Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb
Egy félig csókolt csóknak a tüze
Lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
Sírva szaladunk
S oda nem érünk.
Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.
Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap.
Lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
Sírva szaladunk
S oda nem érünk.
Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.
Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap.
Hódolni kergettem elébed
A vágyak éhes csapatát,
Nomád, vad, büszke csapatát
A vérnek.
Irigyellek, szánlak, utállak,
Szerencsés koldusasszonya,
Királyi koldusasszonya
A Vágynak.
Csak tudnék én mást úgy kivánni,
Mint téged. Óh, csak jönne más.
Egy más asszony. Valaki. Más.
Akárki.
A vágyak éhes csapatát,
Nomád, vad, büszke csapatát
A vérnek.
Irigyellek, szánlak, utállak,
Szerencsés koldusasszonya,
Királyi koldusasszonya
A Vágynak.
Csak tudnék én mást úgy kivánni,
Mint téged. Óh, csak jönne más.
Egy más asszony. Valaki. Más.
Akárki.
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.
Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván, meredten,
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
Egy ingás és zuhanunk.
Véres hús-kapcsok óvnak,
Amíg összefonódnak:
Kékes, reszkető ajkunk.
Míg csókolsz, nincsen szavunk,
Ha megszólalsz zuhanunk.
Állunk árván, meredten,
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
Egy ingás és zuhanunk.
Véres hús-kapcsok óvnak,
Amíg összefonódnak:
Kékes, reszkető ajkunk.
Míg csókolsz, nincsen szavunk,
Ha megszólalsz zuhanunk.
szerintem adyt kivégeztük, vagyis sose lehetne, de már elég sokat írtunk:):):):)más?
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
A csókok és könnyek alkonyatán.
Sikoltva, marva bukjék rám fejed
S én tépem durván bársony-testedet.
Nagyon is síma, illatos hajad,
Zilálva, tépve verje arcomat.
Fehér nyakad most nagyon is fehér,
Vas-ujjaim közt fesse kékre vér.
Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed:
Megállt az élet, nincsen több sora,
Nincs kínja, csókja, könnye, mámora,
Jaj, mindjárt minden, minden elveszett.
Fehér ördög-lepel hullott miránk,
Fehér és csöndes lesz már a világ,
Átkozlak, téplek, marlak szilajon,
Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.
Megöl a csend, ez a fehér lepel:
Űzz el magadtól, vagy én űzlek el.
Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
A csókok és könnyek alkonyatán.
Sikoltva, marva bukjék rám fejed
S én tépem durván bársony-testedet.
Nagyon is síma, illatos hajad,
Zilálva, tépve verje arcomat.
Fehér nyakad most nagyon is fehér,
Vas-ujjaim közt fesse kékre vér.
Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed:
Megállt az élet, nincsen több sora,
Nincs kínja, csókja, könnye, mámora,
Jaj, mindjárt minden, minden elveszett.
Fehér ördög-lepel hullott miránk,
Fehér és csöndes lesz már a világ,
Átkozlak, téplek, marlak szilajon,
Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.
Megöl a csend, ez a fehér lepel:
Űzz el magadtól, vagy én űzlek el.
egy csoook
(Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2006. 11. 16. csütörtök 20:27), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 11. 16. csütörtök 20:27
2006. 11. 16. csütörtök 20:27
szerintem adyt kivégeztük, vagyis sose lehetne, de már elég sokat írtunk:):):):)más?
Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.
Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.
Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.
Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.
Testedet, a kéjekre gyultat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.
Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.
Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.
Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.
Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.
Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.
Testedet, a kéjekre gyultat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.
Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.
Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.
Kedves MmePrune!!!!!!!!!!!!!!!!
Illene odaírni, h a vers amit közzétettél Ady Endre műve!!!!! (a "Valaki útravált belőlünk" című!)
Talán azt hitted, ide csak olyan emberek járnak, akik nem ismerik fel a szerzőt és művét???
Illene odaírni, h a vers amit közzétettél Ady Endre műve!!!!! (a "Valaki útravált belőlünk" című!)
Talán azt hitted, ide csak olyan emberek járnak, akik nem ismerik fel a szerzőt és művét???
segítség! mondjon valaki egy olyan költőnőt, aki kicsit hibbant volt, kicsit meggondolatlan, talán szerelmes is, vágyakozott, és mindezt versekbe foglalta.
