s ami táplálta, az emészti meg.
Ezt forgasd elmédben, s növeld szerelmed
az emberért, ki nemsokára elmegy.
Johann Wolgang von Goethe: Bolgog vágyakozás
Most bölcseknek beszélek,
mert a többi gúnnyal vár itt:
akkor élet csak az élet,
hogyha lánghalálra vágyik.
Szerelemnek estje, melyben
nemzettél, mely téged nemzett,
elfog furcsa sejtelemmel
lassan égő gyertya mellett.
És egy percig sem maradnál
lenn, az árnyban éjszakázva,
új kivánság elragad már,
föl, magasabb rendű nászra.
Téged messzeség se tör le,
szomjazod a fényeket,
szállsz, pillangó, megbüvölve,
s már a láng elégetett.
És amíg ez nem tiéd:
élet a halálban-
bús vendég vagy, nem egyéb,
földön és homályban.
/Vas István fordítása/
Most bölcseknek beszélek,
mert a többi gúnnyal vár itt:
akkor élet csak az élet,
hogyha lánghalálra vágyik.
Szerelemnek estje, melyben
nemzettél, mely téged nemzett,
elfog furcsa sejtelemmel
lassan égő gyertya mellett.
És egy percig sem maradnál
lenn, az árnyban éjszakázva,
új kivánság elragad már,
föl, magasabb rendű nászra.
Téged messzeség se tör le,
szomjazod a fényeket,
szállsz, pillangó, megbüvölve,
s már a láng elégetett.
És amíg ez nem tiéd:
élet a halálban-
bús vendég vagy, nem egyéb,
földön és homályban.
/Vas István fordítása/
A játék.
Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű.
Csodaszép és csodajó,
Nyitható és csukható,
Gomb és gömb és gyöngy, gyürü,
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
Színes árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
Búvócskázom minden árnnyal,
A padlással, a szobákkal,
A fénnyel, mely tovaszárnyal
A tükörrel fényt hajítok,
A homoknak, a bokornak,
S a nap - óriás aranypénz -
Hirtelen ölembe roskad.
Játszom két színes szememmel,
A két kedves pici kézzel,
Játszom játszó önmagammal,
A kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok.
Látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
Játszom egyre körbe-körbe
Játszom én és néha este
Felkelek
S játszom, hogy akik alusznak,
Gyerekek.
Kosztolányi Dezső
Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű.
Csodaszép és csodajó,
Nyitható és csukható,
Gomb és gömb és gyöngy, gyürü,
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
Színes árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
Búvócskázom minden árnnyal,
A padlással, a szobákkal,
A fénnyel, mely tovaszárnyal
A tükörrel fényt hajítok,
A homoknak, a bokornak,
S a nap - óriás aranypénz -
Hirtelen ölembe roskad.
Játszom két színes szememmel,
A két kedves pici kézzel,
Játszom játszó önmagammal,
A kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok.
Látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
Játszom egyre körbe-körbe
Játszom én és néha este
Felkelek
S játszom, hogy akik alusznak,
Gyerekek.
Kosztolányi Dezső
Rég jártam erre, verset sose hoztam... így most pótolok egy kicsit 
Ha nem ideillőnek találjátok, töröljétek
Kálnoky László: Meztelen szív
Csupasz szívem a tenyeredbe vetted,
és lüktetése szórakoztatott;
majd felmutattad azt a többieknek,
kissé büszke és kissé meghatott
mosollyal, hisz te műveltél csodát
a szerkezettel, melyet félredobtak;
ha akadozva is, ketyeg tovább;
életre keltettél egy tetszhalottat.
De lásd, a szív nem zenélődoboz;
talán csak egy dalt tud, de mégse gép,
melyet akárki működésbe hoz,
csak föl kell nyitnia a fedelét.
A meztelen szív inkább valami
elvadult, beteg állathoz hasonlít,
ha meglepik, hangját sem hallani,
holtnak teszi magát, s vackára omlik;
megkopasztva, nyúzottan didereg, –
ép korában sem volt valami edzett, –
hártyánál véknyabb bőre csupa seb,
s felszakad, alighogy hegedni kezdett;
minden belészúrt pillantás tövis,
és most szabad prédája bárkinek…
Mit várjak másoktól, ha még te is
kiszolgáltatsz egy védtelen szívet?
