Akkor valószínű Ti egy tökéletes pár vagytok,akik megtalálták egymást minden téren... (Ez egy válasz X üzenetére (2006. 06. 30. péntek 06:06), amit ide kattintva olvashatsz)

Ez egy rakás közhely és semmi köze a topic címéhez.. (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 06. 01. péntek 00:08), amit ide kattintva olvashatsz)

"Milyen buktatói is vannak egy házasságnak? Tapasztalataim szerint az első évben azért borulnak fel a házasságok, mert a felek elhamarkodottan döntöttek, nem sikerül összecsiszolódniuk, "lakva ismerszik meg a másik" szindróma.

A hetedik év környéke azért válik ingoványos talajjá, mert a társak kezdenek lazítani: a nej koszlott, zsíros otthonkában ül le ebédelni, már nem tartja olyan fontosnak otthon a diszkrét sminket, nem hajtja annyira a tetszeniakarás. A férj is lazít, elfelejti a felesége számára is fontos dátumokat, beleböfög a kedvese kedvenc TV-sorozatába, fogmosás és fürdés nélkül szeretkezik, természetesen igényt tartva az orális szexre is. Ilyenkor egy kis odafigyeléssel, fantáziával, akarással megmenthető még a házasság. Az együvé tartozás érzését kell erősíteni -mint végig a házasság során-, néha egy csokor virág, gyertyafényes vacsora csodákat képes tenni egy hervadó kapcsolattal.

A következő stáció már nehezebb, ez a 11-14 év közötti időszak, amikor a gyerekek már kezdenek önállósodni, nem képviselnek már akkora összatartó erőt, mint korábban, a pohár is lassan kezd betelni, csak a felületi feszültség tartja benne az indulatokat, az ingerküszöb kezd a minimumra csökkenni. Leginkább a feleség dönt ebben az időszakban úgy, hogy még nem késő új életet kezdenie, illetve nem akarja folytatni a régit. Még van ereje és elszántsága változásokhoz. A férfiak ülnek a készben, haverokkal kocsma, otthon meleg vacsora, tiszta ing, kipucolt cipő, elodázható és ritkuló szex, ami már nélkülözi a játékosságot, a bújást, a símogatást. Kényelmes élet, kár lenne feladni.

Elérkeztünk az utolsó állomáshoz, amikor az asszonyok 38-40 évesek, a férjek 45-50 év körüliek többnyire. A férfiakban ekkor ébred fel az olthatatlan vágy a bizonyítás iránt: a hűdejópasivagyokmég-csakotthonnemmegy esete. Figyelme a nála tíz-húsz évvel fiatalabb hölgyek felé fordul, merevedési zavarait a párjára vetíti ki, újra naponta borotválkozik és locsolja magára a -szerinte, vagy az új csinike szerinti- legjobb illatot. "Tudom, hogy tartogat még valamit számomra az élet, mert megérdemlem" gondolkodás uralkodik el rajta. Belevág egy kiszámíthatatlan kapcsolatba, mert elvette az eszét az új hús illata, mert valaki másképpen nyúlt a nadrágjába, mert képes kikapcsolt agyával azt hinni, hogy ez a kapcsolat majd jobb lesz. A nők mások. Átfut az agyukon a gondolat: milyen lehet egy idegennel szeretkezni? Vajon milyen lehet egy idegen kéz érintése? Vágyik a símogatásra, becézésre, megértésre, a borzongásra, de egy részük itt meg is áll, legfeljebb gondolatban játsznak tovább, a valós életben nincs bátorságuk megvalósítani erotikus álmaikat. Pedig ez a kor az, amikor kiteljesedtek, érettek lettek, sikerült végre háttérbe szorítani a gátlásaikat, tudják élvezni a szeretkezés minden pillanatát, amit jobban kívánnak, mint valaha. Már nem akarnak igazán változtatni az életükön, hisz mindig is biztonságra vágytak, bár hűségük ritkán nyeri el méltó jutalmát.

és bejelentitek egymásnak hogy volt alakalmatok és kivel?

ilyenkor nem indul megbened valami féltékenység vagy rossz érzés?
(Ez egy válasz X üzenetére (2006. 06. 30. péntek 10:40), amit ide kattintva olvashatsz)

Nem egészen 23év ota...6hónapja van így,de jol érezzük így mindketten magunkat! :)Elötte nem csapongtunk :)

Mi már több hónapja élünk nyitott házasságban,és "hálisten " jól müködik ! ami persze nem azt jelenti hogy egyik ágyból ki a másikba be...Nálunk a sex tökéletes itthon,és 23év után is heti több alkalommal vagyunk együtt,de kell a szabadság,kell egy kis "rosszaság" ! És igy nem kell hazudni,ha valamelyönknek esetleg más alkalma is adódik ! :)

Volt, vagy 10 naponta.:) (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2005. 12. 02. péntek 20:09), amit ide kattintva olvashatsz)

Húúú dehogynem.. de először fel kell dolgoznom ezt a hihetetlen mennyiségű hozzászólást ami az elmúlt hónapokban felgyülemlett.. (Ez egy válasz felpa üzenetére (2005. 12. 02. péntek 20:04), amit ide kattintva olvashatsz)

Nincs valami klassz tortčneted? (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2005. 12. 02. péntek 19:57), amit ide kattintva olvashatsz)

látom megy a téma 1000-el.. ennek szívből örülök.... ez a topic karácsonykor izzani fog...