Ady est van??? :-)
talan, tobb mint annyi....
(Ez egy válasz Orpheusz üzenetére (2006. 11. 16. csütörtök 20:39), amit ide kattintva olvashatsz)
elnézést, jogos a reklamáció:):):)kicsit belemerültem cuncussal a "ki tesz be találóbb ady verset" játékunkba:):):):):)
Ady Endre:A TE MELEGSÉGED
Miért próbál kép vagy szobor
Lelkemből kilopni téged?
Elevenek vagy hidegek:
Ki tudja nekem adni még
A te egyetlen melegséged?
Minden csókomban meghalok
S ajkaidon kelek újra,
Asszony-szirokkó száz jöhet:
Sorvasztó, édes melegét
Én reám már hiába fujja.
Halottak és elevenek
Hiába hűtnének téged,
Nincs más meleg, mint a tied.
Ki tudja nekem adni még
A te egyetlen melegséged?
Miért próbál kép vagy szobor
Lelkemből kilopni téged?
Elevenek vagy hidegek:
Ki tudja nekem adni még
A te egyetlen melegséged?
Minden csókomban meghalok
S ajkaidon kelek újra,
Asszony-szirokkó száz jöhet:
Sorvasztó, édes melegét
Én reám már hiába fujja.
Halottak és elevenek
Hiába hűtnének téged,
Nincs más meleg, mint a tied.
Ki tudja nekem adni még
A te egyetlen melegséged?
Laren Dorr: Lennék...
Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
hogy gyönyörködj, ha akarod.
Felhő lennék, ha őszidő lenne,
langy esőt sírnék, mert messze vagy,
aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.
Köd lennék, ha hűvös lenne,
fehér, vidám, mi nem ragad,
ködkarjaimmal ölelném tested
s megnyitnám előtted utadat.
Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
mit egyetlen céllal repít a szél,
elolvadni gyönge kezedben,
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.
Szél lennék, ha új tavasz lenne,
elfújnám messze a tél hidegét,
hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg nevetve mondanád: most már elég.
S mi lennék, ha itt lennél velem?
Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod
Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
hogy gyönyörködj, ha akarod.
Felhő lennék, ha őszidő lenne,
langy esőt sírnék, mert messze vagy,
aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.
Köd lennék, ha hűvös lenne,
fehér, vidám, mi nem ragad,
ködkarjaimmal ölelném tested
s megnyitnám előtted utadat.
Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
mit egyetlen céllal repít a szél,
elolvadni gyönge kezedben,
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.
Szél lennék, ha új tavasz lenne,
elfújnám messze a tél hidegét,
hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg nevetve mondanád: most már elég.
S mi lennék, ha itt lennél velem?
Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod
Francesco Petrarca
Nincs békém...
Nincs békém, s nem szítok háborúságot
félek és remélek, fázom és megégtem,
Az égbe szállok, s nyugszom lenn a mélyben,
semmi sem kell, s ölelném a világot.
Öröm nem nyit kaput, nem zár le rácsot,
nem tart meg, és nem oldja kötelékem,
Ámor nem öl meg, s nem lazítja fékem,
de élve sem hagy, s menekvést se látok.
Nézek vakon, és nyelv nélkül beszélek,
s veszni szeretnék, s szabadulni vágyom
és gyűlölöm magam, másért meg égek,
nevetve könnyezem, bánatból élek,
egyformán fáj életem és halálom,
ide jutottam, drága Hölgyem, érted.
Nincs békém...
Nincs békém, s nem szítok háborúságot
félek és remélek, fázom és megégtem,
Az égbe szállok, s nyugszom lenn a mélyben,
semmi sem kell, s ölelném a világot.
Öröm nem nyit kaput, nem zár le rácsot,
nem tart meg, és nem oldja kötelékem,
Ámor nem öl meg, s nem lazítja fékem,
de élve sem hagy, s menekvést se látok.
Nézek vakon, és nyelv nélkül beszélek,
s veszni szeretnék, s szabadulni vágyom
és gyűlölöm magam, másért meg égek,
nevetve könnyezem, bánatból élek,
egyformán fáj életem és halálom,
ide jutottam, drága Hölgyem, érted.