---------------------------------------------
P. Pálffy Julianna
Elfelejtett álmok
Elfelejtett álmokon átlépdelek,
körülötted lebegek, bekerítelek,
s a megálmodott csókok helyett,
rád ragyogom a legszebb képzeletet;
Derengő, hajnali ébredésben,
ezüst hajadba siklanak az ujjak,
fénylő tekintetektől a vágyak
vad táncba kezdenek, lángra gyúlnak;
félig öntudatlanul, ájultan ölelkezel,
lélegzeted elakad, boldoggá teszel,
mire lelkedből a sóhaj felszakad,
már enyém a szó, a legédesebb szavad;
Elfelejtetted az álmot? - vedd! a tiéd,
mert én, újra s újra elhozom neked,
a megálmodott csókok helyett,
az igazzá lett, legszebb képzeletet.
Ha nem ideillőnek találjátok, töröljétek
Kálnoky László: Meztelen szív
Csupasz szívem a tenyeredbe vetted,
és lüktetése szórakoztatott;
majd felmutattad azt a többieknek,
kissé büszke és kissé meghatott
mosollyal, hisz te műveltél csodát
a szerkezettel, melyet félredobtak;
ha akadozva is, ketyeg tovább;
életre keltettél egy tetszhalottat.
De lásd, a szív nem zenélődoboz;
talán csak egy dalt tud, de mégse gép,
melyet akárki működésbe hoz,
csak föl kell nyitnia a fedelét.
A meztelen szív inkább valami
elvadult, beteg állathoz hasonlít,
ha meglepik, hangját sem hallani,
holtnak teszi magát, s vackára omlik;
megkopasztva, nyúzottan didereg, –
ép korában sem volt valami edzett, –
hártyánál véknyabb bőre csupa seb,
s felszakad, alighogy hegedni kezdett;
minden belészúrt pillantás tövis,
és most szabad prédája bárkinek…
Mit várjak másoktól, ha még te is
kiszolgáltatsz egy védtelen szívet?
---------------------------------------------
P. Pálffy Julianna
Elfelejtett álmok
Elfelejtett álmokon átlépdelek,
körülötted lebegek, bekerítelek,
s a megálmodott csókok helyett,
rád ragyogom a legszebb képzeletet;
Derengő, hajnali ébredésben,
ezüst hajadba siklanak az ujjak,
fénylő tekintetektől a vágyak
vad táncba kezdenek, lángra gyúlnak;
félig öntudatlanul, ájultan ölelkezel,
lélegzeted elakad, boldoggá teszel,
mire lelkedből a sóhaj felszakad,
már enyém a szó, a legédesebb szavad;
Elfelejtetted az álmot? - vedd! a tiéd,
mert én, újra s újra elhozom neked,
a megálmodott csókok helyett,
az igazzá lett, legszebb képzeletet.
Még várlak..
Minden óra és perc közelebb hoz,
Még várlak. Hiszem, hogy megérkezel.
Talán ehhez a rőt alkonyathoz
Te adsz majd színt, amíg beléveszel.
Súgom magamnak: sokat ne várjak,
hiszen enyém volt annyi minden más:
család, gyerekek, munka olyan mód
ahogy teljesülve szint már csodás..
De a verőfény után is szép lehet
a lenyugvó Nap sugározta pír...
Az alkony még hozhat olyan szépeket,
milyen csak ember elképzelni bír.
Várom hát, hogy mégis megjöjj végre!
Úgy várlak már, miként egy Messiást.
Utolsó ajándékként életemben
elképzelem, hogy végre rám találsz.
Rám nevetsz, szemedben szikrák gyúlnak,
amint megérintem az arcodat.
Derűs szívvel magamhoz ölellek,
s közben fülem beissza halk szavad.
Még egyszer szép leszek. Utoljára.
Csak, hogy téged boldoggá tegyelek.
Nem nézek félve éveim sorára,
s hálásan szorítom a két kezed.
Te átölelsz, és én úgy szeretlek,
ahogyan nő csak akkor szeret,
ha tudja, hogy nem kap több szerelmet,
csak az utolsót... csak ezt az egyet.
Még várlak... habár alig hiszem rég,
hogy valaha mégis megérkezel.
Szívemben most is ott lebeg az árnyék,
pedig tudom, hogy bízni, s hinni kell.
-----------------------------------------------
Hazudj!
