Versek

Nemes Nagy Ágnes: A szomj

Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
- Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg)
magamba mind, mohón, elégitetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
- De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.

Szeretlek, mert oly szép szemed van...

Szeretlek, mert oly szép szemed van,
Hogy nappal van, hol az ragyog;
Még a lelkemben sincsen éjjel,
Pedig én oly sötét vagyok!

Szeretlek, mert fölfoghatlan vagy,
Bűvös-bájos fátyol föd el;
Szeretlek, mert olyan titok vagy,
Amiben mégis hinni kell.

Szeretlek, mert bár el nem érlek,
Tégedet látlak mindenütt:
Fűben, virágban, a harmatban,
Amelyre isten napja süt.

Mert te vagy az úr, te a minden
Minek nevét nem nevezi,
Kit nem ismer, csak sejt a lelkem,
Mert nagy hatalmad érezi.

Téged szeretlek én, imádlak.
Egyetlen, más nélkül való!
Óh, engedd el, ha mi bűnöm van,
Tekintsd azt bennem, ami jó.

Szeretlek én, hiszlek, reméllek,
Mert nagyon büntetsz engemet;
S mert szenvedek, tűrök, hiszem, hogy
Meglátom egykor - mennyemet!

Vajda János

"Táblára írva nyakadba akasztjuk történeted!"

/P.J./

barátom!
Te menthetetlenül szerelmes vagy!

(Ez egy válasz cuncus üzenetére (2006. 11. 18. szombat 16:24), amit ide kattintva olvashatsz)

cuncus

2006. 11. 18. szombat 16:24

Francesco Petrarca

Nincs békém...

Nincs békém, s nem szítok háborúságot
félek és remélek, fázom és megégtem,
Az égbe szállok, s nyugszom lenn a mélyben,
semmi sem kell, s ölelném a világot.

Öröm nem nyit kaput, nem zár le rácsot,
nem tart meg, és nem oldja kötelékem,
Ámor nem öl meg, s nem lazítja fékem,
de élve sem hagy, s menekvést se látok.

Nézek vakon, és nyelv nélkül beszélek,
s veszni szeretnék, s szabadulni vágyom
és gyűlölöm magam, másért meg égek,

nevetve könnyezem, bánatból élek,
egyformán fáj életem és halálom,
ide jutottam, drága Hölgyem, érted.

MOST AKARLAK

Most akarlak téged
Nem pedig holnap
Vágyakozom belül és
Ez kiül rám
Nyújtsd ki a kezed és
Fogadd szerelmemet
Túl sokáig vártunk már
Ami sok az sok
Most akarlak

Lángol a szívem
Tüzel a testem
Remeg a kezem
Szédülök
Értened kell, milyen
Könnyű a választás
El kell, üssük az időt
Nincs semmi veszteni valónk
Most akarlak téged

Nem akarom, hogy mindez úgy hangozzék
Mint egy fiú szövege a többi közt
Nem ezt próbálom elérni
Nem akarok
Egy lenni a többi közül
Egyszerűen csak kívánlak

Mert szerelmes vagyok és
Ez a szerelem nem vár
Ez a szerelem csak növekszik,
Az idő pedig múlik
Tudod milyen az,
Így magadra hagyatva lenni
Amikor mindenki eltűnik és
Csak az érzések maradnak
Ezért akarlak most téged

I Want You Now - Martin L. Gore
Grabbing Hands Music. 1987.

Francesco Petrarca

Nincs békém...

Nincs békém, s nem szítok háborúságot
félek és remélek, fázom és megégtem,
Az égbe szállok, s nyugszom lenn a mélyben,
semmi sem kell, s ölelném a világot.

Öröm nem nyit kaput, nem zár le rácsot,
nem tart meg, és nem oldja kötelékem,
Ámor nem öl meg, s nem lazítja fékem,
de élve sem hagy, s menekvést se látok.

Nézek vakon, és nyelv nélkül beszélek,
s veszni szeretnék, s szabadulni vágyom
és gyűlölöm magam, másért meg égek,

nevetve könnyezem, bánatból élek,
egyformán fáj életem és halálom,
ide jutottam, drága Hölgyem, érted.

