Alföldi Géza: Ha nálunk született volna...
Népszámlálás volt Betlehemben,
így szól a Karácsony története,
s akkor született meg egy istállóban
az Úr egy Fia, Mária Gyermeke
Nem volt, ki szállást adjon nékik.
Barmok lehelték rá a meleget.
Nem volt egy pólyája, egyetlen takarója,
Meséli a monda Mert ott született!
De Cegléden, vagy Kecskeméten,
a Hortobágyon ha született volna,
az első Karácsony igaz történetéről
így szólna ma a bibliai monda:
Rozál épp az udvart seperte.
János meg a jószágnak almozott.
A kis Péterke az öreg kandúrral játszott.
A Puli, az meg hátul kalandozott.
Akkor ért a ház elé József.
Jó tejszagot lehelt a méla csönd.
Mária, fáradtan, alig vonszolta magát
S a kerítésen át József beköszönt.
Rozál fogadta hangos szóval:
Mi szél sodorta erre kendteket?
Törvénybe mennénk. De beteg lett az asszony
s pihenni kéne, mert ránk esteledett.
Kerestünk födélt a korcsmában.
De szállást a bérlője nem adott.
Hej pedig az asszony az utolsóban van már,
de hiába nincs pénz, mert szegény vagyok
Már istálló is elég lenne,
Csak tető legyen már fejünk felett
Rozál a seprűjét a falnak támasztotta,
Bodri a kiskapuig settenkedett.
Takarodsz vissza, beste lelke!
Kerüljenek csak kietek bentébb!
Talán egy ágy, az csak akad majd még a háznál.
Hogy elfáradt, szegény! Eszem a lelkét!
Szélesre tárta a kiskaput.
Mária arca, mint viasz: sápadt.
Ne ugass már, Bodri! Hát nem látod, hogy vendég?!
Eredj csak, Péterke s szólj az apádnak!
Jöjjön csak, lelkem, segítek én
Támaszkodjék rám! Óvatost lépjen!
Úgy-úgy, lelkem! Kend meg csukja be csak a kaput,
de siessen, oszt maga is segéljen!
János is sebten előkerült.
Kemény keze még a villát fogta.
Utasok Nincsen szállásuk S beteg az asszony
Behívtam őket Mért ne tettek volna?
Az asszonynak vess tiszta ágyat!
Az ember meg a lócán elalhat.
És valami enni is akad tán a háznál
Péter, egy kis borért, fiam, szaladj csak!
A Bodri is odasündörgött.
Péter a butykossal máris kocog.
S ameddig az asszony megvetette az ágyat,
János kolbászt s egy köcsög tejet hozott.
Máriát már a fájdalom rázta.
A párnák között csöndesen feküdt.
S amíg az asszony terít, megnyugodva látja,
Hogy János a szobába épen befűt.
A kemencében lángolt a tűz.
Rozál az ágynál csendesen állt ott
És lelkükre a tiszta ágy friss párna-szaga,
Mint békesség, csendesen leszállott
Kint az égen holdfény ragyogott.
Házra, tájra ezüstszín-port hintett.
S még nem volt éjfél, mikor a meleg szobában,
ím, megszületett a régenvárt Kisded
A szomszédságból akadt bölcső
Nagy Andráséktól csipkés kis paplan.
S négy-öt asszony zsibongott a szomszéd szobában,
a kis teknő körül szép kör-alakban
Jaj de szép s fiú! Nézd csak, apjuk!
Ujjongott Rozál, míg óva mosta
És ígyen született meg az Isten Gyermek
Már hogyha nálunk születhetett volna!
Népszámlálás volt Betlehemben,
így szól a Karácsony története,
s akkor született meg egy istállóban
az Úr egy Fia, Mária Gyermeke
Nem volt, ki szállást adjon nékik.
Barmok lehelték rá a meleget.
Nem volt egy pólyája, egyetlen takarója,
Meséli a monda Mert ott született!
De Cegléden, vagy Kecskeméten,
a Hortobágyon ha született volna,
az első Karácsony igaz történetéről
így szólna ma a bibliai monda:
Rozál épp az udvart seperte.
János meg a jószágnak almozott.
A kis Péterke az öreg kandúrral játszott.
A Puli, az meg hátul kalandozott.
Akkor ért a ház elé József.
Jó tejszagot lehelt a méla csönd.
Mária, fáradtan, alig vonszolta magát
S a kerítésen át József beköszönt.
Rozál fogadta hangos szóval:
Mi szél sodorta erre kendteket?
Törvénybe mennénk. De beteg lett az asszony
s pihenni kéne, mert ránk esteledett.
Kerestünk födélt a korcsmában.
De szállást a bérlője nem adott.
Hej pedig az asszony az utolsóban van már,
de hiába nincs pénz, mert szegény vagyok
Már istálló is elég lenne,
Csak tető legyen már fejünk felett
Rozál a seprűjét a falnak támasztotta,
Bodri a kiskapuig settenkedett.
Takarodsz vissza, beste lelke!
Kerüljenek csak kietek bentébb!
Talán egy ágy, az csak akad majd még a háznál.
Hogy elfáradt, szegény! Eszem a lelkét!
Szélesre tárta a kiskaput.
Mária arca, mint viasz: sápadt.
Ne ugass már, Bodri! Hát nem látod, hogy vendég?!
Eredj csak, Péterke s szólj az apádnak!
Jöjjön csak, lelkem, segítek én
Támaszkodjék rám! Óvatost lépjen!
Úgy-úgy, lelkem! Kend meg csukja be csak a kaput,
de siessen, oszt maga is segéljen!
János is sebten előkerült.
Kemény keze még a villát fogta.
Utasok Nincsen szállásuk S beteg az asszony
Behívtam őket Mért ne tettek volna?
Az asszonynak vess tiszta ágyat!
Az ember meg a lócán elalhat.
És valami enni is akad tán a háznál
Péter, egy kis borért, fiam, szaladj csak!
A Bodri is odasündörgött.
Péter a butykossal máris kocog.
S ameddig az asszony megvetette az ágyat,
János kolbászt s egy köcsög tejet hozott.
Máriát már a fájdalom rázta.
A párnák között csöndesen feküdt.
S amíg az asszony terít, megnyugodva látja,
Hogy János a szobába épen befűt.
A kemencében lángolt a tűz.
Rozál az ágynál csendesen állt ott
És lelkükre a tiszta ágy friss párna-szaga,
Mint békesség, csendesen leszállott
Kint az égen holdfény ragyogott.
Házra, tájra ezüstszín-port hintett.
S még nem volt éjfél, mikor a meleg szobában,
ím, megszületett a régenvárt Kisded
A szomszédságból akadt bölcső
Nagy Andráséktól csipkés kis paplan.
S négy-öt asszony zsibongott a szomszéd szobában,
a kis teknő körül szép kör-alakban
Jaj de szép s fiú! Nézd csak, apjuk!
Ujjongott Rozál, míg óva mosta
És ígyen született meg az Isten Gyermek
Már hogyha nálunk születhetett volna!
2007. 12. 11. kedd 12:27
Úgy érzem, néhány nem értették, amit leírtam, ezért megpróbálok pontosabban fogalmazni. sajnos csak 3 részletben tudom elküldeni, de remélem nem gépeltem fölöslegesen
Xidar:
Nem állítottam, hogy minden nő sexdémon. A hsz-em eleje is arról, szól, hogy ahányan vagyunk, annyifélék. Van, akinek bőven elég a heti-havi egy szex; van, akinek a napi 5 is kevés; s akad olyan is, aki úgy áll a szexhez, mint az állatok /fajfenntartás szempontjából fontos
Azt egy szóval se mondtam, hogy csak a férfiben lenne a hiba. Csak arra próbáltam meg felhívni a figyelmet, hogyha a libidó csökkenése pillanatnyi, akkor azon miképpen lehet esetleg változtatni. Természetesen, ha egy eleve prűd nőről beszélünk, akkor hiába kedveskedés, bókok, virág semmi se fog változni. Bár azt szokták mondani a nálam bölcsebbek, hogy prűd nő nincs, csak türelmetlen, ügyetlen férfiak
Az pedig, hogy mivel találkoztam, s mivel nem, más téma De ha már így szóba lett hozva, akkor pár példa:
Saját:
Nem tartom magam egy nimfomán csajnak. Vannak jobb és rosszabb napjaim. Ha átlagolni kellene, akkor azt mondanám legalább heti 4 sex, az, ami ideális a számomra. DE! Mostanában megelégszem a heti egyel is. S nem azért, mert ne szeretném, vagy ne kívánnám a férjem, vagy a szexuális életünk ne lenne egyéb tekintetben tökéletes. Egyszerűen csak azért, mert fáradt vagyok, mert a munkahelyemen nem éppen ideálisak pillanatnyilag a dolgok. Mert miután lehúzom a melóhelyemen a magam 12 óráját, fizikai munkát végezve, majd itthon is megcsinálom a legszükségesebbeket, örülök, ha ágyba kerülök, s alhatok S ez rányomja a bélyegét a hangulatomra. Mindamellett, hogy a férjem, amiben tud, segít. Nem hiszem, hogy azért, mert mostanában kevésbé kívánom a szexet, 15 év után el kéne válnunk. Ezt szerintem inkább tolerálni kell, s túlesni rajta. Volt, hogy férjem jött haza fáradtabban, s mire eljutottunk volna odáig, hogy szex, elaludt Akkor nekem is ki kellett volna raknom a szűrét? Vagy félrekefélni? Inkább kivárjuk azt az alkalmat, amikor mindketten pihentnek érezzük magunkat, s a hangulatunk is megvan. S amit lehet, azt bepótoljuk
Xidar:
Nem állítottam, hogy minden nő sexdémon. A hsz-em eleje is arról, szól, hogy ahányan vagyunk, annyifélék. Van, akinek bőven elég a heti-havi egy szex; van, akinek a napi 5 is kevés; s akad olyan is, aki úgy áll a szexhez, mint az állatok /fajfenntartás szempontjából fontos
Azt egy szóval se mondtam, hogy csak a férfiben lenne a hiba. Csak arra próbáltam meg felhívni a figyelmet, hogyha a libidó csökkenése pillanatnyi, akkor azon miképpen lehet esetleg változtatni. Természetesen, ha egy eleve prűd nőről beszélünk, akkor hiába kedveskedés, bókok, virág semmi se fog változni. Bár azt szokták mondani a nálam bölcsebbek, hogy prűd nő nincs, csak türelmetlen, ügyetlen férfiak
Az pedig, hogy mivel találkoztam, s mivel nem, más téma De ha már így szóba lett hozva, akkor pár példa:
Saját:
Nem tartom magam egy nimfomán csajnak. Vannak jobb és rosszabb napjaim. Ha átlagolni kellene, akkor azt mondanám legalább heti 4 sex, az, ami ideális a számomra. DE! Mostanában megelégszem a heti egyel is. S nem azért, mert ne szeretném, vagy ne kívánnám a férjem, vagy a szexuális életünk ne lenne egyéb tekintetben tökéletes. Egyszerűen csak azért, mert fáradt vagyok, mert a munkahelyemen nem éppen ideálisak pillanatnyilag a dolgok. Mert miután lehúzom a melóhelyemen a magam 12 óráját, fizikai munkát végezve, majd itthon is megcsinálom a legszükségesebbeket, örülök, ha ágyba kerülök, s alhatok S ez rányomja a bélyegét a hangulatomra. Mindamellett, hogy a férjem, amiben tud, segít. Nem hiszem, hogy azért, mert mostanában kevésbé kívánom a szexet, 15 év után el kéne válnunk. Ezt szerintem inkább tolerálni kell, s túlesni rajta. Volt, hogy férjem jött haza fáradtabban, s mire eljutottunk volna odáig, hogy szex, elaludt Akkor nekem is ki kellett volna raknom a szűrét? Vagy félrekefélni? Inkább kivárjuk azt az alkalmat, amikor mindketten pihentnek érezzük magunkat, s a hangulatunk is megvan. S amit lehet, azt bepótoljuk
2007. 12. 11. kedd 12:26
Egyik ismerősünk esete:
Az asszonykája soha nem volt egy sexdémon. Bőven megelégedett a havi egy szex-el. A srác ennél lényegesen forróbb vérű. De mindig talált mentséget a csaj oldalán, hogy most miért nem. Nem a lány mentegette magát, hanem a srác védte akkor még a barátnőjét! Majd ha külön fognak lakni, majd ha saját lakásuk lesz, s nem albérlet, majd ha összeházasodtak, majd ha gyerek lesz A történet vége az, hogy már lassan két éves lesz a lányuk, s mióta a csaj a megtudta, hogy terhes, azóta nem volt együtt a férjével, csak egyszer. A srác természetesen beújított magának egy szeretőt, akiről a feleség, ha kimondva nem is, de biztos tud. Amikor alkalma adódik, akkor meglátogatja a barátnőjét, otthon, pedig boldog családapaként él.
Tény, nem értem meg a csajt. De elfogadom azt, hogy ő ezt a viselkedési normát hozta otthonról. Számára a szex csak a fajfenntartáshoz szükséges rossz. A srácot se értem meg, hogy miben bízott. De ha nekik jó így, kimondatlanul is hármasban, s mindenki boldog a neki szánt szereppel, nincs jogom beleszólni.
Remélem elég kimerítő választ adtam a téma ezen részére, s már elég érthető is voltam.
Az asszonykája soha nem volt egy sexdémon. Bőven megelégedett a havi egy szex-el. A srác ennél lényegesen forróbb vérű. De mindig talált mentséget a csaj oldalán, hogy most miért nem. Nem a lány mentegette magát, hanem a srác védte akkor még a barátnőjét! Majd ha külön fognak lakni, majd ha saját lakásuk lesz, s nem albérlet, majd ha összeházasodtak, majd ha gyerek lesz A történet vége az, hogy már lassan két éves lesz a lányuk, s mióta a csaj a megtudta, hogy terhes, azóta nem volt együtt a férjével, csak egyszer. A srác természetesen beújított magának egy szeretőt, akiről a feleség, ha kimondva nem is, de biztos tud. Amikor alkalma adódik, akkor meglátogatja a barátnőjét, otthon, pedig boldog családapaként él.
Tény, nem értem meg a csajt. De elfogadom azt, hogy ő ezt a viselkedési normát hozta otthonról. Számára a szex csak a fajfenntartáshoz szükséges rossz. A srácot se értem meg, hogy miben bízott. De ha nekik jó így, kimondatlanul is hármasban, s mindenki boldog a neki szánt szereppel, nincs jogom beleszólni.
Remélem elég kimerítő választ adtam a téma ezen részére, s már elég érthető is voltam.
2007. 12. 11. kedd 12:26
E-men, Jene:
Ahogy ti, úgy mi is érezhetjük néha magunkat egy háztartási robotnak, akivel néha kefélni is lehet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a ti esetetek is ilyen, csak megpróbálom a női oldalról megközelíteni a problémát.
Vegyünk egy alapesetet:
Anyuci hajnalban kel, elmegy dolgozni, lehúzza a munkahelyén a maga 8-10-12 óráját /munkahelye válogatja/ Akár fizikai munkát végez, akár szellemit, vagy esetleg emberekkel foglalkozik, egyik se éppen pihentető, vagy fizikailag, vagy agyilag merül ki estére. Hazafelé bevásárol. Otthon leül a gyerekkel tanulni, közben megfőzi a vacsorát, kivasalja-összekészíti másnapra a ruhát a családnak. Vacsora után még mesét mond a gyerekeknek, meghallgatja ügyes-bajos dolgaikat. Elmosogat, elkészíti másnapra az uzsonnát, reggelit a családnak Apuci mindeközben a jól végzett nap jutalmaként leül a tv elé.. Majd mikor eljön a felnőttek számára is a lefekvés ideje, elvárja asszonykájától, hogy még az ágyban is teljesítsen. Emelem a kalapom az a férfi előtt, aki ezt minden nap végig tudja úgy csinálni, hogy utána még a sexhez is van energiája, s nem alszik el a az ágy felé menet.