Mosolyogva hazudj! - hazudj a mosolyoddal, a könnyeket
belül sírjad, eltört az igaz, mert azt hazudták neked,
a virágok csak érted, csak miattad nyílnak; hazudj hát!
hazudd, hogy nincs többé benned fájdalom, hazudj!
a hazugság, néha édes védelem, máskor, keserű oltalom;
hiába tört össze a mesevilág benned, belül üvölthetsz,
már nincs mit tenned, a hazugágnak ára van, s te fizetni fogsz
mindenért, nem lesz olcsó, megszámítják majd a lelkedért,
de te, csak hazudj tovább, hazudd, hogy még mindig szerelemről
szól az ének, hazudd, hogy azok a szemek, csak a te szemedbe
néznek, hazudd, hogy a szikrák a szívében, csak érted égnek,
hazug már a csók is, mert nem édes, nincs íze, mint a méznek,
és magadnak is hazudj, magadnak hazudd a legnagyobbat:
hogy nélküle is szép..., hogy nélküle is van... élet.
Minden óra és perc közelebb hoz,
Még várlak. Hiszem, hogy megérkezel.
Talán ehhez a rőt alkonyathoz
Te adsz majd színt, amíg beléveszel.
Súgom magamnak: sokat ne várjak,
hiszen enyém volt annyi minden más:
család, gyerekek, munka olyan mód
ahogy teljesülve szint már csodás..
De a verőfény után is szép lehet
a lenyugvó Nap sugározta pír...
Az alkony még hozhat olyan szépeket,
milyen csak ember elképzelni bír.
Várom hát, hogy mégis megjöjj végre!
Úgy várlak már, miként egy Messiást.
Utolsó ajándékként életemben
elképzelem, hogy végre rám találsz.
Rám nevetsz, szemedben szikrák gyúlnak,
amint megérintem az arcodat.
Derűs szívvel magamhoz ölellek,
s közben fülem beissza halk szavad.
Még egyszer szép leszek. Utoljára.
Csak, hogy téged boldoggá tegyelek.
Nem nézek félve éveim sorára,
s hálásan szorítom a két kezed.
Te átölelsz, és én úgy szeretlek,
ahogyan nő csak akkor szeret,
ha tudja, hogy nem kap több szerelmet,
csak az utolsót... csak ezt az egyet.
Még várlak... habár alig hiszem rég,
hogy valaha mégis megérkezel.
Szívemben most is ott lebeg az árnyék,
pedig tudom, hogy bízni, s hinni kell.
-----------------------------------------------
Hazudj!
Mosolyogva hazudj! - hazudj a mosolyoddal, a könnyeket
belül sírjad, eltört az igaz, mert azt hazudták neked,
a virágok csak érted, csak miattad nyílnak; hazudj hát!
hazudd, hogy nincs többé benned fájdalom, hazudj!
a hazugság, néha édes védelem, máskor, keserű oltalom;
hiába tört össze a mesevilág benned, belül üvölthetsz,
már nincs mit tenned, a hazugágnak ára van, s te fizetni fogsz
mindenért, nem lesz olcsó, megszámítják majd a lelkedért,
de te, csak hazudj tovább, hazudd, hogy még mindig szerelemről
szól az ének, hazudd, hogy azok a szemek, csak a te szemedbe
néznek, hazudd, hogy a szikrák a szívében, csak érted égnek,
hazug már a csók is, mert nem édes, nincs íze, mint a méznek,
és magadnak is hazudj, magadnak hazudd a legnagyobbat:
hogy nélküle is szép..., hogy nélküle is van... élet.
Baranyi Ferenc :
Elmondhatatlan vallomás
Van szerelem bevallhatatlan,
vállalt nyugalmad őrzöd abban,
te döntöttél ekként magadban:
titok legyen. Bevallhatatlan.
Azt dédelgeted ami gátol,
ami megóv a kimondástól,
úgy őrzöd, mint koldus a rongyát,
hogy tested pucérnak ne mondják.
Észrevétlenebb a fedettség,
a megtagadott meztelenség,
a félbenyelt döbbentő - mondat,
ára behódolt nyugalomnak.
elhessegetsz sok sas szerelmet
ha kotlós biztonság melenget,
moccanna vágyad bár: cseréld el
a meleget a repüléssel. . .
A szárny alatt a szárnyalás-vágy:
gyutacsát vesztett bamba gránát,
sorsától fél, robbanni reszket,
magát alázza játékszernek.
