vazze ember néz mán szét hova szúrkálod be magad

Fodor Ákos: Vakvágta

*
Addig kerestelek,
míg meg nem találtál...........
............... (Ez egy válasz irigykutya. üzenetére (2006. 03. 07. kedd 14:25), amit ide kattintva olvashatsz)

Babits Mihály: Húnyt szemmel...

Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.

"Megszületsz, s rögtön beidomítanak,a gyermekkorod csak egy pillanat
Megtanulod, hogy mindennek ára van,s hogy az igazság igazságtalan.

És a legvégén a saját szemeddel láthatod,hogy az élet nem más, csak egy múló állapot.

Felnősz lassan és gondolatok helyett,keresel egy jó munkahelyet.
Minden nap ezerszer mondod el,magadnak:nem én rontottam el.

Furcsa álmok kísértenek,s néha még elhiszed
hogy szép lehet.
S hajnalban döbbensz rá,hogy tévedés
minden ébredés.

Hogy mi lesz belőled nem te döntöd el,a hatalmas kar téged is átölel.
S ha ő vagy a sírás fojtogat,kimondod halkan:már nem vagy önmagad.

Egy jelre vársz csupán,ami a múltad asztalán
lehet hogy már régen ott van talán.
Az eltörött emlékek között,ki kell nyitni a szemed, hogy megtaláld.

És ha késő lesz már csak akkor döbbensz rá, hogy az élet múló állapot.

Valamit tenni kell, valamit adni kell,nem szabad hagyni hogy úgy múljon el az élet, hogy ha kérded
mért is élek, már senki nem felel."

Örök nyár van, a zsigereimben érzem.
Gyere jó lesz nálam,
nem hagylak egyedül én sem.
Te sem lehetsz mással,
az nem az igazi értsd meg.

Próbáltam mással,nem volt az igazi mégsem.

Na gyere felejts el hát mindent
Gyere ma elfelejtünk mindent.

Veled élem az életem nap, nap után,
Nem is érdekel hol leszek holnapután.
Legyen így, legyen úgy, de csakis jó legyen,
És napról napra még szebb legyen.......

Weöres Sándor

A nő

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

Sok boldog nőnapot!

"Van egy álmom, ami elkísér,
Van, de látom szemedben nincs esély.
Mint egy árnyék úgy lépsz tovább,
Mert hívnak már.

Van egy álmom, ami érted él,
Egyszer a szíved hozzám visszatér.
Nézném az arcod, hogy mit mesél,
Lelkemhez ér.

Mondd, hogy nem hiába vártunk.
Álmod valóra váltjuk,
Mert találkozunk még!
Mondd, hogy nem hiába vártunk.
Álmod valóra váltjuk,
Ha találkozunk még!

Van egy álmom, ami nem beszél,
A tömegben suttogásom hiába kér.
Eltűnsz a fényben egy perc alatt,
Eltűnsz, hiába vártalak..."

"Forró fénnyel ég a láz,
mit bennem gyújtottál
Még őrzöm helyed,
mit itthagytál, még rád vár
Lassan szirmot bont a táj,
téged, kérdez hol vagy már
Súlyos érzés szállt belém,
neked elmondanám.

Minden most kezdődik el
Nincs válasz, senki nem felel
Miért a fájó némaság
Hidd el számíthatsz rám!

Hisz minden most kezdődik el,
Látlak, de mégsem érlek el,
Senki nem felel...

Kihűlt az ágy, és nincs varázs,
így telnek az éjszakák.
Amit élsz, egy másik élet,
egy másik világ.
Lehet hogy téves úton jársz,
Vidd a titkom bármerre jársz
Látod ez minden, csak te vagy és senki más.

Van hogy csak nézek
Nézlek a csillagokon át
Úgy bánt egy gondolat
Hogy a lét is szinte fáj
Lehet hogy nem vagy már?
És csak a képzelet furcsa játéka ez?
Pedig érezlek, mert a részem vagy
Hisz itt élsz bennem te is."

"Képzeld el, hogy felkap a szél
És mielőtt bármit is megértenél,
Már pörög is vissza a film,
És mikor véget ér,
Ott állsz megint az út elején.

Kezdd újból, mondja egy hang.
Újjászületés. Egy másik kaland.
Második nekifutás, és egy remény
Ha fordul az út,
Hogy másodszor nem rontod el
Vagy nem ugyanúgy.