Mint írtam is, nem azt mondom, hogy ez nálatok, vagy bárkinél így van! Csak ez is egy eset, ami befolyásolja a libidót a nőknél.
Ha ezt az alapesetet vesszük továbbra is, a férj pár dologba besegítve máris segít asszonykája libidóján. Ha csak annyit megtesz, hogy átnézi a gyerekek leckéjét, vagy elmosogat, máris több ideje marad az asszonynak is, hogy foglalkozzon magával, s pihentebben kerüljön ágyba.
S mielőtt bárki is beírná, hogy ez női munka:
Nagyon szívesen otthon maradok, s nevelem a gyereket, vezetem a háztartást,. Amint annyit keres, hogy meg tudjam tenni mindazt, amihez most az én fizetésem is kell. S jöhettek azzal a szöveggel is, hogy nekünk kellett az egyenjogúság, hogy dolgozhassunk. Erről is lemondok, nem én kértem meg nagyanyáinkat, hogy harcolják ki nekünk.
Ahogy ti, úgy mi is érezhetjük néha magunkat egy háztartási robotnak, akivel néha kefélni is lehet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a ti esetetek is ilyen, csak megpróbálom a női oldalról megközelíteni a problémát.
Vegyünk egy alapesetet:
Anyuci hajnalban kel, elmegy dolgozni, lehúzza a munkahelyén a maga 8-10-12 óráját /munkahelye válogatja/ Akár fizikai munkát végez, akár szellemit, vagy esetleg emberekkel foglalkozik, egyik se éppen pihentető, vagy fizikailag, vagy agyilag merül ki estére. Hazafelé bevásárol. Otthon leül a gyerekkel tanulni, közben megfőzi a vacsorát, kivasalja-összekészíti másnapra a ruhát a családnak. Vacsora után még mesét mond a gyerekeknek, meghallgatja ügyes-bajos dolgaikat. Elmosogat, elkészíti másnapra az uzsonnát, reggelit a családnak Apuci mindeközben a jól végzett nap jutalmaként leül a tv elé.. Majd mikor eljön a felnőttek számára is a lefekvés ideje, elvárja asszonykájától, hogy még az ágyban is teljesítsen. Emelem a kalapom az a férfi előtt, aki ezt minden nap végig tudja úgy csinálni, hogy utána még a sexhez is van energiája, s nem alszik el a az ágy felé menet.
Mint írtam is, nem azt mondom, hogy ez nálatok, vagy bárkinél így van! Csak ez is egy eset, ami befolyásolja a libidót a nőknél.
Ha ezt az alapesetet vesszük továbbra is, a férj pár dologba besegítve máris segít asszonykája libidóján. Ha csak annyit megtesz, hogy átnézi a gyerekek leckéjét, vagy elmosogat, máris több ideje marad az asszonynak is, hogy foglalkozzon magával, s pihentebben kerüljön ágyba.
S mielőtt bárki is beírná, hogy ez női munka:
Nagyon szívesen otthon maradok, s nevelem a gyereket, vezetem a háztartást,. Amint annyit keres, hogy meg tudjam tenni mindazt, amihez most az én fizetésem is kell. S jöhettek azzal a szöveggel is, hogy nekünk kellett az egyenjogúság, hogy dolgozhassunk. Erről is lemondok, nem én kértem meg nagyanyáinkat, hogy harcolják ki nekünk.
2007. 12. 10. hétfő 09:50
Remélem, eléggé NŐ vagyok a válaszolás jogához
Ahogy a nők, úgy a férfiak se egyforma libidóval rendelkeznek alapból. Van, akinek bőven elég a heti-havi egy szex; van, akinek a napi 5 is kevés; s akad olyan is, aki úgy áll a szexhez, mint az állatok /fajfenntartás szempontjából fontos/ Mindenki más és más. S ezen a hétköznapi taposómalom, az otthonról hozott, vagy egyéb módon szerzett tapasztalat is sokat változtat.
Azzal nem értek teljes mértékig egyet Yanee-val, hogy a nőknek ne kellene a szex. Mi is vágyunk rá, legalább annyira, mint a férfiak.
Az viszont teljes mértékig igaz, hogy számunkra nagyon fontos a körítés. Ha a nap 20 órájában nem vesznek rólunk tudomást, s csak este abban a pár órában fontos a testünk! amikor az ágyhoz közelítünk, az elveszi még a maradék energiánkat is. Ha a nap folyamán is kapunk kedves szavakat, simogatásokat /nem lényegre törőket, hanem csak mintha egy baráthoz érne az ember/ sokkal több kedvünk lesz mindenhez.
Sajnos /tisztelet az igen kevés kivételnek!/ egy idő után a férfiak és a nők is képesek egy hosszabb kapcsolatban elkényelmesedni.
Egy kapcsolat elején a férfi még képes bókolni, aztán leszokik róla. Mondván, ezt a nőt már megszereztem, minek dicsérjem tovább. Pedig igenis dicsérni kell. Nálunk a lelkünkben indul a vágy, nem a testünk egy pontján! Ha azt halljuk, hogy bár felszedtünk pár kilót, néhány ráncot, ősz hajszálat az évek folyamán, de még mindig jól nézünk ki, az visszaadja az önbizalmunkat. S ezáltal a vágyunk se fog kihűlni. Ha viszont nem vesznek rólunk tudomást napközben, csak annyira, hogy mi a vacsora, s hol az ingem; akkor befásulunk. Akkor az esti lényegretörő simogatások le fognak pattanni rólunk, mint gumilabda a falról.
Ahogy írtam, a nők is képesek ellustulni ilyen téren, hiszen egy idő után kevesebbet adnak magukra, nem foglalkoznak magukkal annyira, mert minek? ha senki nem veszi észre, akkor minek törjem magam?
Dehogy visszatérjek az eredeti témához:
A nők libidóját sokminden képes befolyásolni /szvsz! /
A munkahelyi problémák, a gyerekekkel kapcsolatos gondok, s még lehetne sorolni Míg a férfiak nagy része a problémákat az ágyban ki tudja kapcsolni, s új energiával képes feltölteni egy jó szex. Addig a nőnek akár az is eszébe juthat, hogy úristen két hét múlva itt a karácsony, s még nincs meg mindenkinek az ajándéka. Ehhez kapcsolódik, hogy képes kizökkenteni a megfelelő hangulatból a szomszéd szobában alvó gyermek köhögése
Azt nem tartom jó ötletnek, hogy pillanatnyi libidó csökkenés miatt lecserélni a barátnőt, feleséget Mindenkinek vannak rossz napjai-hetei. Ezeket az időszakokat át kell vészelni, s át is lehet. Igaz, ehhez sok türelemre van szükség, s őszinte szeretetre. Az odafigyelés, a kedveskedés sokat javít a helyzeten. Vagy ha van rá lehetőség, akkor egy környezetváltozás.Pár napos pihenés valahol,ahol se gyerek,se munka, se semmi nem zavarhat be.Nem valószínű, hogy az a pár nap alatt minden meg fog változni,de hosszútávon meghozza a gyümölcsét
Ahogy a nők, úgy a férfiak se egyforma libidóval rendelkeznek alapból. Van, akinek bőven elég a heti-havi egy szex; van, akinek a napi 5 is kevés; s akad olyan is, aki úgy áll a szexhez, mint az állatok /fajfenntartás szempontjából fontos/ Mindenki más és más. S ezen a hétköznapi taposómalom, az otthonról hozott, vagy egyéb módon szerzett tapasztalat is sokat változtat.
Azzal nem értek teljes mértékig egyet Yanee-val, hogy a nőknek ne kellene a szex. Mi is vágyunk rá, legalább annyira, mint a férfiak.
Az viszont teljes mértékig igaz, hogy számunkra nagyon fontos a körítés. Ha a nap 20 órájában nem vesznek rólunk tudomást, s csak este abban a pár órában fontos a testünk! amikor az ágyhoz közelítünk, az elveszi még a maradék energiánkat is. Ha a nap folyamán is kapunk kedves szavakat, simogatásokat /nem lényegre törőket, hanem csak mintha egy baráthoz érne az ember/ sokkal több kedvünk lesz mindenhez.
Sajnos /tisztelet az igen kevés kivételnek!/ egy idő után a férfiak és a nők is képesek egy hosszabb kapcsolatban elkényelmesedni.
Egy kapcsolat elején a férfi még képes bókolni, aztán leszokik róla. Mondván, ezt a nőt már megszereztem, minek dicsérjem tovább. Pedig igenis dicsérni kell. Nálunk a lelkünkben indul a vágy, nem a testünk egy pontján! Ha azt halljuk, hogy bár felszedtünk pár kilót, néhány ráncot, ősz hajszálat az évek folyamán, de még mindig jól nézünk ki, az visszaadja az önbizalmunkat. S ezáltal a vágyunk se fog kihűlni. Ha viszont nem vesznek rólunk tudomást napközben, csak annyira, hogy mi a vacsora, s hol az ingem; akkor befásulunk. Akkor az esti lényegretörő simogatások le fognak pattanni rólunk, mint gumilabda a falról.
Ahogy írtam, a nők is képesek ellustulni ilyen téren, hiszen egy idő után kevesebbet adnak magukra, nem foglalkoznak magukkal annyira, mert minek? ha senki nem veszi észre, akkor minek törjem magam?
Dehogy visszatérjek az eredeti témához:
A nők libidóját sokminden képes befolyásolni /szvsz! /
A munkahelyi problémák, a gyerekekkel kapcsolatos gondok, s még lehetne sorolni Míg a férfiak nagy része a problémákat az ágyban ki tudja kapcsolni, s új energiával képes feltölteni egy jó szex. Addig a nőnek akár az is eszébe juthat, hogy úristen két hét múlva itt a karácsony, s még nincs meg mindenkinek az ajándéka. Ehhez kapcsolódik, hogy képes kizökkenteni a megfelelő hangulatból a szomszéd szobában alvó gyermek köhögése
Azt nem tartom jó ötletnek, hogy pillanatnyi libidó csökkenés miatt lecserélni a barátnőt, feleséget Mindenkinek vannak rossz napjai-hetei. Ezeket az időszakokat át kell vészelni, s át is lehet. Igaz, ehhez sok türelemre van szükség, s őszinte szeretetre. Az odafigyelés, a kedveskedés sokat javít a helyzeten. Vagy ha van rá lehetőség, akkor egy környezetváltozás.Pár napos pihenés valahol,ahol se gyerek,se munka, se semmi nem zavarhat be.Nem valószínű, hogy az a pár nap alatt minden meg fog változni,de hosszútávon meghozza a gyümölcsét
A másik Télapó
- Apu, te most ideülsz a ládára!
- Dehogy ülök! Eszem ágában sincs!
- De amikor játszunk!
- Játszunk? Ezt eddig nem tudtam. És miért kellene nekem a ládára ülnöm?
- Mert te leszel a szegényember.
Na persze - gondolom -, mi sem jellemzőbb a szegényemberekre, mint hogy ládán ülnek.
- És te mi leszel?
- Én a Télapó.
Ez nagyszerű! Igazán rám férne már egy kis ajándék. Leülök a ládára. Szegényember vagyok.
Télapó előrenyújtja a kezét, és vészjóslóan búg. Úgy látszik, ez egy búgócsigával ötvözött Télapó.
- Remélem, Télapó, jó nehéz a puttonyod - mondom bizakodva.
Abbahagyja a búgást, a kezét leereszti.
- Milyen puttonyom?
- Amiben az ajándékokat hozod.
- Ááá - nevet a tudatlan szegényembereknek kijáró fölénnyel -, én nem az a Télapó vagyok. A másik!
- A másik? Melyik?
Újra búgni kezd, a keze fönn. Búgás közben mondja... mit mondja?!... sziszegi:
- Ebben a zsebemben - a jobb zsebére üt - van a jég meg hó - a bal zsebére üt -, ebben a hideg, téli szelek - egyik mellényzseb -, ebben van a dér - másik mellényzseb -, ebben meg a zúzmaranéni.
Én oktondi! Még hogy búgócsiga?! Nyilván a hideg téli szelek búgnak a zsebében. Vagy a zúzmaranéni. Egy zúzmaranénitől minden kitelik.
A konyhában érezhetően csökken a hőmérséklet, a födőtartón egy piros födő fázósan megrezzen. Összébb húzom magamon az ingem.
- Még szerencse, hogy nincs több zsebed - mondom, és vacogok egy kicsit.
- Ne beszélj annyit, szegényember - süvíti Télapó -, mert kieresztem a jégt és a hót.
Nem is tétovázik: kiereszti. Szép nagy pelyhekben hullani kezd a hó, a mosogatón és a gázcsöveken hegyes jégcsapok híznak. Didergek.
- Ha ezt előre mondod, melegebben felöltözöm.
Télapó kutyába se vesz, a másik zsebéből előzúgnak a hideg téli szelek, füttyögnek a konyha egyik sarkából a másikba, cibálják szegény pletyka gyerektenyérnyi, cirmoszöld leveleit, behuhognak a konyhaszekrénybe, megzörrentik az evőeszközöket, és hordják, hordják a havat. Ülök térdig hófúvásban, az ingem alá - megannyi tűszúrás - hópihék száguldanak. És mindez nem elég, kiszabadul a dér is, fehérlik a hajam, a bajszom, és ajjaj, jön már zúzmaranéni is, rám telepszik, olyan a testem, mintha ezüsttel volna bevonva - már amennyi kilátszik belőle a hóból.
Folytatás: 1656
- Apu, te most ideülsz a ládára!
- Dehogy ülök! Eszem ágában sincs!
- De amikor játszunk!
- Játszunk? Ezt eddig nem tudtam. És miért kellene nekem a ládára ülnöm?
- Mert te leszel a szegényember.
Na persze - gondolom -, mi sem jellemzőbb a szegényemberekre, mint hogy ládán ülnek.
- És te mi leszel?
- Én a Télapó.
Ez nagyszerű! Igazán rám férne már egy kis ajándék. Leülök a ládára. Szegényember vagyok.
Télapó előrenyújtja a kezét, és vészjóslóan búg. Úgy látszik, ez egy búgócsigával ötvözött Télapó.
- Remélem, Télapó, jó nehéz a puttonyod - mondom bizakodva.
Abbahagyja a búgást, a kezét leereszti.
- Milyen puttonyom?
- Amiben az ajándékokat hozod.
- Ááá - nevet a tudatlan szegényembereknek kijáró fölénnyel -, én nem az a Télapó vagyok. A másik!
- A másik? Melyik?
Újra búgni kezd, a keze fönn. Búgás közben mondja... mit mondja?!... sziszegi:
- Ebben a zsebemben - a jobb zsebére üt - van a jég meg hó - a bal zsebére üt -, ebben a hideg, téli szelek - egyik mellényzseb -, ebben van a dér - másik mellényzseb -, ebben meg a zúzmaranéni.
Én oktondi! Még hogy búgócsiga?! Nyilván a hideg téli szelek búgnak a zsebében. Vagy a zúzmaranéni. Egy zúzmaranénitől minden kitelik.
A konyhában érezhetően csökken a hőmérséklet, a födőtartón egy piros födő fázósan megrezzen. Összébb húzom magamon az ingem.
- Még szerencse, hogy nincs több zsebed - mondom, és vacogok egy kicsit.
- Ne beszélj annyit, szegényember - süvíti Télapó -, mert kieresztem a jégt és a hót.
Nem is tétovázik: kiereszti. Szép nagy pelyhekben hullani kezd a hó, a mosogatón és a gázcsöveken hegyes jégcsapok híznak. Didergek.
- Ha ezt előre mondod, melegebben felöltözöm.
Télapó kutyába se vesz, a másik zsebéből előzúgnak a hideg téli szelek, füttyögnek a konyha egyik sarkából a másikba, cibálják szegény pletyka gyerektenyérnyi, cirmoszöld leveleit, behuhognak a konyhaszekrénybe, megzörrentik az evőeszközöket, és hordják, hordják a havat. Ülök térdig hófúvásban, az ingem alá - megannyi tűszúrás - hópihék száguldanak. És mindez nem elég, kiszabadul a dér is, fehérlik a hajam, a bajszom, és ajjaj, jön már zúzmaranéni is, rám telepszik, olyan a testem, mintha ezüsttel volna bevonva - már amennyi kilátszik belőle a hóból.