Élve maradt szomorú bomba,
egykedvű csirke, puha tollban,
szélárnyékban delelő koldus,
vigyázatodban egyszer fölbuksz!
Félelmed rongyod - óva koldul-
szabályos koldus. Sose fordul
senki feléd. Nincs szava, élce,
nincs tetteden meghökkenése.
Örülsz, ha rád se pillant senki,
ha nem kényszerül észrevenni,
tekintetek pergőtüzének
körében kényelmetlen élned.
Magaddal is hitetve vallod,
hogy bőröddel egy már a rongyod,
kínok nélkül letéphetetlen,
benne szíved elérhetetlen.
Miről titkon vallod: bolondság -
őrzöd, akár koldus a rongyát,
talpig beléje öltözötten
lapulsz ártalmatlan közönyben.
Van szerelem bevallhatatlan,
vágyol rá - s benned van, magadban,
ragyogását rongy alá loptad,
magad előtt is letagadtad.
Elmondhatatlan vallomás
Van szerelem bevallhatatlan,
vállalt nyugalmad őrzöd abban,
te döntöttél ekként magadban:
titok legyen. Bevallhatatlan.
Azt dédelgeted ami gátol,
ami megóv a kimondástól,
úgy őrzöd, mint koldus a rongyát,
hogy tested pucérnak ne mondják.
Észrevétlenebb a fedettség,
a megtagadott meztelenség,
a félbenyelt döbbentő - mondat,
ára behódolt nyugalomnak.
elhessegetsz sok sas szerelmet
ha kotlós biztonság melenget,
moccanna vágyad bár: cseréld el
a meleget a repüléssel. . .
A szárny alatt a szárnyalás-vágy:
gyutacsát vesztett bamba gránát,
sorsától fél, robbanni reszket,
magát alázza játékszernek.
Élve maradt szomorú bomba,
egykedvű csirke, puha tollban,
szélárnyékban delelő koldus,
vigyázatodban egyszer fölbuksz!
Félelmed rongyod - óva koldul-
szabályos koldus. Sose fordul
senki feléd. Nincs szava, élce,
nincs tetteden meghökkenése.
Örülsz, ha rád se pillant senki,
ha nem kényszerül észrevenni,
tekintetek pergőtüzének
körében kényelmetlen élned.
Magaddal is hitetve vallod,
hogy bőröddel egy már a rongyod,
kínok nélkül letéphetetlen,
benne szíved elérhetetlen.
Miről titkon vallod: bolondság -
őrzöd, akár koldus a rongyát,
talpig beléje öltözötten
lapulsz ártalmatlan közönyben.
Van szerelem bevallhatatlan,
vágyol rá - s benned van, magadban,
ragyogását rongy alá loptad,
magad előtt is letagadtad.
Balázs Béla: Egy arc komoly
És néha látom, hogy egy arc komoly.
Az útszélen, vagy túlsó szögletében
Valami zűrös, csillámos teremnek.
És nyugtalanul nézem: im üzennek:
Ott is van ember.
Kiáltanék: hej, itt is van egy ember!
Most oda, oda kellene, hogy menjek,
Hogy megérintsem simogató kézzel
És kérdezzem: te sírtál az éjjel?
Kaptál-e csókot?
Kiáltanék: én is hordom a titkot.
De rám néz s messze partok köde lebben.
Hiába úgyis. El nem érjük szóval.
Köszöntjük egymást néma lobogóval:
Itt is van ember.
/1910/
És néha látom, hogy egy arc komoly.
Az útszélen, vagy túlsó szögletében
Valami zűrös, csillámos teremnek.
És nyugtalanul nézem: im üzennek:
Ott is van ember.
Kiáltanék: hej, itt is van egy ember!
Most oda, oda kellene, hogy menjek,
Hogy megérintsem simogató kézzel
És kérdezzem: te sírtál az éjjel?
Kaptál-e csókot?
Kiáltanék: én is hordom a titkot.
De rám néz s messze partok köde lebben.
Hiába úgyis. El nem érjük szóval.
Köszöntjük egymást néma lobogóval:
Itt is van ember.
/1910/
????
végigolvastam mindhármat /fransziául nemtok/.
most akkor mi van?
ezekből a versekből egyet is sok volt elolvasnom ...
és hol van még amikor regényeket fordítanak százszor le.
ez eddig nem igazán győzött meg...
na de ez sztem nem titeket, hanem engem minősít!
