Az érettségi találkozón egy távollevő volt osztálytársról esik szó:
- Mi lett a Rádaival?
- Jól prosperáló nőgyógyász. Szép kis vagyont kapart össze magának!

:-DDDDDDDDDD (Ez egy válasz ghorrag üzenetére (2006. 12. 03. vasárnap 14:56), amit ide kattintva olvashatsz)

de igenis jo a rokanak...mert ibolyaillatu a segge! (Ez egy válasz Doctorbalu üzenetére (2006. 12. 03. vasárnap 14:26), amit ide kattintva olvashatsz)

ez mar lehet fenn van,akkor bocsi:
Egy szélhámos nőgyógyász így hirdeti magát: Asszonyom, jöjjön el a rendelésemre, és olyan gyermeke fog születni, amilyet csak akar !
Megjelenik a páciens, s az orvos felteszi az első kérdést:
- Fiú legyen vagy lány?
- Fiú, mondja a nő.
- Mi sem egyszerűbb ennél és egy pohárba tölt valami löttyöt. Tobább, még milyen kívánságai vannak?
- Szeretném, ha a fiam hasonlítana Charles Bronsonra.
- Ez igazán nem gond, mondja az orvos és az előbbi löttyhöz egy másik szert is csöpögtet. Tovább, asszonyom -mondja.
- Szeretném, ha otthon lenne a matematikában és a müvészetekben is.
- A mai orvostudománynak ez már igazán semmiség, mondja és valami port is tesz a pohárba, amelyet jól összráz.
- Asszonyom ezt most igya meg!
A nő persze azonnal elájul a kotyvalék elfogyasztása után. A kicsi gnóm púpos orvos pedig már gombolja is a sliccét, miközben ezt mondja:
- Majd adok én neked Charles Bronsont!

becsüld meg azt a tizből egyet :)

-miert jo a rokanak?
-???
-nem is jo a rokanak!

Gyu, ez nagyon régi (Ez egy válasz Gyu üzenetére (2006. 12. 03. vasárnap 08:39), amit ide kattintva olvashatsz)

Az alkoholista, a buzi és a nagydohányos felkerülnek Istenhez, aki mondja nekik, hogy kapnak egy utolsó esélyt és visszakerülnek a földre, de amennyiben bármelyik folytatja a szenvedélyét, akkor abban a pillanatban meghal.
Visszakerülnek, mennek mendegélnek, meglátnak egy kocsmát. Az alkoholista bemegy, iszik egy korty bort és azon nyomban meghal. Megy tovább a buzi meg a nagydohányos és meglátnak egy égő csikket a főldön. Megszólal a buzi:
- Le ne hajolj, mert mindketten meghalunk

férj borzasztó fejfájással ébredt. Erőt vett magán és kinyitotta a szemét. Az első dolog, amit meglátott, néhány szem aszpirin és egy pohár víz volt az éjjeliszekrényen. Bevette az aszpirint, majd észrevett egy cetlit az asztalon.
- Drágám, reggeli az asztalon elmentem bevásárolni. Szeretlek.
Így aztán lement a konyhába, és megbizonyosodott róla, hogy meleg reggeli, kávé és újság várja. A fia is az asztalnál ült és evett.
- Mi történt tegnap éjjel? - kérdezte.
Hát, hajnali 3 után jöttél haza tök részegen. Összetörtél pár bútort, végig hánytad a lakást és szereztél egy jó nagy monoklit a szemed alá, amikor belebotlottál az ajtóba.
- Akkor miért van mégis minden rendben?
- Hát csak azért, mert amikor a mama berángatott a hálószobába és megpróbálta levenni rólad a nadrágot, azt mondtad:
- Hölgyem hagyjon békén, nős vagyok!


Fiatal pár a paraszt bácsitól bérelt falusi szobában élvezi a mézeshetek napjait.
Pár nap múlva, midőn ki sem mozdultak, az öreg bekopog, kérdezvén, ugyan miből élnek?
A két fiatal egybehangzó válaszára, miszerint: "A szerelem gyümölcsét fogyasztjuk bátyó!" az öreg az orra alatt dörmögi:
- Jó, jó, gyermekeim, de a héját ne dobálják ki az udvarra, mert a kacsáim már egy hete csak luftbalmot fosnak!

A férj meséli a feleségének:
- Képzeld, van egy új titkárnőnk, az Icuka. Valahonnan kiszimatolta, hogy Fradi-drukker vagyok, és kaptam tőle egy dobozban zöld és fehér tollakat. Kis dolog, de jól esik az embernek.
Másnap hazatérésekor ezt mondja:
- Képzeld, ez az Icuka ma fehér blúzban és zöld szoknyában volt. Kis dolog, de jól esik az embernek.
Harmadnap ezzel megy haza:
- Képzeld, ez az Icuka ma zöld melltartót és fehér bugyit vett fel. Kis dolog, de jól esik az embernek.
Negyednap ezzel fogadja a felesége:
- Képzeld, ma itt járt a szomszéd. 3 centivel hosszabb a farka a tiednél. Kis dolog, de jól esik az embernek!