Folytatás: 1656
folytatás:
- Látom, szegényember, súlyosan fázol - mondja elégedetten Télapó.
- De még milyen súlyosan - motyogom elkékült szájjal -, lassan a szívemen is jégcsapok lógnak.
Télapó ezen elgondolkozik, mereven néz, talán a jégcsapos szívemet próbálja elképzelni. Na itt az alkalom - gondolom -, és nemhiába vagyok szegényember, már mondom is, mint Tiborc:
- Akármennyire is a másik Télapó vagy, mégsem szép tőled, hogy csak havazod, jegezed, szelezed, derezed és zúzmaranénized a szegényembert. Valami jó, valami szegényembernek-való azért akadhatott volna egyik fránya zsebedben. Jaj, megfagyok!
Tényleg, kezem-lábam egy-egy érzéketlen kődarab, a fülem egyetlen szúró fájdalom. Egy jegesmedve sem bírná ezt a rémületes telet.
- Na várj - mondja Télapó -, ebben a zsebemben is hoztam valamit. Szegényembernek-valót. - Az inge zsebébe nyúl.
- Mi az?
- Téli csillagok.
Felszikráznak fölöttünk a téli csillagok, csupa sziporka, csupa ragyogás a konyha mennyezete. A hideg most is csontig ható, szegényember szívéről nagy koppanással mégis lehullik egy jégcsap. Hát emlékszik rá! Tavaly télen nézte Télapó és szegényember együtt a téli csillagokat. Mert télen a legcsodálatosabb a tiszta, csillagos ég. Csak kevesen tudják, mert kinek van érkezése nagy hidegben csillagos eget bámulni? Télapó meg a szegényember tudják. Igen ám, de akkor füles sapkában voltunk, bundás csizmában és télikabátban. Úgy könnyű!
- Ez nagyon szép tőled, Télapó - vacogom maradék erőmmel -, de csak annyit értél el vele, hogy díszkivilágítás mellett fagyok meg.
Lép felém egyet.
- Mit is mondtál, miből raktatok nagy tüzet hideg teleken amikor gyerek voltál Rácpácegresen?
- Rőzséből - nyögöm, és a dobhártyámon már dörömbölnek a fagyhalál bimbamjai.
- Azt is hoztam! - kiált Télapó.
- Mit?
- Rőzsetüzet.
- Már hogy hoztál volna, kedves Télapó, amikor nincs is több zsebed?
- De-de! - mondja büszkén, és megfordul.
Tényleg! A farzseb!
Kedves szülők, csak farzsebes nadrágot vegyetek a gyerekeiteknek!
Előveszi a farzsebéből a rőzsetüzet, elém rakja.
Eszi a láng a vékony ágakat, a ropogás boldog szimfónia, a téli csillagokig csap fel a rőzsetűz. A szegényember mohón előrenyújtja elgémberedett kezét, elpárállanak róla a havak, jegek, derek és zúzmaranénik, az északi-sarki konyha vöröslő fényben dereng.
- Te nem fázol, Télapó?
- De, egy kicsit én is.
- Akkor gyere közelebb.
Közelebb jön, leguggol a tűz mellé, ő is a láng felé tartja a kezét.
- Jó meleg - mondja.
- Ühüm - bólint a szegényember.
Melegszenek.
- Látom, szegényember, súlyosan fázol - mondja elégedetten Télapó.
- De még milyen súlyosan - motyogom elkékült szájjal -, lassan a szívemen is jégcsapok lógnak.
Télapó ezen elgondolkozik, mereven néz, talán a jégcsapos szívemet próbálja elképzelni. Na itt az alkalom - gondolom -, és nemhiába vagyok szegényember, már mondom is, mint Tiborc:
- Akármennyire is a másik Télapó vagy, mégsem szép tőled, hogy csak havazod, jegezed, szelezed, derezed és zúzmaranénized a szegényembert. Valami jó, valami szegényembernek-való azért akadhatott volna egyik fránya zsebedben. Jaj, megfagyok!
Tényleg, kezem-lábam egy-egy érzéketlen kődarab, a fülem egyetlen szúró fájdalom. Egy jegesmedve sem bírná ezt a rémületes telet.
- Na várj - mondja Télapó -, ebben a zsebemben is hoztam valamit. Szegényembernek-valót. - Az inge zsebébe nyúl.
- Mi az?
- Téli csillagok.
Felszikráznak fölöttünk a téli csillagok, csupa sziporka, csupa ragyogás a konyha mennyezete. A hideg most is csontig ható, szegényember szívéről nagy koppanással mégis lehullik egy jégcsap. Hát emlékszik rá! Tavaly télen nézte Télapó és szegényember együtt a téli csillagokat. Mert télen a legcsodálatosabb a tiszta, csillagos ég. Csak kevesen tudják, mert kinek van érkezése nagy hidegben csillagos eget bámulni? Télapó meg a szegényember tudják. Igen ám, de akkor füles sapkában voltunk, bundás csizmában és télikabátban. Úgy könnyű!
- Ez nagyon szép tőled, Télapó - vacogom maradék erőmmel -, de csak annyit értél el vele, hogy díszkivilágítás mellett fagyok meg.
Lép felém egyet.
- Mit is mondtál, miből raktatok nagy tüzet hideg teleken amikor gyerek voltál Rácpácegresen?
- Rőzséből - nyögöm, és a dobhártyámon már dörömbölnek a fagyhalál bimbamjai.
- Azt is hoztam! - kiált Télapó.
- Mit?
- Rőzsetüzet.
- Már hogy hoztál volna, kedves Télapó, amikor nincs is több zsebed?
- De-de! - mondja büszkén, és megfordul.
Tényleg! A farzseb!
Kedves szülők, csak farzsebes nadrágot vegyetek a gyerekeiteknek!
Előveszi a farzsebéből a rőzsetüzet, elém rakja.
Eszi a láng a vékony ágakat, a ropogás boldog szimfónia, a téli csillagokig csap fel a rőzsetűz. A szegényember mohón előrenyújtja elgémberedett kezét, elpárállanak róla a havak, jegek, derek és zúzmaranénik, az északi-sarki konyha vöröslő fényben dereng.
- Te nem fázol, Télapó?
- De, egy kicsit én is.
- Akkor gyere közelebb.
Közelebb jön, leguggol a tűz mellé, ő is a láng felé tartja a kezét.
- Jó meleg - mondja.
- Ühüm - bólint a szegényember.
Melegszenek.
Tali Gitta
Érkezik a Mikulás
Anyu sürget: siess Ani!
Gyorsan cipőt tisztítani!
Mikulás jön még ma este,
Rakjunk mindent gyorsan helyre!
Az ablakot hagyjuk nyitva,
Hogy látszódjon cipő s csizma!
És figyeljünk a száncsengőre,
Még az oly várt belépőre!
Fogadjuk Őt énekléssel,
S kínáljuk meg puha székkel!
Hosszú utat tett idáig,
Míg eljutott ennyi házig.
Ám tudta, hogy nagyon várják,
Ajtót s szívet mind kitárják.
Ezért repül szarvasszánja
Városokra és tanyákra.
Megérkezett, mert jött a tél,
Decembernek legelején.
Teli zsákkal, sok cukorral,
És a mókás krampuszokkal.
Szétosztotta ajándékát,
Kiürítette a zsákját.
És a végén még azt mondja:
"Jövőre is lesz víg móka.
Várjatok, és eljövök én
Decembernek legelején!"
Érkezik a Mikulás
Anyu sürget: siess Ani!
Gyorsan cipőt tisztítani!
Mikulás jön még ma este,
Rakjunk mindent gyorsan helyre!
Az ablakot hagyjuk nyitva,
Hogy látszódjon cipő s csizma!
És figyeljünk a száncsengőre,
Még az oly várt belépőre!
Fogadjuk Őt énekléssel,
S kínáljuk meg puha székkel!
Hosszú utat tett idáig,
Míg eljutott ennyi házig.
Ám tudta, hogy nagyon várják,
Ajtót s szívet mind kitárják.
Ezért repül szarvasszánja
Városokra és tanyákra.
Megérkezett, mert jött a tél,
Decembernek legelején.
Teli zsákkal, sok cukorral,
És a mókás krampuszokkal.
Szétosztotta ajándékát,
Kiürítette a zsákját.
És a végén még azt mondja:
"Jövőre is lesz víg móka.
Várjatok, és eljövök én
Decembernek legelején!"
Keresek egy verset, talán ti tudtok segíteni.
Tudom, hogy láttam, olvastam már valahol, de most sehol sem találom. Ha valamelyikőtök találkozott már vele, kérem ossza meg velem.
Nem biztos, hogy pontosan idézem...
"Ha téli estéd sok lesz gyere el,
ha némaság küld, egy percet se várj!
Ha rád parancsol régi kézfogásom,
rögtön gyere .."
Köszi előre is
Tudom, hogy láttam, olvastam már valahol, de most sehol sem találom. Ha valamelyikőtök találkozott már vele, kérem ossza meg velem.
Nem biztos, hogy pontosan idézem...
"Ha téli estéd sok lesz gyere el,
ha némaság küld, egy percet se várj!
Ha rád parancsol régi kézfogásom,
rögtön gyere .."
Köszi előre is
Szabó Lőrinc - Pannón ősz
Ősz van, a régi, a tavalyi ősz
s e furcsa ősz egészen megbüvölt.
Tetszik nekem. Szétnézek, látom a
roppant hervadást, de nem keserít,
és nem bánom, hol végzem utamat.
Nem értem a világot; azt hiszem,
nincs célja; mért is volna? és ami
értelmet magam képzelek belé,
sose több, mint maga a létezés.
Ősz van... Szép ősz... A jókedvű rigók
torkából még az augusztus rikoltoz
s itt-ott nagy lepkék villognak: olyan
egy a születés és az elmulás,
mintha csak ruhát cserélne a Föld,
mintha a csere volna csak örök...
Ősz van... Nem az ősz: az benne a fontos,
hogy van!... A szél könnyelmű suttogása
ős legendákra tanítja az erdő
figyelmes bokrait és századok
óta köztünk kisértő szellemek
fájdalmát-örömét mesélgeti -
Ősz van!... Az évek szele csöndesen
hordja a sírokra a feledést...
Párás a fény... Szárazabb zajjal csúsznak
egymáson a tó hullámai... De
fáradhatatlan felhők görgetik
az égen lomha lavináikat...
Ősz van! Szép ősz!... Ősz minden változás:
szent dolog az ősz! kiáltom, s ime,
sziklasötét barlangja hűvöséből
előbúvik a szakállas szatír
s a napsütötte pannón dombokon,
barátként mellém heveredve, némán
hallgatja az öregedő napok
lombzörgető, fáradt lépéseit.
Ősz van, a régi, a tavalyi ősz
s e furcsa ősz egészen megbüvölt.
Tetszik nekem. Szétnézek, látom a
roppant hervadást, de nem keserít,
és nem bánom, hol végzem utamat.
Nem értem a világot; azt hiszem,
nincs célja; mért is volna? és ami
értelmet magam képzelek belé,
sose több, mint maga a létezés.
Ősz van... Szép ősz... A jókedvű rigók
torkából még az augusztus rikoltoz
s itt-ott nagy lepkék villognak: olyan
egy a születés és az elmulás,
mintha csak ruhát cserélne a Föld,
mintha a csere volna csak örök...
Ősz van... Nem az ősz: az benne a fontos,
hogy van!... A szél könnyelmű suttogása
ős legendákra tanítja az erdő
figyelmes bokrait és századok
óta köztünk kisértő szellemek
fájdalmát-örömét mesélgeti -
Ősz van!... Az évek szele csöndesen
hordja a sírokra a feledést...
Párás a fény... Szárazabb zajjal csúsznak
egymáson a tó hullámai... De
fáradhatatlan felhők görgetik
az égen lomha lavináikat...
Ősz van! Szép ősz!... Ősz minden változás:
szent dolog az ősz! kiáltom, s ime,
sziklasötét barlangja hűvöséből
előbúvik a szakállas szatír
s a napsütötte pannón dombokon,
barátként mellém heveredve, némán
hallgatja az öregedő napok
lombzörgető, fáradt lépéseit.
2007. 09. 22. szombat 18:53
Sajna igazad van...
Lassan azok a ferdék, akik normális heteroszexuális kapcsolatban élnek...
Lassan azok a ferdék, akik normális heteroszexuális kapcsolatban élnek...
2007. 09. 21. péntek 19:51
Csatlakozom én is a csajokhoz
Lehet, hogy a nők felfogásával van gond... De én is örülnék, ha még egy darabig lehet használni a régit, amig ez ki nem forrja magát rendesen.
Egyébként gratulálok hozzá
Lehet, hogy a nők felfogásával van gond... De én is örülnék, ha még egy darabig lehet használni a régit, amig ez ki nem forrja magát rendesen.
Egyébként gratulálok hozzá
Egy asszony együtt van a szeretőjével, mikor hallja, hogy nyílik az ajtó és hazajön a férje.
- Gyorsan, menj a sarokba! - Kapkodva bekeni a szeretőt babaolajjal és púdert fúj rá.
- Meg ne mozdulj, amíg nem szólok - súgta neki - csinálj úgy, mintha szobor lennél.
- Mi ez itt? - kérdezi a férj, mikor belép a hálószobába.
- Egy új szobor - vágta rá rögtön a feleség. Szabóék is vettek egyet a hálószobájukba. Olyan remeknek találtam az ötletet, hogy én is vettem egyet. A férj megelégedett a válasszal és fáradtan lefelküdtek.
Hajnalban két óra felé felkel a férj, kimegy a konyhába, csinál egy szendvicset, hozzá egy pohár tejet és visszamegy a hálószobába.
-Tessék! - mondja a szobornak, - egyél valamit. Én két napig álldogáltam a Szabóék hálószobájában, mint egy hülye, és nem kínáltak meg semmivel.
- Gyorsan, menj a sarokba! - Kapkodva bekeni a szeretőt babaolajjal és púdert fúj rá.
- Meg ne mozdulj, amíg nem szólok - súgta neki - csinálj úgy, mintha szobor lennél.
- Mi ez itt? - kérdezi a férj, mikor belép a hálószobába.
- Egy új szobor - vágta rá rögtön a feleség. Szabóék is vettek egyet a hálószobájukba. Olyan remeknek találtam az ötletet, hogy én is vettem egyet. A férj megelégedett a válasszal és fáradtan lefelküdtek.
Hajnalban két óra felé felkel a férj, kimegy a konyhába, csinál egy szendvicset, hozzá egy pohár tejet és visszamegy a hálószobába.
-Tessék! - mondja a szobornak, - egyél valamit. Én két napig álldogáltam a Szabóék hálószobájában, mint egy hülye, és nem kínáltak meg semmivel.
Valahol mindig azt akartam tudni,
Milyen is az: tiszta szívvel igazán szeretni.
Milyen az, mikor lángra gyúl az ember,
És úgy érzi nem fog rajta soha semmi fegyver.
Te vagy az, kit a lelkem oly nagyon vár,
És aki rég beírta a szívembe magát már.
Onnan nem törölhet ki téged semmi,
Remélem ez ellen már nem is fog tenni senki.
Te vagy már nekem a kezdet és a vég
Nem kell ezt mondani, tudod te ezt már nagyon rég
Te jelented nekem a lelki támaszt,
És olyan sok kérdésre a megnyugtató választ.
Nem rettentett meg engem az a húsz év
Se régen, se most, mert bennem él még a hév.
Nem az évek számítanak, hanem a szerelem
Amit irántad érzek, s nekem ez lesz a kenyerem.