MOST AKARLAK
Most akarlak téged
Nem pedig holnap
Vágyakozom belül és
Ez kiül rám
Nyújtsd ki a kezed és
Fogadd szerelmemet
Túl sokáig vártunk már
Ami sok az sok
Most akarlak
Lángol a szívem
Tüzel a testem
Remeg a kezem
Szédülök
Értened kell, milyen
Könnyű a választás
El kell, üssük az időt
Nincs semmi veszteni valónk
Most akarlak téged
Nem akarom, hogy mindez úgy hangozzék
Mint egy fiú szövege a többi közt
Nem ezt próbálom elérni
Nem akarok
Egy lenni a többi közül
Egyszerűen csak kívánlak
Mert szerelmes vagyok és
Ez a szerelem nem vár
Ez a szerelem csak növekszik,
Az idő pedig múlik
Tudod milyen az,
Így magadra hagyatva lenni
Amikor mindenki eltűnik és
Csak az érzések maradnak
Ezért akarlak most téged
I Want You Now - Martin L. Gore
Grabbing Hands Music. 1987.
Most akarlak téged
Nem pedig holnap
Vágyakozom belül és
Ez kiül rám
Nyújtsd ki a kezed és
Fogadd szerelmemet
Túl sokáig vártunk már
Ami sok az sok
Most akarlak
Lángol a szívem
Tüzel a testem
Remeg a kezem
Szédülök
Értened kell, milyen
Könnyű a választás
El kell, üssük az időt
Nincs semmi veszteni valónk
Most akarlak téged
Nem akarom, hogy mindez úgy hangozzék
Mint egy fiú szövege a többi közt
Nem ezt próbálom elérni
Nem akarok
Egy lenni a többi közül
Egyszerűen csak kívánlak
Mert szerelmes vagyok és
Ez a szerelem nem vár
Ez a szerelem csak növekszik,
Az idő pedig múlik
Tudod milyen az,
Így magadra hagyatva lenni
Amikor mindenki eltűnik és
Csak az érzések maradnak
Ezért akarlak most téged
I Want You Now - Martin L. Gore
Grabbing Hands Music. 1987.
barátom!
Te menthetetlenül szerelmes vagy! (Ez egy válasz cuncus üzenetére (2006. 11. 18. szombat 16:24), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 11. 18. szombat 16:24
Te menthetetlenül szerelmes vagy! (Ez egy válasz cuncus üzenetére (2006. 11. 18. szombat 16:24), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 11. 18. szombat 16:24
Francesco Petrarca
Nincs békém...
Nincs békém, s nem szítok háborúságot
félek és remélek, fázom és megégtem,
Az égbe szállok, s nyugszom lenn a mélyben,
semmi sem kell, s ölelném a világot.
Öröm nem nyit kaput, nem zár le rácsot,
nem tart meg, és nem oldja kötelékem,
Ámor nem öl meg, s nem lazítja fékem,
de élve sem hagy, s menekvést se látok.
Nézek vakon, és nyelv nélkül beszélek,
s veszni szeretnék, s szabadulni vágyom
és gyűlölöm magam, másért meg égek,
nevetve könnyezem, bánatból élek,
egyformán fáj életem és halálom,
ide jutottam, drága Hölgyem, érted.
Nincs békém...
Nincs békém, s nem szítok háborúságot
félek és remélek, fázom és megégtem,
Az égbe szállok, s nyugszom lenn a mélyben,
semmi sem kell, s ölelném a világot.
Öröm nem nyit kaput, nem zár le rácsot,
nem tart meg, és nem oldja kötelékem,
Ámor nem öl meg, s nem lazítja fékem,
de élve sem hagy, s menekvést se látok.
Nézek vakon, és nyelv nélkül beszélek,
s veszni szeretnék, s szabadulni vágyom
és gyűlölöm magam, másért meg égek,
nevetve könnyezem, bánatból élek,
egyformán fáj életem és halálom,
ide jutottam, drága Hölgyem, érted.
"Táblára írva nyakadba akasztjuk történeted!"
/P.J./
/P.J./
Nóci
Pistiandi8494
Tanja
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