Távolba szakadt hazánkfia ellátogat szülőfalujába. Mikor közeledik a régi tanyájukhoz, meglát az út szélén egy öreg bácsit stoppolni. Megáll, és felveszi az öreget. Már mennek egy ideje, mikor az öreg megkérdezi:
- Mind fiam mi az a karikába foglalt háromágú csillag a kocsi orrán.
A mercis gondolja, megtréfálja az öreget így azt mondja:
- Tudja bátyám, az egy célzóberendezés. Ha megyek az úton és meglátok egy gyalogost, csak átnézek a karikán és amikor meglátom benne az embert csak rálépek a gázra és úgy elütöm mint sicc.
- Hú, ez aztán döfi. - mondja az öreg. - Nem lehetne kibróbálni?
- Dehogynem. - mondja a mercis. - Látja azt a biciklistát az út szélén?
- Látom hát.
- Na azt most elütjük. Figyeljen! Már látom a körben a lábát! Most benne van az egész! Most gázt adok.
Azzal gyorsít, és az utolsó pillanatban félrerántja a kormányt. Majd hall egy nagy csörömpölést.
- Sütheti a célzóberendezését - mondja az öreg. - Ha nem nyitom ki az ajtót sose találjuk el.


A parkolóban egy kocsijához igyekvő nő észreveszi, hogy egy autó vezető nélkül gurulni kezd. Szokatlan lélekjelenléttel kinyitja a kocsi ajtaját, beugrik és behúzza a kéziféket. Amikor kiszáll, észreveszi, hogy egy férfi áll a kocsi mellett.
- Gurult de megállítottam. - jelenti ki büszkén a nő.
- Tudom - válaszol a férfi - én toltam.

Motor versenyzik az amerikai a Japán és az Orosz. Az amerikai Harleyval, a Japán Hondával, az orosz pedig Rigával.
Végül mindhárman a kórházban végzik. Az orvos kikérdezi őket, hogy hogyan kerültek ide. Először az amerikait:
- Mondja, maga hogy került ide?
- Versenyezni Harley, menni 200, jönni fa, puff!
Odamegy a japánhoz:
- És maga?
- Versenyezni Honda, menni 200, jönni szalagkorlát, puff!
Odalép az oroszhoz:
- Hát maga?
- Versenyezni Riga, menni 40, amerikai elhúzni mellettem 200, japán elhúzni mellettem 200, én azt hinni állni, leszállni, puff!

2 sperma beszélget: Te,látsz itt petesejtet? NEM! Akkor ez szopás...

2006. VII. 10.
El se hiszem, hogy vége. Pedig de. Vége!!! Sanyi a döntő izgalmában ugyan leszakította a karnist a nappaliban, Toncsi pedig - egyelőre tisztázatlan okokból - befejelte a vitrines szekrény üvegét, de ezeket már elnéző mosollyal vettem tudomásul. Jocó újra a régi, kedves, aranyos, minden megy tovább a megszokott mederben. Megbocsátásom jeléül még a lesszabálynak is utánanéztem a neten. Felhívtam Jocót, és elújságoltam neki, hogy most már értem. Nagyon örült.

GaBoNa - http://gabona.xtd.hu

2006. VI. 26.
Ma reggel összefutottam Rohacsek nénivel, a szomszédasszonyunkkal a
lépcsőházban. "Nem mintha panaszkodni akarnék, aranyoskám;" - kezdte, és tudtam, hogy panaszkodni fog. Ez Rohacsek néni specialitása, hogy általában azzal kezdi, hogy "a világért se szeretnék zavarni" vagy "nem dicsekvésképpen mondom", esetleg "semmiképpen nem szeretnék beleszólni", és aztán jön a "de". Most az volt a szívfájdalma, hogy mióta beindult a "fotbalnézés", meg a "mértéktelen dorbézolás", azóta Pityukának, a papagájának szókincse a "gól" és a "les" szavakon kívül tizenhét vadonatúj káromkodással is bővült, úgyhogy legyünk szívesek beszüntetni a zajongást, mert úgy ránkhívja a rendőrséget, mint a pinty. Bíztattam, hogy hívja csak nyugodtan, hátha beviszik az egész bagázst vébéstül, szotyistul, tévéstül.
Kár, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap.