A nagybetűs ÉLET tudod oly furcsa
Hiszen nincs seholsem mint egy könyvben az megírva
Hogy kinek mi lesz e Földön a sorsa,
Kinek jut csak egy szelet, és kinek az egész torta
Hogy mennyi idő adatik meg, senki sem tudja,
Az ember csak akkor lesz boldog, hogy ha
Mindazt maradéktalanul élvezni tudja
Amit a sors megad, és lesz rá gondja.
Legyen az egy nap, egy hét, egy évtized
Az ember csak igazán akkor érti meg
Amikor számot vet majd egyszer az életével
De ez az idő még remélem nem most jő el.
------
Egy félig csókolt csóknak a tüze
Lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
Sírva szaladunk
S oda nem érünk.
Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.
Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap.
Milyen is az: tiszta szívvel igazán szeretni.
Milyen az, mikor lángra gyúl az ember,
És úgy érzi nem fog rajta soha semmi fegyver.
Te vagy az, kit a lelkem oly nagyon vár,
És aki rég beírta a szívembe magát már.
Onnan nem törölhet ki téged semmi,
Remélem ez ellen már nem is fog tenni senki.
Te vagy már nekem a kezdet és a vég
Nem kell ezt mondani, tudod te ezt már nagyon rég
Te jelented nekem a lelki támaszt,
És olyan sok kérdésre a megnyugtató választ.
Nem rettentett meg engem az a húsz év
Se régen, se most, mert bennem él még a hév.
Nem az évek számítanak, hanem a szerelem
Amit irántad érzek, s nekem ez lesz a kenyerem.
A nagybetűs ÉLET tudod oly furcsa
Hiszen nincs seholsem mint egy könyvben az megírva
Hogy kinek mi lesz e Földön a sorsa,
Kinek jut csak egy szelet, és kinek az egész torta
Hogy mennyi idő adatik meg, senki sem tudja,
Az ember csak akkor lesz boldog, hogy ha
Mindazt maradéktalanul élvezni tudja
Amit a sors megad, és lesz rá gondja.
Legyen az egy nap, egy hét, egy évtized
Az ember csak igazán akkor érti meg
Amikor számot vet majd egyszer az életével
De ez az idő még remélem nem most jő el.
------
Egy félig csókolt csóknak a tüze
Lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
Sírva szaladunk
S oda nem érünk.
Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.
Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap.
Előttem egy... lány?? Félelmetes...
Arca bánatos, biztos magányos lehet...
Szemei vörösen égnek. Sokat sírhatott.
Tekintetéből 'viszlát' -ot olvashatok..
Arcán két vérző karmolás vöröslik...
Vajon ki rombolhatta e lányt porig?
Kinek köszönheti fájdalmát, ki bántotta??
Pedig kedves lehetett... de most... most...
Szőke haja kócos, két szeme alól festék csorog.
Feketére festi bájos arcát, mely vidám volt egykor.
De lassan felismerem ezt a tekintetet...
Bár már kihalt a régi tűz. Ha ránézek rettegek.
Pedig a tükörképem látom, én rémítem meg magam.
Tényleg én lennék?? Ez vagyok én... az új önmagam...
Arca bánatos, biztos magányos lehet...
Szemei vörösen égnek. Sokat sírhatott.
Tekintetéből 'viszlát' -ot olvashatok..
Arcán két vérző karmolás vöröslik...
Vajon ki rombolhatta e lányt porig?
Kinek köszönheti fájdalmát, ki bántotta??
Pedig kedves lehetett... de most... most...
Szőke haja kócos, két szeme alól festék csorog.
Feketére festi bájos arcát, mely vidám volt egykor.
De lassan felismerem ezt a tekintetet...
Bár már kihalt a régi tűz. Ha ránézek rettegek.
Pedig a tükörképem látom, én rémítem meg magam.
Tényleg én lennék?? Ez vagyok én... az új önmagam...
Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy Te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem...
Sparks, Nicholas
-----
Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet, mely útra kelt és felkutatta a tied. Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem. Én veled leszek, te leszel a mindenem.
Goethe, Johann Wolfgang von
Sparks, Nicholas
-----
Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet, mely útra kelt és felkutatta a tied. Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem. Én veled leszek, te leszel a mindenem.
Goethe, Johann Wolfgang von
csintalan vágyakat
álmodik az éjjel
és azt képzeli
találkozott a szenvedéllyel
ez az éjszaka felgyújt
az érzés szinte lángol
buja nő lesz most
a szende kislányból
tested simítja
elnyújtózik kéjjel
merészen dacol most
minden veszéllyel
szeme tüze csábít
ajka csókot akar
tapadna hozzád a csípő
ölelne már a kar
mint tévelygő számára
mutat utat távoli fényjel
úgy hív, csábít a lány:
gyere már és érj el!
--------
Ki vagy nekem? - Kérdezem,
s miért ég bennem érzelem
mint lámpás lángja éjeken?
Lelkem röpül sebes szárnyon
csak azért, hogy téged lásson,
s veled legyen télen-nyáron!
Másodpercek lassan telnek.
Siessetek, kérlek, kérlek!
A várakozás rossz, sőt méreg.
de türelmem van, s ez öröm,
- Istenemnek megköszönöm -
Rózsát terem, s letöröm.
Bimbaja Ő, legszebb része,
életemnek is, egészbe,
királylány se szebb mesékbe.
De vadvirág is, változó,
színpompás és illatozó,
életembe tavaszt hozó.
Nem kell más, csak kérhetem:
Örökre maradj velem!
--------
álmodik az éjjel
és azt képzeli
találkozott a szenvedéllyel
ez az éjszaka felgyújt
az érzés szinte lángol
buja nő lesz most
a szende kislányból
tested simítja
elnyújtózik kéjjel
merészen dacol most
minden veszéllyel
szeme tüze csábít
ajka csókot akar
tapadna hozzád a csípő
ölelne már a kar
mint tévelygő számára
mutat utat távoli fényjel
úgy hív, csábít a lány:
gyere már és érj el!
--------
Ki vagy nekem? - Kérdezem,
s miért ég bennem érzelem
mint lámpás lángja éjeken?
Lelkem röpül sebes szárnyon
csak azért, hogy téged lásson,
s veled legyen télen-nyáron!
Másodpercek lassan telnek.
Siessetek, kérlek, kérlek!
A várakozás rossz, sőt méreg.
de türelmem van, s ez öröm,
- Istenemnek megköszönöm -
Rózsát terem, s letöröm.
Bimbaja Ő, legszebb része,
életemnek is, egészbe,
királylány se szebb mesékbe.
De vadvirág is, változó,
színpompás és illatozó,
életembe tavaszt hozó.
Nem kell más, csak kérhetem:
Örökre maradj velem!
--------
Egy nőtől - miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban - egy adatfelvevő hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglalkozása. A megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja magát.
"Arra gondolok," magyarázta az adategyeztető, "hogy van-e munkája, vagy csak... ?"
"Természetesen van munkám!" csattant fel a nő. "Anya vagyok."
"Nincs anya kategóriánk foglalkozásként. A háztartásbeli fedi le ezt." mondta az adatfelvevő segítőkészen.
Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan egy karrierista nő volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól csengő címet viselt, mint például "Hivatali kikérdező" vagy "Városi adatfelvevő".
"Mi a foglalkozása?" kérdezte. Mi késztetett arra, hogy ezt mondjam? Nem tudom. A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem.
"Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként."
A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a levegőben. Felnézett, mint, aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind leírta nagy fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre.
"Megkérdezhetem," mondta a nő érdeklődve, "egész pontosan mit csinál ezen a területen?" Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a hangomban, szinte kívülről hallottam, amint így válaszolok:
"Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem) laboratóriumban és terepen is. (normálisan azt mondtam volna kint és bent). Dolgozom a Felettesemnek (elsőként az Úrnak, aztán egész családomnak), és van már négy kreditem is (mindegyik lány). Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb figyelmet az ember-szakmákban (melyik anya tagadja?) és gyakran dolgozom 14 órát 1 nap (inkább 24-et). Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, "átlagos" foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz.
Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában, amint kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig.
Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem előtt. Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletről hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket gyermekfejlesztési programunkból, amint új hangmintáit próbálgatja.
Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült rólam egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. "Egy újabb anya", vagy "Anyaság" már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya! Különösen, ha van egy titulus is az ajtón. Netán ez teszi a nagymamákat "haladó" kutatási munkatárssá a gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a dédnagymamákat pedig a haladó kutatási munkatársak ellenőreivé? Szerintem igen! Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási munkatárs asszisztenssé léphetnének elő!
--
Lehet, hogy nem ide illő, de nekem nagyon tetszik
"Arra gondolok," magyarázta az adategyeztető, "hogy van-e munkája, vagy csak... ?"
"Természetesen van munkám!" csattant fel a nő. "Anya vagyok."
"Nincs anya kategóriánk foglalkozásként. A háztartásbeli fedi le ezt." mondta az adatfelvevő segítőkészen.
Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan egy karrierista nő volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól csengő címet viselt, mint például "Hivatali kikérdező" vagy "Városi adatfelvevő".
"Mi a foglalkozása?" kérdezte. Mi késztetett arra, hogy ezt mondjam? Nem tudom. A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem.
"Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként."
A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a levegőben. Felnézett, mint, aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind leírta nagy fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre.
"Megkérdezhetem," mondta a nő érdeklődve, "egész pontosan mit csinál ezen a területen?" Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a hangomban, szinte kívülről hallottam, amint így válaszolok:
"Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem) laboratóriumban és terepen is. (normálisan azt mondtam volna kint és bent). Dolgozom a Felettesemnek (elsőként az Úrnak, aztán egész családomnak), és van már négy kreditem is (mindegyik lány). Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb figyelmet az ember-szakmákban (melyik anya tagadja?) és gyakran dolgozom 14 órát 1 nap (inkább 24-et). Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, "átlagos" foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz.
Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában, amint kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig.
Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem előtt. Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletről hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket gyermekfejlesztési programunkból, amint új hangmintáit próbálgatja.
Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült rólam egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. "Egy újabb anya", vagy "Anyaság" már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya! Különösen, ha van egy titulus is az ajtón. Netán ez teszi a nagymamákat "haladó" kutatási munkatárssá a gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a dédnagymamákat pedig a haladó kutatási munkatársak ellenőreivé? Szerintem igen! Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási munkatárs asszisztenssé léphetnének elő!
--
Lehet, hogy nem ide illő, de nekem nagyon tetszik
Hogyan mondhatnám el Neked
mit szívem legmélyén érzek?
Hogy mondjam, ha a legnagyobb csoda
nem foglalható szavakba?
Csak ülök csendben és nézlek.
Szemem idegszálai agyamba vésnek,
majd ösztönösen indul kezem az útra:
arc, szemöldök, orr és ajkak.
Nyakadra apró csókot lehellek
s füledbe súgom, mennyire szeretlek,
hogy az érzés túlnőtt, túlcsordult bennem,
s arcomon lassan gördül egy könnycsepp...
Több egy szónál, mit szívemben érzek
Ó, hogyan mondhatnám el ezt Néked?...
..............
Mint kínzó kényszer
Egy el nem szívott cigaretta után
Úgy kúszik bőröm alá a vágy;
Állok sután.
Perzsel, hevít s közben jéggé dermeszt
Őrjít a késztetés
Hogy megizzadt karodban találjon
A hajnali ébredés.
De érzed-e, tudod és látod-e?
Mély hangod kábítószer a fülemnek
A képzelet festette arcodtól
Pajzán gondolatok születnek
Bennem. Az álmomban, zárt
Pórusaim rejtekében
S én boldogan merülök el
A magam alkotta, titkos
Buja szenvedélyben.
Várom. Akarom. Hívom.
A bizsergést, zsibbadást idéző
Vad vágyak játékát
Lehunyt szemem mögött bűvölöm
Valótlan tested igéző árnyékát.
Ha tehetném, életet lehelnék
Szellemként kísértő, vibráló
Alakod mágneses völgyébe
Hogy magával ragadjon
E mesés káprázat
Mámoros örvénye
.........
mit szívem legmélyén érzek?
Hogy mondjam, ha a legnagyobb csoda
nem foglalható szavakba?
Csak ülök csendben és nézlek.
Szemem idegszálai agyamba vésnek,
majd ösztönösen indul kezem az útra:
arc, szemöldök, orr és ajkak.
Nyakadra apró csókot lehellek
s füledbe súgom, mennyire szeretlek,
hogy az érzés túlnőtt, túlcsordult bennem,
s arcomon lassan gördül egy könnycsepp...
Több egy szónál, mit szívemben érzek
Ó, hogyan mondhatnám el ezt Néked?...
..............
Mint kínzó kényszer
Egy el nem szívott cigaretta után
Úgy kúszik bőröm alá a vágy;
Állok sután.
Perzsel, hevít s közben jéggé dermeszt
Őrjít a késztetés
Hogy megizzadt karodban találjon
A hajnali ébredés.
De érzed-e, tudod és látod-e?
Mély hangod kábítószer a fülemnek
A képzelet festette arcodtól
Pajzán gondolatok születnek
Bennem. Az álmomban, zárt
Pórusaim rejtekében
S én boldogan merülök el
A magam alkotta, titkos
Buja szenvedélyben.
Várom. Akarom. Hívom.
A bizsergést, zsibbadást idéző
Vad vágyak játékát
Lehunyt szemem mögött bűvölöm
Valótlan tested igéző árnyékát.
Ha tehetném, életet lehelnék
Szellemként kísértő, vibráló
Alakod mágneses völgyébe
Hogy magával ragadjon
E mesés káprázat
Mámoros örvénye
.........
William Blake: Falusi randevú
Van itt valaki? Ki kopog? -
Én vagyok, mondta Findlay.
Takarodj, senki nem hívott! -
Ugyan már, mondta Findlay.
Lopni indultál? Mit csinálsz? -
Megsúgom, mondta Findlay.
Valami rosszban sántikálsz. -
Nem rossz az, mondta Findlay.
Ha most kinyílna ez a zár -
Csak nyílna, mondta Findlay.
Nem alhatnék el újra már. -
Nem bizony, mondta Findlay.
Ha benn volnál, szobámban, itt -
Bár volnék, mondta Findlay.
Itt rostokolnál hajnalig. -
Hát hogyne, mondta Findlay.
Ha itt maradsz ma éjszaka -
Maradok, mondta Findlay.
Vigyázz, hogy épen juss haza! -
Vigyázok, mondta Findlay.
S bármi essék is idebenn -
Hadd essék, mondta Findlay.
Mindhalálig titok legyen -
Titok lesz, mondta Findlay
Van itt valaki? Ki kopog? -
Én vagyok, mondta Findlay.
Takarodj, senki nem hívott! -
Ugyan már, mondta Findlay.
Lopni indultál? Mit csinálsz? -
Megsúgom, mondta Findlay.
Valami rosszban sántikálsz. -
Nem rossz az, mondta Findlay.
Ha most kinyílna ez a zár -
Csak nyílna, mondta Findlay.
Nem alhatnék el újra már. -
Nem bizony, mondta Findlay.
Ha benn volnál, szobámban, itt -
Bár volnék, mondta Findlay.
Itt rostokolnál hajnalig. -
Hát hogyne, mondta Findlay.
Ha itt maradsz ma éjszaka -
Maradok, mondta Findlay.
Vigyázz, hogy épen juss haza! -
Vigyázok, mondta Findlay.
S bármi essék is idebenn -
Hadd essék, mondta Findlay.
Mindhalálig titok legyen -
Titok lesz, mondta Findlay
Milyen gyönyörű: szólni lehet, és kiszámíthatatlan, hogy mit válaszolnak. És megtörténhetik: társra is találhatunk, csak meg kell tanulnunk az ő egyetlen, soha meg nem ismételhető nyelvét. Csak meg kell ismernünk, a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljutva oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem, és megszólítani.
