arra rájöttem, h a Faludy Gyuribácsi nem is írt olyan rosszul, de csak ne az a bugyuta feje jönne be rögtön. és az, h az élete végén úgy viselkedett, mint egy élősködő! (Ez egy válasz zelli üzenetére (2007. 08. 08. szerda 13:26), amit ide kattintva olvashatsz)

Fiam, legalább a mai olvasásgyakorlás megvolt!
Én sem tudok francosul, csak petit, meg rien ne va plus, stb. (Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 08. 08. szerda 10:19), amit ide kattintva olvashatsz)

????
végigolvastam mindhármat /fransziául nemtok/.

most akkor mi van?
ezekből a versekből egyet is sok volt elolvasnom ...

és hol van még amikor regényeket fordítanak százszor le.

ez eddig nem igazán győzött meg...

na de ez sztem nem titeket, hanem engem minősít! (Ez egy válasz zelli üzenetére (2007. 08. 02. csütörtök 05:58), amit ide kattintva olvashatsz)

Balázs Béla: Egy arc komoly

És néha látom, hogy egy arc komoly.
Az útszélen, vagy túlsó szögletében
Valami zűrös, csillámos teremnek.
És nyugtalanul nézem: im üzennek:
Ott is van ember.

Kiáltanék: hej, itt is van egy ember!
Most oda, oda kellene, hogy menjek,
Hogy megérintsem simogató kézzel
És kérdezzem: te sírtál az éjjel?
Kaptál-e csókot?

Kiáltanék: én is hordom a titkot.
De rám néz s messze partok köde lebben.
Hiába úgyis. El nem érjük szóval.
Köszöntjük egymást néma lobogóval:
Itt is van ember.

/1910/

Baranyi Ferenc :
Elmondhatatlan vallomás

Van szerelem bevallhatatlan,
vállalt nyugalmad őrzöd abban,
te döntöttél ekként magadban:
titok legyen. Bevallhatatlan.
Azt dédelgeted ami gátol,
ami megóv a kimondástól,
úgy őrzöd, mint koldus a rongyát,
hogy tested pucérnak ne mondják.
Észrevétlenebb a fedettség,
a megtagadott meztelenség,
a félbenyelt döbbentő - mondat,
ára behódolt nyugalomnak.
elhessegetsz sok sas szerelmet
ha kotlós biztonság melenget,
moccanna vágyad bár: cseréld el
a meleget a repüléssel. . .
A szárny alatt a szárnyalás-vágy:
gyutacsát vesztett bamba gránát,
sorsától fél, robbanni reszket,
magát alázza játékszernek.
Élve maradt szomorú bomba,
egykedvű csirke, puha tollban,
szélárnyékban delelő koldus,
vigyázatodban egyszer fölbuksz!
Félelmed rongyod - óva koldul-
szabályos koldus. Sose fordul
senki feléd. Nincs szava, élce,
nincs tetteden meghökkenése.
Örülsz, ha rád se pillant senki,
ha nem kényszerül észrevenni,
tekintetek pergőtüzének
körében kényelmetlen élned.
Magaddal is hitetve vallod,
hogy bőröddel egy már a rongyod,
kínok nélkül letéphetetlen,
benne szíved elérhetetlen.
Miről titkon vallod: bolondság -
őrzöd, akár koldus a rongyát,
talpig beléje öltözötten
lapulsz ártalmatlan közönyben.
Van szerelem bevallhatatlan,
vágyol rá - s benned van, magadban,
ragyogását rongy alá loptad,
magad előtt is letagadtad.

Még várlak..

 Minden óra és perc közelebb hoz,
Még várlak. Hiszem, hogy megérkezel.
Talán ehhez a rőt alkonyathoz
Te adsz majd színt, amíg beléveszel.

Súgom magamnak: sokat ne várjak,
hiszen enyém volt annyi minden más:
család, gyerekek, munka olyan mód
ahogy teljesülve szint már csodás..

 De a verőfény után is szép lehet
a lenyugvó Nap sugározta pír...
Az alkony még hozhat olyan szépeket,
milyen csak ember elképzelni bír. 

Várom hát, hogy mégis megjöjj végre!
Úgy várlak már, miként egy Messiást.
Utolsó ajándékként életemben
elképzelem, hogy végre rám találsz. 

Rám nevetsz, szemedben szikrák gyúlnak,
amint megérintem az arcodat.
Derűs szívvel magamhoz ölellek,
s közben fülem beissza halk szavad.