(Ez egy válasz zelli üzenetére (2007. 08. 02. csütörtök 05:58), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 02. csütörtök 05:58
végigolvastam mindhármat /fransziául nemtok/.
most akkor mi van?
ezekből a versekből egyet is sok volt elolvasnom ...
és hol van még amikor regényeket fordítanak százszor le.
ez eddig nem igazán győzött meg...
na de ez sztem nem titeket, hanem engem minősít!
(Ez egy válasz zelli üzenetére (2007. 08. 02. csütörtök 05:58), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 02. csütörtök 05:58
3. A híres, szinte már önálló életet élő Faludy György fordítás:
Ballada a múlt idők dámáiról
Ha az útkereszten május alkonyatkor
én, a csavargó egy percre megállok:
akkor halkan megkérdem önmagamtól,
hogy Thaisz vagy Heléna merre jár most?
Hol van Sabina, a szőke császárné,
aki előtt fél Róma térdepelt,
s hol van a nimfa, ki a tó vizéből
fehér testének választ énekelt?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól piros szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?
És aztán, napszálltakor, újra kérdem
hogy szőke volt, vagy barna volt a lány,
kinek fehér válláért minden éjjel
felsírt a ciszternából Johanán?
Hol van a melle, mely kígyózva táncolt,
hol van az öle, melyen aranylánc volt,
és hol van a teste, mely olyan halvány volt,
mint ezüsttükörben a liliom?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól piros szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?
Hol vannak a tébai királylányok,
s a mellbimbóikról hova lett a rúzs,
s ámbár még illatos múmiájuk
fehér csontjáról hova lett a hús?
S a szír nők, kik görög hajósok ölében
feküdtek tarka bambuszágyakon,
s a hetérák, kik kis mellüket nézve
álltak a korinthusi várfalon?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattol piros szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?
Hol van Heloise, kiért a szarkofágban
Abelard szíve még most is dobog,
s hol van a szűz, akit Rouen várában
égettek meg nemrég az angolok?
Odaadnám érte fél életem:
ha a kezét kezembe tudnám venni,
s csak egyszer tudnék vele végigmenni
az alkonyattól lila réteken...
De nyomukat hiába kutatom,
mert hol van a fekete ugaron
a pásztoróra, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?
Tanúlságos utóirat
Ezért, ha májusban egy lánnyal járkálsz,
és nem tudod, hogy Pláton vén szamár,
s ha a parkban csiklandó nevetése
mögött nem érzed meg, hogy mire vár,
akkor, ha egy nap otthagyott, ne kérdezd,
hogy hova lett és kivel merre jár?
Mert megtudod, hogy a szerelmi szó
számodra volt-mint a tavalyi hó.
Ballada a múlt idők dámáiról
Ha az útkereszten május alkonyatkor
én, a csavargó egy percre megállok:
akkor halkan megkérdem önmagamtól,
hogy Thaisz vagy Heléna merre jár most?
Hol van Sabina, a szőke császárné,
aki előtt fél Róma térdepelt,
s hol van a nimfa, ki a tó vizéből
fehér testének választ énekelt?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól piros szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?
És aztán, napszálltakor, újra kérdem
hogy szőke volt, vagy barna volt a lány,
kinek fehér válláért minden éjjel
felsírt a ciszternából Johanán?
Hol van a melle, mely kígyózva táncolt,
hol van az öle, melyen aranylánc volt,
és hol van a teste, mely olyan halvány volt,
mint ezüsttükörben a liliom?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól piros szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?
Hol vannak a tébai királylányok,
s a mellbimbóikról hova lett a rúzs,
s ámbár még illatos múmiájuk
fehér csontjáról hova lett a hús?
S a szír nők, kik görög hajósok ölében
feküdtek tarka bambuszágyakon,
s a hetérák, kik kis mellüket nézve
álltak a korinthusi várfalon?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattol piros szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?
Hol van Heloise, kiért a szarkofágban
Abelard szíve még most is dobog,
s hol van a szűz, akit Rouen várában
égettek meg nemrég az angolok?
Odaadnám érte fél életem:
ha a kezét kezembe tudnám venni,
s csak egyszer tudnék vele végigmenni
az alkonyattól lila réteken...
De nyomukat hiába kutatom,
mert hol van a fekete ugaron
a pásztoróra, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?