Megtalálni azt a szót, amit ő keresett, de nem talált, amire szüksége van, hogy a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljusson végre oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem. Felesleges és nevetséges olyan szavakat dobálni felé, amelyeket mi szeretünk, ezzel csak megütjük, hiszen én, ha azt mondom: tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kerti asztal, pohárban tej, tündöklik a tej, a táj. De lehet, hogy ő arra emlékezik, hogy nem kapott tejet, nem volt, és az anyja messze volt, és megütöd a szóval. De ha megtalálod neki azt a szót, amit keres! Társad lesz és válaszol, és válaszában felfénylik az elveszett szó, ami gyermekkorod zsebéből valamikor nyomtalanul kigurult.
Ha megtalálnám! Sose merném többet kimondani a szót: szeretlek! Csak azt mondanám: vonat, mert talán állomás mellett lakott, és évein át-átzakatolt a vonat, félelmet hozott és sóvárgást távoli tájak felé. Vagy azt mondanám: cigaretta, mert kidobta a vonatablakon át a csomag cigarettát, mikor tisztuló tüdővel robogott a szerelem felé.
Csak rá kell figyelni, a mozdulataira: karjával most olyan ívet ír le, amilyet csak az tud, aki egész lényével mozdul vagy szól, semmi más nem válasz neki, csak az, ha te is egész valóddal felé fordulsz.
A szájad mellett egy ránc emlékezik, és a szemedben olyan látható a szégyen, hogy elfordul és cigarettára gyújt. Fájdalmaiddal soha el nem érheted, arcodon a fájdalom nyomai, és hangodat érdessé teszi a visszafojtott sírás. E1 kell hagynod emlékeidet is, mert történelem előtti korból valók, mikor még nem tudott emberhez szólni az ember, csak ütött. Csupa kék-zöld folt az arcom, nem szóltak hozzám, csak ütöttek, s nekem most szólnom kell, meg kell találnom azokat a szavakat, amelyekre neki van szüksége. Hiába mondom a magam szavait, nem figyel oda. Kikapcsolja a telefont.
De hiszen volt egy mozdulata, feléd fordult, mint aki egész lényével mozdul, felé fordultál, mint aki egész lényével válaszol, megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel, megölelted, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel. Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek.
Megtalálni azt a szót, amit ő keresett, de nem talált, amire szüksége van, hogy a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljusson végre oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem. Felesleges és nevetséges olyan szavakat dobálni felé, amelyeket mi szeretünk, ezzel csak megütjük, hiszen én, ha azt mondom: tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kerti asztal, pohárban tej, tündöklik a tej, a táj. De lehet, hogy ő arra emlékezik, hogy nem kapott tejet, nem volt, és az anyja messze volt, és megütöd a szóval. De ha megtalálod neki azt a szót, amit keres! Társad lesz és válaszol, és válaszában felfénylik az elveszett szó, ami gyermekkorod zsebéből valamikor nyomtalanul kigurult.
Ha megtalálnám! Sose merném többet kimondani a szót: szeretlek! Csak azt mondanám: vonat, mert talán állomás mellett lakott, és évein át-átzakatolt a vonat, félelmet hozott és sóvárgást távoli tájak felé. Vagy azt mondanám: cigaretta, mert kidobta a vonatablakon át a csomag cigarettát, mikor tisztuló tüdővel robogott a szerelem felé.
Csak rá kell figyelni, a mozdulataira: karjával most olyan ívet ír le, amilyet csak az tud, aki egész lényével mozdul vagy szól, semmi más nem válasz neki, csak az, ha te is egész valóddal felé fordulsz.
A szájad mellett egy ránc emlékezik, és a szemedben olyan látható a szégyen, hogy elfordul és cigarettára gyújt. Fájdalmaiddal soha el nem érheted, arcodon a fájdalom nyomai, és hangodat érdessé teszi a visszafojtott sírás. E1 kell hagynod emlékeidet is, mert történelem előtti korból valók, mikor még nem tudott emberhez szólni az ember, csak ütött. Csupa kék-zöld folt az arcom, nem szóltak hozzám, csak ütöttek, s nekem most szólnom kell, meg kell találnom azokat a szavakat, amelyekre neki van szüksége. Hiába mondom a magam szavait, nem figyel oda. Kikapcsolja a telefont.
De hiszen volt egy mozdulata, feléd fordult, mint aki egész lényével mozdul, felé fordultál, mint aki egész lényével válaszol, megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel, megölelted, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel. Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek.
Mondd, szabad-e álmodni, ha fáj
hogy színes álom csak amit szeretnék?
Ha bármi fáj, megértenem muszáj
hogy többre vágyom, mint amit tehetnék...
Mondd ,szabad-e engedni a vágyat,
beférközni mélyen a szívembe,
ha eszem tudja, hogy nem is várhat,
majd változást, akármit szeretne?
Mondd, szabadna-e megszeretni téged,
érezve és tudva: mást szeretsz,
és álmodni gyönyörű meséket,
amiket te meg úgysem tehetsz?
Mondd, szabad-e így verseket írva
Kergetni ily csalfa ábrándokat,
s éjjel arcom a párnába fúrva,
zokogva irigyelni másokat?
hogy színes álom csak amit szeretnék?
Ha bármi fáj, megértenem muszáj
hogy többre vágyom, mint amit tehetnék...
Mondd ,szabad-e engedni a vágyat,
beférközni mélyen a szívembe,
ha eszem tudja, hogy nem is várhat,
majd változást, akármit szeretne?
Mondd, szabadna-e megszeretni téged,
érezve és tudva: mást szeretsz,
és álmodni gyönyörű meséket,
amiket te meg úgysem tehetsz?
Mondd, szabad-e így verseket írva
Kergetni ily csalfa ábrándokat,
s éjjel arcom a párnába fúrva,
zokogva irigyelni másokat?
Messzire nézett a szemem,
És fülem mindent hallani vélt
Kinyílt előttem a végtelen
Én is megnyílok valakiért.
Mit ér nagysága a hegynek,
Ha nem látja senki csúcsait,
Ha elvész értéke a kegynek,
Ha én, és a vágy szétszakít?
Megnyílok hát, leomlok, mint a hegy,
Hogy mindenki bejárhassa romjaim,
De mit ér az, amiért a küzdés nem megy?
Ha ünneplőm lesz, széttépett rongyaim?
Mit ér, ha leomlok, a kegyetlen a porba
Ha nem vagyok már hegy, csak a rom?
Mit ér, ha szétkapkodják köveim sorra,
Ha bánatom a kövekbe takarom?
Kinyílt előttem a végtelen
Én is megnyílok valakiért.
Nem leszek elérhetetlen
És elér majd, az, aki ért.
És fülem mindent hallani vélt
Kinyílt előttem a végtelen
Én is megnyílok valakiért.
Mit ér nagysága a hegynek,
Ha nem látja senki csúcsait,
Ha elvész értéke a kegynek,
Ha én, és a vágy szétszakít?
Megnyílok hát, leomlok, mint a hegy,
Hogy mindenki bejárhassa romjaim,
De mit ér az, amiért a küzdés nem megy?
Ha ünneplőm lesz, széttépett rongyaim?
Mit ér, ha leomlok, a kegyetlen a porba
Ha nem vagyok már hegy, csak a rom?
Mit ér, ha szétkapkodják köveim sorra,
Ha bánatom a kövekbe takarom?
Kinyílt előttem a végtelen
Én is megnyílok valakiért.
Nem leszek elérhetetlen
És elér majd, az, aki ért.
Autóklubok évadzáró találkozója:
08.31-09.02-ig Alsóörs.
08.31-09.02-ig Alsóörs.
Szabó Lőrinc: Semmiért egészen
Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.
Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.
Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsitíthass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.
Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.
Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívül, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.
Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.
Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.
Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsitíthass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.
Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.
Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívül, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.
Köszi Tom, pusszantlak Remélem, hamarosan, egy buli keretében, végre ismét személyesen is 
Ahogy elnézem, vannak még válalkozó kedvüek, s elmondják magukról mindazt, amit úgy érzik, hogy lehet, s fontos
csak így tovább
csak a 3000 karakter kevés... nekem legalábbis az volt
Remélem, hamarosan, egy buli keretében, végre ismét személyesen is Ahogy elnézem, vannak még válalkozó kedvüek, s elmondják magukról mindazt, amit úgy érzik, hogy lehet, s fontos
csak így tovább
csak a 3000 karakter kevés... nekem legalábbis az volt
GG-hez csatlakozott : kb. 2003 ősz/tél
30 éves nő, Halak, de nem halvérű
Város : Bp.
Haj : Kb. popsiig érő, fekete
Szem : mély-barna
Alkat : Teljesen átlagos
Intim méret : 90/60/90 közeli soha nem volt, pedig jól hangzana...
Párkapcsolat : Boldog házas
Ismertető jegyek: visszahúzódó, de ha kell nagypofájú; kicsit naiv; a barátaimért, s azokért akiket szeretek tűzön-vízen keresztül kiállok;
Munka : sokszor napi 12 órás robot...
Szerintem:
Az élet olyan, mint egy kártyajáték: nem mi osztjuk a lapokat, és lehet, hogy végül veszítünk, de a játék tisztasága, szépsége, öröme és izgalma csak rajtunk múlik.
Nagyon gáz:
környezetszennyezés- A földet unokáinktól kaptuk kölcsön, s nem nagyapáinktól örököltük
nagyképűség - Attól, hogy valaki sikeres, még nem biztos, hogy hasznos is.
Ezek pedig magukért beszélnek:
"Gondolkodni nehéz, ezért a legtöbben ítélnek"
"Az egoizmus az egyetlen gyógyszer, mely a butaságból eredő fájdalmat enyhíti."
Nagyon GG-s : Katicika és Tom vitája - Nélkületek unalmas lenne
Kedvenc kajám: Minden ami hal
Nekem fontos emberi tulajdonságok: kitartás, őszinteség,
Kedvenc költőm : Kálnoky László, Juhász Gyula, Petőfi Sándor, Fodor Ákos
Íróm : Vavyan Fable, L.K.Hamilton
Festőm : Salvador Dali
Zene : mindenevő vagyok, a lényeg, hogy megfogjon benne valami
Mozifilm: Grease , Bob herceg....
Tv műsor : Stargate / kell a mese az életbe
Szabadidőmben : olvasok /sokat,s sokfélét/ élvezem az élet szépségét
Pár idézet, innen-onnan ollózva, de mégis sokat elárulnak rólam, és az élethez, emberekhez való viszonyomról
Hogysem tíz barátot szerezzek képmutatással, inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget. (Petőfi Sándor)
Gyakran túl gyorsan élünk, nem látjuk a száguldásban az utat szegélyező tájat és nem vesszük észre a kezüket felénk nyújtó embereket.
"Kaktusznak lenni könnyű. Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyű. De odaadni azt, ami vagy, kinyílni a világra és megélni a saját teljességedet, vállalni azt, hogy rád taposhatnak... nos, ehhez kell az erő."
Végül egy Fodor Ákos vers
Van egy arc,
amit csak önmagunkat elképzelve látunk
- lehet, hogy ez az igazi.
És van annyi arcunk,
ahányan csak ránk néznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,
hogy ezekben akad néhány közös vonás
- lehet. Akkor ez a valóság.
Van egy,
amit tükörbe nézve látunk: villám-
gyorsan alakuló, képlékeny látvány: múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt ellenző szándék
- efölött hunyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.
És van,
van arc,amit csak az lát, aki szeret,
akit szeretünk. Ez a legszebb,
a legmulandóbb. A legérvényesebb.
Bocsi, hogy idézetekkel válaszoltam bizonyos dolgokra, de szerintem egy-egy idézet, mely megfogja az embert, többet elmond őnmagáról, mint ezer szó.
30 éves nő, Halak, de nem halvérű
Város : Bp.
Haj : Kb. popsiig érő, fekete
Szem : mély-barna
Alkat : Teljesen átlagos
Intim méret : 90/60/90 közeli soha nem volt, pedig jól hangzana...
Párkapcsolat : Boldog házas
Ismertető jegyek: visszahúzódó, de ha kell nagypofájú; kicsit naiv; a barátaimért, s azokért akiket szeretek tűzön-vízen keresztül kiállok;
Munka : sokszor napi 12 órás robot...
Szerintem:
Az élet olyan, mint egy kártyajáték: nem mi osztjuk a lapokat, és lehet, hogy végül veszítünk, de a játék tisztasága, szépsége, öröme és izgalma csak rajtunk múlik.
Nagyon gáz:
környezetszennyezés- A földet unokáinktól kaptuk kölcsön, s nem nagyapáinktól örököltük
nagyképűség - Attól, hogy valaki sikeres, még nem biztos, hogy hasznos is.
Ezek pedig magukért beszélnek:
"Gondolkodni nehéz, ezért a legtöbben ítélnek"
"Az egoizmus az egyetlen gyógyszer, mely a butaságból eredő fájdalmat enyhíti."
Nagyon GG-s : Katicika és Tom vitája - Nélkületek unalmas lenne
Kedvenc kajám: Minden ami hal
Nekem fontos emberi tulajdonságok: kitartás, őszinteség,
Kedvenc költőm : Kálnoky László, Juhász Gyula, Petőfi Sándor, Fodor Ákos
Íróm : Vavyan Fable, L.K.Hamilton
Festőm : Salvador Dali
Zene : mindenevő vagyok, a lényeg, hogy megfogjon benne valami
Mozifilm: Grease , Bob herceg....
Tv műsor : Stargate / kell a mese az életbe
Szabadidőmben : olvasok /sokat,s sokfélét/ élvezem az élet szépségét
Pár idézet, innen-onnan ollózva, de mégis sokat elárulnak rólam, és az élethez, emberekhez való viszonyomról
Hogysem tíz barátot szerezzek képmutatással, inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget. (Petőfi Sándor)
Gyakran túl gyorsan élünk, nem látjuk a száguldásban az utat szegélyező tájat és nem vesszük észre a kezüket felénk nyújtó embereket.
"Kaktusznak lenni könnyű. Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyű. De odaadni azt, ami vagy, kinyílni a világra és megélni a saját teljességedet, vállalni azt, hogy rád taposhatnak... nos, ehhez kell az erő."
Végül egy Fodor Ákos vers
Van egy arc,
amit csak önmagunkat elképzelve látunk
- lehet, hogy ez az igazi.
És van annyi arcunk,
ahányan csak ránk néznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,
hogy ezekben akad néhány közös vonás
- lehet. Akkor ez a valóság.
Van egy,
amit tükörbe nézve látunk: villám-
gyorsan alakuló, képlékeny látvány: múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt ellenző szándék
- efölött hunyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.
És van,
van arc,amit csak az lát, aki szeret,
akit szeretünk. Ez a legszebb,
a legmulandóbb. A legérvényesebb.
Bocsi, hogy idézetekkel válaszoltam bizonyos dolgokra, de szerintem egy-egy idézet, mely megfogja az embert, többet elmond őnmagáról, mint ezer szó.
Akkor hozok majd még Éppen rendet rakok a mappáim közt a gépen, s találtam pár "ütős" verset...
De addig is egy levélke
Levél
Nem tudom, válasszak-e néki formát, s azt sem, levelem eléri- e a versnormát. Csak azt, hogy szeretnék mindent leírni, mindent, amit szavakkal nem is lehet. De tudod, segít nekünk a képzelet, hisz lehetsz távol, vagyok a szemed, s látom, amit Te, s álmunk is közös lett,.....
Arra gondolok, milyen lenne Veled az este, ha csak üldögélnénk lesve, mikor bukkan fel a fák között a hold sápadt teste. Csak mi ketten, szerelmesen, egymás kezét keresve,ülnénk egy padon, a nyári alkonyon egyre gondolva akkor, és ott csak magunkra, önzőn, mintha már minden mindegy is volna nekünk, hiszen nincs élet, nincs szó, nincs dal már nélkülünk, csak ketten vagyunk, leszünk? MAGUNKNAK!
S kérdted, hát mondom Csak írnék, csak írnám,versedre válaszul, hogy igen, leszek a napod, holdad, csillagod, vagy kék eged, vagy talán mégsem? Csak ecset, mivel magadnak , mindezt lefestheted, mikor épp nem ölel karod, s nem lehetsz velem. Éreztem, bár még nem tudtam, akkor ott, hogy a végzet, az ami a nyakadba ugrani késztet, s a mai idézet: "A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást." csak megerősített........