Laren Dorr: Lennék...

Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
hogy gyönyörködj, ha akarod.

Felhő lennék, ha őszidő lenne,
langy esőt sírnék, mert messze vagy,
aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.

Köd lennék, ha hűvös lenne,
fehér, vidám, mi nem ragad,
ködkarjaimmal ölelném tested
s megnyitnám előtted utadat.

Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
mit egyetlen céllal repít a szél,
elolvadni gyönge kezedben,
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.

Szél lennék, ha új tavasz lenne,
elfújnám messze a tél hidegét,
hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg nevetve mondanád: most már elég.

S mi lennék, ha itt lennél velem?
Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod

Ady Endre:A TE MELEGSÉGED

Miért próbál kép vagy szobor
Lelkemből kilopni téged?
Elevenek vagy hidegek:
Ki tudja nekem adni még
A te egyetlen melegséged?

Minden csókomban meghalok
S ajkaidon kelek újra,
Asszony-szirokkó száz jöhet:
Sorvasztó, édes melegét
Én reám már hiába fujja.

Halottak és elevenek
Hiába hűtnének téged,
Nincs más meleg, mint a tied.
Ki tudja nekem adni még
A te egyetlen melegséged?

elnézést, jogos a reklamáció:):):)kicsit belemerültem cuncussal a "ki tesz be találóbb ady verset" játékunkba:):):):):)

talan, tobb mint annyi....

(Ez egy válasz Orpheusz üzenetére (2006. 11. 16. csütörtök 20:39), amit ide kattintva olvashatsz)

Orpheusz

2006. 11. 16. csütörtök 20:39

Ady est van??? :-)

segítség! mondjon valaki egy olyan költőnőt, aki kicsit hibbant volt, kicsit meggondolatlan, talán szerelmes is, vágyakozott, és mindezt versekbe foglalta.

Kedves MmePrune!!!!!!!!!!!!!!!!

Illene odaírni, h a vers amit közzétettél Ady Endre műve!!!!! (a "Valaki útravált belőlünk" című!)

Talán azt hitted, ide csak olyan emberek járnak, akik nem ismerik fel a szerzőt és művét???

Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.

Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.

Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.

Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.

Testedet, a kéjekre gyultat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.

Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.

egy csoook

(Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2006. 11. 16. csütörtök 20:27), amit ide kattintva olvashatsz)

MmePrune

2006. 11. 16. csütörtök 20:27

szerintem adyt kivégeztük, vagyis sose lehetne, de már elég sokat írtunk:):):):)más?

Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
A csókok és könnyek alkonyatán.
Sikoltva, marva bukjék rám fejed
S én tépem durván bársony-testedet.
Nagyon is síma, illatos hajad,
Zilálva, tépve verje arcomat.
Fehér nyakad most nagyon is fehér,
Vas-ujjaim közt fesse kékre vér.
Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed:
Megállt az élet, nincsen több sora,
Nincs kínja, csókja, könnye, mámora,
Jaj, mindjárt minden, minden elveszett.
Fehér ördög-lepel hullott miránk,
Fehér és csöndes lesz már a világ,
Átkozlak, téplek, marlak szilajon,
Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.
Megöl a csend, ez a fehér lepel:
Űzz el magadtól, vagy én űzlek el.

szerintem adyt kivégeztük, vagyis sose lehetne, de már elég sokat írtunk:):):):)más?

Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván, meredten,
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
Egy ingás és zuhanunk.

Véres hús-kapcsok óvnak,
Amíg összefonódnak:
Kékes, reszkető ajkunk.
Míg csókolsz, nincsen szavunk,
Ha megszólalsz zuhanunk.

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

Hódolni kergettem elébed
A vágyak éhes csapatát,
Nomád, vad, büszke csapatát
A vérnek.

Irigyellek, szánlak, utállak,
Szerencsés koldusasszonya,
Királyi koldusasszonya
A Vágynak.

Csak tudnék én mást úgy kivánni,
Mint téged. Óh, csak jönne más.
Egy más asszony. Valaki. Más.
Akárki.