Szerelem még több kell, mint rég.
Az amit szétszórtál, nem a tiéd.
Valahogy képzeld el
Mi legyen másképpen
Hogy jónak megmaradj-
Valakiben.

Kölcsön van mind, ami van.
Majd vissza kell hogy add,
Valahogyan
Kaptak valakitől
Hogy őrizd valakiért.
Ajándék szomorúság
Örökre szép."

"Csodálatos muzsikája van a gyönyörnek,
Amikor a szép testek egymásnak feszülnek.
Becézgetik egymást simogató szavakkal,
Nem törődve most semmi mással csak magukkal.
Nedves ajkaik hosszú csókban forrnak össze,
Vágyódva készülnek földöntúli gyönyörre.

Halk suttogó szóval jelzik, azt hogy: Kívánlak,
Akarom testedet, hisz régóta Imádlak!
Vesd le a ruháidat, hisz olyan formás vagy,
Felforr már a vérünk, hisz a vágyunk olyan nagy.
Szerteszéjjel repülnek az intim darabok,
Végre előtűnnek kéjt ígérő hajlatok.

Érzik a tüzelő formás testek illatát,
Keresik egymáson kéjt adó kincsek lakát.
Csodás emlők halma kúposodik kéjesen,
Ádámunk nyila felajzva mered fényesen.
Felváltva játsznak ajkkal, kézzel a húrokon,
Közben gyönyör hangjai zenélnek szájakon.

Női combok kínálják ölének gyümölcsét,
Vágyakozva befogadják Ádám fegyverét.
Mozognak egymáson izzó szép szenvedéllyel,
Csókkal összeforrva játsznak test hangszerével.
Gyönyörre - gyönyört halmoznak csillogó szemmel,
Megvalósult és beteljesült Szerelmükkel.

Csillapodnak vágyaik, egymást simogatják,
Szerelmes szavakkal a jövőt latolgatják.
Szerelem megszépít jelent, jövőt holnapot,
Hallják az Égből jövő bíztató dallamot.
A gyönyör zenéje betölti szíveiket,
Örömkönnyekkel csillogtatja szemeiket."

Ez nekem nagyon tetszett. Saját költemény?

"Kihűlt a vágy ami éltetett
Indulnom kell ég veled
De ha találkozunk még az életben
Az lehet, hogy nem lesz véletlen.

Nem érdekel, csak az élvezet
Ami nagyobb annál, mit ismerek
Egy elszabadult angyal vagyok
Akit utánad küldtek az istenek.

Elkaptam és a nyakát törtem
De előbb kínoztam egy kicsit
Az agyvelejét meg a kutyáknak adtam
És felzabáltam a szerveit.

Mutasd meg amitől félni tudnék
Mondj valamit amiben hihetnék
Nekem nem elég amit az élet adhat
Amit a halál elvehet semmiség.

Ne örülj mikor a hullám
Partra sodorja a hullám
Mert feltámadok és várni foglak
Egy sötét elhagyott utcán.

És akkor is, hogyha nem akarod
Követlek, mint a divatot
Lehet bármilyen rendszer, bármilyen kor
Viszlát valahol, valamikor..."

"Az utcát járom egy fáradt hajnalon,
Mert rólad szól ma minden gondolatom.
Annyi sok kérdés és nincs rá válaszom,
Miért akarom őt,...jobb lesz, ha most feladom.
De a csillagok tudják már,
Hogy benned én mit keresek,
Hát elmondanám, de téged nem érdekel,
Így hát mindenről én tehetek.

Most hinned kell nekem, rád vártam rég,
A szerelem tüze úgy hozzám ért,
Hidd el nem lesz semmi baj,
Velünk marad ez a dal.

Amikor nem látlak egy érzés szétszakít,
Mit tegyek, kérlek, hát mondj valamit.
Annyi sok kérdés és nincs rá válaszom,
De nem tudok más lenni, ezt nem tagadom.
De a csillagok tudják már,
Hogy benned én mit keresek,
Hát elmondanám, de téged nem érdekel,
Így hát mindenről én tehetek."