És leszek a dalod, ami csendedbe hangot lop, engem dúdolsz majd este, míg szakállad igazítod, s a tükörbe nézve én mosolygok vissza Rád. Már szavaidhoz nincs mit tenni...szeretlek, csak ennyi, s ez most nem üres szó, kavargó örvény, vad szél, Rád gondolnom valami megfoghatatlan, csak jó nagyon,
szorítanálak, el ne tűnj megint, ha hajnalon ébreszt az óra, és félek, ha újra csak a semmit markolom... S ha nem vagy itt, mikor lefekszem, beljebb húzódom az ágyon, hogy elférj, ha mellém fektet majd az álom....
Az óra, az is képet ébreszt, testünk lesz burka, egy est, két test, s az idő végtelenre jár lélek, s gondolat után egymásra talál Most levélben kergetsz szavaddal őrületbe.
Érzem én is, szörnyű a távolság, húznám fejed ölemre,
turnám a hajad, kívül magamon, ahogy repítettél, Istenem,
egekbe szálltam, s nem tudom már, testemnek, vagy lelkemnek kellesz- jobban... Igen vágytalak, majd leírom, mennyire, de még nincs szavam,
majd alkotok rá, mert az, hogy víz vagy a sivatagban,
kenyér, éhező magamnak, mind kevés...... nem, nem tudom,
mi vagy nekem.... de megírom, ha lesz már rá szavam..... Írnék most tavaszról, pattanó rügyekről, patakcsobogásról,
tücsökzenéről, madártrilláról, lágy zenéről, szivárványról,
rét zöldjéről. Áh bolond vagyok,még a macskanyávogásról
is TE jutsz eszembe!
Múltunk? Volt. Ványadt vállam terhek tonnáit hordta halomba, hazugság hordalékokkal bélelt ereken lépdelt a lábam, megmásztam hegyet- völgyet, míg Rád találtam. S most írom Neked szitálón szálló szép gondolatok sorát.
Száll a szó, zöldellő réten tarka pillangó ahogy száll...
Itt vagy Te, és én is itt vagyok
Éppen rendet rakok a mappáim közt a gépen, s találtam pár "ütős" verset...De addig is egy levélke
Levél
Nem tudom, válasszak-e néki formát, s azt sem, levelem eléri- e a versnormát. Csak azt, hogy szeretnék mindent leírni, mindent, amit szavakkal nem is lehet. De tudod, segít nekünk a képzelet, hisz lehetsz távol, vagyok a szemed, s látom, amit Te, s álmunk is közös lett,.....
Arra gondolok, milyen lenne Veled az este, ha csak üldögélnénk lesve, mikor bukkan fel a fák között a hold sápadt teste. Csak mi ketten, szerelmesen, egymás kezét keresve,ülnénk egy padon, a nyári alkonyon egyre gondolva akkor, és ott csak magunkra, önzőn, mintha már minden mindegy is volna nekünk, hiszen nincs élet, nincs szó, nincs dal már nélkülünk, csak ketten vagyunk, leszünk? MAGUNKNAK!
S kérdted, hát mondom Csak írnék, csak írnám,versedre válaszul, hogy igen, leszek a napod, holdad, csillagod, vagy kék eged, vagy talán mégsem? Csak ecset, mivel magadnak , mindezt lefestheted, mikor épp nem ölel karod, s nem lehetsz velem. Éreztem, bár még nem tudtam, akkor ott, hogy a végzet, az ami a nyakadba ugrani késztet, s a mai idézet: "A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást." csak megerősített........
És leszek a dalod, ami csendedbe hangot lop, engem dúdolsz majd este, míg szakállad igazítod, s a tükörbe nézve én mosolygok vissza Rád. Már szavaidhoz nincs mit tenni...szeretlek, csak ennyi, s ez most nem üres szó, kavargó örvény, vad szél, Rád gondolnom valami megfoghatatlan, csak jó nagyon,
szorítanálak, el ne tűnj megint, ha hajnalon ébreszt az óra, és félek, ha újra csak a semmit markolom... S ha nem vagy itt, mikor lefekszem, beljebb húzódom az ágyon, hogy elférj, ha mellém fektet majd az álom....
Az óra, az is képet ébreszt, testünk lesz burka, egy est, két test, s az idő végtelenre jár lélek, s gondolat után egymásra talál Most levélben kergetsz szavaddal őrületbe.
Érzem én is, szörnyű a távolság, húznám fejed ölemre,
turnám a hajad, kívül magamon, ahogy repítettél, Istenem,
egekbe szálltam, s nem tudom már, testemnek, vagy lelkemnek kellesz- jobban... Igen vágytalak, majd leírom, mennyire, de még nincs szavam,
majd alkotok rá, mert az, hogy víz vagy a sivatagban,
kenyér, éhező magamnak, mind kevés...... nem, nem tudom,
mi vagy nekem.... de megírom, ha lesz már rá szavam..... Írnék most tavaszról, pattanó rügyekről, patakcsobogásról,
tücsökzenéről, madártrilláról, lágy zenéről, szivárványról,
rét zöldjéről. Áh bolond vagyok,még a macskanyávogásról
is TE jutsz eszembe!
Múltunk? Volt. Ványadt vállam terhek tonnáit hordta halomba, hazugság hordalékokkal bélelt ereken lépdelt a lábam, megmásztam hegyet- völgyet, míg Rád találtam. S most írom Neked szitálón szálló szép gondolatok sorát.
Száll a szó, zöldellő réten tarka pillangó ahogy száll...
Itt vagy Te, és én is itt vagyok
Ha rád nézek, úgy hiszem
azt szeretnéd, hogy szeresselek.
Nem dicsekvés ez, talán kíváncsiság,
milyen lehet szerelemben veled
azon gondolkodni hová sétáljunk az este.
És végül cél nélkül indulni el;
de elindulni. Vajon milyen lehet?
Tényleg ezt akarod-e? Hogy valaki
kincse, és ne ékszere legyél csupán,
amit szeret másnak megmutatni.
Egy kincs amit az ember szeret,
félt, ápol, és nem dicsekszik vele.
De talán félreértem nap mint nap
szende, kedves pillantásod,
s csak én szeretném azt hinni, mit hiszek.
Nem tudom. De szeretem azt a pillantást.
Azt a kicsit bizsergető, zavaros érzést,
amit kelt bennem. Csodás.
S talán ha egyszer lesz merszem,
meg is kérdezem: szükséged van-e rám?
Hogy szeresselek? Hogy legyek neked?
De addig marad pillantásod,
mosolygásod, és kíváncsiságom
érzéseid fele.
azt szeretnéd, hogy szeresselek.
Nem dicsekvés ez, talán kíváncsiság,
milyen lehet szerelemben veled
azon gondolkodni hová sétáljunk az este.
És végül cél nélkül indulni el;
de elindulni. Vajon milyen lehet?
Tényleg ezt akarod-e? Hogy valaki
kincse, és ne ékszere legyél csupán,
amit szeret másnak megmutatni.
Egy kincs amit az ember szeret,
félt, ápol, és nem dicsekszik vele.
De talán félreértem nap mint nap
szende, kedves pillantásod,
s csak én szeretném azt hinni, mit hiszek.
Nem tudom. De szeretem azt a pillantást.
Azt a kicsit bizsergető, zavaros érzést,
amit kelt bennem. Csodás.
S talán ha egyszer lesz merszem,
meg is kérdezem: szükséged van-e rám?
Hogy szeresselek? Hogy legyek neked?
De addig marad pillantásod,
mosolygásod, és kíváncsiságom
érzéseid fele.
1; létra,
2; zsiráfnyak
3; ufó
2; zsiráfnyak
3; ufó
Baranyi Ferenc :
Elmondhatatlan vallomás
Van szerelem bevallhatatlan,
vállalt nyugalmad őrzöd abban,
te döntöttél ekként magadban:
titok legyen. Bevallhatatlan.
Azt dédelgeted ami gátol,
ami megóv a kimondástól,
úgy őrzöd, mint koldus a rongyát,
hogy tested pucérnak ne mondják.
Észrevétlenebb a fedettség,
a megtagadott meztelenség,
a félbenyelt döbbentő - mondat,
ára behódolt nyugalomnak.
elhessegetsz sok sas szerelmet
ha kotlós biztonság melenget,
moccanna vágyad bár: cseréld el
a meleget a repüléssel. . .
A szárny alatt a szárnyalás-vágy:
gyutacsát vesztett bamba gránát,
sorsától fél, robbanni reszket,
magát alázza játékszernek.
Élve maradt szomorú bomba,
egykedvű csirke, puha tollban,
szélárnyékban delelő koldus,
vigyázatodban egyszer fölbuksz!
Félelmed rongyod - óva koldul-
szabályos koldus. Sose fordul
senki feléd. Nincs szava, élce,
nincs tetteden meghökkenése.
Örülsz, ha rád se pillant senki,
ha nem kényszerül észrevenni,
tekintetek pergőtüzének
körében kényelmetlen élned.
Magaddal is hitetve vallod,
hogy bőröddel egy már a rongyod,
kínok nélkül letéphetetlen,
benne szíved elérhetetlen.
Miről titkon vallod: bolondság -
őrzöd, akár koldus a rongyát,
talpig beléje öltözötten
lapulsz ártalmatlan közönyben.
Van szerelem bevallhatatlan,
vágyol rá - s benned van, magadban,
ragyogását rongy alá loptad,
magad előtt is letagadtad.
Elmondhatatlan vallomás
Van szerelem bevallhatatlan,
vállalt nyugalmad őrzöd abban,
te döntöttél ekként magadban:
titok legyen. Bevallhatatlan.
Azt dédelgeted ami gátol,
ami megóv a kimondástól,
úgy őrzöd, mint koldus a rongyát,
hogy tested pucérnak ne mondják.
Észrevétlenebb a fedettség,
a megtagadott meztelenség,
a félbenyelt döbbentő - mondat,
ára behódolt nyugalomnak.
elhessegetsz sok sas szerelmet
ha kotlós biztonság melenget,
moccanna vágyad bár: cseréld el
a meleget a repüléssel. . .
A szárny alatt a szárnyalás-vágy:
gyutacsát vesztett bamba gránát,
sorsától fél, robbanni reszket,
magát alázza játékszernek.
Élve maradt szomorú bomba,
egykedvű csirke, puha tollban,
szélárnyékban delelő koldus,
vigyázatodban egyszer fölbuksz!
Félelmed rongyod - óva koldul-
szabályos koldus. Sose fordul
senki feléd. Nincs szava, élce,
nincs tetteden meghökkenése.
Örülsz, ha rád se pillant senki,
ha nem kényszerül észrevenni,
tekintetek pergőtüzének
körében kényelmetlen élned.
Magaddal is hitetve vallod,
hogy bőröddel egy már a rongyod,
kínok nélkül letéphetetlen,
benne szíved elérhetetlen.
Miről titkon vallod: bolondság -
őrzöd, akár koldus a rongyát,
talpig beléje öltözötten
lapulsz ártalmatlan közönyben.
Van szerelem bevallhatatlan,
vágyol rá - s benned van, magadban,
ragyogását rongy alá loptad,
magad előtt is letagadtad.
Még várlak..
Minden óra és perc közelebb hoz,
Még várlak. Hiszem, hogy megérkezel.
Talán ehhez a rőt alkonyathoz
Te adsz majd színt, amíg beléveszel.
Súgom magamnak: sokat ne várjak,
hiszen enyém volt annyi minden más:
család, gyerekek, munka olyan mód
ahogy teljesülve szint már csodás..
De a verőfény után is szép lehet
a lenyugvó Nap sugározta pír...
Az alkony még hozhat olyan szépeket,
milyen csak ember elképzelni bír.
Várom hát, hogy mégis megjöjj végre!
Úgy várlak már, miként egy Messiást.
Utolsó ajándékként életemben
elképzelem, hogy végre rám találsz.
Rám nevetsz, szemedben szikrák gyúlnak,
amint megérintem az arcodat.
Derűs szívvel magamhoz ölellek,
s közben fülem beissza halk szavad.
Még egyszer szép leszek. Utoljára.
Csak, hogy téged boldoggá tegyelek.
Nem nézek félve éveim sorára,
s hálásan szorítom a két kezed.
Te átölelsz, és én úgy szeretlek,
ahogyan nő csak akkor szeret,
ha tudja, hogy nem kap több szerelmet,
csak az utolsót... csak ezt az egyet.
Még várlak... habár alig hiszem rég,
hogy valaha mégis megérkezel.
Szívemben most is ott lebeg az árnyék,
pedig tudom, hogy bízni, s hinni kell.
-----------------------------------------------
Hazudj!
Mosolyogva hazudj! - hazudj a mosolyoddal, a könnyeket
belül sírjad, eltört az igaz, mert azt hazudták neked,
a virágok csak érted, csak miattad nyílnak; hazudj hát!
hazudd, hogy nincs többé benned fájdalom, hazudj!
a hazugság, néha édes védelem, máskor, keserű oltalom;
hiába tört össze a mesevilág benned, belül üvölthetsz,
már nincs mit tenned, a hazugágnak ára van, s te fizetni fogsz
mindenért, nem lesz olcsó, megszámítják majd a lelkedért,
de te, csak hazudj tovább, hazudd, hogy még mindig szerelemről
szól az ének, hazudd, hogy azok a szemek, csak a te szemedbe
néznek, hazudd, hogy a szikrák a szívében, csak érted égnek,
hazug már a csók is, mert nem édes, nincs íze, mint a méznek,
és magadnak is hazudj, magadnak hazudd a legnagyobbat:
hogy nélküle is szép..., hogy nélküle is van... élet.
Minden óra és perc közelebb hoz,
Még várlak. Hiszem, hogy megérkezel.
Talán ehhez a rőt alkonyathoz
Te adsz majd színt, amíg beléveszel.
Súgom magamnak: sokat ne várjak,
hiszen enyém volt annyi minden más:
család, gyerekek, munka olyan mód
ahogy teljesülve szint már csodás..
De a verőfény után is szép lehet
a lenyugvó Nap sugározta pír...
Az alkony még hozhat olyan szépeket,
milyen csak ember elképzelni bír.
Várom hát, hogy mégis megjöjj végre!
Úgy várlak már, miként egy Messiást.
Utolsó ajándékként életemben
elképzelem, hogy végre rám találsz.
Rám nevetsz, szemedben szikrák gyúlnak,
amint megérintem az arcodat.
Derűs szívvel magamhoz ölellek,
s közben fülem beissza halk szavad.
Még egyszer szép leszek. Utoljára.
Csak, hogy téged boldoggá tegyelek.
Nem nézek félve éveim sorára,
s hálásan szorítom a két kezed.
Te átölelsz, és én úgy szeretlek,
ahogyan nő csak akkor szeret,
ha tudja, hogy nem kap több szerelmet,
csak az utolsót... csak ezt az egyet.
Még várlak... habár alig hiszem rég,
hogy valaha mégis megérkezel.
Szívemben most is ott lebeg az árnyék,
pedig tudom, hogy bízni, s hinni kell.
-----------------------------------------------
Hazudj!
Mosolyogva hazudj! - hazudj a mosolyoddal, a könnyeket
belül sírjad, eltört az igaz, mert azt hazudták neked,
a virágok csak érted, csak miattad nyílnak; hazudj hát!
hazudd, hogy nincs többé benned fájdalom, hazudj!
a hazugság, néha édes védelem, máskor, keserű oltalom;
hiába tört össze a mesevilág benned, belül üvölthetsz,
már nincs mit tenned, a hazugágnak ára van, s te fizetni fogsz
mindenért, nem lesz olcsó, megszámítják majd a lelkedért,
de te, csak hazudj tovább, hazudd, hogy még mindig szerelemről
szól az ének, hazudd, hogy azok a szemek, csak a te szemedbe
néznek, hazudd, hogy a szikrák a szívében, csak érted égnek,
hazug már a csók is, mert nem édes, nincs íze, mint a méznek,
és magadnak is hazudj, magadnak hazudd a legnagyobbat:
hogy nélküle is szép..., hogy nélküle is van... élet.