Még egyszer szép leszek. Utoljára.
Csak, hogy téged boldoggá tegyelek.
Nem nézek félve éveim sorára,
s hálásan szorítom a két kezed.

Te átölelsz, és én úgy szeretlek,
ahogyan nő csak akkor szeret,
ha tudja, hogy nem kap több szerelmet,
csak az utolsót... csak ezt az egyet.

Még várlak... habár alig hiszem rég,
hogy valaha mégis megérkezel.
Szívemben most is ott lebeg az árnyék,
pedig tudom,  hogy bízni, s hinni kell.
-----------------------------------------------
Hazudj!

Mosolyogva hazudj! - hazudj a mosolyoddal, a könnyeket
belül sírjad, eltört az igaz, mert azt hazudták neked,
a virágok csak érted, csak miattad nyílnak; hazudj hát!
hazudd, hogy nincs többé benned fájdalom, hazudj!
a hazugság, néha édes védelem, máskor, keserű oltalom;
hiába tört össze a mesevilág benned, belül üvölthetsz,
már nincs mit tenned, a hazugágnak ára van, s te fizetni fogsz
mindenért, nem lesz olcsó, megszámítják majd a lelkedért,
de te, csak hazudj tovább, hazudd, hogy még mindig szerelemről
szól az ének, hazudd, hogy azok a szemek, csak a te szemedbe
néznek, hazudd, hogy a szikrák a szívében, csak érted égnek,
hazug már a csók is, mert nem édes, nincs íze, mint a méznek,
és magadnak is hazudj, magadnak hazudd a legnagyobbat:
hogy nélküle is szép..., hogy nélküle is van... élet.

Rég jártam erre, verset sose hoztam... így most pótolok egy kicsit
Ha nem ideillőnek találjátok, töröljétek


Kálnoky László: Meztelen szív

Csupasz szívem a tenyeredbe vetted,
és lüktetése szórakoztatott;
majd felmutattad azt a többieknek,
kissé büszke és kissé meghatott
mosollyal, hisz te műveltél csodát
a szerkezettel, melyet félredobtak;
ha akadozva is, ketyeg tovább;
életre keltettél egy tetszhalottat.
De lásd, a szív nem zenélődoboz;
talán csak egy dalt tud, de mégse gép,
melyet akárki működésbe hoz,
csak föl kell nyitnia a fedelét.
A meztelen szív inkább valami
elvadult, beteg állathoz hasonlít,
ha meglepik, hangját sem hallani,
holtnak teszi magát, s vackára omlik;
megkopasztva, nyúzottan didereg, –
ép korában sem volt valami edzett, –
hártyánál véknyabb bőre csupa seb,
s felszakad, alighogy hegedni kezdett;
minden belészúrt pillantás tövis,
és most szabad prédája bárkinek…
Mit várjak másoktól, ha még te is
kiszolgáltatsz egy védtelen szívet?
---------------------------------------------
P. Pálffy Julianna

Elfelejtett álmok

Elfelejtett álmokon átlépdelek,
körülötted lebegek, bekerítelek,
s a megálmodott csókok helyett,
rád ragyogom a legszebb képzeletet;
Derengő, hajnali ébredésben,
ezüst hajadba siklanak az ujjak,
fénylő tekintetektől a vágyak
vad táncba kezdenek, lángra gyúlnak;
félig öntudatlanul, ájultan ölelkezel,
lélegzeted elakad, boldoggá teszel,
mire lelkedből a sóhaj felszakad,
már enyém a szó, a legédesebb szavad;
Elfelejtetted az álmot? - vedd! a tiéd,
mert én, újra s újra elhozom neked,
a megálmodott csókok helyett,
az igazzá lett, legszebb képzeletet.

A játék.
Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű.
Csodaszép és csodajó,
Nyitható és csukható,
Gomb és gömb és gyöngy, gyürü,
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
Színes árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
Búvócskázom minden árnnyal,
A padlással, a szobákkal,
A fénnyel, mely tovaszárnyal
A tükörrel fényt hajítok,
A homoknak, a bokornak,
S a nap - óriás aranypénz -
Hirtelen ölembe roskad.
Játszom két színes szememmel,
A két kedves pici kézzel,
Játszom játszó önmagammal,
A kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok.
Látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
Játszom egyre körbe-körbe
Játszom én és néha este
Felkelek
S játszom, hogy akik alusznak,
Gyerekek.