Tanúlságos utóirat
Ezért, ha májusban egy lánnyal járkálsz,
és nem tudod, hogy Pláton vén szamár,
s ha a parkban csiklandó nevetése
mögött nem érzed meg, hogy mire vár,
akkor, ha egy nap otthagyott, ne kérdezd,
hogy hova lett és kivel merre jár?
Mert megtudod, hogy a szerelmi szó
számodra volt-mint a tavalyi hó.
Fiam, legalább a mai olvasásgyakorlás megvolt! 
Én sem tudok francosul, csak petit, meg rien ne va plus, stb. (Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 08. 08. szerda 10:19), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 08. szerda 10:19
Én sem tudok francosul, csak petit, meg rien ne va plus, stb. (Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 08. 08. szerda 10:19), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 08. szerda 10:19
????
végigolvastam mindhármat /fransziául nemtok/.
most akkor mi van?
ezekből a versekből egyet is sok volt elolvasnom ...
és hol van még amikor regényeket fordítanak százszor le.
ez eddig nem igazán győzött meg...
na de ez sztem nem titeket, hanem engem minősít!
végigolvastam mindhármat /fransziául nemtok/.
most akkor mi van?
ezekből a versekből egyet is sok volt elolvasnom ...
és hol van még amikor regényeket fordítanak százszor le.
ez eddig nem igazán győzött meg...
na de ez sztem nem titeket, hanem engem minősít!
arra rájöttem, h a Faludy Gyuribácsi nem is írt olyan rosszul, de csak ne az a bugyuta feje jönne be rögtön. és az, h az élete végén úgy viselkedett, mint egy élősködő!
(Ez egy válasz zelli üzenetére (2007. 08. 08. szerda 13:26), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 08. szerda 13:26
2007. 08. 08. szerda 13:26
Fiam, legalább a mai olvasásgyakorlás megvolt!
Én sem tudok francosul, csak petit, meg rien ne va plus, stb.
Én sem tudok francosul, csak petit, meg rien ne va plus, stb.
Walter von der Vogelweide: A hársfaágak csendes árnyán
A hársfaágak
csendes árnyán,
ahol kettőnknek ágya a volt,
ott láthatjátok
a gyeppárnán,
hogy fű és virág meghajolt.
Fölöttünk az ág bogán
Ejhajahujj!
dalolt ám a csalogány!
Vigan futottam
ki a rétre
és kedvesem már várt reám.
Oly izgatottan
jött elémbe!-
Mily boldogság volt, Máriám!
Hogy csókolt-e? Meg biz ám!
Ejhajahujj!
Most is pirul bele a szám.
S tréfás kacagva
hamar ágyat
vetett a szép pázsitos helyen.
Nevethet rajta
s titkon vágyat
érezhet aki arra jön,
mert jól láthatja a nyomot,
Ejhajahujj!
amit a fejem nyomott.
Ha tudná más azt,
hogy mi jártunk
ott! ó hogy szégyellném magam!
Nem sejti más azt,
mit csináltunk,
csak ő maga meg én magam,
meg egy kis madár a fán
Ejhajahujj!
az nem árul el talán.
/Babits Mihály fordítása/
A hársfaágak
csendes árnyán,
ahol kettőnknek ágya a volt,
ott láthatjátok
a gyeppárnán,
hogy fű és virág meghajolt.
Fölöttünk az ág bogán
Ejhajahujj!
dalolt ám a csalogány!
Vigan futottam
ki a rétre
és kedvesem már várt reám.
Oly izgatottan
jött elémbe!-
Mily boldogság volt, Máriám!
Hogy csókolt-e? Meg biz ám!
Ejhajahujj!
Most is pirul bele a szám.
S tréfás kacagva
hamar ágyat
vetett a szép pázsitos helyen.
Nevethet rajta
s titkon vágyat
érezhet aki arra jön,
mert jól láthatja a nyomot,
Ejhajahujj!
amit a fejem nyomott.
Ha tudná más azt,
hogy mi jártunk
ott! ó hogy szégyellném magam!
Nem sejti más azt,
mit csináltunk,
csak ő maga meg én magam,
meg egy kis madár a fán
Ejhajahujj!
az nem árul el talán.
/Babits Mihály fordítása/
Arany János: Reg és est
Szeretem a reggelt,
Mikor a jegenyék sudarára
Legelébb esik a
Születő nap arany sugára
S kiderül a vidék,
Szine, illata, hangja föléled:
Tova még, tova még!