Rég jártam erre, verset sose hoztam... így most pótolok egy kicsit
Ha nem ideillőnek találjátok, töröljétek
Kálnoky László: Meztelen szív
Csupasz szívem a tenyeredbe vetted,
és lüktetése szórakoztatott;
majd felmutattad azt a többieknek,
kissé büszke és kissé meghatott
mosollyal, hisz te műveltél csodát
a szerkezettel, melyet félredobtak;
ha akadozva is, ketyeg tovább;
életre keltettél egy tetszhalottat.
De lásd, a szív nem zenélődoboz;
talán csak egy dalt tud, de mégse gép,
melyet akárki működésbe hoz,
csak föl kell nyitnia a fedelét.
A meztelen szív inkább valami
elvadult, beteg állathoz hasonlít,
ha meglepik, hangját sem hallani,
holtnak teszi magát, s vackára omlik;
megkopasztva, nyúzottan didereg, –
ép korában sem volt valami edzett, –
hártyánál véknyabb bőre csupa seb,
s felszakad, alighogy hegedni kezdett;
minden belészúrt pillantás tövis,
és most szabad prédája bárkinek…
Mit várjak másoktól, ha még te is
kiszolgáltatsz egy védtelen szívet?
---------------------------------------------
P. Pálffy Julianna
Elfelejtett álmok
Elfelejtett álmokon átlépdelek,
körülötted lebegek, bekerítelek,
s a megálmodott csókok helyett,
rád ragyogom a legszebb képzeletet;
Derengő, hajnali ébredésben,
ezüst hajadba siklanak az ujjak,
fénylő tekintetektől a vágyak
vad táncba kezdenek, lángra gyúlnak;
félig öntudatlanul, ájultan ölelkezel,
lélegzeted elakad, boldoggá teszel,
mire lelkedből a sóhaj felszakad,
már enyém a szó, a legédesebb szavad;
Elfelejtetted az álmot? - vedd! a tiéd,
mert én, újra s újra elhozom neked,
a megálmodott csókok helyett,
az igazzá lett, legszebb képzeletet.
Ha nem ideillőnek találjátok, töröljétek
Kálnoky László: Meztelen szív
Csupasz szívem a tenyeredbe vetted,
és lüktetése szórakoztatott;
majd felmutattad azt a többieknek,
kissé büszke és kissé meghatott
mosollyal, hisz te műveltél csodát
a szerkezettel, melyet félredobtak;
ha akadozva is, ketyeg tovább;
életre keltettél egy tetszhalottat.
De lásd, a szív nem zenélődoboz;
talán csak egy dalt tud, de mégse gép,
melyet akárki működésbe hoz,
csak föl kell nyitnia a fedelét.
A meztelen szív inkább valami
elvadult, beteg állathoz hasonlít,
ha meglepik, hangját sem hallani,
holtnak teszi magát, s vackára omlik;
megkopasztva, nyúzottan didereg, –
ép korában sem volt valami edzett, –
hártyánál véknyabb bőre csupa seb,
s felszakad, alighogy hegedni kezdett;
minden belészúrt pillantás tövis,
és most szabad prédája bárkinek…
Mit várjak másoktól, ha még te is
kiszolgáltatsz egy védtelen szívet?
---------------------------------------------
P. Pálffy Julianna
Elfelejtett álmok
Elfelejtett álmokon átlépdelek,
körülötted lebegek, bekerítelek,
s a megálmodott csókok helyett,
rád ragyogom a legszebb képzeletet;
Derengő, hajnali ébredésben,
ezüst hajadba siklanak az ujjak,
fénylő tekintetektől a vágyak
vad táncba kezdenek, lángra gyúlnak;
félig öntudatlanul, ájultan ölelkezel,
lélegzeted elakad, boldoggá teszel,
mire lelkedből a sóhaj felszakad,
már enyém a szó, a legédesebb szavad;
Elfelejtetted az álmot? - vedd! a tiéd,
mert én, újra s újra elhozom neked,
a megálmodott csókok helyett,
az igazzá lett, legszebb képzeletet.
..arra ébredek, hogy nem bírok mozdulni, és a szemem is be van kötve. Kötelek vágnak a kezembe, és érzem, hogy valaki közeledik a lábamhoz. Megcsókolja, megpuszilja a vádlimat... végig, fel egészen a térdemig... beleharap, szívja a börömet, felnyal a combomig.
Közben megérzek egy másik forró leheletet a másik lábamnál... úristen, álmodom csak, vagy tényleg ketten vannak?? De nem, szerencsére nem álom, ez a valóság: ő is beleharap a bokámba... simítja a testemet... csókolja... egyre feljebb... feljebb... a puncim kezd nedvesedni, és egyre jobban várom, hogy feljebb kússzanak... Szétfeszítik a lábam...az egyik befúrja magát a combjaim közé... belül harapdál, nyalogat végig... a másik is csúszik feljebb... érzem a meztelen, izmos testét, ahogy súrolja a mellbimbója a hasamat, ahogy a nyelve siklik a testemen... fel, csak fel... a másik már a puncimnál jár. Körbenyalja a dombocskát, a nyelve kicsit besiklik a dagadó falak közé... csak játszik velem... a nyelve szinte nem is ér a csiklómhoz...
Közben megérzek egy másik forró leheletet a másik lábamnál... úristen, álmodom csak, vagy tényleg ketten vannak?? De nem, szerencsére nem álom, ez a valóság: ő is beleharap a bokámba... simítja a testemet... csókolja... egyre feljebb... feljebb... a puncim kezd nedvesedni, és egyre jobban várom, hogy feljebb kússzanak... Szétfeszítik a lábam...az egyik befúrja magát a combjaim közé... belül harapdál, nyalogat végig... a másik is csúszik feljebb... érzem a meztelen, izmos testét, ahogy súrolja a mellbimbója a hasamat, ahogy a nyelve siklik a testemen... fel, csak fel... a másik már a puncimnál jár. Körbenyalja a dombocskát, a nyelve kicsit besiklik a dagadó falak közé... csak játszik velem... a nyelve szinte nem is ér a csiklómhoz...
2007. 05. 11. péntek 18:16
yanee84:
Nem egészen értem a hsz-ed, illetve azt a részét, hogy ezt mire válaszoltad nekem. Lehet, hogy ennyire "mozdonyszőke" vagyok?
vadasz65:
A királyi, földesúri hatalmi visszaéléseket csak azért említettem, mert ezek azok, melyekről ilyen vagy olyan írásos emlék maradt. Ha másért nem, akkor azért, mert egy-két ilyen félrelépés gyümölcsöt is hozott. Biztos vagyok benne, hogy nem csak a nemesekre volt ez jellemző, csak azokról nem maradt fent se írás, se szóbeszéd. Hiszen a történelem nem foglakozik a "pórnéppel".
A lényeg, hogy valamennyire csak sikerült elmondanom, amit akartam. Ha nem is a legjobb példákkal.
hypp:
Erre írtam azt, hogy mi sem születtünk Shívának.... :P
A leírásod alapján elképzeltem a szerinted ideális testet...
Érdekes lenne, ha szinte már 14 fejű sárkányhoz hasonlító férfiak rohangálnának az utcán... Ezek után nem mondhatnátok ránk, hogy a sárkányok mi vagyunk S akkor az ideális női test még hol van...
Nem egészen értem a hsz-ed, illetve azt a részét, hogy ezt mire válaszoltad nekem. Lehet, hogy ennyire "mozdonyszőke" vagyok?
vadasz65:
A királyi, földesúri hatalmi visszaéléseket csak azért említettem, mert ezek azok, melyekről ilyen vagy olyan írásos emlék maradt. Ha másért nem, akkor azért, mert egy-két ilyen félrelépés gyümölcsöt is hozott. Biztos vagyok benne, hogy nem csak a nemesekre volt ez jellemző, csak azokról nem maradt fent se írás, se szóbeszéd. Hiszen a történelem nem foglakozik a "pórnéppel".
A lényeg, hogy valamennyire csak sikerült elmondanom, amit akartam. Ha nem is a legjobb példákkal.
hypp:
Erre írtam azt, hogy mi sem születtünk Shívának.... :P
A leírásod alapján elképzeltem a szerinted ideális testet...
Érdekes lenne, ha szinte már 14 fejű sárkányhoz hasonlító férfiak rohangálnának az utcán... Ezek után nem mondhatnátok ránk, hogy a sárkányok mi vagyunk
S akkor az ideális női test még hol van...
2007. 05. 11. péntek 14:52
Akkor kanyarodjunk el egy kicsit a topik témájától...
Az, hogy kinek mit jelent az egyenjogúság, illetve az egyenlőség, mindenki maga tudja.
Amit viszont mondani akartam, azt egy nem is annyira kitalált példával talán sikerül érzékeltetnem.
Maradjunk a példaként felhozott XVII. századnál.
Történelmi ismereteim alapján mindennaposnak volt nevezhető, hogy a földesúr vette el a szolgálólánya szüzességét. Ha jól emlékszem akkor az első éjszaka jogára hivatkozva. Bizonyára nem csak az első éjszakához ragaszkodott.... de ez már összesküvés elmélet
A királyok jogairól már ne is beszéljünk...
Ám, ha neadjisten a királynőt rajtakapták az egyik katonatiszttel, felségárulás vádjával lefejezték. Az arab világban ugyanezért kövezés járt és jár még ma is...
Természetesen ezeken a dolgokon nem tudunk változtatni, hiszen az egy másik kor, vagy éppen kultúra. Az is igaz, hogy ennyire nem kemény a helyzet a mai "nyugati" társadalmakban. Viszont a férfiak nagy része /mély tiszteletem a kivételeknek / ha tehetné a mai napig lefejeztetné a vágyainak élő nőket, míg a férfi társát hátbaveregeti, hogy "szép volt cimbora".
Nevezhetjük egyenlőségnek, egyenjogúságnak vagy aminek akarjuk... De szerintem teljesen normális emberi igény, hogy azért mert nekem mondjuk fekete a hajam, neked pedig szőke, ne bánjanak másként velem, vagy veled.
Remélem, így már érthető lesz, amit mondani akartam azzal a mondattal
Az, hogy kinek mit jelent az egyenjogúság, illetve az egyenlőség, mindenki maga tudja.
Amit viszont mondani akartam, azt egy nem is annyira kitalált példával talán sikerül érzékeltetnem.
Maradjunk a példaként felhozott XVII. századnál.
Történelmi ismereteim alapján mindennaposnak volt nevezhető, hogy a földesúr vette el a szolgálólánya szüzességét. Ha jól emlékszem akkor az első éjszaka jogára hivatkozva. Bizonyára nem csak az első éjszakához ragaszkodott.... de ez már összesküvés elmélet
A királyok jogairól már ne is beszéljünk...Ám, ha neadjisten a királynőt rajtakapták az egyik katonatiszttel, felségárulás vádjával lefejezték. Az arab világban ugyanezért kövezés járt és jár még ma is...
Természetesen ezeken a dolgokon nem tudunk változtatni, hiszen az egy másik kor, vagy éppen kultúra. Az is igaz, hogy ennyire nem kemény a helyzet a mai "nyugati" társadalmakban. Viszont a férfiak nagy része /mély tiszteletem a kivételeknek
/ ha tehetné a mai napig lefejeztetné a vágyainak élő nőket, míg a férfi társát hátbaveregeti, hogy "szép volt cimbora". Nevezhetjük egyenlőségnek, egyenjogúságnak vagy aminek akarjuk... De szerintem teljesen normális emberi igény, hogy azért mert nekem mondjuk fekete a hajam, neked pedig szőke, ne bánjanak másként velem, vagy veled.
Remélem, így már érthető lesz, amit mondani akartam azzal a mondattal
2007. 05. 10. csütörtök 22:35
hypp:
A hsz-edből nekem ez a rész tetszik a legjobban
"jobb egy 3-as ha kell, mint egy szarv amit az embernek úgy kell viselni, hogy nem is tud róla."
Ezzel a mondattal meg is fogalmaztad a lényeget.
A másik, amivel a lényegre tapintottál, és nem csak a férfiakat illetően: sajnos mi sem születtünk Shivának, több kézzel.... Pedig néha az élet más területein is jó lenne...
Véleményem szerint, ugyanis a férfiak sokkal nagyobb százaléka fantáziál a 2 nőről, mint fordítva. Természetesen itt is vannak kivételek, vagy legalábbis olyanok, akik maguknak se merik bevallani...
Problémának nem tartom ezt a témát. A gondot inkább abban látom, hogy amint egy nő mer élni az ilyen jellegű vágyainak, és ehez partnert/partnereket is talál, abban a pillanatban megkapja az "olcsó" jelzőt. Míg ha ugyanez egy pasival történik meg, akkor az mekkora kulyon... Édes társadalmunknak csak ezt a gyerekcipőt kellene végre kinőnie, és akkor még szép is lehetne a világ. Természetesen nem csak ettől függ, de a prüdéria, és a nők elitélése sajnos még most is majdnem olyan vaskalapos, mint a XVII. században volt. Pedig azóta már a boszorkány pereknek is vége
Nem akarom egyikőtöket sem meggyőzni, hogy miért jó a párunkon megosztozni akár egy másik pasival, akár egy másik nővel. Aki nem érzi szükségét, azt meggyőzni nem is lehet. Aki pedig szeretné kipróbálni, annak csak azt mondhatom, hogy hajrá. Ha ennyire biztosnak érzi a kapcsolatát, akkor csak nyerhet vele.
Viszont ahogy yanee84 is megjegyezte, fordított esetben is legyetek legalább fele ennyire konzervatívok, vaskalaposok....
A hsz-edből nekem ez a rész tetszik a legjobban
"jobb egy 3-as ha kell, mint egy szarv amit az embernek úgy kell viselni, hogy nem is tud róla."
Ezzel a mondattal meg is fogalmaztad a lényeget.
A másik, amivel a lényegre tapintottál, és nem csak a férfiakat illetően: sajnos mi sem születtünk Shivának, több kézzel.... Pedig néha az élet más területein is jó lenne...
Véleményem szerint, ugyanis a férfiak sokkal nagyobb százaléka fantáziál a 2 nőről, mint fordítva. Természetesen itt is vannak kivételek, vagy legalábbis olyanok, akik maguknak se merik bevallani...
Problémának nem tartom ezt a témát. A gondot inkább abban látom, hogy amint egy nő mer élni az ilyen jellegű vágyainak, és ehez partnert/partnereket is talál, abban a pillanatban megkapja az "olcsó" jelzőt. Míg ha ugyanez egy pasival történik meg, akkor az mekkora kulyon... Édes társadalmunknak csak ezt a gyerekcipőt kellene végre kinőnie, és akkor még szép is lehetne a világ. Természetesen nem csak ettől függ, de a prüdéria, és a nők elitélése sajnos még most is majdnem olyan vaskalapos, mint a XVII. században volt. Pedig azóta már a boszorkány pereknek is vége
Nem akarom egyikőtöket sem meggyőzni, hogy miért jó a párunkon megosztozni akár egy másik pasival, akár egy másik nővel. Aki nem érzi szükségét, azt meggyőzni nem is lehet. Aki pedig szeretné kipróbálni, annak csak azt mondhatom, hogy hajrá. Ha ennyire biztosnak érzi a kapcsolatát, akkor csak nyerhet vele.
Viszont ahogy yanee84 is megjegyezte, fordított esetben is legyetek legalább fele ennyire konzervatívok, vaskalaposok....
2007. 05. 10. csütörtök 20:54
Akkor miért tartod elképzelhetetlennek, hogy a harmadik személlyel nem történne semmi sem ketesben?