Kosztolányi Dezső

Johann Wolgang von Goethe: Bolgog vágyakozás

Most bölcseknek beszélek,
mert a többi gúnnyal vár itt:
akkor élet csak az élet,
hogyha lánghalálra vágyik.

Szerelemnek estje, melyben
nemzettél, mely téged nemzett,
elfog furcsa sejtelemmel
lassan égő gyertya mellett.

És egy percig sem maradnál
lenn, az árnyban éjszakázva,
új kivánság elragad már,
föl, magasabb rendű nászra.

Téged messzeség se tör le,
szomjazod a fényeket,
szállsz, pillangó, megbüvölve,
s már a láng elégetett.

És amíg ez nem tiéd:
élet a halálban-
bús vendég vagy, nem egyéb,
földön és homályban.

/Vas István fordítása/

William Shakespeare: LXXIII

That time of year thou mayst in me behold
When yellow leaves, or none, or few do hang
Upon those boughs which shake against the cold
Bare ruined choirs where late the sweet birds sang.
In me thou see'st the twilight of such day
As after sunset fadeth in the west;
Which by and by black night doth take away,
Death's second self, that seals up all in rest.
In me thou see'st the glowing of such fire,
That on the ashes of his youth doth lie,
As the death-bed , whereon it must expire,
Consum'd with that which it was nourish'd by.
This thou perceiv'st, which makes thy love more strong,
To love that well, which thou must leave ere long.

1. Szabó Lőrinc fordítása:

Nézd, életem az az évszak, amelyben
Pár rőt-levél(vagy az se) leng, a tar
Fák ágai reszketnek a hidegben:
Dúlt kórusukban nem zeng drága dal.

Bennem már csak az a homály dereng,
Mely alkony után sápad nyugaton
S amelyet lassan, feketén beleng
Az éj, a fél-halál, a nyugalom.

Bennem már csak az a kis láng lidérclik,
Mely ifjúsága hamván haldokol,
Mint ravatalon, amelyen kivégzik:
Amiből kelt, vissza abba omol.

Ezt látva csak erősödik szerelmed,
Hogy szeresd azt, aki maholnap elmegy.

2. Faludy György fordítása:

Oly évszakhoz hasonlíts, ha a fákon
már nincs, vagy csak teng-leng a sárga lomb
mint romtemplom didergő karzatán, hol
nemrég édes madárkórus dalolt.
Nézz engem, mint nyugati szemhatáron
foszló alkonypírt, mikor a setét
éji lassú-lassan csukja le az álom
szemhéját, mint koporsó fedelét.
Lásd bennem a már-már húnyó lidércet,
ki ifjúságom hamuján lebeg,
halálos ágyán, mert tüze kiégett,
s ami táplálta, az emészti meg.

Ezt forgasd elmédben, s növeld szerelmed
az emberért, ki nemsokára elmegy.

Horatius: Tu ne quaesieris...(I. 11.)

Tu ne quaesieris, scire nefas, quem mihi, quem tibi
Finem di dederint, Leuconoe, nec Babylonios
Temptaris numeros. Ut melius, quidquid erit, pati,
Seu plures hiemes seu tribuit luppiter ultimam,
Quae nunc oppositis debilitat pumicibus mare
Tyrrhenum: sapias, vina liques et spatio brevi
Spem, longam reseces. Dum loquimur, fugerit invida
Aetas: carpe diem quam minimum credula postero.

Trencsényi-Waldapfel Imre fordításában:

Tu ne quaesieris

Kedves, csak ne kutasd, tudni tilos, hogy nekem és neked
Mit szántak, mi jövőt isteneink, kár Babylon sötét
Számításait is kérdeni, jobb tűrni, akármi lesz,
Vagy még több telet is ad Jupiter, vagy soha látni már
Nem fogjuk, ha a zord téli vihar zúg el a tengeren:
Szűrd meg bölcsen a bort, balga reményt tilt az irígy idő
Hosszan szőni. Amíg szánkon a szó, már tovatűnt a nap.
Tépd le, virága tiéd; holnapokat, Leukonoé, ne várj.

neeemmm!
csak a szépérzékem magasabb rendű, mint Neked!

nem bírtam látni ezt a képet, mint ahogy ezért szoktam le a hírességek kategóriáról!
pedig látom, h ott /is/ rendkívül korrekt vagy az utóbbi időbe! de hát belefáradtam!