Enyim a nap, enyém az élet...
Ah, az est!
Bágyad akkor elme, test;
Hazaszáll a megtört lélek;
Nő a lombárny...félek, félek.
Mit hozál ma, vándor szellem,
Hogy holnapra fölemeljen?...
Boldog, ha visszanéz a mára
Öntudatod nyájas sugára!-
/1854/
Szeretem a reggelt,
Mikor a jegenyék sudarára
Legelébb esik a
Születő nap arany sugára
S kiderül a vidék,
Szine, illata, hangja föléled:
Tova még, tova még!
Enyim a nap, enyém az élet...
Ah, az est!
Bágyad akkor elme, test;
Hazaszáll a megtört lélek;
Nő a lombárny...félek, félek.
Mit hozál ma, vándor szellem,
Hogy holnapra fölemeljen?...
Boldog, ha visszanéz a mára
Öntudatod nyájas sugára!-
/1854/
Szentessy Gyula: Gyári lányok
A hajnal ég a háztetőkön;
A gyárba, haj, előre!
Megyünk vígan, de roskadozva
Jövünk ki majd belőle.
Megyünk. Könnyű kosár kezünkbe,
Babos kendő nyakunkba,
Amerre járunk, felvidámul
Az utca is nyomunkba.
Minthogyha egy virágos erdő
Vonulna át az utcán,
Vidám kacaj, mint száz madárdal
Csendülne végig útján...
De este mindig összetörve,
Kéz-kézbe fogva, szótlan
Megyünk hazáig álmodozva
A csüggedt, néma sorban.
A gondtalan, víg utca-népe
Egy sóhaj, egy tekintet;
Megyünk temetni,-eltemetni
Bús, álmodó szívünket.
/1900/
A hajnal ég a háztetőkön;
A gyárba, haj, előre!
Megyünk vígan, de roskadozva
Jövünk ki majd belőle.
Megyünk. Könnyű kosár kezünkbe,
Babos kendő nyakunkba,
Amerre járunk, felvidámul
Az utca is nyomunkba.
Minthogyha egy virágos erdő
Vonulna át az utcán,
Vidám kacaj, mint száz madárdal
Csendülne végig útján...
De este mindig összetörve,
Kéz-kézbe fogva, szótlan
Megyünk hazáig álmodozva
A csüggedt, néma sorban.
A gondtalan, víg utca-népe
Egy sóhaj, egy tekintet;
Megyünk temetni,-eltemetni
Bús, álmodó szívünket.
/1900/
Lareez : Szenvedés
Talán már elmúlt, mi volt,
Talán már szívem halott.
Talán Te voltál az egyetlen,
Ki fontos volt nekem.
Talán könnyeim el nem apadnak,
Míg újra nem láthatlak.
Régóta miattad szenvedek,
Csak mert szeretlek.
Próbáltam megváltozni,
Próbáltalak elfelejteni,
De szívem hozzád húz reménytelenül,
Egyre elkeseredettebbül.
Szeretnék újra élni,
Nem börtönben raboskodni,
Ahonnan nincs kiút,
Míg egy álom visszahúz.
Hogy uralkodóm nem lehetsz,
El kell engedned - gyűlölsz, büntetsz.
Széttépnél, ha volnál medve.
Ütsz, míg bordám átszúrja szívem.
Ez az utolsó könnycsepp,
Ígérem, nem ejtek többet,
De sajog a szív…
Talán már elmúlt, mi volt,
Talán már szívem halott.
Talán Te voltál az egyetlen,
Ki fontos volt nekem.
Talán könnyeim el nem apadnak,
Míg újra nem láthatlak.
Régóta miattad szenvedek,
Csak mert szeretlek.
Próbáltam megváltozni,
Próbáltalak elfelejteni,
De szívem hozzád húz reménytelenül,
Egyre elkeseredettebbül.
Szeretnék újra élni,
Nem börtönben raboskodni,
Ahonnan nincs kiút,
Míg egy álom visszahúz.
Hogy uralkodóm nem lehetsz,
El kell engedned - gyűlölsz, büntetsz.
Széttépnél, ha volnál medve.
Ütsz, míg bordám átszúrja szívem.
Ez az utolsó könnycsepp,
Ígérem, nem ejtek többet,
De sajog a szív…
Salamon Ernő: Egyszerű szerelmes ének
Úgy szeretném szerelmedet
meghálálni, de nem lehet,
se csillagot, se kenyeret,
nem felezhetek meg veled.