"Ne szólj már semmit
Úgysem érdekel
Sose kérdezz tőlem
Nincs felelet
Ne kérdezd, mit látok
Mostantól vak vagyok

Sose beszélj rólam
Nem létezem
Azt mondom, vége
Újra ne kezdjük el
Ne kérdezd, miért
Úgysem mondom el

Ne szólj, ne kérj
Ölelj át

Ne remélj, ne bízzál
Más szerelem vár
Közel a búcsú
Időnk lejár
Ne ítélj keményen
Sorsom enyém"

"Messze a város, ahol születtem,
gyerekként felnőttem.
Az a város, amit szerettem olyan rég!
Távol a barátok, akik szerettek idővel eltűntek.
Titkon várom, hogy velük lehessek én!


Jól figyelj még Rám!
A szívem Érted úgy kalapál!
Ha nem figyelsz még Rám,
Nekem hidd el ugyanúgy fáj!

Félek, változni már nem tudok,
úgy szeress amilyen vagyok.
Ha kell, válassz másik csillagot,
ahol nem vagyok, ahol más ragyog!

A szívem hidd el úgy dobog,
ha a Tied vagyok, mást nem akarok!
Ha kell, válassz másik csillagot,
ahol más vigyáz majd Rád!


Messze a nyár, ami szép emlék,
veled együtt elmúlt rég!
A kabátokon hideg őszi szél fúj át!
Fázom és félek, hogy a tél jön el,
szerelmünk hó fedi el.
Lehet az én hibám, hogy végül így alakult....."

"Szabadon a szélnek hátán, szemnek nincs határ.
Repülök az égnek színpadán,keresem a szíved merre jár!

Valahol a holdnak fénye, újra rád ragyog.
Elkísérnek úton a csillagok, égj velem, feladni nem fogom!

Égj velem, lángolj forró testemen, egy éjjelen! Hív a végtelen!

Szabadon a szélnek hátán, szemnek nincs határ.
Repülök az égnek színpadán,keresem a szíved merre jár!

Sűrű éjben, kéz a kézben, újra álmodom.
Felhők között szívem úgy dobog, égj velem, feladni nem fogom!..."

"Olyan egyedül vagyok, nem maradtál velem
meddig kell még elviselnem a terhet a szívemen?

Nélküled, oly más lett minden.
Amikor elhittük még, hogy vigyáz ránk az ég,
választottál csillagot ami a szerelmünkért ég.
Elmúlt, már ellep minket a sötétség.


Mond hány éjszakát, sírhattam át,
néha még látom, kettőnk csillagát.
Mond miért múlhat el, és miért nem felel,
nem értheti senki mit vesztettem el.

Még a szívemben maradt, ahogy őrzöm az álmodat,
feléd nyújtanám a kezem de csak az emléked maradt.
Emlék, ami kínoz engem.

De most már végleg elmentél, énrám nem is figyeltél,
gyorsan elfelejtettél, ahogy az ősz után jön a tél.
De talán szívem hangját, hozzád viszi a szél.

Már mással álmodsz éjjelente,
másra vársz már régen.
Most tudom csak, hogy mit jelent,
mit jelentett nekem..."

"Mikor ölelésed párájába bújhatok,
átkos napok terhét leszakítva rólam
bőrömön tőled nyílnak
verejték-virágok.

Mikor kezed liánja fonja körbe testemet,
forró hullámként dől rám a konok vágy,
s a mélybe hullva a lázas
tajték eltemet.

Fuldokol bennem a gyönyör,
s míg az örvény ereje partra vet,
ha rám simulsz, mint kagylóra a héj,
elrejt engem magam elől
csók lehelte tenyered."

"Emléked egy száműzött pillanat
mely folyton visszajár,
s ha jő a virradat
egyből rám talál.

És elhozza a tegnapot
mikor még egyek voltunk,
egy volt életünk
s egy volt Sorsunk.

Együtt szőttük álmaink
terveztük a holnapot,
és sohasem akartunk
ezeknél szebb napot.

Napról-napra jobban féltél
s tettél engem boldoggá,
így válhatott ez az érzés
veled s velem igazzá.

De mindennek már vége
elmúltak a szép napok,
nem jön új tavasz a télre
csak hideg éjek és nappalok.

És most itt állok nélküled
a nagy világban elhagyva,
melyben átölel a rémület
hogy szerettél-e valaha?"