2006. VI. 28.
Tegnap a távirányító szőrén-szálán eltűnt. A lelkes szurkológárda serény és átfogó kutatóexpedícióba kezdett, de sajnos nem jártak eredménnyel - ami nem is olyan meglepő annak fényében, hogy a keresett műszer a fagyasztóláda alján, öt kiló mirelit spenót alatt lapult. Nagy szerencse, hogy Taki, - aki egyebként az arcfestése alapján a németeknek szurkol - civilben műszerész, é fél óra alatt szerzett egy új távirányítót, ezzel kivívva magának az Este Hőse címet, és az ezzel járó fotelban ülési jogot.
Azt hiszem, ma beszélek pár lakatossal zárcsere ügyben.

2006. VI. 29.
Tegnap este találkoztunk a hűtőszekrény előtt Jocóval. Én jégkrémért mentem, ő sörért. "Szia" köszöntem rá. "Szia" hüppögte, és láttam, hogy könnyes a szeme. Mindig elgyengít, ha sírni látom. Átöleltem, bátoritólag megsimogattam a hátát. "Téged is ennyire bánt?" - kérdeztem. "Igen" - szipogta. "Nyugi, rendbe lehet még hozni" - biztattam. "Hát, igen, de akkor is, tizenegyest kihagyni a nyolcvanadik percben..." - tört ki belőle a zokogás.
Közöltem vele, hogy egy idióta, és utálom. Ettől egy kicsit jobb lett.

2006. VII. 1.
Fú, de utálom a focit!

2006. VII. 3.
Én nyitottam ajtót a mindennapos vendéggé avanzsált pizzafutárnak, és a nappaliig hallható hangerővel közöltem vele, hogy sajnos készpénz nincs nálam, így természetben fizetnék, ha ez lehetséges. Jocó megjelent a nappali ajtajában, de a többiek "Szöglet! Szöglet!" kiáltására azonnal visszafordult, a pizzafutár pedig mondta, hogy köszöni szépen a lehetőséget, de siet, mert szeretne hazaérni a második félidőre, úgyhogy legyek szíves mégis előkeresni ezerötöt valahonnan.
Most már biztos, hogy a foci lesz az emberiség kihalásának közvetlen okozója.

2006. VII. 5.
Még öt nap. Akár fél lábon is.

2006. VII. 7.
Három. Ezek idióták. Már félek hazamenni.

2006. VII. 8.
Kettő. Ezek megvesztek. Áginál alszom.

2006. VII. 9.
Egy.

2006. VI. 12.
A nappaliba merészkedve feltettem azt az ártatlan, de összetett kérdést a társaságnak, hogy a., miért ülnek a harminc fokos lakásban különféle nemzetiszín sálakban, b., miért üvöltenek torkuk szakadtából, mikor a TV köztudottan csak egyirányú kommunikációra alkalmas, c., miért kell megnézni a szünetben és a meccs végén az összefoglalót, amikor abban a néhány perce lezajlott eseményeket vetítik le újra. Erre azt kaptam vissza, hogy
a., miért fontos az, hogy a titokzokni színe passzoljon a nadrághoz, mikor úgyse látszik,
b., miért fontos megkérdezni, hogy fodrásznál voltam-e, ha úgyis látszik, hogy igen, és
c., én azt se tudom, hogy mi az a lesszabály, úgyhogy hagyjam őket meccset nézni. Higgadtan a tudomásukra hoztam, hogy tőrőlmetszett bunkók egytől egyig, és remélem az anyukájuk bánja, hogy nem verte őket többet kiskorukban, majd egy francia dáma eleganciájával távoztam.

2006. VI. 16.
A tegnapi "szurkolásnak" aposztrofált obégatás élénk hatása alatt ma délelőtt összeállítottam a veluk_ezentul_nem_baratkozhatsz.xls-t, és át is küldtem Jocónak. Ő csak annyit írt vissza, hogy Ronaldinnyo nem az egyik haverja, hanem a brazil válogatott irányító középpályása. Postafordultával tudattam vele, hogy ennek ellenére sem barátkozhat vele. Nincs kivételezés.

2006. VI. 17.
Telefonos nyomozásom során kiderült, hogy a Villamos Művek 1 hónapos, a kábeltévé-szolgáltató 1,5 hónapos díjhátralék után szünteti be a szolgaltatást, így a szükséges lépések megtételéről (pl. csekkek "elvesztése") letettem.
Egyébként mélységesen felháborít ez a slendrián hozzáállás.

2006. VI. 20.
Este felhívtam anyut, hogy panaszkodjak neki kicsit, és megkérdezzem, hogy alhatok-e náluk pár napig. Hozzávetőlegesen tíz másodperce beszéltünk, mikor megkért, hogy hívjam vissza 11 után, mert apa, Tóni bácsi, meg Berci a meccset nézik, és egy szót sem ért, annyira üvölt a tévé.
A visszahívást tárgytalannak itéltem.