Csak pocsolyát, nem kútvizet
kap száraz szád, szomjas szíved.
Nem ragyogás a szerelem,
árnyék vagyok a szemeden.
A szobánkba nem süt a nap,
de sütnek a durva szavak.
Nem én mondom, ne higgy nekem
oly könnyen elkeseredem.
Sütnek a süket éjszakák,
felsír az ajk, megszúr az ágy,
az óra áll, perc nem telik,
megfúl az ember reggelig.
Sokat ríkatlak kismadár,
de Te ne sírj, mert sírni kár,
te csak repülj, te csak örülj,
kis ér fölött, nagy ág körül.
Kicsit várni tanítalak,
nem így igértem, az igaz,
szegény asszonnyá tettelek,
pedig nagyon szerettelek.
Ez még a dér, ez még a fagy,
de nő a mag a föld alatt,
s az én kedvesem ajakát
édesíti majd nap s virág.
Úgy szeretném szerelmedet
meghálálni, de nem lehet,
se csillagot, se kenyeret,
nem felezhetek meg veled.
Csak pocsolyát, nem kútvizet
kap száraz szád, szomjas szíved.
Nem ragyogás a szerelem,
árnyék vagyok a szemeden.
A szobánkba nem süt a nap,
de sütnek a durva szavak.
Nem én mondom, ne higgy nekem
oly könnyen elkeseredem.
Sütnek a süket éjszakák,
felsír az ajk, megszúr az ágy,
az óra áll, perc nem telik,
megfúl az ember reggelig.
Sokat ríkatlak kismadár,
de Te ne sírj, mert sírni kár,
te csak repülj, te csak örülj,
kis ér fölött, nagy ág körül.
Kicsit várni tanítalak,
nem így igértem, az igaz,
szegény asszonnyá tettelek,
pedig nagyon szerettelek.
Ez még a dér, ez még a fagy,
de nő a mag a föld alatt,
s az én kedvesem ajakát
édesíti majd nap s virág.
Kölcsey Ferenc: Esti dal
Kertemre szelíden
Az estve leszáll;
Lágy szél nyög epedve
Virágainál,
S míg szél nyög epedve
Virágainál,
Harmatja szememnek
Azokra leszáll.
Nem látod-e, lyányka,
Hűs árnyaimat?
Jer, s tépd kebeledbe
Virágaimat!
S harmatja szememnek
Ha róluk lehull,
Lassan leperegve
Szivedre vonul,
Búsan csörög a hab,
A fülemile zeng,
Fenn a szerelemnek
Szép csillaga leng.
Mit nézsz mosolyogva
Sugárid alól?
Ah, lelkem öleld ki
Borúlatiból!
Titkom kebelemben
Oly csendes, oly hív!
Mért habzik alatta,
Mit vérzik e szív?
Árnyékba' körűle
Hűs nyúgalom űl,
Lángérzete mégis
Messzére hevűl!
Lángod tele mellem
Alatt viselem;
Légy idvez örökre
Arany Szerelmem!
Boldog ki merenghet
Hullámid felett
S révpartod ölébe
Visz hű kebelet!
/1824/
Kertemre szelíden
Az estve leszáll;
Lágy szél nyög epedve
Virágainál,
S míg szél nyög epedve
Virágainál,
Harmatja szememnek
Azokra leszáll.
Nem látod-e, lyányka,
Hűs árnyaimat?
Jer, s tépd kebeledbe
Virágaimat!
S harmatja szememnek
Ha róluk lehull,
Lassan leperegve
Szivedre vonul,
Búsan csörög a hab,
A fülemile zeng,
Fenn a szerelemnek
Szép csillaga leng.
Mit nézsz mosolyogva
Sugárid alól?
Ah, lelkem öleld ki
Borúlatiból!
Titkom kebelemben
Oly csendes, oly hív!
Mért habzik alatta,
Mit vérzik e szív?
Árnyékba' körűle
Hűs nyúgalom űl,
Lángérzete mégis
Messzére hevűl!
Lángod tele mellem
Alatt viselem;
Légy idvez örökre
Arany Szerelmem!
Boldog ki merenghet
Hullámid felett
S révpartod ölébe
Visz hű kebelet!
/1824/
Nóci
donald
Zizi
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