Ha egy kapcsolat annyira biztos lábakon áll, s eljut odáig, hogy a pár egyik vagy másik tagja megvalósítja a partnere ilyen jellegű vágyait, akkor nagyon nagy valószínűséggel megbíznak egymásban annyira, hogy egyik fél sem meri kockára tenni ezt bizalmat. Nem fog semmi sem történi akkor, ha a partner vidéken van, vagy elaludt és a hármas másik két tagja kettesben marad.
Természetesen biztos van erre is ellenpélda, mintahogy az életben mindenre lehet találni.
Van olyan férfi, aki leél a felesége mellett huszegynéhány boldog évet, anélkül, hogy akár csak gondolatban is kikacsintana a kapcsolatból, aztán ötvenes évei felé közeledve elhagyja a feleségét egy 20 éves pipiért. Mintahogy olyan is akad, aki még 90 évesen se néz más nőre, csak a feleségére...
Hogy miért pont ezt hoztam fel, annak az az egyszerű oka, hogy így talán könnyebben érthető, hogy mire gondolok.
Nem azon múlik egy kapcsolat sorsa, hogy a szex oltárán mennyire és mit áldoznak. Inkább azon, hogy egymásért mit tesznek meg.
Kicsit elkalandoztam a válasszal, de remélem megbocsájtod
Nem akarlak meggyőzni se téged, se mást, hogy csak ezzel együtt lehet hosszú és boldog kapcsolatban élni... Mindenki másként éli meg és át a párkapcsolatát. Viszont cserébe annyit kérek /szerintem a többiek nevében is mondhatom/ , hogy ti is fogadjátok el, hogy mi esetleg máshogy látjuk. S a mi értékrendünkbe, hűségeskünkbe... belefér még ez is.
Ha egy kapcsolat annyira biztos lábakon áll, s eljut odáig, hogy a pár egyik vagy másik tagja megvalósítja a partnere ilyen jellegű vágyait, akkor nagyon nagy valószínűséggel megbíznak egymásban annyira, hogy egyik fél sem meri kockára tenni ezt bizalmat. Nem fog semmi sem történi akkor, ha a partner vidéken van, vagy elaludt és a hármas másik két tagja kettesben marad.
Természetesen biztos van erre is ellenpélda, mintahogy az életben mindenre lehet találni.
Van olyan férfi, aki leél a felesége mellett huszegynéhány boldog évet, anélkül, hogy akár csak gondolatban is kikacsintana a kapcsolatból, aztán ötvenes évei felé közeledve elhagyja a feleségét egy 20 éves pipiért. Mintahogy olyan is akad, aki még 90 évesen se néz más nőre, csak a feleségére...
Hogy miért pont ezt hoztam fel, annak az az egyszerű oka, hogy így talán könnyebben érthető, hogy mire gondolok.
Nem azon múlik egy kapcsolat sorsa, hogy a szex oltárán mennyire és mit áldoznak. Inkább azon, hogy egymásért mit tesznek meg.
Kicsit elkalandoztam a válasszal, de remélem megbocsájtod
Nem akarlak meggyőzni se téged, se mást, hogy csak ezzel együtt lehet hosszú és boldog kapcsolatban élni... Mindenki másként éli meg és át a párkapcsolatát. Viszont cserébe annyit kérek /szerintem a többiek nevében is mondhatom/ , hogy ti is fogadjátok el, hogy mi esetleg máshogy látjuk. S a mi értékrendünkbe, hűségeskünkbe... belefér még ez is.
2007. 05. 10. csütörtök 09:04
Egyszerűbb a kecskét lelőni, mint a káposztást megszüntetni
2007. 05. 10. csütörtök 08:56
yanee84:
Egyrészt, ahogy szuszed is írta, miért tünik lehetetlennek, hogy az ember többfelé figyeljen? A nőkre eleve jellemző, hogy képesek több mindenre is figyelni, csak abból kell kiindulni, hogy míg az egyik gyerekkel tanul, addig a másikkal játszik, közben a férje lelkét is ápolgatja, és még hol van a főzés... Természetesen ez nem az az eset, amikor "csak" azt kell eldönteni, hogy a paprikás csirkébe rakjunk-e még sót. De itt nem is kell dönteni, csak élvezni a két férfi kényeztetését.
Hogy egy ellaposodott házasságot meg lehet-e így menteni, azt nem hiszem. Ha csak az a gond, hogy a vágy valamiért kihült, akkor még talán igen. Bár fordítva is elsülhet. Mármint egy ilyen után, mindkét fél még biztosabb lesz abban, hogy inkább külön, mint együtt. Ez szerintem nagyon egyén és kapcsolatfüggő. Mintahogy az egész szexualitás az. Vannak olyan párok, akik csak kettesben tudják elképzelni, vannak, akiknél még egy hármas, vagy párcsere elfogadható, és vannak, akik a swingerklubokig meg sem állnak. Mindenki máshogy látja ezt is, mintahogy az élet más területein sem vagyunk egyformák.
Vadasz65:
Az egészségügyi kérdés talán a legfontosabb. Legalábbis mi /szvsz a többiek is/ erre fektettük a legnagyobb hangsúlyt. Talán ezért is választottuk a lehetséges jelölteket az ismerőseink közül. Olyan barátra, barátnőre esett a választásunk, akiben régóta megbízunk. Mind azon a téren, hogy egészséges legyen, mindpedig úgy, hogy nem fogja az ismerőseinket a részletekkel szórakoztatni.
"kicsit" hosszú lett, de remélem legalább azok el fogják olvasni, akiknek így-vagy úgy válaszoltam.
Egyrészt, ahogy szuszed is írta, miért tünik lehetetlennek, hogy az ember többfelé figyeljen? A nőkre eleve jellemző, hogy képesek több mindenre is figyelni, csak abból kell kiindulni, hogy míg az egyik gyerekkel tanul, addig a másikkal játszik, közben a férje lelkét is ápolgatja, és még hol van a főzés... Természetesen ez nem az az eset, amikor "csak" azt kell eldönteni, hogy a paprikás csirkébe rakjunk-e még sót. De itt nem is kell dönteni, csak élvezni a két férfi kényeztetését.
Hogy egy ellaposodott házasságot meg lehet-e így menteni, azt nem hiszem. Ha csak az a gond, hogy a vágy valamiért kihült, akkor még talán igen. Bár fordítva is elsülhet. Mármint egy ilyen után, mindkét fél még biztosabb lesz abban, hogy inkább külön, mint együtt. Ez szerintem nagyon egyén és kapcsolatfüggő. Mintahogy az egész szexualitás az. Vannak olyan párok, akik csak kettesben tudják elképzelni, vannak, akiknél még egy hármas, vagy párcsere elfogadható, és vannak, akik a swingerklubokig meg sem állnak. Mindenki máshogy látja ezt is, mintahogy az élet más területein sem vagyunk egyformák.
Vadasz65:
Az egészségügyi kérdés talán a legfontosabb. Legalábbis mi /szvsz a többiek is/ erre fektettük a legnagyobb hangsúlyt. Talán ezért is választottuk a lehetséges jelölteket az ismerőseink közül. Olyan barátra, barátnőre esett a választásunk, akiben régóta megbízunk. Mind azon a téren, hogy egészséges legyen, mindpedig úgy, hogy nem fogja az ismerőseinket a részletekkel szórakoztatni.
"kicsit" hosszú lett, de remélem legalább azok el fogják olvasni, akiknek így-vagy úgy válaszoltam.
2007. 05. 10. csütörtök 08:55
Ahogy igértem, itt az én véleményem. Bár még most sem lesz teljes, csak kiragadva egy-két részlet az eddigi hsz-ekből...
Assfan:
Kérdezted, hogy a féltékenység felüti-e a fejét a hármas szex esetében...
Miután egyikünk sem féltékeny tipus, így nálunk ez szóba sem került.
Szerintem nyugodtan állíthatom, hogy féltékeny pároknak nem is kellene a szex ezen, vagy más /gruppen, párcsere.../ fajtáját kipróbálni. Hiszen, ha már alapból féltékeny valaki, akkor egy ilyen csak többet árthat a kapcsolatnak, mint használ...
Silly, dsasd3 :
Minden nőt megdugtok, aki szimpatikus?
Mert ez kb ua. Ahogy a pasik, úgy a nők számára is fontos, hogy akivel ágybabújik, így-vagy úgy, az valamilyen mértékig szimpatikus legyen, és érezzen iránta valamilyen mértékű vonzalmat.
Csak annyit fűzök még hozzá:
Sok pasit látok az utcán, az ismerőseim, kollegáim, barátaim között, akikről első gondolatra eszembe jut, hogy szívesen összegyűrnék vele egy lepedőt. Ám miután végiggondolom, hogy mind elötte, mindpedig utána ki is kell vasalni azt a lepedőt, rájövök, hogy az egész nem ér annyit...
Fel lehet úgy is fogni, hogy a hármas is a megcsalás egyik fajtája, de másként is. Én a megcsalást úgy definiálnám, hogy amiről a másik fél nem tud, az a megcsalás. Egy hármas, négyes vagy többes szex esetén erről szó sincs, hiszen mindegyik fél beleegyezésével, és aktív részvételével történik meg a dolog.
Az, hogy te nem próbálnád ki, és számodra az olyan nő, aki megteszi "olcsó" a te véleményed, mely szíved joga.
Én ettől nem érzem magam rosszabbnak, de jobbnak sem. Max, ha egyszer felkerülök a szent itélőszék elé, azt nem koppinthatják az orromra, hogy kihagytam egy ilyen lehetőséget.
De ha már a jelzőknél tartunk:
Mit mondasz egy olyan családanyáról, aki a kosztpénzt egészíti ki heti két numerával, a férje tudta nélkül... Vagy a másikról, aki az előremenetel érdekében tartja karban a főnöke 'nemesebb' szervét... És még sorolhatnám. Persze, mondhatod, hogy ezek nem hármas esetek, hanem csak ketten szexelnek, így vagy úgy. Viszont egyikről sem tud a házastárs!
Nem akarlak meggyőzni se téged, se mást, hogy hármas szex nélkül nem lehet élni, mert igen, lehet. Nem is ettől lesz jobb az életünk, max egy emlékkel többről mesélhetünk majd az unokáinknak... Viszont azért, mert merünk a vágyainknak élni, még messze nem vagyunk olcsók, akit bárki megkaphat. Szerintem nyugodtan mondhatom Bia nevében is, hogy mindannak ellenére, hogy kipróbáltuk a hármast, /és valószínűleg másodszor, harmadszor.. sem mondanánk rá nemet / hűségesek vagyunk a párunkhoz.
Assfan:
Kérdezted, hogy a féltékenység felüti-e a fejét a hármas szex esetében...
Miután egyikünk sem féltékeny tipus, így nálunk ez szóba sem került.
Szerintem nyugodtan állíthatom, hogy féltékeny pároknak nem is kellene a szex ezen, vagy más /gruppen, párcsere.../ fajtáját kipróbálni. Hiszen, ha már alapból féltékeny valaki, akkor egy ilyen csak többet árthat a kapcsolatnak, mint használ...
Silly, dsasd3 :
Minden nőt megdugtok, aki szimpatikus?
Mert ez kb ua. Ahogy a pasik, úgy a nők számára is fontos, hogy akivel ágybabújik, így-vagy úgy, az valamilyen mértékig szimpatikus legyen, és érezzen iránta valamilyen mértékű vonzalmat.
Csak annyit fűzök még hozzá:
Sok pasit látok az utcán, az ismerőseim, kollegáim, barátaim között, akikről első gondolatra eszembe jut, hogy szívesen összegyűrnék vele egy lepedőt. Ám miután végiggondolom, hogy mind elötte, mindpedig utána ki is kell vasalni azt a lepedőt, rájövök, hogy az egész nem ér annyit...
Fel lehet úgy is fogni, hogy a hármas is a megcsalás egyik fajtája, de másként is. Én a megcsalást úgy definiálnám, hogy amiről a másik fél nem tud, az a megcsalás. Egy hármas, négyes vagy többes szex esetén erről szó sincs, hiszen mindegyik fél beleegyezésével, és aktív részvételével történik meg a dolog.
Az, hogy te nem próbálnád ki, és számodra az olyan nő, aki megteszi "olcsó" a te véleményed, mely szíved joga.
Én ettől nem érzem magam rosszabbnak, de jobbnak sem. Max, ha egyszer felkerülök a szent itélőszék elé, azt nem koppinthatják az orromra, hogy kihagytam egy ilyen lehetőséget.
De ha már a jelzőknél tartunk:
Mit mondasz egy olyan családanyáról, aki a kosztpénzt egészíti ki heti két numerával, a férje tudta nélkül... Vagy a másikról, aki az előremenetel érdekében tartja karban a főnöke 'nemesebb' szervét... És még sorolhatnám. Persze, mondhatod, hogy ezek nem hármas esetek, hanem csak ketten szexelnek, így vagy úgy. Viszont egyikről sem tud a házastárs!
Nem akarlak meggyőzni se téged, se mást, hogy hármas szex nélkül nem lehet élni, mert igen, lehet. Nem is ettől lesz jobb az életünk, max egy emlékkel többről mesélhetünk majd az unokáinknak... Viszont azért, mert merünk a vágyainknak élni, még messze nem vagyunk olcsók, akit bárki megkaphat. Szerintem nyugodtan mondhatom Bia nevében is, hogy mindannak ellenére, hogy kipróbáltuk a hármast, /és valószínűleg másodszor, harmadszor.. sem mondanánk rá nemet / hűségesek vagyunk a párunkhoz.
2007. 05. 07. hétfő 16:29
Bia:
Ne vedd magadra, hogy nem értik.....
A pasik számára /tisztelet a kivételnek / csak akkor természetes az egész, ha a harmadik az egy másik nő....
Kedves Uraim
Holnap talán lesz időm, hogy én is leírjam a véleményem, és ne csak egy nő válaszát/véleményét lássátok
Ne vedd magadra, hogy nem értik.....
A pasik számára /tisztelet a kivételnek
/ csak akkor természetes az egész, ha a harmadik az egy másik nő....Kedves Uraim
Holnap talán lesz időm, hogy én is leírjam a véleményem, és ne csak egy nő válaszát/véleményét lássátok
A nő rendeltetése az, hogy szeressék, nem hogy megértsék. - Oscar Wilde
Sziasztok!
Szép hétfői napunk van
Süt a nap ezerrel, ilyenkor egy strand lenne az igazán megfelelő hely,
de sajna dolgozni kell
Kitartás, lesz még hétvége
Szép hétfői napunk van
Süt a nap ezerrel, ilyenkor egy strand lenne az igazán megfelelő hely,
de sajna dolgozni kell
Kitartás, lesz még hétvége
Azt mondják egy percig tart, hogy észrevegyél valaki különlegeset egy órát, hogy komolyan vedd, egy napot, hogy megszeresd és egy egész élet kell ahhoz, hogy elfelejtsd.
Ha megéred a százat, akkor megúsztad. Nagyon kevesen halnak meg százéves koruk után.
Ha valakinek folyamatosan karikás a szeme, az csakis az ördög lehet, mert az sohasem alszik.
Ahogy látom senki sem dolgozik.
Ilyen szomorkás időben nem is szabad kimozdulni a meleg ágyikóból pláne ha nem egyedül van benne az ember fia/lánya
A dolgozóknak azért jó munkát kívánok!
Én ezen a héten a lustizok táborát gyarapítom
Ilyen szomorkás időben nem is szabad kimozdulni a meleg ágyikóból
pláne ha nem egyedül van benne az ember fia/lánya A dolgozóknak azért jó munkát kívánok!
Én ezen a héten a lustizok táborát gyarapítom
Én ma sem dolgozom, és a jövőhéten is itthon leszek szabin.
Mindekinek aki dolgozik, "jó" munkát,és kitartás,ma már péntek van..
Kezdődik a hét vége... Mindenkinek tartalmas,izgalmas hétvégét kívánok.
Mindekinek aki dolgozik, "jó" munkát,és kitartás,ma már péntek van..
Kezdődik a hét vége... Mindenkinek tartalmas,izgalmas hétvégét kívánok.
Este? semmi
De reggel..... 
De reggel.....
Magyarország
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