De látom jani pontott tett az ügy végére, nem kezdem el újra. Ti így, mi úgy.
PONT.

Hozzászólhat más is (ha már nem xxxjani családi élete a téma), pláne ha az ő véleményét osztom én is, vagy ha más az álláspont, kuss a nevem?

.

Annyira azért nem vagyok szent én sem, mert a visszautasított puncikat a túlvilágon mind az ember orrára húzzák, és én ott sem akarok csúnyább lenni.

Pontosan értem miről van szó, leírtam csak, az én véleményemet. Én ilyennek érzem jól magam. Mi PÁRkapcsolatban élünk,nem falkában,és nem ősközösségben. Azért választottuk egymást, mert nekünk így jó. Az én konzeratív/buta (ahogy tetszik) erkölcsöm, világnézetem, férfibüszkeségem nem teszi lehetővé, hogy idegen férfi betegye a farkát az életünkbe. A páromat meg kirázza a hideg még a gondolatától is, hogy rejtam kívül más is hozzáérjen. Nem tudom miért olyan természetellenes ez számodra. De inkább felejtsd el , hogy hozzászoltam a témához.

15 éve, és 18 éve vagyunk együtt. Nem, nem unjuk egymást, csak szeretjük. :)

Maradjuk annyiban , hogy fel sem állna a pöcsöm két idegen nő előtt, nemhogy még valamit kezddjek is velük. Most tehetek én róla, hogy ilyen vagyok?
Sztori: A nyáron töbször a nagyszülőknél voltak a gyerekek. Egyik alkalommal átjött a párom barátnője aki szingli és nagyon kiéhezett volt akkor, amit gyakran szóvá is tett, miután már megittak egy üveg pezsgőt ( én egyáltalán nem szoktam inni, csak ritkán) Persze hogy elkezdtem füzni a két nőt , mire ők kitalálták, hogy megtréfálnak , és bizony "visszatáncoltam" gyorsan. Valahogy nekem bensőséges érzelmek nélkül nem megy. Én ilyen hülye vagyok.

Biztosan igazad van! De valahogy nem igazán tudtunk még az nejemmel ráizgulni a csoportos, párcserés, cserejátékos-beiktatós, együtttlétekre. Tudom, buták és önzőek vagyunk. Inkább legyek ilyen, mint az együtlétek idilliségét, és minden intimitást mellőzőcsupán állatias ösztönök, és beteges kéjsóvárság által vezérelt "másodhegedűs". Nem egészen idegen a dolog, még sokkal fiatalabb koromban gyakran "vágtunk partiba" lányt a barátommal,és házibulikon is előfordult, hogy be dobtuk barátnőinket a közösbe, ill két lánnyal is előfordultam már , de azokat csak egyszerűen Q-vának "tiszteltem" Másnap jót röhögtűnk rajtuk, ők meg rajtunk. Biztosan egy bensőséges baráti kapcsolatra van szükség ehhez, de ha nem baj mi romantikusok, és hűek maradunk egymáshoz és nem kisérletezünk a meghitt családi életünk rovására.
Nekünk men kell "pótf*sz", se "pótmuff". Van elég fantáziánk ahoz, hogy mindketten habzsoljuk a gyönyöröket. Ez csupán egy vélemény semmi személyeskedés, tiszteletben tartom akik a csoportosat szeretik, de már engem a "hagyományos" jobban érdekel.Ha szingli lennék, esetleg egy élettársam lenne, akkor a kutyát nem érdekelné, ki mikor mennyire "nyaggatja", vagy szopatja,de Mi család vagyunk és a páromnak sincs szüksége semmi "külső beavatkozásra". Ugyan is még össze is vesztünk (mert neki rosszul esett) amikor meg akartam győzni egy "kétkanos" felállás nagyszerűségeről. Persze nem gondoltam komolyam , de hetekig puhítottam , és majdnem ráment a kapcsolatunk. Tehát nem biztos, hogy mindenkinek kell segítség ahoz , hogy kielégítse párját.Nyitott házasság nem létezik, csak közös lakás!!! Ez majdnem olyan, mintha egy heterót egy meleg meg akarna győzni arról milyen nagy élmény egy "bisalmafejűvel" elkövetett prosztata masszázs. Valszeg jó az is , annak aki szereti.Persze, ne nyilatkozzon még nem próbálta.

Pontosan! (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2005. 10. 04. kedd 15:01), amit ide kattintva olvashatsz)