2006. VI. 22.
Valamelyik idióta hozott magával egy dobot, azt püfölte egész este, a többiek meg "Me-hi-kó! Me-hi-kó!" kántálással kísérték.
Legalább a magyaroknak szurkolnának ezek a szerencsétlenek!

2006. VI. 25.
Közöltem Jocóval, hogy ha nem változtat a hozzáállásan, akkor SzexésNewYork plusz jégkrém kúrába kezdek, és 120 kilósra hízok a vébé alatt. Azt válaszolta, hogy ilyen mérvű hizásnak annyi az esélye, mint annak, hogy Togo továbbjut a G csoportból. Visszavágtam egy "micsoda egy p*raszt vagy te!"-vel, de éreztem, hogy ezzel legjobb esetben is csak döntetlenre hoztam az ügyet.

Foci VB

2006. VI. 3.
Jocó az imént írt egy e-mailt, hogy este egy szenzációs meglepetéssel vár otthon. Úgy látszik, nem felejtette el az első randink két éves évfordulóját. Nagyon izgulok, már alig várom, hogy vége legyen a napnak.
Úgy imádom az én mackókámat!

2006. VI. 4.
A "szenzációs" meglepetés nem sikerült túlságosan fényesen. Jocó örömtől csillogó szemekkel várt otthon, és egy büszke apa meghatott mosolyával mutatta meg az új, nagyképernyős, sztereó, hiper-szuper tévénket. Amikor felvetettem neki, hogy ugyan minek kellett nekünk új tévé, amikor egyrészt a régi is tökéletesen működik, másrészt úgyis csak hébe-hóba nézzük, akkor valami foci világbajnokságot kezdett emlegetni. Az évfordulóról persze szó sem volt. Illetve addig nem volt szó, amíg én fel nem emlegettem némi nyafogás kíséretében - ekkor sűrű bocsánatkérések közepette elvitt vacsorázni. Végül is elnéztem neki ezt a kis malőrt, és ha nagy tévé kell neki, hát legyen nagy tévé.

2006. VI. 6.
Jocó tegnap este egy csokor tulipánnal állított haza. Cuki pofa. Aztán félénken megkérdezte, hogy gond lenne-e, ha a barátai a "vébé" alatt néha átjönnének meccset nézni. Természetesen nem. Ismerhetne már, hogy ilyen apróságból nem csinálok gondot.

2006. VI. 8.
Jocó képtelen felfogni, hogy a feng-shui alapelvek értelmében a régi tévének semmi keresnivalója a hálószobában. Meg értelme sincs. "Esetleg nézhetsz valami mást, amíg mi a meccset nézzük a haverokkal." - magyarázta.
Szerintem túlaggódja ezt a vébé-ügyet.

2006. VI. 9.
Tegnap nagybevásárláson voltunk. Jocó a szokásos cuccokon túl bepakolt két rekesz sört, 24 csomag szotyit, és 9 csomag csipszet. "Betárazol a vébére?" - kacsintottam rá. "A nyitomeccsre." - kacsintott vissza. Jót nevettünk. Isteni humora van az én mackómnak.

2006. VI. 10.
A nyitómeccs izgalmait elkerülendő tegnap Áginál aludtam, bár sejtettem, hogy a felügyelet hiánya rossz hatással lehet a társaságra. Sajnos igazam lett. Mikor ma hazaértem, széthagyott üres sörösüvegek, szetköpködött szotyihéj, szőnyegbe taposott ketchupfoltok fogadtak. "Ez így nem lesz jó!" - adtam hangot rosszallásomnak Jocónak sms-ben. "Valóban nem, de Ottó át tud hozni két kempingszéket, és akkor már el fogunk férni. Kösz a figyelmességet." - jött a válasz.
Kezd gyanús lenni ez a vébé-ügy.

Rendőrök lekapcsolnak egy kuruzslót, aki az örök élet tablettáit árulja. Bíróságra kerül az ügy, a bíró kérdezi:
- Vádlott, volt már büntetve ezelőtt?
- Igen bíró úr, először 1314-ben.

Jóleső délutáni menet után az asszony ijedten hallja, hogy egy kocsi fékez a ház előtt.
- Jó ég, ez a férjem lesz! Tűnj el gyorsan.
Pasas sietve felráncigálja a nadrágját, iszkol az erkélyajtó felé, majd hirtelen megtorpan.
- Hülye vagy? ÉN vagyok a férjed!

Hajótörött házaspár bolyong az őserdőben. Megtámadja őket egy hím gorilla. Mind a ketten felmásznak egy-egy fára, de a hím gorilla a nő után ered. Már majdnem utoléri, amikor a férj elkezd kuncogni. A feleség ráförmed:
- Miért röhögsz, te szerencsétlen, látod milyen bajban vagyok?
- Azt röhögöm, hogy most milyen kifogást fogsz találni.