off én vótam! /ha rossz a helyszín ahová írtam kérlek húzd át a helyére!/ (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 08. 02. csütörtök 12:52), amit ide kattintva olvashatsz)

Túl érzékeny vagy, és álszent!
EZ EGY PORNÓ OLDAL, és ha visszalapozol a versek topicban, akkor olvashatsz egy csomó pornográf jellegű "versikét" is, és NEM CSAK szépirodalmit!!! (Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 08. 02. csütörtök 12:10), amit ide kattintva olvashatsz)

aszem elintézted, h ne olvassam el a zelli által betett verseket!

undorító! (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 08. 02. csütörtök 11:51), amit ide kattintva olvashatsz)

Nem egészen ide illik Faludyról, de nem tudtam kihagyni, ha a szeretkezésről és a szexről van szó az írásaiban (fordításaiban):
(kép kimoderálva: tom) (Ez egy válasz erdokerulo üzenetére (2007. 08. 02. csütörtök 09:45), amit ide kattintva olvashatsz)

Ismeretlen szanszkrit költö müve, Faludi György fordításában
Szeretkezés közben


Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped horgonyod,
körülvesz édes szöre,
csorgatott méz a pillanat, megszédülsz és azt gondolod,
nem válsz el soha töle,
nincs bánat, gond, se fájdalom, nincs múlt, jövő
csupán jelen, s száguldasz rajta meztelen
lovas, amíg az élvezet ágyékodból a fejedbe száll,
s libabör futkos hátadon
szemet hunysz, nyíló illatos lótuszvirág az életed,
s a mindenség tökéletes...


Szeretkezés után
(válasz az elöbbi versre)

S aztán? Unalmas latyakos lábfürdö lett a mindenség,
homlokodnál a fejfájás
szúnyogja kering és zizeg, üres vagy, bamba, és vizes.
Nem szólsz, a lány fölösleges.
Mint bogáncs szúr a szöre
az élet cafattá mosott, egy elefánt letaposott.
Kihúzhatnád belöle!

3. A híres, szinte már önálló életet élő Faludy György fordítás:

Ballada a múlt idők dámáiról

Ha az útkereszten május alkonyatkor
én, a csavargó egy percre megállok:
akkor halkan megkérdem önmagamtól,
hogy Thaisz vagy Heléna merre jár most?
Hol van Sabina, a szőke császárné,
aki előtt fél Róma térdepelt,
s hol van a nimfa, ki a tó vizéből
fehér testének választ énekelt?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól piros szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

És aztán, napszálltakor, újra kérdem
hogy szőke volt, vagy barna volt a lány,
kinek fehér válláért minden éjjel
felsírt a ciszternából Johanán?
Hol van a melle, mely kígyózva táncolt,
hol van az öle, melyen aranylánc volt,
és hol van a teste, mely olyan halvány volt,
mint ezüsttükörben a liliom?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól piros szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

Hol vannak a tébai királylányok,
s a mellbimbóikról hova lett a rúzs,
s ámbár még illatos múmiájuk
fehér csontjáról hova lett a hús?
S a szír nők, kik görög hajósok ölében
feküdtek tarka bambuszágyakon,
s a hetérák, kik kis mellüket nézve
álltak a korinthusi várfalon?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattol piros szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

Hol van Heloise, kiért a szarkofágban
Abelard szíve még most is dobog,
s hol van a szűz, akit Rouen várában
égettek meg nemrég az angolok?
Odaadnám érte fél életem:
ha a kezét kezembe tudnám venni,
s csak egyszer tudnék vele végigmenni
az alkonyattól lila réteken...
De nyomukat hiába kutatom,
mert hol van a fekete ugaron
a pásztoróra, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

Tanúlságos utóirat

Ezért, ha májusban egy lánnyal járkálsz,
és nem tudod, hogy Pláton vén szamár,
s ha a parkban csiklandó nevetése
mögött nem érzed meg, hogy mire vár,
akkor, ha egy nap otthagyott, ne kérdezd,
hogy hova lett és kivel merre jár?
Mert megtudod, hogy a szerelmi szó
számodra volt-mint a tavalyi hó.

2. Szabó Lőrinc fordítása:

Ballada a hajdani hölgyekről

Mondjátok, hol van hova lett
Flóra, a szép nő, Róma fénye?
Archipiada hol lehet
s Thais, vele egy anya vére?
Hol tapsra, szóra, zenére
tó fölött ébredő Echó
emberfölötti tünde lénye?
De hol van a tavalyi hó?!

Hol va Héloise, akinek
olyan tiszta volt az erénye,
hogy Abélard kést szenvedett
és lett végűl szerzetes érte,
Hol a királynő, kinek kénye
zsákban dobatta a bohó
Buridánt a Szajna vizébe?
De hol van a tavalyi hó?!

Haremburgis! és a remek
Blanche királynő, dalok sziréne,
Nagylábú Berta s a szivek
Allis-a és Beatricé-je,
s Johanna, kit, Rouenban, élve
tűzre vitt az angol bakó:
hová jutott, Szent Szűz, mi végre?
De hol van a tavalyi hó?!

Ajánlás

Herceg, ne gondolj napra, évre,
hol vannak ők, ne kérdje szó;
felel a refrén, visszakérdve:
De hol van a tavalyi hó?!

Surdipapa, a kedvedért előkerestem egy Villon vers 3 fordítását, és az eredetit is, franciául, mert elvetemült vagyok!

Na akkor kezdjük az eredetivel!

Francois Villon: Ballade des dames du temps jadis

Dictes-moy ou, n'en quel pays,
Est Flora, la belle Romanie?
Archipiade, ne Thais,
Qui fut sa cousin germaine?
Echo, parlant quand bruyt on maine
Dessus riviere ou sus estan,
Qui beaulté eut trop plus qu 'humaine?
Mais oú sont les neiges d'antan?

Qú est la tres-sage Helois,
Pour qui fut chastré et puis moyne
Pierre Esbaillart, á Sainct-Denys?
Pour son amour eut cest essoyne.
Semblablement, oú est la Royne
Qui commanda que Buridan
Fust jetté en ung sac en Seine?
Maqis oú sont lesz neiges d'antan?

La royne Blanche comme ung lys,
Qui chantoit á voix de seraine,
Berthe au grand pied, Beatrix, Allys,
Haremburges,, qui tint le Mayne,
Et Jehanne, la bonne Lorraine,
Qu' Anglois bruslerent á Rouen:
Qú sont-ils, Vierge souveraine?
Mais oú sont les neiges d'antan!

Envoi

Prince, n'enquerez, de sepmaine,
ou elles sont, ne de cest an,
Car ce refrain le vous remaine:
Mais oú sont les neiges d'antan!

1. Vas István fordítása:

Ballada a hajdani hölgyekről:

Mondjátok, milyen véget ért
A szép római dáma, Flóra,
Archippát s a rokoni vért,
Thaist, mely ország rejti, ója?
Echót, ki ráfelel a szóra
S a vizek fölött hallható,
Nem volt szebb nála föld lakója?
De hol van a tavalyi hó!

Hol a bölcs Héloise, kiért
A csonkítást magára rótta
Abélard és szerzetbe tért?
Nem vitte a szerelme jóra.
S a királynő? ki tud ma róla?
Zsákban dobatta be mohó
Kedvvel Buridánt a folyóba.
De hol van a tavalyi hó!

Blanche királynő, szirén zenélt,
Liliom volt, úgy ült a trónra,
Haremburgis, ki Maineben élt,
S Nagylábú Berta látható ma?
hamvát az angol szélbe szórta,
Hol van Johanna már, a jó?
Szent Szűz, egek uralkodója,
De hol van a tavalyi hó!

Ajánlás

Herceg, hol vannak már azóta,
Ne kérdezze kiváncsi szó.
Felel a refrén, régi nóta:
De hol van a tavalyi hó!

Lord Byron: Hogy bucsúra kélt

Hogy bucsúra kélt
csönd s könnybe borúlva
szivünk s alig élt
omolva borúba:
sápad szine hóra,
a csókja jeges;
s inté amaz óra:
mi bút hoz emez!

A hajnali harmat
az arcra fagyott,
mint hirnöke annak,
mi szűmbe sajog.
Esküd feladád,
és könnyű a híred:
neved ér, s vele vád
és gyász veri híved.

Említnek: akár a
tompa csapás
emléked, a drága,-
diderget a láz.
Ki tudja, ha tudlak-e,
régi tudód;
mély búm mély tüze
lelhet-e szót!

Társam vala rejtve-
s most néma a gyász,
mert elvet a lelke,
s a szíve csalás.
Ha évek után
majd rálelek újra,
köszönöm-e tán?-
Könny s csöndbe borúlva.

/Rónay György fordítása/